2015. március 21., szombat

Engedd szívedet érezni, Jézus!

Keresztúti elmélkedés

I. Jézus, tudomásul veszed, hogy nem tehetsz semmit. Elfogadod az Atya akaratát. Taníts meg engem erre az alázatra és engedelmességre!

II. Még csak elindulsz, de már közeledik Édesanyád, hogy bármikor, amikor szükséged van Rá, jelen legyen. Ilyen Ő, aki nem erőszakos, de folyton készenlétben áll, hogy azonnal szolgálhasson Téged.

III. Édesanyád futva közeledik. Gyenge nő létére érzi, tudja, hogy ez a keresztút nem nőtt túl rajta; nem zártál ki belőle senkit, sőt mindenkinek felkínáltad: aki követni akar, vegye fel keresztjét és jöjjön!

IV. Már felemeltek, mire Édesanyád melléd ér. Megjött, hogy az újrakezdésnél támogasson, ahogy bátorított és támaszt nyújtott a földi életed kezdetén, ha a gyermeklábak elfáradtak, vagy a gyermekérzelmek kilátástalanságról hazudtak. Állj mellettünk is, jó Anya, amikor a célt szem elől tévesztve értelmetlennek véljük életünket, de leginkább akkor fogd a kezünket, amikor valóban tartalmatlanná silányulnának napjaink!

V. Ennyire teljes, mindenre kiterjedő a kiszolgáltatottságod: anyai támaszra, férfi erőre van szükséged ahhoz, hogy legyen még erőd önmagadat adni a világnak…

VI. Így hát, Veronika, tripla legyen az örömöd, és semmi a dicsekvésed. Máriában fogant meg a te ajándékod, és Simon vállán Jézus keresztje. De a tiéd a szolgálat – menj, és élj az Utolsó Ajándék szerint: mutasd meg arcodon az Ő arcát mindenkinek! Minél véresebb, izzadtabb vagy, annál hitelesebb! Adj hálát, hogy szabad hordoznod az Ő tekintetét!
Amikor nézel – Ő néz általad.
Amikor dorgálsz – Ő is így gondolja?
Amikor elhúzod a szád szélét – tiéd-e még Jézus, vagy már csak a vászon bírja?

VII. Szégyellem tévedéseimet. Másra kenem, vagy úgy teszek, mintha nem is rólam lenne szó. Elesettségemmel azonban nem lehet nem szembe nézni. Add, ha már így történt, hogy eredményt produkáljon egybeeső elesésünk! A szégyen és a fájdalom tanítson meg mindent vállalni Érted és az igazságért!

VIII. Eltorzult arcod nem a fizikai fájdalomról panaszkodik, hanem a lélek keservéről: még most is hiába intesz, még mindig nem értjük, hogy közénk érkezett a Nagy Lehetőség, az Isten Országa.
Jól ismerem ezt az érzést, amikor senki sem ért meg. Engedj erőt meríteni a Te megoldásodból: zokszó nélkül tenni tovább!
Mindennek eljön az ideje, a beérésé is. Mi csak vetni kaptunk küldetést, az aratás dicsősége a Tiéd.

IX. Uram, arra gondoltam, inkább megedződni akarok, mint megfutamodni. A sátán elhitette velem, hogy micsoda dicsőség lenne talpon maradni az ő ellene vívott küzdelemben. Tőrbe csalt! Tudtam, hogy nem szabad, mégis megpróbáltam. Egyetlen mentségem, hogy erősebb akartam lenni, bíztam a jó ügy sikerében, mert tényleg a Te dicsőségedet szolgálta volna, ha …
Az állandóan eleső nem is olyan gonosz ember, csak még mindig önmagában bízik. Nem szabad elítélnem, hanem rá kell vezetnem: Isten győz, s nem mi. Szeretettel felemelni, és megrovás nélkül az irgalmas Istenhez vezetni. Minden bizalmunkat Őbelé helyezzük!
Hogy jobban bíztunk magunkban, mint Benne, azért hull most a földre, és azért, hogy ezután ne így tegyünk!

X. Az isteni igazságszolgáltatás: aki tisztán őrizte magát, az fehér ruhát kap; aki sáros, vagy hiányos öltözetű, attól még azt is elveszik, amiről azt hitte, hogy az övé lehet majd. Aki tisztán őrizte ruháját, az még fehérebbet kap, aki egyéni elképzelés szerint élt vissza vele, attól még azt is elveszik, amiről azt hitte, hogy sikerült megkaparintania magának.

XI. A bűn foglyai vagyunk. Jézus magára vette a bűneinket, azok következményét, és megláncoltatta magát – helyettünk. Biztos bilincsek tartják fogva.
Ha hagyom magam keresztre feszíteni, és meghalok az élvezeteknek, a jézusi bilincs megment fogságomból, és értelmet ad a szenvedéseimnek.
Uram, hadd fonjam össze szenvedéseinket: add nekem kereszted másik oldalát! Vágyom arra, hogy Veled feszíttessem meg!

XII. A Véreden megváltott, szabad ember nem hal meg, hanem elfogadja egyetemes megváltásodat. A rab halála duplázás, második halál, méltatlan ismétlés, értelmetlen, tartós, vagy örök elszakadás, amit a sátánon kívül senki sem szorgalmaz.

XIII. Ilyen egy tökéletes Édesanya: mindig hivatása magaslatán áll. Nem riad vissza a szenvedés perceiben sem, Ő most is itt van, ahol éppen szükség van Rá. Szükség? Ugyan kinek?
A holtnak? Inkább a haldoklónak – arra a tudatra, hogy még holtában is szerető szívvel egyesülnek Vele. Szűzanyánk a holt Fiát ölelve idézi fel lelkében a legboldogabb 9 hónapos várakozást. A 7 tőr után szívére öleli pecsétnek a jézusi életmű igazolását: érdemes volt együtt küzdeni, szenvedni!
Amikor élettelenül roskadok össze, Édesanyám nem riad meg tőlem. Amikor anyagi létem kiszolgáltat az erőtlenségnek, az élettel teli Mária lelket önt belém, lelkesít, és előkészíti XX. századi fiát a feltámadásra. Most is szelíden, mint mindig. Nem parancsol, még csak nem is kéri, hogy ne hagyjam el magamat. Egyszerűen tűri, hogy lógassam karjaimat, lábaim esetlenül csüngjenek.
Fájdalma – a bűnös jelen borzalma miatt – egészen elborítja arcát. Ő a mi fájdalmas torzultságunk Tükre. Amikor tekintetének mélye felcsillan, akkor már a nekünk készített Ország fénye ragyog Róla felénk.

XIV. Megjelenik Nikodémus és József. Két későn jövő. De még ők is tehetnek valamit, az Úr elfogadja az ő ajándékukat is. Még most sem késő az Igaz mellé állni!
Ha távolmaradásommal és érzéketlenségemmel a hiány fájdalmát is okoztam valakinek, vagy a legrosszabbat tettem, ami holttá merevítette felebarátomat, mindig van segítség, még nyújthatok gyógyírt, kínálhatok menedéket.
Egy összeomlott ember se reménytelen, mindenki megélheti a felemeltetés boldogságát. Ahogy Jézus élete nem fejeződik be itt, úgy az enyémnek sem a sírba tétellel lesz vége. Jézus feltámadása sugározza, hogy mindenből van felemelkedés. A megrögzöttségből is, az érzéketlenségből is.
Én, aki részese leszek a boldog feltámadásnak, most a jelenben munkálója kell, hogy legyek testvéreim felemelkedésének!
Oszlik a homály, Krisztus közel van. Mindaz, ami összeroppant, most fénnyel és meleggel telik el: Jézus az Ő békéjét ajándékozza zaklatott szívünkbe.

Garadnay Balázs

Forrás: Pécsi Egyházmegye


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése