József egész élete hitbeli zarándokút volt. Ennek
folyamán, akárcsak Mária, ő is hű maradt Istentől kapott hivatásához. Mária
élete tökéletes beteljesítése annak az első „fiat”-nak, amelyet az
angyali üdvözletkor mondott. József ellenben, amint föntebb mondottuk, amikor
az angyal hírül adta neki Isten üzenetét, egyetlen szót sem szólt. Egyszerűen
„úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki” (Mt 1,24).Ez az első „tett”
lett „József útjának” kezdete. Az
út folyamán az evangéliumok egyetlen szót sem említenek, amit József mondott
volna. József hallgatása azonban különleges jelentőségű: éppen hallgatásából
olvashatjuk ki teljesen azt az igazságot, amelyet az evangélium ítélete tartalmaz
róla: „igaz ember volt” (Mt 1,19).
Meg kell tanulnunk ezt az igazságot helyesen értelmezni, mert az egyik legfontosabb
tanúbizonyságot tartalmazza az emberről és hivatásáról. A nemzedékek során
az Egyház egyre figyelmesebben és tudatosabban olvassa ezt a tanúbizonyságot,
miközben e páratlan igaz kincs gazdagságából „új és régi” (Mt 13,52) elemeket
hoz újra és újra felszínre.
Mindenekelőtt a názáreti „igaz” férfiú
rendelkezik a hitves valamennyi szembeszökő jellemzőjével. Az evangélista
Máriát így mutatja be: „A szűz egy férfinek, Józsefnek volt a jegyese (Lk
1,27). Tehát az evangéliumok először a
férj–feleség képét tárják
elénk, s csak azután tudatják, hogy megkezdődött „az évszázadokon át elrejtett
misztérium” (Ef 3,9) beteljesedése. (A zsidó nép szokása szerint a
házasságkötés két részletben történt: először ünnepelték meg a törvényes
házasságkötést a tulajdonképpeni házasságot), és csak bizonyos idő elteltével
fogadta a férj feleségét a házába. Tehát József, még mielőtt együtt élt volna
Máriával, már a „férje” volt; Mária
azonban megőrizte szíve mélyén a vágyat, hogy kizárólag Istennek szentelje
magát. Megkérdezhetnénk,
hogyan egyeztethető össze ez a vágy „a házasságkötéssel”. A választ egyedül és
kizárólag az üdvtörténet fejleménye, vagyis Isten különleges cselekedete adja
meg. Mária az angyali üdvözlet pillanatától tudja, hogy a szüzesség iránti vágyát meg kell
valósítani, vagyis magát kizárólag és teljes értelemben Istennek kell
szentelnie, hogy Isten Fiának
anyja legyen. A Szentlélek közreműködésével létrejött anyaság az
önátadásnak az a formája, amelyet Isten elvár attól a szűztől, aki József
„jegyese”. Mária éppen ezért mondja ki a maga „fiat”-ját.
Az a körülmény, hogy ő József „jegyese”, bennfoglaltatik Isten tervében.
Erre utal az általunk idézett két evangélista, különösen pedig Máté. Az angyal
Józsefhez intézett szavai nagyon jelentősek: „Ne félj magadhoz venni feleségül Máriát, mert a gyermek, akit méhében
hord, a Szentlélektől van” (Mt 1,20). Ezek ugyanis József hitvesének titkát világítják
meg. Mária anyaságában is szűz. Benne a „Magasságbeli Fia” öltött magára emberi
testet és lesz az „Emberfia”.
Amikor Isten az angyal szavaival Józsefhez fordult, úgy fordult hozzá, mint a Názáreti Szűz jegyeséhez.
Ami Máriában a Szentlélek közreműködése által történt, egyben kifejezésre
juttatja a házassági kötelék
megerősítését, amely kötelék már korábban fennállt József és Mária között.
Az égi küldött egészen világosan mondta Józsefnek: „Ne félj magadhoz venni feleségül Máriát. „ Ami tehát korábban történt –
József Máriával kötött házassága –, Isten akarata szerint való és ezért meg
kell maradnia. Istenanyaságában Máriának továbbra is úgy kell élnie, mint aki
„szűz és jegyese egy férfinek” (vö. Lk 1,27).
Az éjszakai „hírüladás” szavaiból nemcsak
azt az isteni igazságot hallja meg József, hogy hitvesének hivatása
kimondhatatlanul fönséges, hanem újra
felidézi az igazságot saját hivatásáról. Ez az „igaz” ember, aki a
választott nép legnemesebb hagyományainak szellemében szerette a Názáreti
Szüzet és a házassági szeretet kötelékére lépett vele, most Istentől kap ismét
megbízatást erre a szeretetre.
„József úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki, és
magához vette feleségét” (Mt 1,24). A gyermek, akit Mária hordoz, „a
Szentlélektől származik”. Nem kell ebből a kijelentésből is arra
következtetnünk, hogy József hitvesi
szeretetét szintén újjáformálta a Szentlélek? Nem kell-e arra gondolnunk,
hogy Isten szeretete, amely a Szentlélek által árad az emberek szívébe (vö. Róm
5,5), a legtökéletesebb módon formál mindenféle emberi szeretetet? Hiszen
egyedülálló módon átalakítja a házastársak hitvesi szeretetét is, miközben
elmélyíti és felmagasztosítja benne mindazt, ami emberhez méltó és szép, ami
magában hordozza a kizárólagos önátadásnak, a személyek összetartozásának és a
Szentháromság misztériuma szerinti, igazi összetartozásnak a jegyeit.
„József magához vette feleségét. De nem ismerte meg, amíg világra
nem hozta fiát” (Mt 1,24-25). Ezek a szavak egy másfajta házasságbeli közelségre utalnak. Az összetartozás mélysége,
vagyis az egység, a személyek közötti kapcsolat lelki ereje – végsősoron az
„Éltető Lélektől” származik (vö. Jn 6,63). József,
aki engedelmeskedett a Léleknek, éppen benne fedezte fel újra a szeretet
forrását, férfiúi és hitvesi szeretete forrását. Ez a szeretet nagyobb
volt, mint az, amit az „igaz ember” emberi szívének lehetőségei szerint
kívánhatott volna magának.
A liturgia úgy ünnepli Máriát, mint „akit a
házastársi és szűzi szeretet köteléke fűz össze Józseffel, az igaz emberrel”.Valóban,
a szeretet két formájáról beszélhetünk, amelyek együttesen jelenítik meg az Egyház mint szűz és
jegyes titkát, melynek jelképe Mária és József házassága. „A szüzesség és az
Isten országáért vállalt cölibátus nemcsak hogy nem állnak semmiféle
ellentmondásban a házasság méltóságával, hanem feltételezik és megerősítik azt.
„A házasság és a szüzesség Isten és az ő népe szövetsége misztériumának és a belőle
fakadó életnek két megnyilvánulási módja”.
József önmaga teljes föláldozásával kifejezi az Isten Anyja
iránti nemes szeretetét, fölajánlván magát „jegyajándékként”. Jóllehet biztos,
hogy vissza akart vonulni a kapcsolatból, nehogy akadályozza Istennek ama
tervét, amely Máriában már megkezdte teljesedését. Mégis, az angyal kifejezett
utasítására továbbra is együtt marad vele, és tiszteletben tartja azt, hogy
Mária kizárólag Istennek adta magát.
Másrészről éppen a Máriával kötött házasságból sarjadt József
számára egyedülálló méltósága és Jézus feletti jogainak együttese. „Az
Istenanya méltósága kétségkívül oly nagy, hogy ennél magasztosabb senkié sem
lehet. Mivel azonban a Boldogságos Szűz és József között házassági kötelék állt
fenn, semmi kétség nem fér hozzá, hogy József
mindenki másnál közelebb áll ahhoz
a nagy méltósághoz, melynek alapján az Istenanya minden teremtményt felülmúl.
Márpedig a házasság az a legmagasabb rangú közösség, amely természete szerint
együtt jár a javaknak a felek közötti közösségével. Ezért, amikor Isten
hitvestársul adta Józsefet a Szent Szűznek, nemcsak élettársul, szüzessége
tanújául és házassága oltalmazójául rendelte, hanem azért is, hogy e házassági
szerződés által ő is részesedjen Mária kiemelkedő méltóságában.”
Ilyen szeretetkötelék tartotta össze a
Szent Család életét. Kezdetben
a betlehemi szegénységben, aztán az egyiptomi száműzetésben, végül názáreti
létükben. Az Egyház mély tisztelettel övezi ezt a családot és példaképül
állítja valamennyi család elé. A megtestesülés misztériumába közvetlenül bevont
názáreti család maga is különleges titok. Ehhez a titokhoz – mint a megtestesülésben
– hozzátartozik az igazi apaság: az
Isten fia családjának emberi formája igazi
emberi család, melyet Isten titka alakított ki. E családban József az atya:
atyasága nem vezethető vissza
gyermek nemzésére, és mégsem „látszólagos”, vagy „pót”-apaság, hanem rendelkezik az emberi apaság
teljes igazságával, az atyának a családban betöltött feladatával. Itt is a
személyi egység(= unio
hypostatica) egyik
következményével találkozunk: az Isteni Személy, az Ige–Fiú egységébe fölvett
emberi természettel. Az emberlét fölvételével Krisztus ugyanis fölemelt magába minden emberit,
különösen a családot, földi létének első föltételét. Ebben az
összefüggésben József földi atyasága szintén fölvételt nyert.
Máriának a tizenkét éves Jézushoz intézett szavai ennek
fényében tárják föl igazi jelentésüket: „Atyád és én aggódva kerestünk.” Ez nem
egy szokásos beszédfordulat: Jézus anyjának szavai a megtestesülés teljes
igazságára utalnak, amely a názáreti család titka. József, aki a „hit engedelmessége által” kezdettől fogva elfogadta Jézus feletti földi atyaságát,
miközben a Szentlélek fényét követte, amelyet az ember a hit által nyer
el,minden bizonnyal egyre nagyobb mértékben fedezte fel atyaságának kimondhatatlan ajándékát.
Forrás: REDEMPTORIS CUSTOS, II. János Pál pápa apostoli buzdítása Szent József személyéről, valamint Jézus Krisztus és az egyház
életében kifejtett tevékenységéről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése