A cölibátusról 1.

Mi a cölibátus?  Miért és hogyan lehet azt megélni? 

Cölibátusról, úgy gondolom, nem érdemes általánosságban és elvont fogalmakkal beszélni. Ugyanúgy, amintNem teóriákból hanem tapasztalatból kell kiindulni. Nem elvekről kell beszélni, hanem arról, hogy nekem mi a tapasztalatom a cölebsz életformáról és hogy mi segített nekem, hogy belenőjek ebbe az életstílusba.
nem sok értelme van a házasságról való elvont értekezésnek. Komolyan beszélgethetünk azonban az én, a mi házasságunkról vagy az én cölibátusomról és a te cölibátusodról.

Én a magam és cölebsz életet követő más emberek tapasztalatából arra a következtetésre jutottam, hogy a cölibátus azon áll vagy bukik hogy milyen mély a Jézussal való életközösség élménye.

Én nem nősülök meg. De nem azért, mert nem érzem magam képesnek a házaséletre. Nem is azért mert a női nem hidegen hagy. Egyáltalán nem. Én a nőkkel, apácákkal és asszonyokkal való személyes, baráti kapcsolatokon keresztül sok jót kaptam. De nemi kapcsolatba lépni, vagy házasságot kötni nem találtam szükségesnek. Jézus és az Ő népe annyira vonzott, hogy ezt vonzódást nem tudtam más vonzódásokkal egyenrangúnak tekinteni. Isten és az Ő értékrendje annyira központi volt, hogy más valaki vagy valami oda nem jöhetett be. A házasélet, nemi kapcsolat, vagy gyermekek nevelése fontosságban másodrendűnek tűntek számomra.

17 -18 éves koromban mély és nagyon boldogító kapcsolatban éltem egy lánnyal. Komolyan szerettük egymást. Éreztem, hogy ő boldoggá tud  tenni engem és én is biztosan  széppé és meleggé tudnám tenni az ő életét. Noha fülig szerelmes voltam, mégis úgy éreztem, hogy mást és többet adó életre vagyok hívatva. Ő elfogadta döntésemet és ezt mondta: "Nagyon szeretlek téged, azért akarom hogy azt tedd ami téged igazán boldoggá tesz." 50 évvel ezelőtt hallottam ezeket a szavakat, de még most is érzem, hogy ő igazán szeretett engem és tudom, hogy nagyon sokat kaptam tőle.

Nekem a cölibátus Isten- és Jézus-élményem megélését jelentette és jelenti most is. Jézus számomra olyan élettárs, akit más élettárssal nem lehet összehasonlítani. Természetesen érzem és tudom, hogy szükségem van segítőtársakra, kisközösségekre. De ezt a szükséget egészen más síkon tapasztalom.

Mikor ötvenkét évvel ezelőtt elindultam a papi életre, akkor még Jézus-élményem nem volt olyan erős hatással rám. A cölebsz élet felé úgy indultam el hogy ez az életforma jobban fog segíteni a szegények és a hitetlenek szolgálatában. Akkor még csak annyit láttam, hogy a házasélet nem ad nekem annyi lehetőséget az elhagyatottak szolgálatára mint a cölibátus.

Körülbelül 25 évvel ezelőtt sok olyan házaspárral találkoztam, akik gyönyörű, eredményes szolgálatot teljesítettek saját hazájukban, sőt még a missziókban is. Tapasztalataim alapján mondom, hogy a cölibátust nem lehet úgy értékelni, mintha az a "jobb szolgálat" kizárólagos feltétele volna. Igaz, meg kell vallanom, hogy kevés volt azoknak a házaspároknak és családoknak a száma, akik ott tudták hagyni hazájukat, és el tudták vinni gyerekeiket a hitetlenek világába. De voltak egypáran, igaz nagyon kevesen, akik hosszú éveken át folytattak önfeláldozó szolgálatot a hitetlenek között. Akik saját hazájukban teljesítettek ilyen áldozatos szolgálatot, azok többen voltak.

Ebből azt a következtetést akarom levonni, hogy a jobb, a szélesebbkörű, a nehezebb körülmények közötti szolgálat érdekében ajánlatos választani a cölebsz életformát. De ha valaki csak ilyen indítékkal akar cölibátust élni, kétlem, hogy becsületesen meg tudná tartani ezt az életformát. Előbb vagy utóbb a Jézussal való mély élettársi kapcsolatot is ki kell építenie, különben zátonyra fut.

Meg is mondom miért gondolkozom így. A Jézussal való mély és minden szempontból kielégítő kapcsolat mindenképpen szükséges egy boldog cölebsz élethez. Ha csak a papi szolgálat miatt választod a cölibátust, azt egy fájó áldozatnak fogod tekinteni. Noha az emberektől, akiket szolgálsz, fogsz kapni sok boldogságot is, de amikor ők elköszönnek tőled és hazamennek, akkor nagyon rád nehezedhet a magányosság. De ha Jézussal mély, szívből fakadó kapcsolatban élsz, akkor tudod és tapasztalod, hogy ha magányosnak érzed is magad, te soha nem vagy egyedül.

A papi szolgálatba bele lehet fáradni. Ha Jézus számodra nem egy élő, szerető élettárs, túl erős lesz a vágy egy emberi, női élettárs iránt. Ha éppen akkor találkozol egy olyan nővel, akit  úgy tapasztalsz meg, mint egy lehetséges jó élettársat, a papi szolgálat miatt vállalt cölibátusod  nem lesz elég vonzó ahhoz, hogy ne add fel.

Azok viszont, akiknek életében a cölibátus a Jézussal való mély és meleg kapcsolat kifejezése, nem úgy tapasztalják meg a cölibátust, mint mások szolgálatáért vállat nagy áldozatot. Éppúgy, ahogy egy szerető férj nem gondolja fájó áldozatnak az őt szerető feleségével való együttlétet, még akkor sem, ha az néha nem könnyű. Ez áll a gyerekekkel való kapcsolatra is. Szerető házastársak jól tudják, hogy a nehézségek és a szenvedések közelebb hozzák őket egymáshoz. Azok a házastársak, akik igazán szeretik egymást, ápolják és mélyítik kapcsolatukat. Ők sokkal könnyebben tudnak ellenállni a kísértéseknek és ösztöneiknek, amelyek nem egyeztethetők össze a szerető házastársi kapcsolattal.

Találkoztam olyan papokkal is, akik nem közvetlenül választották a cölebsz életformát. Ők nem azért fogadták el a cölibátust:

mert abban életük alapvető formáját látták,

nem is azért, hogy Jézussal mélyebb kapcsolatba kerüljenek,

és nem is azért, hogy az embereket  jobban tudják szolgálni,

hanem csak azért, mert a cölibátusban egy feltételt láttak ahhoz, hogy papok lehessenek. Ők nem választották, hanem csak elfogadták a cölibátust, mint egy nehéz áldozatot, amit meg kell hozni a papi méltóságért. Ők papok akartak lenni,

nem a radikálisabb  szolgálati életért,

nem is az Isten országával való életközösségért,

nem a Jézussal való élettársi kapcsolatért.

 Ők csak a papi méltóságot akarták.

Ha valaki csak így nézi a cölibátust, egy darabig talán megy. De amint ránehezedik a papi élet terhe, vagy magábazárkózott remete-féle egyéniséggé lesz, vagy agyondolgozza magát, vagy előbb-utóbb meg nem engedhető utakat keres magányosságának orvoslására.

A magam és mások tapasztalata alapján le kell szögeznem, hogy csak Isten népének szolgálata, vagy a papi méltóságra való eljutás vágya, még ha kánonjogilag elegendő motiváció lenne is, boldog cölebsz élethez nem elegendő.

.

·      A cölibátus nem arra való, hogy nőtlen férfiak, vagy egy elit klerikus osztály kezébe vegye a hatalmat a hitközösség többi tagja felett.

·      Nem is azért választjuk ezt az életformát, mert ez egy magasabb, szentebb életformára nyitja meg az utat. Minden megkeresztelt és meg nem keresztelt is egyenlő méltóságú ember.

·      Nem is azért, mert ez egy "tisztább" életforma, a "tisztátalan" házasélettel szemben. Nem lebecsülése a házaséletnek, vagy a nemi kapcsolatnak. Nem jelenti, hogy én pszichológiailag befolyásolhatatlan magasságban élek minden nő vagy házas ember felett.

·      Nem is menekülés a házasságtól. Nem  azért választjuk mert félünk a másik nemtől, vagy lebecsüljük.

·      Nem is azért, mert a "világi" életforma felett áll.

·      Nem is azért, hogy az egyházi birtokokat megvédjük, nehogy a családtagok, gyerekek kezébe kerüljön.

·      A cölebsz életforma nem valamitől való megfosztás, vagy valaminek elvesztése. Ez az életforma egy felismert meghívás, meglátás és intuíción alapszik. Egy pozitív életcélhoz vezető út itt a földön és az örök életre mutat.  

·      A cölibátus nem a nemiség tagadása, nem jelent nem nélküliséget, mert az, hogy én férfi vagyok, az Isten ajándéka. Nemiségem mindig az én személyiségem igen fontos és szükséges alkotó része  marad. A cölibátus nem zárja ki a meleg és erős szeretetet. "Ubi caritas et amor Deus ibi est." Nem zárja ki a másik nemmel való meghitt, mély és tartós barátságot sem. Az Egyház történetében több szent élt ilyen baráti kapcsolatban. Az ilyen barátság hosszú felkészülést és önmegtagadást igényel. A cölibátus - szabad elhatározás alapján - csak a testi, nemi kapcsolattól való önmegtartóztatásra szólít fel.

·      Ezt az életformát nem azért tanácsolják, mert ez nehezebb. Nem is azért jó és értékes, mert nehéz.

·      A cölibátust senki sem tudja magáévá tenni emberi erőfeszítéssel. Csak a saját erejéből sem tudja senki  azt becsületesen megélni.

·      Cölibátusban élni nem azt jelenti, hogy nekem acélakaratom van, vagy hogy én legyőztem és hatalmamba kerítettem minden ösztönömet és vágyamat.

·      Még azt sem jelenti, hogy én különféle aszketikus gyakorlatokon keresztül nemes, nagy áldozatokat tudok hozni valamilyen magasztos cél érdekében.

A most felsorolt okok vagy célok elégtelenek, és ha csak ilyen indítékok vezetnek, előbb-utóbb zsákutcába kerülök.

Mi tehát az igazi értelemben vett cölebsz élet?

Szabadon adott válasz egy személyes hívásra, ajánlatra, hasonlóan a házasélethez.

A cölibátus hasonló a házassághoz abban, hogy egy ember ebben is beirányozza egész nemiségét egy életre azért, hogy olyan kapcsolatban élje egész életét, amelyen keresztül meg tudja tapasztalni az igazi szeretet, melynek erejével ki tud lépni önmagából.

Az, aki hosszú megfontolás és az Istennel való személyes, mély kapcsolat megtapasztalása után vállalkozik a cölebsz életre, megérzi, megtapasztalja és hiszi, hogy nemiségének megvalósítása és annak gyümölcsöztetése  nem abban áll, hogy házasságot köt, gyerekeket nemz, hanem abban, hogy mély, meghitt kapcsolatai vannak Jézussal is, embertársaival is, és hogy örömmel, szabadon és szeretettel tud áldozatokat hozni szeretteiért.

A nemiségnek ilyen negatív megvalósítása valójában nagyon is pozitív életforma. Az a szabad elhatározás, hogy nincsenek nemi kapcsolataim és hogy nem kötök házasságot, az Istennel és az Isten népével való életközösségnek megnyilvánulása. Az Istennel és az Ő népével való kapcsolat számomra olyan mély és életetadó kapcsolat, hogy azt összeegyeztethetetlennek érzem a házassági kapcsolattal. Ez nem azért van, mert valaki így írta elő, hanem azért mert az én Istennel és Isten népével való kapcsolatom minden erőmet, ösztönömet és képességemet igénybe veszi és felemészti.

A házassági szeretet is ilyen. Ha férj és feleség igazán szeretik egymást, örömmel élnek egymásért és gyerekeikért. A házasságtörést nem azért kerülik, mert az elő van írva, hanem azért, mert nemiségüket, minden erejüket, ösztönüket és képességüket igénybe veszi és felemészti a házastársi szeretet megélése. Ha a házastársak szeretetből fakadó egységének ereje minden széthúzó és egységüket romboló tendenciánál is nagyobb, akkor ugyanúgy, vagy még annál  inkább, nagyobb erővel tudja az Isten és az Ő népe magához vonzani a cölebsz életet hűségesen megélőket.

Amint a házastársak egymás iránti vonzódása olyan személyes szeretetélmény, hogy általános kategóriákba nem foglalható, ugyanígy a cölebsz élet is minden általánosítást felülmúló, nagyon személyes szeretetkapcsolaton alapszik. Amint lehetetlen mély házastársi szeretetkapcsolatban élni, és ezzel párhuzamosan házasságtörő kapcsolatot is folytatni, ugyanúgy lehetetlen Istennel és az Ő népével hűséges szeretetkapcsolatban élni, és párhuzamosan a cölebsz tisztaságot romboló kapcsolatot is fenntartani.

Az eddig mondottakat így tudnám összefoglalni:

A cölebsz élet:

¨    Egy nagyon személyes, általánosan meg nem határozható formája a férfi és női élet kibontakozásának.

¨    Isten ajándéka egy személynek és ezen személyen keresztül az Egyháznak.

¨    Az Isten hívására adott felelet és egy életre szóló elkötelezettség.

¨    Ennek a mély, megtapasztalt szeretetből fakadó élet-formának külső kifejezése a szabadon választott önmegtagadó élet és  házasságról való lemondás.

¨    Így akarja a cölibátusra hívott kifejezni Istennel és az Ő népével való személyes és minden erejét felemésztő kapcsolatát.

¨    A cölibátus kegyelmének ajándéka mély szeretet-kapcsolatban áll. Ezt a személyes, belső szeretetélményt egy életre szóló, hűséges, tiszta élet fejezi ki látható formában.

¨    Ezt a személyes, szabadon választott életformát nem lehet senkire rákényszeríteni vagy valakinek megparancsolni.

¨    A cölebsz élet szemlélődő életstílus, amelyet azért tudok élni, mert megtapasztaltam Isten szeretetét,  mert Isten megadta nekem az igazi  szabadság kegyelmét.

Isten tett engem  hűségessé Önmagához a Szentlélek vezetése által, Fia képmására, aki cölebsz életet élt.

A cölebsz élet a múltban is és ma is fontos jel az egyházban. Egy olyan életstílus, amely fontos értékekről tanúskodik. Természetesen mindig lesznek olyan emberek, akik nem értik meg az ilyen tanúságtételt, vagy félremagyarázzák azt .Az is természetes, hogy nekem mást jelent a cölibátus, mint annak, aki kívülről nézi. Egy fiatalnak, aki csak most indul a cölibátus felé, mást jelent, mint annak, aki már 50 éve éli.

Tehát a cölebsz élet tanúságtétele kor, életkörülmények, hitbeli beállítottság és egyebek miatt más és más lehet. De talán mégis fel lehet hozni egy-két fontosabb és általánosabb érvényű szempontot ezzel kapcsolatban.

¨    A szabadon választott és hűségesen megélt cölibátus az elmúlt 2000 év alatt tanúságot tett arról hogy Jézus él, és hogy most is be tud tölteni szeretetre vágyó nőket és férfiakat annyira, hogy az igen nagy értékű házaséletnél is fontosabb, kielégítőbb személyes kapcsolatot tud adni nekik.

¨    A cölibátus az Istent kereső, Őt szerető emberek szívéből jövő, szabad válasz a Mindenható hívására. Hogy ezt a hívást emberek el tudják fogadni és komolyan tudják venni, az az egy Isten korlátlan szeretetét mutatja.

¨    A cölibátus a házasság szentségével együtt egymást kiegészítő tanúságtétel a keresztény élet valódiságáról: mi valóban törekszünk egymást úgy szeretni, amint Jézus szeretett minket. Ennek bebizonyításához szükséges a férj és feleség halálig tartó szeretetteljes hűségének tanúságtétele. De a mindent átható és mindennél erősebb Isten-szeretetet mutató cölibátus tanúságtétele is szükséges. A családban megvalósuló keresztényi értékeket felmutató életforma is fontos, de az Istennel és a közösséggel való élettársulás tanúságtétele is ugyanannyira nélkülözhetetlen.

A férj és a feleség, akik eredetileg nem is ismerték egymást, Isten kegyelmével mély, életre szóló, egyenrangú baráti szeretetkapcsolatnak és szívből jövő közreműködésnek gyönyörű példáivá lehetnek. De ugyanígy a cölebsz életet élők egymás között is, másnemű, cölebsz életet folytatókkal is, házaspárokkal is tudnak szerető, baráti kapcsolatban együttműködni. Ezzel Jézus végrendeletére, a krisztusi szeretet-életre hívják fel mások figyelmét. A szeretetből fakadó és nem nemi kapcsolaton épülő barátság és Isten népének szolgálata kis közösségeken keresztül, a 21. században is igen fontos tanúságtétel.

Ezt a kincset, életformát törékeny cserépedényben őrizzük, hogy "az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk." (2 Kor 4,7)

Nemes Ödön SJ