A pap érzelmi világa és másneműekkel való kapcsolata (1. rész)
Jézus cölibátusa és a mi cölibátusunk.
A mi cölibátusunk Jézus cölibátusán alapszik, tehát mi sem zárhatjuk ki
életünkből a gyengédséget és a meghitt kapcsolatokat, különben cölibátusunk nem
az Isten országáért vállalt életforma (Mt.19,12). Gazdag érzelemvilág, meghitt, bensőséges kapcsolatok mutatják a
pap életében, hogy tisztasága gyümölcsöző, szeretetet árasztó. Azt, hogy mennyire krisztusi tisztaságban élünk,
abból tudhatjuk meg, hogy vannak-e barátaink nemcsak a férfiak, de a nők között
is, és hogy mennyire mélyek azok a baráti kapcsolatok. Ha a
"biztonság" kedvéért mindig távol tarjuk magunkat a mélyebb emberi
kapcsolatoktól, az nem a tisztaság jele. Inkább azt mutatja, hogy nem a
krisztusi cölibátust, hanem a vénlegények magános életét éljük. A rosszul
felfogott cölibátus nem engedi, hogy emberekkel mély kapcsolatba kerüljünk.
Amint tudjuk saját tapasztalatunkból, a cölebsz élet nem könnyű. A nemi
vágyak és erők mélyen belénk gyökerezett ösztönök, néha nagyon erősek.
Nemiségünket azért kaptuk, hogy új életet adjunk, családot alapítsunk, és ez
össze van kötve meghitt, mély kapcsolatokra való vággyal. Ezt a nagyon erős
vágyat a tisztaság erénye a pap életébe be tudja építeni, annak ellenére, hogy
nem alapít családot. Ha a papnak sikerül a meghittség utáni vágyait beépíteni
apostoli életébe, szerető, meghitt, tiszta barátság útján fel tudja fedezni egy
másik személy, - férfi vagy nő - misztériumát. Ez az út Jézus útja, aki azt
hagyta ránk, hogy szeressük egymást amint
ő szeretett minket, úgy hogy még
életünket is tudjuk adni barátainkért (Jn 15,12-13).
Mi a kölcsönös baráti szeretet azonos neműekkel és másneműekkel a tiszta
életet élő cölebsz papnak? Erre tapasztalatainkon keresztül kell világos
feleletet adnunk, Válaszunk és tanúságtételünk ezen a téren nagyon szükséges,
mert minden egyedülálló férfinek és nőnek, minden férjnek és feleségnek, házastársán
kívüli minden más embert cölebsz szeretettel kell szeretnie.
A krisztusi szeretet mindenki iránti szeretet (2Kor 5,15), de ez nem
azt jelenti, hogy kivétel nélkül mindenkire ugyanolyan fokban kiáradó szeretet.
Jézus szeretete Édesanyja, a három
meghitt barátja, a 12 apostol, 72 tanítványa és azok iránt, akikkel nem volt
szoros kapcsolatban, más és más fokon
nyilvánult meg, E kapcsolatai a személyes, meghitt és kölcsönös szeretet jelét
viselték. Jézus ilyen szeretettel
szerette nemcsak apostolait, de több nőt és asszonyt is.
Bizalmas, mély, meghitt kapcsolat
Mindazoknak, akik az Isten országáért
dogoznak, tudniuk kell, hogyan lehet kiépíteni és fenntartani egészséges,
meghitt, mély kapcsolatokat. Valakivel meghitt
kapcsolatban élni annyit jelent, hogy az a kapcsolat igaz, hiteles, nyitott és szabad, mentes minden előítélettől és érzelmi gátlástól. Az igazi, meghitt
emberi kapcsolatban örömmel
rendelkezésére állok társamnak (vagy társaimnak), és megfelelő módon, őszintén kitárom szívemet. Meg tudom mutatni neki
nem csak gyengeségeimet és
sebezhetőségemet, de jó oldalaimat is és talentumaimat is. Egy meghitt
kapcsolat mindig áttetsző, őszinte és
nyílt. Az ilyen kapcsolat általában személyes, jó barátok között szokott
fennállni, de gyakran megtapasztalható nyilvános, nagyobb közösségekkel való
viszonyban is.
Miért félünk meghitt kapcsolatoktól?
Vannak papok, akik azért élnek magányos,
elhagyatott életet, mert félnek meghitt kapcsolatok kiépítésétől. Gyanúsnak
tartanak minden olyan kapcsolatot nőkkel vagy férfiakkal, amely bizalmas, mély
és meghitt. Ennek egyik oka az, hogy nem
szeretik saját magukat. Aki pedig nem tud meghitt kapcsolatban lenni
önmagával, természetes, hogy nem akar ilyen kapcsolatot kiépíteni másokkal sem.
Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy a meghittség a nemi élettel van
összekötve, főleg ha azt nők iránt érzik, tehát minden bizalmasságot,
meghittséget elutasítanak. Sok pap fél, ha valakivel elmélyül a kapcsolata,
mert úgy gondolják, a szeretet szerelemmé változik, a bizalmas kapcsolat nemi
kapcsolatba megy át, és házasság lesz belőle. Fontos tehát, hogy világosan lássuk a különbséget a nemi élet és a
bizalmas, meghitt kapcsolat között.
Vannak olyanok is akik a mélyebb kapcsolatoktól az esetleges sebek miatt félnek. Mikor mélyebb kapcsolatban vagyok
valakivel, akkor annyira kinyitom a szívemet, hogy könnyen sebezhetővé válok.
Ha nem merem ezt a kockázatot vállalni, nem tudok úgy szeretni, ahogy Jézus
szeretett. Az Ő szeretete is sebezhető, nyílt, életét feláldozó szeretet volt,
és most is az. Ha nem merek mély, meghitt kapcsolatokat vállalni, szeretet
nélküli életre ítélem magam, ami viszont nem keresztényi.
Igazi emberi élet nem tud kibontakozni bizalmas, mély és meghitt
kapcsolatok nélkül. Mi Isten képmására vagyunk teremtve. Isten azonban nem egy
egyedülálló személy. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek a legmélyebb, legmeghittebb
kapcsolatban élnek egymással. Mi is természetünknél fogva ilyen kapcsolatra
vágyunk, és arra vagyunk hívatva. Mindenki, aki nem tud kockáztatni azért, hogy
meghitt kapcsolatokat építsen ki, emberi élete kibontakozásának állja útját és
romba dönti emberi mivoltát.
Fontos azonban világosan látni, hogy miért és hogyan lehetséges a mély,
meghitt kapcsolat kiépítése. Az alábbi vázlat mutatja a meghitt szeretetkapcsolat
célját és az arra vezető utat.
A kölcsönös szeretet
elmélyítésének dinamikus lépései egyaránt állnak:
- az Istennel való
kapcsolatra,
- két személy (azonos neműek
és különneműek) szeretetkapcsolatára,
- közösségben élők kölcsönös
szeretetének elmélyülésére,
- közösségek közötti
szeretetkapcsolatokra.
A szeretetkapcsolat elmélyülésének dinamikus lépései (Moments of love)
1.Hívás (Call) Lk 1,28
2. Önazonosság
(Identity) Lk 1,30
3. Meghittség
(Intimacy) Lk 1,31.35
4.
Szembesítés,
kihívás (Confrontation) Lk 1,34
5.
Megtérés
(Conversion) Lk 1,38
6.
Kiengesztelődés
(Reconciliation) Lk 1,38
7.
Egység (Communion) Lk 1,38
8.
Elkötelezés
(Commitment) Lk.1,38
9.
Küldetés
(Mission) Lk 1,39
1.
Hívás
2.
Önazonosság
3.
Meghittség
4. Szembesítés, kihívás
5. Megtérés ...stb.
1. Hívás: A szeretetkapcsolat
mindig hívással kezdődik.
Isten hív, hogy járjam Krisztus útját mélyebb, személyesebb kapcsolatban. Mikor
valaki kéri, hogy legyek az ő barátja, életének útitársa, lelkivezetője, vagy
tagja egy keresztény közösségnek, a szeretet dinamikus, spirálisan ismétlődő
mozzanatain keresztül életünk legfontosabb folyamata indul el. Ez a hívás
természetesen nemcsak szavakban áll. Szavak nélkül is kifejezhető.
2. Önazonosság: Ha válaszolok a hívásra, újonnan megtapasztalt kapcsolatunkon keresztül
új önazonosságra jutok, egy új
szemszögből látom meg magamat: mint a Te követőd, a te barátod, útitársad,
vezetőd vagy vezetetted, mint a ti közösségtek tagja. Az ilyen kapcsolaton
keresztül jobban megismerem magam, mert a Te szemeddel, a ti szemetekkel
nézhetem magamat.
3. Meghittség:
Ahogy fejlődik
kapcsolatunk, különösebb erőfeszítés
nélkül is bizonyos meghittséget tapasztalok közöttünk. Amint mélyül a
kapcsolat, az ebből fakadó örömet, melegséget, közvetlenséget is mindig jobban
és jobban érzem. A szeretet megmelegíti a szívemet. Tudom, hogy barátommal
szívünk összeforrt, érzem, hogy a közösség befogadott bizalmába, hogy valóban
meghitt kapcsolatban vagyunk. Fontos azonban tudnom, hogy a meghittség, a közvetlenség megtapasztalása, a kölcsönös szeretet
útján csak az első lépések egyike, és kapcsolatunk kiteljesedéséhez
vállalnom kell a következő lépéseket is.
Először tehát tudatosítanom kell, hogy akarom-e és ha igen, miért
akarom szeretetkapcsolatunkat továbbra is fenntartani és mélyíteni. Másodszor
pedig világosan kell látnom, melyek a következő lépések a Jézus szándéka
szerinti kölcsönös szeretet útján. Csak így tudom meghitt kapcsolatunkat helyes
irányba terelni. Ezen tudás hiányában ugyanis az öröm és a meghittséggel egy
időben félelmet is érzek, mert nem tudom mit fog kívánni tőlem barátom vagy
közösségem. Különneművel való kapcsolat esetében talán még arra is gondolok,
hogy ebből baj is származhat. Félek továbbmenni ezen az úton. Ha a félelem miatt nem merek kockáztatni,
akkor nem fogok tudni előrehaladni az igazi szeretet útján.
4. Szembesítés, kihívás: Amint mélyül a meghittség az igazi szeretetkapcsolatban, már nemcsak a meleg érzéseken lesz a hangsúly.
Mindkét fél számára fontossá válik, hogy szeretett barátja, élettársa vagy a
közösség minden tagja növekedjék, úgy is
mint ember, és úgy is mint keresztény. Ezért olyan mértékben, amennyire
elmélyült a meghittség kapcsolatunkban, szembesítem társamat, barátomat vagy
közösségemet azzal, ami neki most fontos és szükséges további fejlődéséhez,
radikálisabb evangéliumi élete érdekében. Barátom is tudja, hogy kihívásom
szeretetből fakad. Próbál tehát felfigyelni, még akkor is, ha az nehezére esik.
Ha a meghittség nem igazi szereteten alapszik, hanem csak szerelmen,
amibe csak beleestem, vagy más hasonló önző szemponton, akkor én nem akarom, nem fogom
"barátomat", "kedvesemet",
"társamat" kihívni, vagy valamilyen nehéz ténnyel
szembesíteni, mert félek, hogy a kapcsolatunk megszakad. Ezt pedig önző vágyaim
kielégítése miatt nem engedhetem meg.
Ha még kevés a meghittség a kapcsolatban, akkor még csak könnyű kihívás
ajánlatos, különben a kapcsolat megszakadhat, és több kár, mint haszon
származik belőle.
A szeretetkapcsolat elmélyülésének dinamikus mozzanataiban az 1-ről a 2-re, a 2-ről a 3-ra könnyű az
átmenet. A 3-ról a 4-re való átmenet
kockázatos. Ha barátom, vagy társam elfogadja kihívásomat, akkor megtér,
kilép eddigi kereteiből és elindul a fejlődés útján. Ha nem fogadja el a
szembesítést, kapcsolatunkat vissza kell vinni az első lépésre: újra kell kezdeni a hívással.
Ez áll az Istennel való kapcsolatra is. Ha
nem érzem a meghittséget, és úgy találom, hogy Isten kihívásai túl erősek,
zúgolódom és úgy gondolom, hogy Isten valamire kényszerít engem. Tehát csak
vonakodva teszek eleget kihívásának. Ez pedig nem segíti a Vele való
kapcsolatom elmélyítését. Az is megtörténhetik, hogy elidegenedek Tőle. Ugyanez
áll a közösségemmel való kapcsolatomra is, lelki vezetőmmel vagy elöljáróimmal
való viszonyomra is.
5. Megtérés: Ha kihívásom vagy szembesítésem kapcsolatunk meghittségének arányában,
megfelelő időben és megfelelő módon történt, és ha barátom vagy társam érzi,
hogy nekem is nehezemre esett az kihívás, mert megosztottam vele a
szembesítéssel járó fájdalmat, akkor barátom "megtér": önmaga érdekét kereső beállítottságával
felhagy Istenért vagy értem, barátjáért, kapcsolatunk elmélyítéséért, vagy
közösségünk érdekében. Mivel megteszi, amit kértem tőle, változás áll be
életében is, kapcsolatunkban is.
6. Kiengesztelődés: Az egyik fél, vagy mindkettőnk megtérése nyomán elmélyül
szeretetkapcsolatunk, kiengesztelődünk egymással. Megszűnik az a feszültség,
amit a kihíváskor vagy a szembesítés pillanatában mindketten tapasztaltunk.
Tudjuk, hogy a kihívás nem önkényes volt, hanem szeretetből, a másik javáért, a
mi kapcsolatunk elmélyítése érdekében történt. Megbocsátunk egymásnak, még
hálát is tudunk adni azért a feszültségért, vagy esetleges sebekért, amit a
kihívás hozott magával. Így kis vagy nagy sebeink gyógyulása már meg is
kezdődött. Tudjuk, hogy az a kihívás megerősítette, elmélyítette kapcsoltunkat.
7. Egység:
Kiengesztelődésünk
miatt mélyebb síkon tapasztaljuk meg egységünket. Tudjuk, hogy megújult
egységünk mélyebb, mint amit eddig tapasztaltunk, érezzük, hogy szívünk sokkal jobban egybeforrt. Mivel meg tudtuk osztani
a feszültséget és a megtérés nehézségét, sokkal közelebb érezzük magunkat
egymáshoz. Ezt tapasztalom az Istennel való kapcsolatomban is, a közösségemmel,
barátommal, vagy társaimmal való viszonyomban is.
8. Elkötelezés: Egységünk elmélyülésének tudatában és örömében mélyebben elkötelezem
magam szeretetkapcsolatunk elmélyítésére. Szabadon
és örömmel lekötöm magam barátomnak, társamnak, és érzem, hogy ez az új
elkötelezettség erősebb, mint minden más eddigi ígéretem. Az eddigi hét
dinamikus mozzanat a szeretetkapcsolat elmélyítéséhez nagyon fontos volt, azért
akarom szabadon, örömmel és szeretettel újra elkötelezni magamat Istenemnek,
közösségemnek, barátomnak, vezetőmnek vagy társamnak.
9. Küldetés: Új és radikálisabb elkötelezettségen alapszik küldetéstudatom/tudatunk
átérzése, örömmel való elfogadása, magamévá/magunkévá tétele. Ugyanis minden
igazi szeretetkapcsolat nem csak befelé, de kifelé is mutat. A szeretet nem igazi szeretet, ameddig meg
nem osztjuk. Az Isten, a közösségünk és egymás iránt érzett szeretetünkkel
megtelik a szívünk és kiárad másokra is. Ez a kiáradó, kicsorduló szeretet az igazi szeretet.
Tudom, hogy az Isten küld engem. Érzem, hogy barátom, társam,
közösségem is küld engem, és én is küldöm őt, vagy őket, hogy osszák meg másokkal
is szeretetünket, mert ebben a küldetésben tudjuk megélni azt, ami nekünk a
legfontosabb. Tudom és tudjuk, hogy ezért a küldetésért indultunk el a
szeretetkapcsolat útján.
Ebben a kölcsönös küldetéstudatban már új hívást is tapasztalunk. Ez a hívás sokkal mélyebb, mint az első
lépéskor tapasztalt hívás vagy felszólítás és most már mindketten vagy az egész
közösségben együtt éljük át az új hívás értelmét és mélységét.
A kilencedik lépés egy elmélyülő szeretetkapcsolat újabb dinamikus
mozzanat-sorának a kezdete: „A szeretet
nem szűnik meg soha" (1 Kor 13,8).
A szeretetnek ez dinamikus fejlődés folyamata hosszú hetek, hónapok
vagy évek alatt jól megfigyelhető, de van, amikor egy rövidebb együttlét
alkalmával is megtapasztalható. Fontos, hogy minden lépést megtegyünk, egyiket
sem lehet kihagyni. Ha pedig a szeretetkapcsolatot nem akarjuk megszakítani,
egyik lépésnél sem lehet végleg megmaradni.
Nemi ösztönök
Ha a szeretetkapcsolat folyamata egy pap és
egy nő között a fentebb leírt formában fejlődik, az a kapcsolat tanúságot tud
tenni Jézus végrendeletéről: "Szeressétek
egymást, amint én szerettelek titeket." Az ilyen kapcsolat tiszta,
mindenki előtt világos, áttetsző, egyszerű és nem okoz semmi különösebb
nehézséget.
A problémák ott kezdődnek, amikor a barátságban és kölcsönös
szeretetben felébred a nemi ösztön. Amikor egy cölebsz ezt először tapasztalja
meg, lehet, hogy megijed, s azt sem tudja, mit kezdjen vele. Amikor érzi, hogy
az egyre erősebb és erősebb lesz, elveszítheti a fejét és kétségbe is eshet.
Hogy ekkor mit tesz, az azon múlik, hogy ezt a keserves tapasztalatot, az erős nemi ösztönöket hogyan értelmezi.
Ha nemi ösztöneit ellenállhatatlan erőnek tekinti, azok fognak rajta
uralkodni: függő viszonyba kerül velük, elveszti szabadságát.
Ha nemi ösztöneit életéből kiküszöbölendő kísértésnek vagy szenvedésnek
tartja, nagyon nehéz helyzetbe hozza magát is és barátját is.
Ha azonban a nemi ösztönöket Istentől
kapott ajándéknak és az igazi
szeretetkapcsolat kiépítésére való felhívásnak tekintem, eddig nem ismert
új szabadság, öröm és szeretet felé vezető utat találok:
¨
Hogy ki
tudjak bontakozni a nemi vágyak uralkodásából, fontos hogy kifejlesszem érzelmi kapcsolataimat Jézussal is és barátaimmal is.
¨
Erős
nemi ösztöneim elfogadása és birtoklása megtanít arra, hogy megértő,
együttszenvedő szívvel fogadjam azokat, akik emiatt szenvednek.
¨
Ha nem
futok el attól a szenvedéstől, amit a nemi ösztönök okoznak és szembenézek
velük, meglátom, hogy azok valójában arra mutatnak, hogy nekem szükségem van
szeretetre.
¨
Megtanulok
különbséget tenni a nemi kapcsolat utáni
vágy és az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet között: a szeretet megtapasztalásának vágya között.
¨
Mikor
ezt a különbséget világosan meg tudom tapasztalni, képes leszek elindulni az
igazi szeretet keresésére és annak tiszta, cölebsz kifejezésére. Meg tudom élni
a szeretetkapcsolat dinamikus mozzanatait.
Idő és türelem kell a tiszta,
cölebsz kapcsolatok kiépítéséhez. Cölibátusom és nemi ösztöneim integrálása hosszú folyamat. Azonnali
megoldásokra nem számíthatok. Ha a testi vágyak kielégítését hosszú időn át
következetesen nem választom, minden egyes "nem választás" erősebbé
teszi az igazi szeret iránti vágyamat. Lassan megtapasztalom, hogy nemi
ösztöneimet Isten kegyelmével és barátaim segítségével helyes irányba tudom
terelni. Eljutok oda, hogy csak mosolyogok azon, ha kicsit már megint kiabálni
kezdenek leláncolt nemi ösztöneim. Tudom, hogy Isten erejével én vagyok az
erősebb.
Azt is látom, hogy vágyaim nem
hiúsultak meg. Ha valódi papi életet élek, nem találkozom
"meghiúsulással". Meghiúsulásról csak akkor lehet beszélni, ha valami
nem történik meg, amit beígértem magamnak. Amikor fiatalon a papi életet
választottam, nem ígértem magamnak nemi kielégülést, tehát nem érezhetem, hogy
valami meghiúsult volna. Amikor Jézus ígéretét komolyan vettem, hogy
"százannyit kapok" (Mt 19,29) már itt a földön is, hittem abban, hogy
a nemi kielégülésnél sokkal nagyobb szeretetet fogok kapni Istentől is és
emberektől is. Az olyan papoknak, akik azt mondják: "ha megengednék, én
rögtön megnősülnék", igazi problémájuk nem nők és a velük való kapcsolat,
hanem az Istennel és az egyházzal való kapcsolat. Éretlenek az Úrral, és az
egyházzal való kapcsolatra.
El kell-e nyomni a nemi
ösztönöket?
Elnyomni
annyit jelent, hogy tudat
alatt tartok olyan ösztönöket, gondolatokat, tapasztalatokat vagy elméleteket,
amelyek nekem túl nehezek, félelmesek vagy melyeket bűnösnek tartok, és nem
tudom mit kezdjek velük. Ez természetesen egészségtelen beállítottság. Arra
semmi ok sincs, hogy nemi ösztöneimtől féljek, vagy bűnösöknek tekintsem, csak
azért, mert érzem, hogy bennem vannak, vagy képzeletemben feljönnek. A nemi ösztönöket fel kell ismerni,
tudatosítani és szabad elhatározással újra meg újra dönteni, hogy mit teszek
velük. Vagyis olyan beállítottsággal lenni velük szemben, ami tiszta és
becsületes, amit cölebsz életem megkíván. Azt tenni, amit minden becsületes
magányos vagy házas ember tesz házasságán kívüli kapcsolataiban.
Mi a nemileg érett ember
viszonyulása a nemi ösztönökhöz?
Tudja, hogy a nemi ösztönökkel mit akar
tenni. Nem engedi, hogy azok
uralkodjanak rajta. Érzi a vágyakat
és érzelmeket. Tudatában van, amikor
egy másnemű jelenléte befolyásolja, és
ösztönei felerősödnek. Jól ismeri
képzeletvilágát és azt, hogy az milyen hatással van rá nemi területen. Nem
engedi, hogy képzeletvilága uralkodjon rajta. Érzi, tudja, hogy mi történik
benne és körülötte. Nem csodálkozik, nem menekül, nem is gondolja, hogy azok az
érzelmek vagy vágyak bűnösek, nincs lelkiismeret furdalása. Vigyáz arra, hogy
elfogadja nemiségét úgy, ahogy van, és nem engedi, hogy nemi vágyai őt
hatalmukba kerítsék, hogy erre vagy arra ráncigálják.
Higgadtan meg tudja gondolni, hogy mit jelent, az amit magával vagy egy
nővel tenne, ha csak az ösztönei szerint cselekedne. Világos előtte, kit
sértene meg, hova vezetnének bizonyos gesztusok, ha az ösztönökre hagyná a
döntést.
Isten segítségével eljut addig, hogy mivel nemi ösztöneit fel tudja hozni tudatába és azokat jó, egészséges
megnyilvánulásoknak tekinti, azok már nem uralkodnak rajta.
Hogy valaki ide eljusson, ahhoz imádságra
és önmegtagadásra van szükség. De talán még fontosabb azt megtapasztalni,
hogy mélyen, melegen lehet szeretni egy nőt anélkül, hogy nemi kapcsolat legyen
közöttük. A bizalmas, baráti, testvéri
kapcsolat különneműekkel lehetséges és fontos. Ez a tapasztalat nemcsak egy
papnak szükséges, de minden embernek is a házastársi kapcsolaton kívül. A
tiszta, mély baráti kapcsolatok húznak ki minket önző, ego-centrikus
beállítottságunkból.
Érettség
Hogy mennyire haladtam az érettség útján,
attól függ, hogy milyen választ adok életem különböző szakaszaiban a következő
négy kérdésre: 1) Ki vagyok én? (húszas
éveimben kell erre először világos választ adnom.) Aki most szabadon választja
a cölebsz életformát, és hajlandó újra és újra ugyanígy választani a jövőben. 2)
Mit akarok tenni? Jézussal közreműködni, mint cölebsz, hogy tudjak Vele
dolgozni az Isten országáért. 3) Kivel
vagyok együtt? (negyvenes éveimben) Jézussal, barátaimmal, keresztény
kisközösségeimmel, híveimmel, ezért tudok a saját család alapításáról
lemondani. 4) Mi az életem értelme? (hatvanas
éveimben) Szabadon, örömmel és szeretettel megélni korábbi választásaimat és
ugyanazt választani újra meg újra, amikor szükség van új elhatározásokra.
Ez az érés-folyamat kiterjed
az egész életre. Lassan, de biztosan a kegyelem ereje segít abban, hogy minden
nemi ösztönt, feleség és gyerekek utáni vágyat beleépítsem az igazi krisztusi
szeretet megélésébe. Tudom, hogy a nemi kapcsolatoknál sokkal mélyebb kapcsolatokat
tudok megélni apostoli életemben. Természetes gyermekeimmel való kapcsolatoknál
is melegebb, mélyebb és gyümölcsözőbb kapcsolataim vannak. Ezek a meglátások
azonban még nem állnak rendelkezésemre a felkészülés éveiben, amikor még alig
van alkalmam igazi apostoli kapcsolatokra férfiakkal és nőkkel. Az
érés-folyamat legnehezebb évei talán a húszas évek, mert az áldozat nehézségeit
nagyon érzem, de gyümölcseit még nem tapasztalom. Itt edződik meg a hitem
Jézusban, aki tudom, hogy meghívott, kiválasztott, és akarja, hogy én is
válasszam Őt élettársamnak a vele való közreműködésért, az Isten országa
érdekében.
Nemes Ödön SJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése