A látnok rövid életrajza
Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8-án született a wesztfáliai Flamske elnevezésû faluban, szülei ötödik gyermekeként. Gyermekéveirõl nem sokat tudunk. 12 éves korában szolgálatba állt egy közeli rokonukhoz, s ezekben az években érlelõdött meg benne az elhatározás, hogy apáca lesz. A rokon többször is le akarta errõl beszélni, de Katalin döntése megmásíthatatlan volt.
Vágyai azonban csak nagyon soká, 1802-ben teljesültek, amikoris felvételt nyert a dülmeni Agnetenberg elnevezésû kolostorba. 1803. november 13-án tette le a fogadalmat.
1812 decemberében villámcsapásként érte a hír, hogy a zárdát - több másikkal egyetemben - fel oszlatták. Ettõl kezdve egy jólelkû dülmeni özvegyasszony biztosított számára szállást. Katalin ezzel egyidõben, 1812. december 29-én kapta meg a stigmákat. A sebeket az évek során beható orvosi vizsgálatoknak vetették alá - csalástól tartva -, azonban mindannyiszor bebizonyosodott a jelenség természetfölötti volta.
A stigmák megjelenése utáni öt hónapban Katalin semmiféle szilárd táplálékot nem vett magához! Rendkívüli volt továbbá az a jelenség, hogy a vér a fejbõl és a kezekbõl, a testhelyzettõl függetlenül, mindenkor abban az irányban csorgott, melyben a kereszten függõ Krisztus testébõl folyt.
A stigmákon kívül Katalin már kora ifjúságától fogva rendelkezett a látomások és a kinyilatkoztatások adományával. Élete folyamán számtalan képben látta megváltásunk történetét: az elõkészítést az ószövetségben, Jézus életét és mûködését az újszövetségben, s látomásai kiterjedtek a Boldogságos Szûz életének eseményeire is.
Katalinnak ezenkívül volt még egy érdekes tulajdonsága. Ha kézbevette egy-egy szent valamely ereklyéjét, látomásba merült és filmként pergett le elõtte az illetõ szent élete. Megvolt benne a szívekben való olvasás adománya is, melyrõl gyóntatója és barátai számtalanszor meggyõzõdtek.
Most hallgassuk meg Katalint, hogyan nyilatkozik õ maga a fentebb említett látomásairól.
"Mikor öt-hatéves koromban elõször tanultam a hitvallás elsõ ágazatát, lelki szemeim elõtt különféle képek jelentek meg az ég és a föld teremtésérõl. Azt hittem, ezeket minden ember úgy látja, mint minden egyéb dolgot itt a földön körülöttünk. Elmondtam tehát az egészet a játszótársaimnak, akik kinevettek. Azt kérdezték, talán van valami könyvem, amiben ez mind benne van?"
"Egyszer az iskolában a feltámadásról egészen más dolgokat mondtam, mint amiket tanultunk, mégpedig teljes bizonyossággal és abban az elfogulatlan hitben, hogy ezt mindenkinek éppen úgy kell tudnia, mint nekem. Nos, a gyermekek ámultak-bámultak, kinevettek és feljelentettek a tanítónak. Ö komolyan megintett, hogy ne képzelõdjem effélékrõl."
Emerich Anna Katalin 1824. február 9-én halt meg. Távozása után a körülötte zajló viták óriásivá duzzadtak, melyek még napjainkban sem csitultak el egészen. A látomások hitelességét sokan csalhatatlannak tartják, míg mások dühödten támadják. Mi nem csatlakozunk a vitázókhoz, hiszen a Vatikán állásfoglalása szerint mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy saját lelkiismerete és belátása szerint ítélje meg az ilyen eseteket.
Tény azonban, hogy a Katalin látomásai alapján végzett ásatások során több bibliai helyet találtak meg és azonosítottak nagy valószínûséggel. Összeállításunkban azokból a látomásokból válogattunk, melyek Jézus kereszthalálára vonatkoznak. Ezeket Katalin egyik közeli barátja, K. Brentano, a híres író és költõ jegyezte le, a látnok személyes elbeszélése alapján. Brentano érzékletes, néhol költõi stílusa élénken varázsolja elénk az Üdvözítõvel történt eseményeket. Kötetünk célja nem az, hogy megdöbbentse és csodálkozásra késztesse az olvasót, hanem az, hogy e sorok olvasása lelki megújulást hozzon számára.
JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Mikor Pilátus elhagyta az ítélõszéket, a katonák egy része követte õt és sorfalat álltak a palota elõtt. Egy kis raj maradt az elítéltek mellett. Huszonnyolc felfegyverzett farizeus lovon érkezett a Forumra, hogy a menetet kísérjék. A poroszlók Jézust a Forum közepére vezették. Több rabszolga a nyugati kapun át már hozta a keresztfát, és nagy puffanással dobták a földre Jézus lábai elé.
Felharsant Pilátus lovasságának a kürtje, az egyik lovas farizeus Jézushoz ugratott és így kiáltott: - Most aztán vége a szép beszédeknek! Rajta, szabaduljunk meg végre tõle! Elõre! Elõre!
Ekkor felrángatták Jézust a földrõl és a vállára adták a keresztet. A kereszt törzsének alsó végére két kötelet kötöttek és két poroszló ezeknél fogva felemelte, hogy ne súrolja a földet, hanem lebegjen. Jézustól bizonyos távolságra négy poroszló haladt, ezek fogták a négy kötelet, melyek a Jézus derekára csatolt bilincsövre voltak kötözve. .
A menet élén egy kürtös ment, aki minden utcasarkon megfújta kürtjét és kikiáltotta az irányt. Néhány lépéssel mögötte haladt egy sereg suhanc és a csõcselék. Közülük vitték néhányan az italt, a köteleket, a. szegeket, az ékeket és mindenféle szerszámot. Az erõsebb szolgák póznákat, létrákat vittek és a latrok keresztjének a. törzseit. A létrák csak póznák voltak, melyekbe fogakat dugtak. Utánuk következett néhány lovas farizeus, majd egy fiatalember. Ö vitte a kereszt feliratát maga elõtt. Utána jött Jézus, a keresztfa terhe alatt meggörnyedve és támolyogva. A tegnapi Utolsó Vacsora óta étlen-szomjan, álmatlanul, a vérveszteségtõl, a sebektõl, a láztól és a szomjúságtól kimerülve vánszorgott fölsebzett, mezítelen lábával. Jobbkeze átfogta a súlyos terhet, balkeze mindegyre fáradtan igyekezett felemelni a járását akadályozó bõ ruhát. A két elöl haladó poroszló elõre ráncigálta, a két mögötte jövõ pedig hajszolta. Így aztán a járása nem lehetett biztos és a kötelek szüntelen akadályozták abban, hogy a ruháját felemelje. Kezei a korábbi szoros megkötözéstõl sebesek és dagadtak voltak. Arca vérrel borítva, haja és szakálla zilált, s nehéz gyapjúruhája beletapadt a felszakadt sebekbe.
A menetet két oldalt lándzsás katonaság kísérte. A latrokat pribékek vezették. Nyakukon viselték keresztjük görbe, a törzstõl még különlévõ ágait, karjaik kifeszítve azoknak a végéhez voltak kötözve. Kissé mámorosak voltak valami italtól, amit adtak nekik.
A szûk utca, melyen eleinte vezették Jézust, a hátsó épületek között, sok piszok és szemét között kanyargott. Az ablakokból és a falrésekbõl a csõcselék és a rabszolgák gúnyolták, sárral és konyhahulladékokkal dobálták meg. Egyes gyermekek arra vetemedtek, hogy kötényükbe követ szedtek és azokkal dobálták õt! Így cselekedtek a gyermekek vele, aki annyira szerette, megáldotta és boldogoknak nevezte õket!!!
JÉZUS ELÖSZÖR ESIK EL A KERESZT ALATT
A szûk utca vége felé balra kanyarodott, szélesebb lett és
kissé emelkedett. Nemsokára egy mélyebb helyhez értek, ahol esõ idején
összegyûlt a víz és a sár. Azért, hogy át lehessen menni rajta, egy nagy követ
állítottak a mélyedésbe, mint sok jeruzsálemi utcán, melyek némely helyen
nagyon gödrösek. Midõn Jézus a súlyos teherrel ideért, nem tudott tovább menni.
A pribékek irgalmatlanul ráncigálták és hajszolták. Ekkor a Megváltó a kiálló
kövön egész hosszában a földre esett, a keresztfa pedig melléje zuhant. Hóhérai
átkozódva rángatták és rugdalták. A menet megakadt, és nagy torlódás
keletkezett Jézus körül. Hiába nyújtotta a kezét, hogy valaki felsegítse. A
farizeusok pedig kiabáltak:
- Fel! Rántsátok fel õt, különben meghal a kezünk között!
Rettentõ bántalmazások között talpra rángatták, ismét a vállára tették a keresztet. Tövisektõl megkínzott fejét oldalra kellett hajtania, hogy a széles töviskorona mellett elférjen a kereszt. Így támolygott felfelé újabb kínok között az emelkedõ utcán.
JÉZUS TALÁLKOZIK ANYJÁVAL ÉS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
- Fel! Rántsátok fel õt, különben meghal a kezünk között!
Rettentõ bántalmazások között talpra rángatták, ismét a vállára tették a keresztet. Tövisektõl megkínzott fejét oldalra kellett hajtania, hogy a széles töviskorona mellett elférjen a kereszt. Így támolygott felfelé újabb kínok között az emelkedõ utcán.
JÉZUS TALÁLKOZIK ANYJÁVAL ÉS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Ekkor a házak között megjelent a Szûzanya János apostollal
és néhány asszonnyal. Mária kitekintett a lázak közül és Jánoshoz fordult:
- Lássam-e, vagy siessek el innen? Hogyan bírom ki?
János így felelt:
- Ha most nem maradnál itt, késõbb mindig nagyon fájlalnád.
Erre a tömeghez csatlakoztak. Egy gyermek azt kérdezte a mellette elvonuló néptõl:
- Ki ez az asszony, aki ilyen keservesen jajgat?
- A Galileai anyja - felelte valaki.
Erre néhányan kiröhögték és kicsúfolták a siránkozó anyát. Egy suhanc fogta a kereszt szögeit és gúnyolódva rázta meg a Szûzanya elõtt. Jézus vérbeborult, beesett szemével komolyan és részvéttel tekintett gyötrõdõ anyja felé. Közben a kereszt terhe alatt elbotolva másodszor roskadt a földre, a térdére és a kezére. Az Anya, fájdalmának és szeretetének rohamában nem látott se katonákat, se hóhérokat, hanem a Fiához szaladt és melléje roskadva átkarolta õt. Nagy zûrzavar keletkezett, János vissza akarta húzni Máriát, a poroszlók szitkozódtak és gúnyolódtak: Asszony, mit akarsz itt? Nevelted volna jobban, akkor nem került volna a kezünkbe!
A katonák ekkor visszakergették õt a tömegbe.
CYRENEI SIMON, JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL
- Lássam-e, vagy siessek el innen? Hogyan bírom ki?
János így felelt:
- Ha most nem maradnál itt, késõbb mindig nagyon fájlalnád.
Erre a tömeghez csatlakoztak. Egy gyermek azt kérdezte a mellette elvonuló néptõl:
- Ki ez az asszony, aki ilyen keservesen jajgat?
- A Galileai anyja - felelte valaki.
Erre néhányan kiröhögték és kicsúfolták a siránkozó anyát. Egy suhanc fogta a kereszt szögeit és gúnyolódva rázta meg a Szûzanya elõtt. Jézus vérbeborult, beesett szemével komolyan és részvéttel tekintett gyötrõdõ anyja felé. Közben a kereszt terhe alatt elbotolva másodszor roskadt a földre, a térdére és a kezére. Az Anya, fájdalmának és szeretetének rohamában nem látott se katonákat, se hóhérokat, hanem a Fiához szaladt és melléje roskadva átkarolta õt. Nagy zûrzavar keletkezett, János vissza akarta húzni Máriát, a poroszlók szitkozódtak és gúnyolódtak: Asszony, mit akarsz itt? Nevelted volna jobban, akkor nem került volna a kezünkbe!
A katonák ekkor visszakergették õt a tömegbe.
CYRENEI SIMON, JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL
A menet tovább vonult egy régi városfal boltíves kapuján
át. E kapu elõtt volt egy nagy tér, három utca torkollott bele. Itt Jézusnak
ismét egy nagy követ kellett átlépnie, de megbotlott és elesett. Nagy tolongás
támadt. A poroszlók már nem. tudták õt talpra állítani. A menetet vezetõ
farizeusok rászóltak a katonákra:
- Így nem tudjuk öt élve kivinni, keressetek valakit, aki segít neki vinni a keresztet!
A középsõ utcán épp akkor jött le Cyrenei Simon, egy pogány ember, három fiával. Kertész volt, a keleti városfal melletti kertekben dolgozott. Nagy volt a tolongás, nem tudott kitérni. Amint öltözetérõl felismerték, hogy pogány és alsóbbrangú munkás, a katonák megfogták, és azt követelték, hogy segítsen a Galileai keresztjét vinni. Simont undorodás és ellenkezés fogta el, oly rettenetesen nézett ki Jézus. Ruhája csupa piszok és sár volt. Akkor a poroszlók az egyik keresztkart hátrább kötötték és egy hurokkal Simon vállára erõsítették. Így állt Jézus mögött, akinek most már nem kellett akkora terhet tartani. A töviskoronát másképp igazították, és a menet ismét elindult.
VERONIKA KENDÕJE
- Így nem tudjuk öt élve kivinni, keressetek valakit, aki segít neki vinni a keresztet!
A középsõ utcán épp akkor jött le Cyrenei Simon, egy pogány ember, három fiával. Kertész volt, a keleti városfal melletti kertekben dolgozott. Nagy volt a tolongás, nem tudott kitérni. Amint öltözetérõl felismerték, hogy pogány és alsóbbrangú munkás, a katonák megfogták, és azt követelték, hogy segítsen a Galileai keresztjét vinni. Simont undorodás és ellenkezés fogta el, oly rettenetesen nézett ki Jézus. Ruhája csupa piszok és sár volt. Akkor a poroszlók az egyik keresztkart hátrább kötötték és egy hurokkal Simon vállára erõsítették. Így állt Jézus mögött, akinek most már nem kellett akkora terhet tartani. A töviskoronát másképp igazították, és a menet ismét elindult.
VERONIKA KENDÕJE
A menet most egy hosszú utcába fordult be. Mindenfelõl
jólöltözött emberek siettek a templom felé. Az egyik házból egy magastermetû,
elõkelõ asszony rohant a menet elé. Szeráfia volt, a templomtanács egyik
tagjának a felesége, akit e mai cselekedete miatt Veronikának neveznek, a
latin-görög vera ikon (valódi kép) szavak alapján. Szeráfia fûszeres bort
készített azzal a szándékkal, hogy felüdítse az Urat keserves szenvedése útján.
Lefátyolozva lépett az utcára, vállán kendövel. Mellette egy kilencéves
kislány állt, õ tartotta a lepellel letakart korsót. Szeráfia áttört a tömegen,
Jézus elé lépett és térdrehullva felnyújtotta neki a kendõt e szavakkal:
- Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam!
Jézus balkezével megfogta a kendõt, tenyerével véres arcára nyomta, majd köszönõ szóval visszaadta. Ekkor a kislány félénken felemelte a magasba a borosedényt, de a katonák szitkozódása miatt lehetetlen volt Jézust felüdítenie. A lovas farizeusok és a poroszlók fel dühödtek a feltartóztatás miatt és ütni-verni kezdték az Urat. Veronika a gyermekkel visszamenekült a házba. Alighogy belépett a lakosztályába, a kendõt letette az asztalra és ájultan esett össze. A lányka nyöszörögve térdelt mellé. Így találta õket egyik ismerõsük, aki bejött a lakásba. Látta azonban az asztalon szét terített kendõt is, melyre Jézus véresarca borzalmasan, de csodálatos élességgel rányomódott.
.JÉZUS TALÁLKOZIK A SÍRÓ ASSZONYOKKAL
- Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam!
Jézus balkezével megfogta a kendõt, tenyerével véres arcára nyomta, majd köszönõ szóval visszaadta. Ekkor a kislány félénken felemelte a magasba a borosedényt, de a katonák szitkozódása miatt lehetetlen volt Jézust felüdítenie. A lovas farizeusok és a poroszlók fel dühödtek a feltartóztatás miatt és ütni-verni kezdték az Urat. Veronika a gyermekkel visszamenekült a házba. Alighogy belépett a lakosztályába, a kendõt letette az asztalra és ájultan esett össze. A lányka nyöszörögve térdelt mellé. Így találta õket egyik ismerõsük, aki bejött a lakásba. Látta azonban az asztalon szét terített kendõt is, melyre Jézus véresarca borzalmasan, de csodálatos élességgel rányomódott.
.JÉZUS TALÁLKOZIK A SÍRÓ ASSZONYOKKAL
Még jókora út volt a kapuig, a talaj arra lejtett egy
kicsit. Cyrenei Simont felbõszítette az az embertelenség, ahogy Jézussal
bántak és így kiáltott:
- Ha nem hagytok fel ezzel a gazsággal, ledobom ezt a keresztet, még ha agyonvertek is!
Az országút közepén, a kapu elõtt, ahol az út elágazik a Kálvária felé, állt egy dúc, melyre Jézus és a két lator halálos ítélete volt felírva. Nem messze innen, az elágazásnál állt egy csoport síró asszony, akik az ünnepekre jöttek fel Jeruzsálembe, s most csatlakoztak a menethez. A roskadozó Üdvözítõ látványára az asszonyok jajgatásban törtek ki és zsidó szokás szerint részvétük jeléül a kendõiket nyújtották Jézusnak, hogy letörölje verítékét. Jézus feléjük fordult és így szólt:
- Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és fiaitokat, mert eljön az az idõ, mikor azt mondjátok: boldogok a magtalanok és a méhek, melyek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak! Akkor majd azt mondják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a halmoknak: takarjatok el minket! Mert ha a zöldellõ fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal.
Ekkor egy kis idõre megállt a menet. A hóhérszerszámokat vivõk elõrementek a Kálvária hegyére. Utánuk vonult száz katona is Pilátus csapatából. Ö maga idáig kísérte a menetet és itt a kapunál visszafordult a város felé.
JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
- Ha nem hagytok fel ezzel a gazsággal, ledobom ezt a keresztet, még ha agyonvertek is!
Az országút közepén, a kapu elõtt, ahol az út elágazik a Kálvária felé, állt egy dúc, melyre Jézus és a két lator halálos ítélete volt felírva. Nem messze innen, az elágazásnál állt egy csoport síró asszony, akik az ünnepekre jöttek fel Jeruzsálembe, s most csatlakoztak a menethez. A roskadozó Üdvözítõ látványára az asszonyok jajgatásban törtek ki és zsidó szokás szerint részvétük jeléül a kendõiket nyújtották Jézusnak, hogy letörölje verítékét. Jézus feléjük fordult és így szólt:
- Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és fiaitokat, mert eljön az az idõ, mikor azt mondjátok: boldogok a magtalanok és a méhek, melyek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak! Akkor majd azt mondják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a halmoknak: takarjatok el minket! Mert ha a zöldellõ fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal.
Ekkor egy kis idõre megállt a menet. A hóhérszerszámokat vivõk elõrementek a Kálvária hegyére. Utánuk vonult száz katona is Pilátus csapatából. Ö maga idáig kísérte a menetet és itt a kapunál visszafordult a város felé.
JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Nemsokára felértek a Golgota csúcsára. Mikor az asszonyok
látták Jézust odavánszorogni, egy embernek pénzt adtak, hogy adja át a
poroszlóknak egy boros edénnyel együtt, s azok adjanak abból inni Jézusnak. De
a hóhérok nem adták oda a bort az Úrnak, hanem késõbb maguk itták meg.
Most a poroszlók letépték Jézusról a köpenyt, mely a felsõteste köré volt feltûzve. Levették róla a bilincsövet, s a fején keresztül a fehér gyapjú felsõruhát is lehúzták. Ezután letekerték a nyakáról és a válláról a hosszú, keskeny pólyát. Mivel a barna, varratlan köntöst, melyet édesanyja szõtt neki, a széles töviskorona miatt nem tudták lehúzni, leszakították a koronát, s ezzel feltépték fejsebeit. Miután letépték róla a köntöst is, az Emberfia ott állt mezítelenül a csõcselék elõtt. E gyalázatosság láttára a barátai közt hangos zúgolódás támadt. Ebben a pillanatban feltûrt ruhában egy férfi tört be a poroszlókon keresztül a körbe. Egy kendõt nyújtott át Jézusnak, aki hálás pillantással átvette és úgy kötötte a derekára, hogy a hosszabb végét a lábai közt hátrahajtva, hátul felköthette.
Az ismeretlen férfi mozdulataiban volt valami parancsoló, ökleivel megfenyegette a poroszlókat és csak ennyit mondott:
- Azt mondom, hagyjátok, hogy ez az ember betakarja magát! - A férfi ezután eltûnt, olyan hirtelen, ahogyan megjelent.
Most a poroszlók letépték Jézusról a köpenyt, mely a felsõteste köré volt feltûzve. Levették róla a bilincsövet, s a fején keresztül a fehér gyapjú felsõruhát is lehúzták. Ezután letekerték a nyakáról és a válláról a hosszú, keskeny pólyát. Mivel a barna, varratlan köntöst, melyet édesanyja szõtt neki, a széles töviskorona miatt nem tudták lehúzni, leszakították a koronát, s ezzel feltépték fejsebeit. Miután letépték róla a köntöst is, az Emberfia ott állt mezítelenül a csõcselék elõtt. E gyalázatosság láttára a barátai közt hangos zúgolódás támadt. Ebben a pillanatban feltûrt ruhában egy férfi tört be a poroszlókon keresztül a körbe. Egy kendõt nyújtott át Jézusnak, aki hálás pillantással átvette és úgy kötötte a derekára, hogy a hosszabb végét a lábai közt hátrahajtva, hátul felköthette.
Az ismeretlen férfi mozdulataiban volt valami parancsoló, ökleivel megfenyegette a poroszlókat és csak ennyit mondott:
- Azt mondom, hagyjátok, hogy ez az ember betakarja magát! - A férfi ezután eltûnt, olyan hirtelen, ahogyan megjelent.
JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK
Jézust ekkor a keresztre fektették. Jobb karját kihúzták s
kezét a kereszt jobb ágán fúrt lyukra illesztve, karját szorosan lekötözték.
Egyikük rátérdelt Jézus mellére, a másik kinyitotta az ökölbe szoruló kezet és
erõsen tartotta. A harmadik ráhelyezte a hosszú, hegyesre köszörült szeget az
Úr jobbjára és irtózatos ütésekkel verte bele a vaskalapáccsal. Jézus ajkáról
megtört jajszó hallatszott. Kezének inai szétszakadtak, s a háromélû szeggel
együtt beverõdtek a szûk szeglyukba. Vére a poroszló karjára fröccsent. A szegek
egyébként oly hosszúak voltak, hogyha az ember a markába fogta, fönt s lent egy
hüvelyknyire kiálltak. A jobbkéz leszegezése után a poroszlók észrevették, hogy
a balkéz nem ér el egészen az elõre kifúrt lyukig. Ezért a kötelet rákötötték
az Úr balkezére s addig húzták, míg a tenyér el nem ért addig. A karját szinte
kiszakították a forgóiból, válla ki volt feszülve, könyökén kilátszottak a
csontok. Rátérdeltek a karjára és beverték a másik szöget is.
A kereszten a láb magasságában egy tönk volt, azért, hogy ide szegezzék Jézus lábait. Ebbe a tönkbe is lyukat fúrtak, de szintén rossz helyen. Emiatt a lábakat is kötéllel húzták a lyukig, s ez szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott az Úrnak. Ezután átszegezték a lábfejeket is. Ez volt a leghosszabb szög, melyet mind a két lábon átütöttek.
A nap állása szerint körülbelül tizenkét óra múlt egynegyeddel, mikor megfeszítették Jézust. Éppen amikor felállították a keresztet, a templom felõl hangos trombitaszó hallatszott. Ez jelezte, hogy a húsvéti bárány leölése megtörtént.
JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
A kereszten a láb magasságában egy tönk volt, azért, hogy ide szegezzék Jézus lábait. Ebbe a tönkbe is lyukat fúrtak, de szintén rossz helyen. Emiatt a lábakat is kötéllel húzták a lyukig, s ez szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott az Úrnak. Ezután átszegezték a lábfejeket is. Ez volt a leghosszabb szög, melyet mind a két lábon átütöttek.
A nap állása szerint körülbelül tizenkét óra múlt egynegyeddel, mikor megfeszítették Jézust. Éppen amikor felállították a keresztet, a templom felõl hangos trombitaszó hallatszott. Ez jelezte, hogy a húsvéti bárány leölése megtörtént.
JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Mikor a keresztet felállították, a rázkódtatás miatt Jézus
töviskoronás fejét elöntötte a vér. A poroszlók felmentek a keresztre és
eloldozták az Urat tartó köteleket, melyekkel elõbb a törzshöz kötözték, hogy a
kereszt felállításakor le ne szakadjon a szegekrõl.
Erre a vízszintes helyzettõl és a megkötözéstõl megzavart vérkeringés a függõleges helyzetben új
irányú mozgásnak indult. Ettõl minden fájdalom megújult és egészen elkábított a Jézust.
Elkövetkezett az Úr Jézus órája. Tusakodott a halállal és hideg veríték szivárgott a tagjaiból. Ekkor így szólt:
- Beteljesedett! Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!
Jézus halálkiáltásakor a föld megrendült és a keresztdomb megrepedt. Nagy rémület fogta el az összes jelenlévõket, de ez a rémület áthatott az egész természeten is, mert ugyanakkor széthasadt a templom kárpitja, sok halott kikelt a sírjából, a templomban falak süllyedtek meg, hegyek omlottak le és épületek dõltek össze a világ minden pontján. Mintegy százan voltak azok a halottak, minden korszakból, akik beomlott sírjukból testükkel kiszálltak. Többnyire párosával jártak-keltek a városban, az ide-oda szaladgáló emberek elé álltak és rövid vádbeszédekkel tanúságot tettek Jézusról.
JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÕL
Erre a vízszintes helyzettõl és a megkötözéstõl megzavart vérkeringés a függõleges helyzetben új
irányú mozgásnak indult. Ettõl minden fájdalom megújult és egészen elkábított a Jézust.
Elkövetkezett az Úr Jézus órája. Tusakodott a halállal és hideg veríték szivárgott a tagjaiból. Ekkor így szólt:
- Beteljesedett! Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!
Jézus halálkiáltásakor a föld megrendült és a keresztdomb megrepedt. Nagy rémület fogta el az összes jelenlévõket, de ez a rémület áthatott az egész természeten is, mert ugyanakkor széthasadt a templom kárpitja, sok halott kikelt a sírjából, a templomban falak süllyedtek meg, hegyek omlottak le és épületek dõltek össze a világ minden pontján. Mintegy százan voltak azok a halottak, minden korszakból, akik beomlott sírjukból testükkel kiszálltak. Többnyire párosával jártak-keltek a városban, az ide-oda szaladgáló emberek elé álltak és rövid vádbeszédekkel tanúságot tettek Jézusról.
JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÕL
Mialatt a kereszt elhagyatottan állt - csak néhány õr volt
körülötte - a hegyre érkezett Arimateai József, Nikodémus és néhány asszony
Máriával. Nikodémus elõtte száz font balzsamozó fûszert vásárolt. A létrákat a
kereszt mögé támasztották, fölmentek egy nagy lepedõvel, melyre három széles
heveder volt varrva. Ezzel rákötötték szorosan Jézus testét a hóna és a térde
alatt a kereszt törzséhez, más lepedõkkel pedig a karjait a kezei alatt a
kereszt ágaihoz. Azután hátulról kiverték a szegeket. Jézus kezei nem nagyon
rázkódtak meg ettõl, a szegek pedig könnyedén kiestek a sebekbõl, minthogy ezek
a test súlya folytán nagyon kitágultak, s a lepedõkkel felhúzott test most már
nem nehezedett egész súlyával a szegekre.
Miután levették, a férfiak begöngyölték a térdétõl a derekáig és letették egy lepedõre, anyja karjaiba. József és Nikodémus elvonultak a Kálváriától délnyugatra egy mélyebben fekvõ völgykatlanba, ahol a tetem elõkészítését akarták elvégezni.
Miután levették, a férfiak begöngyölték a térdétõl a derekáig és letették egy lepedõre, anyja karjaiba. József és Nikodémus elvonultak a Kálváriától délnyugatra egy mélyebben fekvõ völgykatlanba, ahol a tetem elõkészítését akarták elvégezni.
JÉZUS HOLTTESTÉT SÍRBA HELYEZIK
A bebalzsamozás után a férfiak Jézus holttestét bõrbõl
készült hordágyra helyezték. Betakarták egy barna takaróval és a hordágyon
oldalt két rudat dugtak át. Az egész élénken emlékeztetett a frigyszekrényre.
Néhányan rongyból csavart fáklyákkal elõrementek, mert a sírboltban
világításra volt szükség. A többiek halk sirámhangon zsoltárt énekelve vonultak
a völgyön át a sírkertbe. A túlsó dombon az idõsebb Jakab állt, figyelemmel
kísérve a menetet. Kisidõ múltán távozott, hogy az egyik közeli barlangban
tartózkodó tanítványokat értesítse a történtekrõl.
A sírboltot, mely még egészen új volt, Nikodémus szolgái már kitakarították és kifüstölték. A helyiség egészen díszes volt, szép faragott párkányzattal. A sírpad fejtõl valamivel szélesebb volt, mint lábtól. Egy beburkolt test alakjára mélyedést vágtak bele, a fej és a láb helyén egy kis kiemelkedéssel.
Az asszonyok a bejárat elõtt leültek a padra. Négy férfi levitte az Úr tetemét a sírkamrába. A sírpad mélyedését megtöltötték fûszerekkel, egy lepedõt terítettek rá és a szent testet erre fektették. Miután kijöttek, a Szûzanya lépett be. Leült fejtõl a sírpadra és a Fia tetemére borult. Mikor kijött, a férfiak bezárták a kamra ércbõl való ajtaját. A sírajtó elzárására szolgáló nagy kõ, mely még a sírbolt elõtt feküdt, körülbelül koporsó alakú volt. Egy ember kinyújtózva ráfekhetett volna. Nagyon nehéz volt, úgyhogy a férfiak csak lécek segítségével tudták a bezárt sírajtó elé hengeríteni. Mindez már fáklyafénynél történt a sötétség miatt. A sírbatétel alatt a kert közelében szomorú és félénk férfiak jártak-keltek. A tanítványok voltak azok, akik az idõsebb Jakab híradása nyomán jöttek elõ a barlangból.
JÉZUS FELTÁMADÁSA
A sírboltot, mely még egészen új volt, Nikodémus szolgái már kitakarították és kifüstölték. A helyiség egészen díszes volt, szép faragott párkányzattal. A sírpad fejtõl valamivel szélesebb volt, mint lábtól. Egy beburkolt test alakjára mélyedést vágtak bele, a fej és a láb helyén egy kis kiemelkedéssel.
Az asszonyok a bejárat elõtt leültek a padra. Négy férfi levitte az Úr tetemét a sírkamrába. A sírpad mélyedését megtöltötték fûszerekkel, egy lepedõt terítettek rá és a szent testet erre fektették. Miután kijöttek, a Szûzanya lépett be. Leült fejtõl a sírpadra és a Fia tetemére borult. Mikor kijött, a férfiak bezárták a kamra ércbõl való ajtaját. A sírajtó elzárására szolgáló nagy kõ, mely még a sírbolt elõtt feküdt, körülbelül koporsó alakú volt. Egy ember kinyújtózva ráfekhetett volna. Nagyon nehéz volt, úgyhogy a férfiak csak lécek segítségével tudták a bezárt sírajtó elé hengeríteni. Mindez már fáklyafénynél történt a sötétség miatt. A sírbatétel alatt a kert közelében szomorú és félénk férfiak jártak-keltek. A tanítványok voltak azok, akik az idõsebb Jakab híradása nyomán jöttek elõ a barlangból.
JÉZUS FELTÁMADÁSA
(Az eseményt Emerich Anna
Katalin egyes szám elsõ személyben mondja el.)
Láttam Jézus lelkének jelenségét, mint egy nagy fényt, két angyal közt, sok fényalaktól körülvéve, a sírsziklán keresztül szent holttestére leszállni és föléje hajolva beleolvadni. Láttam a test tagjait a burkolat alatt megmozdulni.
Most egy másik képben azt láttam, mintha a sírpad alól egy szörnyeteg jelensége tolná ki magát. Felegyenesedett kígyófarkára és sárkányfejét dühösen az Úr felé fordította. A feltámadt Krisztus kezében láttam egy vékony fehér pálcát, rajta egy lobogó zászlócskát. Az Úr rálépett a sárkányfejre, a pálcával pedig háromszor beleszúrt a kígyó farkába. Ez mindannyiszor összébb zsugorodott, végül eltûnt.
Most láttam az Urat nagy fényben átlebbenni a sziklán keresztül. A föld rengett és egy harcos angyal villámként jelent meg a sírnál. Jobbra hengerítette a hatalmas követ és ráült. Mikor az õrök ezt látták, elkábulva megtántorodtak, leestek a földre, és mint a halottak, megmerevedve, elferdült helyzetben terültek el.
Jézus végtelenül szép, fényes és komoly volt. Öltözete járás közben lebegett és csillogott. Sebhelyei igen nagyok voltak és ragyogtak.
Forrás: A keresztút Emerich Katalin látomásai alapján. Aggiornamento kiadó. Pécs. Szikra Nyomda.
Láttam Jézus lelkének jelenségét, mint egy nagy fényt, két angyal közt, sok fényalaktól körülvéve, a sírsziklán keresztül szent holttestére leszállni és föléje hajolva beleolvadni. Láttam a test tagjait a burkolat alatt megmozdulni.
Most egy másik képben azt láttam, mintha a sírpad alól egy szörnyeteg jelensége tolná ki magát. Felegyenesedett kígyófarkára és sárkányfejét dühösen az Úr felé fordította. A feltámadt Krisztus kezében láttam egy vékony fehér pálcát, rajta egy lobogó zászlócskát. Az Úr rálépett a sárkányfejre, a pálcával pedig háromszor beleszúrt a kígyó farkába. Ez mindannyiszor összébb zsugorodott, végül eltûnt.
Most láttam az Urat nagy fényben átlebbenni a sziklán keresztül. A föld rengett és egy harcos angyal villámként jelent meg a sírnál. Jobbra hengerítette a hatalmas követ és ráült. Mikor az õrök ezt látták, elkábulva megtántorodtak, leestek a földre, és mint a halottak, megmerevedve, elferdült helyzetben terültek el.
Jézus végtelenül szép, fényes és komoly volt. Öltözete járás közben lebegett és csillogott. Sebhelyei igen nagyok voltak és ragyogtak.
Forrás: A keresztút Emerich Katalin látomásai alapján. Aggiornamento kiadó. Pécs. Szikra Nyomda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése