Advent szó jelentése: első hivatalos megjelenés, hivatalba lépés, uralomra jutás. Az Epifánia fordításaként is használták. Az 1. század keresztény írásaiban: Krisztus hozzánk, emberekhez való eljövetele, először a Megtestesüléskor testben, majd dicsőséges újrajövetele a világ végén.
Advent kialakulásának története
Az "Ős-Advent" Galliában: A 4. században a Vízkereszt (Epifánia) előtt volt 3 hét előkészületi idő, mivel Epifániakor kereszteltek. Az 5 században az advent eltolódott karácsony elé.
Rómában az 5-6. században: Nagy Szent Gergely négy adventi vasárnapot írt elő. Az advent központi témája Krisztus testben való eljövetele volt.
A 12. századtól jelen van az eszkatológikus várakozás is, és emiatt van bűnbánati jellege.
Az adventi idő értelme középkori írók szerint
A négy hét Krisztus négy eljövetelére utal: testben Betlehemben, minden nap a lelkünkben, minden ember halálakor és teljes méltóságában a világ végén.
Szent Bernát három Úrjövetról szól: emberekhez, emberekben és emberek ellen.
Advent ünneplése
December 16-ig az eszkatológikus várakozás ideje van. Első adventi prefáció: "amikor eljön dicsőséges fényében...".
A december 16-24 közötti idő Jézus születésére készít elő. Második adventi prefáció: "születésének szent ünnepét örvendezve várjuk".
Az öröm és a bűnbánat ideje
Öröm, természetesen a Megtestesülés miatt. Az Ige megtestesülése jelzi az emberiség új megszületését, emberiből istenivé válását. Ahogyan Lyoni Szent Ireneusz írja: Isten Fia "határtalan szeretetéből az lett, amik mi vagyunk, hogy bennünket azzá tegyen, ami ő" (V praef.). Az első lépés Istené. "Jézus Isten kezdeményezése, Isten leszállása és eljövetele hozzánk, emberekhez." A Megtestesülés a Megváltás kezdete is. Megváltottak vagyunk, Isten gyermekei! Kérjük a Szentlelket, hogy átélhessük ezt ebben az adventben, és hogy fakasszon a szívünkben mély és egész lényünket átjáró örömet!
Bűnbánati jellege Jézus Krisztus második eljövetelének várásából fakad. Készület az utolsó ítéletre. Az első keresztények azonban nem félelemmel várták az Urat, hanem ujjongással. Szilárd volt bennük az a bizonyosság, ami a miénk is: azzal a Királlyal fognak találkozni, aki szeretetből megtestesült, meghalt és feltámadt értük. János első levelében ezt olvassuk: "Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent" (1Jn 3,2b-3). Adventi bűnbánatunknak és önmegtagadásainknak ez legyen a célja!
Az advent nagyon jó idő arra, hogy emlékeztessük magunkat az Úr tetteire, felszítsuk a vágyat Isten országának beteljesedése után és megújítsuk az elköteleződésünket. Kérhetjük a Szentlelket, hogy - abban a hivatásban, elköteleződésben, amelyet Istentől kaptunk - újítsa meg odaadásunkat, szeretetetünket; növelje hűségünket és erősítse meg hitünket és reményünket!
Krisztina CB nővér
Forrás: Radó Polikárp: Az egyházi év, Bencés Kiadó és Terjesztő Kft., 1998, 31.34. o, Várnagy Antal: Liturgika, Lámpás Kiadó, Abaliget, 1993, 420-422. o, A Dogmatika Kézikönyve, Vigilia Kiadó, Budapest, 2002. 464. o / Nyolc Boldogság Közösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése