Szeretettel ajánlom a kedves
Olvasók figyelmébe Gyökössy Endre fenti című könyvét.
A könyv leírása:
Az elmúlt esztendők négyszemközti
beszélgetései közben gyakran felmerült az álom kérdése, nemegyszer egy-egy
konkrét álommal kapcsolatban. Volt, aki szinte szégyenkezve beszélt róla, mint
aki restelli, hogy ilyesmivel hozakodik elő. Eleve kijelentette, természetesen
ő nem hisz az álomban és semmi jelentőséget nem tulajdonít neki, hiszen ő nem
babonás ember – de azért ezt és ezt az álmát elmondaná.
Voltak, akik úgy mondták el álmaikat, hogy közben meg is magyarázták. Ki-ki a maga elgondolása szerint, vagy valamiféle álmoskönyv segítségével, rendkívüli jelentőséget tulajdonítva álmainak, jövőjüket illetően.
Röviden: voltak, akik lebecsülték, és voltak, akik túlbecsülték álmaik jelentőségét.
Könyvünk egyik célja, hogy se le ne becsüljük, de túl se becsüljük az álmokat – hanem becsüljük meg, mint lényünk mélyéről jövő sajátos jelbeszédet. Mostanában igen lényegesnek tartjuk, hogy lehetőleg mindenki tanuljon idegen nyelveket – hasznos dolog értenünk ezt a belülről érkező, képekben beszélő nyelvet is. Annál is inkább, mert olykor Isten felhasználja ezt a nyelvet is (hangsúlyozom: is), hogy valamit üzenjen számunkra.
– Úgy az Ó-, mint az Újszövetség bizonysága szerint Isten felhasználta az álmot, az álomszerű látomásokat vagy álomban kapott látásokat, hogy a kiválasztottaknak ezen a nyelven üzenjen.
– Akik erre az üzenetre figyeltek és azt cselekedték, mindig helyesen cselekedtek.
– Isten Jézus Krisztusban adta a legmagasabb rendű kijelentést számunkra. De az első pünkösd után sem hallgat el, ezen a sajátos nyelven beszél övéihez.
– Föltehető, hogy a mai ember számára is vannak és lehetnek üzenetei Istennek ezen a különös nyelven – ha nem is ad új kijelentést. – De nem felejtettük-e el ezt a nyelvet? Nem úgy szemléljük-e saját álmainkat, amint egy mai modern fiatal hallgatná a latin misét: nem érti sem a mise szimbólumait, sem a mozdulatait, sem a liturgiáját?
Vagy éppen nem azért hessegetjük el magunktól ennek a nyelvnek a megtanulását, megértését, mert valamiképpen félünk megérteni álmaink üzenetét?…
Voltak, akik úgy mondták el álmaikat, hogy közben meg is magyarázták. Ki-ki a maga elgondolása szerint, vagy valamiféle álmoskönyv segítségével, rendkívüli jelentőséget tulajdonítva álmainak, jövőjüket illetően.
Röviden: voltak, akik lebecsülték, és voltak, akik túlbecsülték álmaik jelentőségét.
Könyvünk egyik célja, hogy se le ne becsüljük, de túl se becsüljük az álmokat – hanem becsüljük meg, mint lényünk mélyéről jövő sajátos jelbeszédet. Mostanában igen lényegesnek tartjuk, hogy lehetőleg mindenki tanuljon idegen nyelveket – hasznos dolog értenünk ezt a belülről érkező, képekben beszélő nyelvet is. Annál is inkább, mert olykor Isten felhasználja ezt a nyelvet is (hangsúlyozom: is), hogy valamit üzenjen számunkra.
– Úgy az Ó-, mint az Újszövetség bizonysága szerint Isten felhasználta az álmot, az álomszerű látomásokat vagy álomban kapott látásokat, hogy a kiválasztottaknak ezen a nyelven üzenjen.
– Akik erre az üzenetre figyeltek és azt cselekedték, mindig helyesen cselekedtek.
– Isten Jézus Krisztusban adta a legmagasabb rendű kijelentést számunkra. De az első pünkösd után sem hallgat el, ezen a sajátos nyelven beszél övéihez.
– Föltehető, hogy a mai ember számára is vannak és lehetnek üzenetei Istennek ezen a különös nyelven – ha nem is ad új kijelentést. – De nem felejtettük-e el ezt a nyelvet? Nem úgy szemléljük-e saját álmainkat, amint egy mai modern fiatal hallgatná a latin misét: nem érti sem a mise szimbólumait, sem a mozdulatait, sem a liturgiáját?
Vagy éppen nem azért hessegetjük el magunktól ennek a nyelvnek a megtanulását, megértését, mert valamiképpen félünk megérteni álmaink üzenetét?…
Forrás: Szent Gellért Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése