„Örüljetek az Úrban szüntelenül [...] mert az Úr közel van.” Az introitusnak ezekkel a szavaival az Egyház megadja Advent harmadik vasárnapjának fő témáját, ami az öröm, s ez a vasárnap innen kapta a nevét: Gaudete-vasárnap. A szentmise olvasmánya Izajás könyvéből az Úr szabadításáról beszél: „Örüljön a puszta és kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon. Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! […] meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! […] Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek […] maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.” (Iz 35, 1-5.) Az evangéliumban Jézusnak Keresztelő János tanítványaihoz intézett szavai felvillantják az Úr ószövetségi ígéretének beteljesedését: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” (Mt 11, 4-5)
A két részletben fellelhető örömhírt így foglalhatnánk össze: Isten megígért szabadítása az Úr Jézuson keresztül elérkezett és egyszer s mindenkorra jelen van; ez a jelenlét egyszerre szabadító és gyógyító.
Ezért Advent 3. vasárnapja mindenekelőtt azon gondolkoztathat el, hogy vajon miben is van az én életem öröme. Vajon engedem-e, hogy az Úr szabadító jelenléte, közelsége, az annak való örvendezés legyen az életem legmeghatározóbb, legigazabb dimenziója? Vagy megelégszem azzal, ami ideig-óráig vigasztalást ad, megnyugtat, vagy megkönnyebbülést nyújt, és már nem is érdekel a valódi öröm forrása? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, könnyen megállapíthatjuk, hogy sok minden elhomályosítja az Úr jelenlétének való örvendezést, sok minden rárakódhat, és maga alá temetheti. A napi gondjaink, ügyeink, a vizsgaidőszak izgalmai, a karácsonyra való felkészülés apró-cseprő teendői könnyen szétszórhatnak, vagy elhitethetik velünk, hogy életünknek ezek a – bármilyen fontos – részletei tulajdonképpen a lényeg, és nem is kell távolabbra, magasabbra tekintenünk. Mégis, ez a vasárnap a valóban lényegesre, az „egy szükséges”-re akarja irányítani a figyelmünket. Az Úr arra hív, hogy „elsajátítsuk” azt a máshoz nem hasonlítható örömet, amelyet az Ő megváltó, szabadító jelenléte tartogat azok számára, akik hisznek Őbenne.
Úgy tűnik az evangéliumból, hogy az Úr jelenlétének örömében való élet bizony nem magától értetődő, és nem is saját teljesítmény. Jézus így utal erre: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” Adja az Úr, hogy az adventi várakozás megadja a kegyelmet az Ő örömteli jelenlétének befogadására!
Forrás: Domonkos Nővérek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése