Március 10-én a negyven vértanúra emlékezik az egyház: az Armenia Minorban és Kappadókiában állomásozó XII. légióban szolgáló 40 római katona 320 körül Sebaste városában szenvedett vértanúságot, a pogány Licinius uralma alatt: jeges vízbe vetették őket. Magyarországon Negyven szenteknek hívták őket.
A II. századtól számos keresztény tartozott a római XII. légióhoz. Constantinus császár idejében a pogány Licinius kezdetben türelmet tanúsított a keresztények iránt, Constantinusszal történt szakítása után azonban üldözni kezdte a keresztényeket. Az általa elrendelt számonkérés idején a légió negyven katonája is kereszténynek vallotta magát; sem a kitüntetések, előléptetések ígérete, sem a fenyegetések nem tántorították el őket hitüktől.
A helytartó szokatlanul kegyetlen halálnemet választott a negyven „engedetlen” katona számara: fagyhalálra ítélte őket. Egy különösen hideg éjszakán át meztelenül kitették őket az egyik városfalakon belüli befagyott tóra. Egy ott található fürdőházban, amelynek a romjai fennmaradtak, meleg fürdőt készíttetett azoknak, akik hajlandóak a hittagadásra. Az elítéltek bátran vállalták a halált; egyikük megingott, de amint bevitték a melegre, meghalt. Helyét a kivégzőosztag egyik katonája önként töltötte be. Haláluk után testüket máglyán elégették, hamvaikat a vidék folyóiba szórták. Ennek ellenére maradtak fönn ereklyéik.
A történet a magyar néphitben is ismert volt; a negyven vértanú ünnepe az időjósló szentek ünnepeihez is kapcsolódik. Az időjárásjósló regula szerint: ha fagy a negyven vértanú napján, még negyven napig várhatjuk a zord időt.
Forrás: Napok, emberek, események, ünnepek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése