"A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” De ő saját teste templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben." Jn 2, 13-25
Elmélkedés:
A mai evangéliumban templom megtisztításának történetét hallottuk, amikor Jézus mint haragos és erőszakos ember tűnik fel. Amikor látta a templomban mi történik, azonnal cselekedett. Az evangéliumokban ennél az egyetlen esetnél találkozunk azzal, hogy így viselkedett és soha máskor. Mi indította Jézust e cselekedetére? Mi az üzenete ennek a cselekvésnek?
Elsőként arra érdemes gondolni, hogy a Jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az Isten háza. Isten mindenütt jelen van, de a templomok az ő jelenlétének különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve és nem kereskedésre. Ezt nem tartották tiszteletben azok, akik ott árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, akik ezt a tevékenységet számukra engedélyezték. A kereskedők kiűzésével Jézus egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom.
Második az, hogy Jézus, amikor beszélt a templomról, saját testéről beszélt és a tanítványok erre emlékeztek később, és ennek alapján erősödött meg hitük. Nekünk is meg kell tanulnunk hosszú távon értelmezni a dolgokat, értelmezni az eseményeket, mint ahogy Isten is hosszú távon lát mindent. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy egyetlen múltbéli tapasztalatunk sem hiábavaló, hanem hosszú távon egész biztosan beépül majd egy tágabb keretbe és rádöbbenünk arra, hogy Isten vezette lépéseinket.
Az evangéliumi szakasz súlyos szavakkal zárul, „Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről tudta, mi lakik az emberben”. Tényleg, mi lakik az emberi szívben? Az emberi szív kifürkészhetetlen mélység és nincs az, ami bele ne férne, jó és rossz. De lassan elkövetett minden elképzelhető gonoszságot. A mi szívünkben is ott van az önzés, és még sok más negatív tartalom. Az ostorral fenyegetőző Jézus talán nem tetszik nekünk első tekintetre, de ha másokra gondolunk, akkor esetleg vonzóvá válik.
Végül gondoljunk arra, hogy mi történt azután a kereskedőkkel? Elhagyták a templomot? Talán pár nap múlva visszamerészkedtek ugyanazok a kereskedők és tovább folytatták az árusítást? Vagy talán a templom vezetői hívták őket vissza, hogy mielőbb árusítsák újra az áldozatokhoz szükséges állatokat és folytassák pénzváltó munkájukat? Netalán más kereskedők foglalták el a korábbiak helyét? Minderről az evangéliumok erről nem árulnak el számunkra semmit. De ennek kapcsán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy miért tisztítjuk meg lelkünket a nagyböjt folyamán?
Jézus azért tisztította meg egykor a Jeruzsálemi templomot és szüntetett meg ott minden oda nem illő tevékenységet, hogy újra átadja az istentisztelet céljára és helyet biztosítson az imádság számára. És a mi Urunk azért akarja megtisztítani a mi lelkünket a bűnbocsánat által, hogy újra Isten költözzön a szívünkbe. Jézus tudta, hogy mi lakik az emberben. Tudja, hogy mi lakik bennünk. Isten ma is ismeri az embert. Ő látja, tudja és cselekszik. De most is hosszú távon. Keresztény hitünk egyik szép erénye a remény, a jövőre való irányultság. Merjünk hinni a jobb jövőben, amely mindig Isten felé mutat.
Loyd Fernandes SVD
Forrás: Verbiták
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése