Bűnbánat töviseinkről - nagyheti gondolatok

„Tövissel koronáztak”

Jézus szenvedéstörténete, passiója kapcsán találkozunk azzal, hogy őt tövissel koronázták meg. Paradox, majdhogynem morbid képzetpárosítás: a királyság dicső auráját kifejező koronát gazzal, sőt megnyomorító tövissel jelképezni. Az egyház mégis elénk állítja ezt a jelenetet; imádságos hagyományunk erről a jelenetről külön elmélkedik a rózsafüzér egyik tizede kapcsán – „Akit érettünk tövissel koronáztak”

Saját töviseink

Az elmélkedés kalandjában – hogyha keressük Jézus életéből ennek a mozzanatnak a mi személyes életünkre levonható következményét, kapcsolatát hétköznapi életünkkel –, a következő megfogalmazásra juthatunk: „Akit érettünk tövissel koronáztak” – „Akit érettem tövissel koronáztak”. Vagy tovább ízlelgetve, ragozgatva a kifejezést: „Akit tövissel koronáztunk” – „Akit tövissel koronáztam”.

Melyek azok a tövisek, amelyeket Jézus fejére helyeztem, esetleg helyeztünk? Melyek az én tüskéim, amelyekkel távol tartom magamtól Jézust? És melyik Jézusba döftem tövist? Úgy is fogalmazhatnék, hogyan vannak kapcsolatban töviseim Jézussal? Hol helyeztem Jézusra én töviskoronát?

„Mikor láttunk téged…”, hogy töviskoronát helyeztünk volna a fejedre? „Amit e legkisebbek közül egyel is tettetek…”. Melyek azok a tüskék, amelyekkel a felebarátaimmal önmagát azonosító Jézusba beleszúrtam? Felebarátaimba, a hozzám közel lévőkbe (proximus, prossimo, neighbour), vagyis nem a félig barátaimba. Családom, osztályom, munkahelyem, lakóhelyem Krisztusaiba.

A megnyesett fa kivirul

Még mielőtt ezeket a tüskéket, amelyekkel másokat meg tudunk sérteni, magunk ellen fordítanánk, és elkezdenénk önmagunkat is böködni velük, van egy felszabadító örömhírem. Krisztus egyháza segítségünkre siet! Egy olyan módszert ajánl, ami nem feltétlenül kellemes, de az új élet, az újjáéledés reményét hordozza magában. A kiengesztelődés szentségét.

A gyóntatószékbe belépni kicsit olyan, mint amikor tavasszal a fák a metszőollóval „felfegyverkezett” gazda kezei alá kerülnek. Fájdalmasnak ígérkezik. Időnként „könnyeznek” a szőlőindák. De ez a záloga az új, gazdag, édes termésnek. Adjuk meg az igazi gazdának a lehetőséget, hogy elszáradt, elhalt, tűzre való töviseink helyére termő hajtásokat élesszen!

Molnár Lehel (piarista)

Forrás: Piarista blog - http://vacipiar.blog.hu

 

Az Egyház bűnbánati napjai

Az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) legújabban a következőképpen szabályozza a böjti fegyelem megtartását hívei körében:

1249. kánon - Isteni törvény folytán minden krisztushívő köteles a maga módján bűnbánatot tartani; hogy azonban mindnyájan egyesüljenek valamilyen közös bűnbánattartásban, bűnbánati napok vannak előírva; ezeken a krisztushívők különösen is törődjenek az imádsággal, gyakorolják a vallásosság és a segítő szeretet cselekedeteit, végezzenek önmegtagadásokat sajátos kötelezettségeiket hűségesebben teljesítve és főként megtartva a böjtöt és a hústilalmat az itt következő kánonok szerint.

A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol 1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.

E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvételnek jele egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere (Mt 9,15 és 17,20; vö. VI. Pál pápa intelmével).

Bár a keresztény ernber egész életét átjárja a bűnbánat szelleme és gyakorlata, az Egyház kijelöl egyes kötelező bűnbánati napokat is, hogy egymást támogatva, a közösség egységében hozzuk meg az illető liturgikus naphoz is hozzá tartozó áldozatot. Ez idő szerint e napok a következők:

Szigorú böjti nap: hamvazószerdán és nagypénteken. (Egyszeri étkezés, melyen kívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül; hústól való tartózkodás.)

CIC 1252. kánon - A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. A lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra.

Hústól való tartózkodás: nagyböjt péntekjein.

Bűnbánati (vezeklési) nap: Az év többi péntekjein. (Böjt vagy más önmegtagadás, irgalmas jócselekedet, imádság.) Nincs böjt (illetve bűnbánati nap), ha kiemelkedő egyházi ünnepet ülünk. Mentesülnek a böjtölés (de nem a bűnbánat egyéb gyakorlatai) alól a nehéz testi munkát végzők, közétkeztetésben részesülők.

1250. kánon - Bűnbánati napok és idők az egész egyházban az év összes péntekjei és a nagyböjt ideje.

1253. kánon - A püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cse­lekedeteivel és vallásgyakorlatokkal.

Forrás: MKPK

Az irgalmasság cselekedetei

Forrás: Városplébánia, Sopron

Nagyböjti lelkigyakorlat Salgótarjánban

Nagyböjti lelki hétvége a Verbum Dei közösséggel

A böjtről Nagyböjtben

Érdekes dolog, hogy mekkora sikere, piaca van mostanában a böjt szekularizált formáinak, úgy mint fogyókúra, vagy méregtelenítő kúra. Gyakorlata szinte ugyanaz, mint a keresztény böjté, mégis a célja teljesen más, pusztán az ember fizikai jólléte, egészsége vagy külső szépsége.

Ebben a kontextusban, amikor a világ felfedezi a böjt jótékony hatásait, még meglepőbb, hogy az egyház böjti fegyelme mennyit változott a II. Vatikáni zsinat után: mondhatni a kötelező böjt a minimumra redukálódott (összesen két nap az évben, Hamvazószerda és Nagypéntek). Azzal a megfontolással történt ez, hogy a hívek felnőtt keresztények, és egyénileg, felelősen majd eldöntik, milyen egyéb böjti formát választanak.

Egy szempontból szép és érthető, hogy az egyház nem akar felesleges terhet róni az emberek vállára, de másrészről kicsit naiv álláspont. Az emberi természet gyengesége miatt, amely folytonosan a kényelmesebb és a könnyebb felé ösztönöz, a külső törvénynek megvan a pedagógiai értéke: amíg az ember el nem jut a teljes belső szabadságra, amikor a törvény már teljesen a sajátja lesz, és nem szorul rá külső ösztönzésre, addig a külső törvény komoly iránymutatás a jó és erényes cselekedet felé.

Miért jó a közös böjt?

De más szempontból is veszteségnek tekinthetjük a katolikus böjti fegyelem szétmállását: egy közösség identitását, belső kohézióját a közös imádságok, ill. külső, látható jelek nagyban meghatározzák, így pl. a katolikusokat az, hogy pénteken nem esznek (ettek) húst. [Ma a hústól való megtartóztatás a két böjti napon kívül csak nagyböjt péntekjein kötelező.] Amint ez az egyéni megítélésre van bízva, egy fontos közösségi identifikációs, összetartó faktort hagytunk el. (Angliában pl. ilyen megfontolásból is vezették vissza a püspökök néhány éve a kötelező pénteki hústilalmat az egész évre.) A muszlim vallással most kényszerből ismerkedve, valószínűleg az európai kereszténységnek is lesz alkalma elgondolkodni azon, hogy a vallásnak ezek a látszólag pusztán külső jelei nem biztos, hogy egy az egyben kidobásra valók. Másrészt, aki kipróbálta, tudja, hogy milyen támogató ereje van egy közösségnek a böjtben, és sokkal könnyebb valami nehezet együtt csinálni, mint privát gyakorlatként.

A másik érdekes tendencia keresztény köreinken belül a böjt elspiritualizálása: azaz, amikor a hagyományos böjt helyett, meghirdetjük az autós böjtöt (teremtésvédelmi szempont), a facebook-böjtöt, TV-böjtöt és hasonlókat. Vagy amikor a böjtöt úgy értjük, hogy a szavainkkal böjtölünk stb. Ezek mind pozitív dolgok, és önmagukban helyesek. Csak akkor van gond, ha a böjt eredeti jelentését, vagyis azt, hogy az evést annyira korlátozzuk, hogy az fizikailag érintsen, teljesen elfelejtjük. TV, autó és hasonlók hiánya ugyanis nem érinti annyira, olyan húsba vágóan az embert, mint az

Ezért szeretnénk néhány szempontot felkínálni a böjt újra felfedezéséhez:

Miért jó a böjt?

1. Először is, a böjt által megtanuljuk az ételt megbecsülni (különösen a fogyasztói társadalomban aktuális ez, ahol rengeteg ételt dobunk ki.) Rászorulunk arra, hogy felfedezzük, az étel Isten ajándéka. A böjt lehetőség, hogy berögzült fogyasztói attitűdjeinket az étellel kapcsolatban megváltoztassuk, és úgy tekintsünk az ételre, mint Isten ajándékára.

2. Másodszor a böjt segít abban, hogy a szegényeket, rászorulókat segíthessük. A Szentírás számtalan helyen figyelmeztet arra, hogy kenyerünket osszuk meg a rászorulókkal. Ennek egy módja lehet, ha azt a pénzt, amit nem költünk el saját ételünkre, a szegényeknek adjuk.

3. Harmadszor, a böjt segít abban, hogy szolidaritást vállaljunk a szegényekkel. A böjt emlékeztet arra, hogy rengeteg ember nem önként választja az éhséget, hanem rá van kényszerítve. A böjtnek, vagy legalábbis a mértékletességnek az étkezésben minden keresztény életében ott kell lennie.

4. Negyedszer, a böjt alázatra segít. Az alázat nem más, mint reális önismeret: tudom, ki vagyok Istenhez és az emberekhez való viszonyomban.  Az alázat része, hogy tudatában vagyunk korlátainknak. A böjt segít megtapasztalni ezeket a korlátokat. Ez akkor valósul meg, ha a böjtöt nem teljesítménytúraként végzem, hanem hagyom, hogy megtapasztaljam saját törékenységemet, hogy mennyire rá vagyok szorulva az anyagi javakra; milyen ingerültté tud tenni az éhség stb. Ezek a tapasztalatok közelebb segítenek a valósághoz.

5. Ötödször, a böjt önfegyelemre, belső szabadságra segít. Az önkorlátozás, önfegyelem a személyes érettség egyik jele. Azzal, hogy nem akkor, nem azt és annyit eszem, amennyi jólesne, növekedhetem ebben a belső szabadságban. A külső fegyelem által a böjt belső fegyelemre, rendetlen vágyaink rendezésére segít. Így pl. segít abban is, hogy a tisztaság erényében növekedjünk, és az imát is segíti (evés nélkül könnyebb az összeszedettség, figyelem).

6. Hatodszor, a böjt alkalom arra, hogy közösséget vállaljunk a szenvedő Krisztussal. A böjtből fakadó nehézségek segítenek abban, hogy szemünket a szenvedő Úrra szegezzük és kifejezzük, hogy szeretnénk vele együtt lenni értünk vállalt szenvedésében.

7. Hetedszer, a böjtöt vállalhatjuk vezeklésül, elégtételül bűneinkért. Jó eszköz így arra, hogy saját bűneink súlyát valóságosabban érzékeljük.

8. Végül, nyolcadszor, a böjt előkészület az örök életre, a mennyei lakomára. Emlékeztet ugyanis arra, hogy az ember igazi éhségét semmilyen földi étel nem tudja megszüntetni, ösztönöz, hogy arra az ételre vágyjunk, amely nem múlik el.

„Nem csak kenyérrel él az ember.”

Forrás: Lábjegyzetek

A szenvedés értelme

Soha sem szerettem azokat, akik túlságosan is nagy szavakat mondanak a szenvedésről, előszeretettel hangsúlyozzák érdemszerző voltát, a szenvedés hősiességét, miközben maguk még nem tapasztalták annak közelségét.

A szenvedés minden embert megtör, s mindannyiunkban megannyi kérdést ébreszt. Talán az egyik leggyakoribb ezek közül, hogy vajon Isten, akinek hatalma nagy, miért nem veszi el a szenvedést, a kínt, a fájdalmat.

Jézus szenvedése és halála a válasz minderre. A szenvedések kelyhét a Mesternek is ki kellet innia. A megváltás műve elképzelhetetlen a Megváltó Passiója nélkül.

Sokat gondolkodtam, elmélkedtem azon, hogy vajon a szenvedésben mi a logika. Elsõ pillanatra úgy tûnik az embernek, hogy az maga az értelmetlenség. Ám éppen Krisztus keresztje az, mely megköveteli tõlünk, hogy odaadóbban vizsgáljuk a kereszt titkát.

A teremtő elgondolásában mindig érvényesül a rend, a törvényszerűség. A bűn az, mely beleront ebbe a csodálatos rendbe, s az ember életében felborul az egyensúly. Ez egy testi-lelki szerencsétlenség, melynek következtében az ember megsérül, s a sérülés fájdalmat s szenvedést jelent. Van útja a gyógyulásnak, de az a fájdalmak elviselésén keresztül vezet.

Milyen érdekes megfigyelni, hogy amikor az ember rendetlenül él, például mértéktelen az evésben és ivásban, akkor a szervezete maga kényszeríti böjtre, másnap nem tud enni, s inni is alig. Ám meg tud gyógyulni. Időre és szenvedésre van szükség. A szenvedés során sokszor ráébredünk, hogy helytelenül cselekedtünk, talán ígéretet is teszünk a megjavulásra.

Minden esetben, amikor az ember bűnt követ el, akkor valahol megsértette a rendet, felborította az egyensúlyt az ember testében, lelkében. Belerontott az Isten által megálmodott képbe az emberről, a világról. Ilyenkor jön a járható út, a szenvedés útja, melyet hittel elfogadva a legértékesebb adományként élhetünk meg. Általa visszaállítható az egyensúly a magunk állapota és az isteni elgondolás közt. A szenvedésben gyógyul a lélek. Ráébred az ember a hibáira, képes fogadalmat tenni, hogy megváltozik. A szenvedés visszavezeti az embert önmagához, s egyesít az emberiség azon részével, akik naponta szenvednek éhségtől, betegségtől.

A szenvedés képessé teszi az embert arra, hogy átélje az elégtétel lelki szükségességét, hogy meg tudjon állni saját maga, embertestvére és Isten előtt is.

A hittel megélt szenvedés sohasem veszteség. Belőle kikerülve az ember győztesnek érzi magát, mert a legnagyobb próbatételen esett át, mely csodálatos tapasztalat élete további részére.

Amikor pedig a szenvedés egyirányú, amikor a halál utcájába vezet, akkor szerepe az, hogy az ember olyan lelki állapotba kerüljön, hogy képes legyen elszakadni a földi élettől, s az örökkévalót választani, mely egyben a fájdalmainak végét is jelentik.

Ha nem így lenne, az Isten Fia más utat választott volna, hogy megváltsa a világot.

Ft. Dobó Tibor

Forrás: Keresztény Értelmiségi Kör

A keresztútról

1. Értelme

Jézus keresztútja a megváltás isteni drámájának csúcspontjára vezet. Itt születik az új ember, újjáteremtve Isten tökéletes képmására Krisztusban:
Ő a láthatatlan Isten képmása, benne teremtett mindent a mennyben és a földön. Ő az Egyháznak is feje és eredete, mint elsőszülött a holtak közül. Aki a kereszten a saját vérével szerzett békességet (Kol 1, 15-20.)
Feltámadása után az apostolok bátran hirdették, hogy a kereszt a győzelem és dicsőség útja, nem a vereség és nem a gyalázat jele.
Krisztus keresztje mutatja az ember végső győzelmét a szenvedés és halál felett. Az Atya akarata örökké boldog életünk a feltámadás dicsőségében, nem pedig a szenvedés és halál. Ezért tanított minket így imádkozni:
Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a földön is!
Krisztus önként és szabadon vállalta a kereszthalált hogy meggyőzzön minket üdvözítő szeretetéről. Így mutatta meg, hogy valóban Isten Fia, Ő az élet és halál feltétlen Ura, aki új életre tudja kelteni még az átszúrt szívvel elvérzett embert is. Világosan kijelentette:
"Azért szeret engem az Atya, mert feláldozom életemet értetek. Senki sem veszi el tőlem, önként adom oda. Mert hatalmam van, hogy odaadjam életemet és van hatalmam, hogy vissza is vegyem." (Jn 10, 17-18.)

2. Története

A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Ez az út a Templom jobboldalán álló Antóniavártól haladt Jeruzsálem utcáin a nyugati városkapun át fel a Golgotára.
Egy régi hagyomány szerint Mária, Jézus édesanyja gyakran végigjárta ezt az utat Fia feltámadása után, hogy így megemlékezzen szenvedéséről. Néhány hű tanítvány kíséretében lassan és elgondolkodva ment az utolsó vacsora termétől az Antónia-várhoz, onnan tovább a keresztúton fel a Golgotára és a sírbolthoz. Azután visszatértek "abba a terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindnyájan egy szívvel s lélekkel állhatatosan imádkoztak Jézus anyjával, Máriával együtt". (Ap Csel 1, 13-14)
Euszébiosz és Szent Ambrus püspökök a 4. században leírták, hogy Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja, hogyan kerestette meg Jézus keresztjét és építtette fel az első templomot a Golgotán a 320-as években. Később felállítottak néhány emléktáblát is a keresztút egyes helyein.
A 15. században már 12 márványtábla vagy emlékmű állt a keresztút mentén Jeruzsálemben. Ezeket stációknak vagy állomásoknak nevezték. A zarándokok megálltak az emlékművek előtt s egy kis szünetet tartottak az úton, hogy imádkozzanak és gondolkodjanak az eseményről, amely a felirat szerint ott történt.
Az 1600-as években alakult ki a keresztút végleges formája a 14 stációval. A ferences P. Antonio Daza volt az első, aki leírta a stációk történetét a lelkigyakorlatos könyvében (Exercios espirituales, 1620). Elmélkedéseit az
evangéliumi elbeszélésekre és hiteles egyházi hagyományokra építette.
A keresztút tisztelete és gyakorlata ezután egyre jobban elterjedt a keresztény országokban. Mivel a legtöbb hívőnek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a nyugati városokban is kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára. A szabadtéri keresztutakon minden állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelő felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken, mint Lourdes-ban és Fatimában, embernagyságú szobrok ábrázolják az egyes stációk történetét. Ma már minden katolikus templomban van egy megszentelt keresztút. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi. Ezeket a stációkat a római rituáléban előírt szertartással áldják meg.
Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a keresztutat a kegyelem állapotában végzik.
A keresztúttal járó búcsút nem csak magunknak nyerhetjük meg. Felajánlhatjuk egy olyan lélekért is, aki esetleg még a tisztítótűzben bűnhődik a földi életében elkövetett bűnei miatt. Így sok lelket kiszabadíthatunk a tisztítótűzből, akik ezért biztosan hálásak lesznek és egyszer még nekünk is segíthetnek a másvilágon. - Mindez az Egyház hagyományos tanítása.

3. Gyakorlata

A keresztúthoz nincsenek előírva meghatározott imák. A századok folyamán kialakult és jóváhagyott gyakorlat szerint mégis ajánlatos a következő módot követni:
(1) Először felindítjuk a tökéletes bánatot:
"Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi vétkeinkért vállaltad a keresztút szenvedéseit. Teljes szívemből bánom minden bűnömet, melyekkel Téged, végtelenül jó és szeretetre méltó Istenem, megbántottalak. Most követni akarlak a keresztúton, hogy kifejezzem őszinte hálámat és szeretetemet irántad. Kérlek, fogadd ezt engesztelésül mind a saját vétkeimért, mind mások bűneiért. Add meg lelkem üdvösségére, vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélek javára azt a búcsút, amit Egyházad által a keresztút végzőinek megengedtél. Amen."
(2) Minden stáció előtt térdeit hajtunk s így mondjuk:
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot!
(3) Néhány percig szemléljük minden egyes stáció képét és elgondolkodunk az eseményről, ami ott történik.
(4) Egy-egy stáció végén elmondunk egy Miatyánkot és Üdvözlégyet. Az egész keresztút végén ugyanezt imádkozzuk a pápa szándékára, aki Krisztus földi helytartója. Ezzel kifejezzük az Egyházzal való közösségünket és hűségünket. Ez is feltétele annak, hogy a teljes búcsút elnyerjük.
Beteg és idős emberek, vagy akiket súlyos okok akadályoznak nem tudnak a templomba menni, hogy ott végezzék a megszentelt keresztutat. Pedig éppen ők osztoznak legjobban a keresztet hordozó Jézus sorsában. Ezért az Egyház megkönnyítette számukra ezt a gyakorlatot s a búcsú elnyerését. Elég, ha egy feszületet vagy rózsafüzért tartanak a kezünkben, amely erre a szándékra van megáldva, és így gondolatban követik Jézust a keresztúton.
Ezt a füzetet azzal a szándékkal készítettük, hogy mindnyájunknak segítsen a keresztút áldásos végzésében. A betegek és öregek is sok lelki vigaszt és erőt meríthetnek belőle.
Végül érdemes megjegyezni, hogy a keresztút valóban "lelkigyakorlat": szemlélődés, elmélkedés és imádság. Mintha ugyanabban az időben személyesen jelen lennék, úgy nézek minden eseményt, látom magam előtt az embereket és hallom hangjukat.
A "kontemplatív" vagyis szemlélődő élet titka az egyidejűség. A múlt és jövő eseményei különös módon összefonódnak a jelenidőben, látjuk a legmélyebb összefüggéseket. Mekkora lelki öröm ez a világos-látás!
Jézus élete tökéletesen "kontemplatív" volt. Születésétől kezdve állandóan a kereszt és feltámadás szemléletében élt. Ezt az istenemberi öntudatot sugározza minden szava és tette. Többször is részletesen beszélt jövő sorsáról, hogy felkészítse barátait a nehéz napokra. Tudta, hogy szenvedése óráiban már nem lesz sem ideje, sem ereje, hogy magyarázzon nekik. De akkor ők emlékeznek majd minden korábbi szavára s tettére, és így lassan felfogják a kereszt és feltámadás misztériumát.
Ha megfontoljuk ezt a tényt, megérthetjük, hogy a keresztút egyes állomásain valóban Jézus korábbi szavai visszhangzanak.
Amikor Jézus szótlanul háromszor is összeroskad a keresztfa súlya alatt, ugyanaz ismétlődik szívében, amit előző éjjel átélt az Olajfák hegyén. Most vonzó példájával mutatja azt a hitet és szeretetet, amelyet hirdetett. Ezt látjuk azokban a prófétai zsoltárokban is, amelyeknek egy-egy mondatát hangosan megismétli a kereszten. Gondolhatjuk, hogy ezeket a zsoltárokat akkor végig elmondja magában. Ő jól tudja, hogy minden beteljesedik. Hiszen ő maga volt az, akiről a prófétákban működő Lélek "előre hirdette a Krisztusra váró szenvedést és a rákövetkező megdicsőülést" (1 Pt 1, 11).
Hasonlóképpen, amikor Szűz Máriának szótlanul kell néznie fia szenvedéseit, lelkében visszhangzanak az angyali üdvözlet és a gyermek Jézus szavai is, mindaz, amit azóta "szívében őrzött" (Lk 2, 52).
Jézus földi életének csúcspontja a kereszt volt. Szinte minden szava és tette ebben az áldozatban sűrűsödik. Ezért amikor a keresztutat így szemlélődve végezzük, újra és újra eszünkbe jutnak korábbi szavai és tettei, melyeket ezen az úton egyre világosabban megértünk.

Forrás: Virtuális Plébánia

Nagyböjt van! Hogyan döntesz?

Böjte Csaba a bűnbánatról

A drágább energiahordozók pluszkiadása megjelenik a mindennapi számláddal kezdve mindenen, még a csapból kifolyó víz árában is ott van az emberi bűn következménye. Bűnbánat, megtérés Jézushoz! Igen, nagyon jó lenne, ha valaki nagy-nagy alázattal, értelmesen fel tudna szabadítani a gyűlölet, a makacs bűn fogságából.

Nagyböjt van! Szeretnénk szembenézni bűneinkkel, hibáinkkal. Nagyon fontos, mert a bűn zsoldja a halál, a pusztulás. Ez alkalommal szeretnék a bűn hatásáról beszélni. 

Aránylag kis ország Líbia, és ennek az országnak a vezetői a szeretet és a jóság helyett, az önzés, a kapzsiság útjára léptek. Egyesek a közvagyonból önző módon hihetetlen gazdagságot halmoztak fel, míg mások mérhetetlen nyomorban élnek. Az évek óta felgyülemlő feszültségeket sajnos nem szép szóval, őszinte párbeszéddel, hanem - ahogyan a TV-ben is láthatjátok, - fenyegetésekkel, durvasággal, fegyverekkel próbálják megoldani. A kialakult helyzet már eddig is számtalan életet követelt, és még több embert nyomorított meg testileg-lelkileg. Persze, ez a bizonytalan helyzet, a világkereskedelemben a kőolaj árát felverte, és így, én amikor az autómat megtankolom, szembesülök a bűn mindenkire hatással lévő következményeivel.

Természetesen mondhatnánk: nem érdekel mások dolga, messze vannak tőlünk, de mégis közgazdászok által pénzben kiszámolható, hogy te mint magánember, az üzemanyag árának emelkedése miatt mennyivel válsz szegényebbé. Hiába mondod, hogy nincs autód, akkor is,  hiszem, hogy egyetlen kézfogás, egy őszinte tárgyalás, pénzben is kifejezhető értéket hozna meg a csataterektől oly messze élők számára is.

Nem csak a bűn, hanem a szeretet és a jóság is megjelenik az életünkben a maga áldásaival, ajándékaival, mely nyugalmat, békét, alkotó, értelmes életet jelent. Az, hogy egy országban megtalálják az áldott békére vezető utat, és azon alkotó szeretettel elindulnak, boldogságot, felvirágzást, értékes életet szül. Ha egyetlen fiatal széttöri a lustaság, a kényelem jármát, és minden erejével fejleszti, bontakoztatja magát, kitartó munkájával, bölcs felfedezéseivel, új utat nyit népének, mindannyiunk életét szebbé, boldogabbá teszi.

Nagyböjt van: a bűn, és az Isten gyermekeinek szabad, teremtő élete, ez a két út áll mindannyiunk előtt. Két út, és neked döntened kell! Tetszik, nem tetszik, de te is döntesz! Ha reggel frissen felkelsz, és tagjaid megmozgatása után nekifogsz szépen a munkádnak, felismert feladatodnak, akkor már döntöttél is. A világot tovább teremtő Isten mellett, az élet mellett döntöttél. De ha nem kelsz fel, vagy ha csak leülsz a számítógéped elé, hogy az ezerszer eljátszott játekot tovább vidd, mit csinálsz? Vagy ha mások ügyes-bajos dolgait osztod, szorzod végnélküli kávézás közepette, akkor gondolom, hogy tudod, mi mellett döntöttél? Döntésed meghatározza életedet, úgy e földi, mind az örök életedet is, de a családod, jövendőbeli gyermekeid életét is.

Jó lenne, ha a nagyböjt csendjében hosszan gondolnánk életünket, teremtő és megváltó Istenünk csodálatos szép tervét velünk, családunkkal, de népünkkel kapcsolatosan is. Fontos lenne, ha éber szemünk előtt körvonalazódnának azok a veszélyek, kihívások, melyek leselkednek ránk. A sunyi kísértéseket, a bűnös vágyakat, szokásokat, őszinte magunkba nézéssel be kellene azonosítani, majd könyörtelen elszántsággal, mind a kertésznek a gyomot, ki kellene irtani életünkből, Istenben bízva.

Az eszmélődés, mely nem más, mint a lélek csendes mélyére való leereszkedés, önmagunkkal való őszinte szembenézés és a kegyelem felismerése mindennél fontosabb, mert itt ezen a szinten születnek életünk alapvető döntései, jó elhatározásai, melyek meghatároznak, erőt, lendületet adnak életünknek.Az egyház a negyvennapos nagyböjti szentidőt erre szánja, és kisebb testvéri alázattal én is erre kérlek benneteket kedves gyerekek, felnőttek, hogy ne sajnáljátok magatoktól az elcsendesedésre, a bűnbánatra szánt időt. Ez az idő ezerszeresen megtérül! Lelketek fejlődése szempontjából fontosabb dolgot nem csinálhattok!

Ezért kisebb testvéri szeretettel kívánok áldott nagyböjti szent időt:

Csaba testvér

Forrás:Mindennapi Közéleti Portál

A pálos nővérek nagyböjti naptára

Nagyböjt – a cselekvés időszaka

Arról kérdeztük a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány szerzeteseit, mit jelent a nagyböjti időszak a 21. századi ferences életében, és mit gondolnak, hogyan élje meg, kellene megélnie a nagyböjtöt a ma emberének. Nagyböjt első vasárnapján fr. Páll Leó volt tartományfőnök, szászsebesi házfőnök és főegyházmegyei papi spirituális osztja meg gondolatait.

Nem tudom, sikerül-e nekem olyan közös jellemvonást találnom, ami a ferences szerzetesek nagyböjtje szempontjából érvényes minden 21. századi ferences számára. Nem tudom, hogy van-e valami sajátos, amit csak a ferencesek élnek meg a nagyböjt folyamán. Azt sem tudom, hogy a 21. század ferencesei mennyiben különböznek a 20. század vagy a még régebbi idők ferenceseitől. Az biztos, hogy a 21. században is vannak az egyházban ferencesek, és ők is ünneplik a nagyböjtöt.

A nagyböjt olyan időszak, amely ránk köszön akkor is, ha felkészültünk rá, és akkor is, ha még szívesen farsangolnánk egy ideig. A nagyböjt folyamán más hangulata van az imáinknak, a liturgiának, és ez hatással van a közösségi életünkre is. Van, aki régi szép szokás szerint valamilyen jó elhatározással indul neki a nagyböjtnek, szeretne egy lépéssel előbbre haladni a lelki életben, de olyan is van, aki úgy érzi, már így is sok teher nehezedik rá, vagy hogy számára elég, ha szívvel és összeszedetten próbálja átelmélkedni azokat a szentírási szakaszokat, amelyeket az egyház elénk tár a nagyböjt során, és igyekszik odaadással részt venni a nagyböjti liturgikus cselekményekben.

A nagyböjt olyan időszaknak tűnhet, amikor rajtunk a sor, hogy tegyünk valamit. A cselekvés időszakának tűnik, amikor elhatározzuk, hogy megtérünk, elhatározzuk, hogy bizonyos bűnöket kiküszöbölünk az életünkből, bizonyos erényeket jobban próbálunk gyakorolni, többet imádkozunk, több jót teszünk. Magában a kifejezésben, hogy nagyböjt, benne van az, hogy a nagy önmegtagadá­sok ideje, a lemondások, a kiüresedés időszaka.

Éppen ezért a szerzeteseknek – nem csak a papoknak – ilyenkor több dolga akad olyan emberekkel, akik buzgóbban veszik a lelki élet gyakorlatait, és ezért tanácsra, útbaigazításra, bátorításra van szükségük. Meg kell tanítani őket arra, hogy Istennek is hagyjanak valami szerepet, ne ők akarjanak mindent elintézni. Ezért a szerzetesnek a nagyböjtben nem csak a maga nagyböjtjével kell törődnie, hanem másoknak is segítségére kell lennie, hogy gyümölcsözően tudják eltölteni a nagyböjtöt. Különösen fontos ez a 21. században, amikor a kereszténynek már nem nyújt segítséget a lelki életben, a nagyböjti gyakorlatok végzésében sem a környezete, sem a társadalom. Ezért szükséges, hogy legyen, aki őt bátorítsa, lelkesítse, hogy találkozzon olyan szerzetesi közösséggel, amelyet látva, hogy hogyan éli meg a maga nagyböjtjét, ő is vágyat érezzen, és keresse a maga közösségét, azoknak az embereknek a társaságát, akikkel közös lelki utat tudnak megtenni a nagyböjt során.

A nagyböjt a ferences közösség számára az Istenhez való visszatérés időszaka, ami a ferences szerzetes számára egyet jelent a testvéreihez való visszatéréssel. Nem mindenikünknek sikerül nagy önmegtagadásokkal készülni húsvét szent ünnepére. Legtöbbször akkor is zajosak, vidámak vagyunk, amikor illene összeszedetteknek lennünk. A lelkigyakorlataink nem mindig hoznak életirányt meghatározó döntéseket, de újra és újra felfedezzük, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk szeret bennünket, és testvéreket adott nekünk. A testvéreink alkalmat nyújtanak arra, hogy gyakoroljuk a türelmet, az elfogadást, a megbocsátást, ugyanakkor megtapasztaltatják velünk azt is, hogy minket Isten szeret, elfogad feltételek nélkül.

***

Tanácsot nem tudok adni a ma emberének, hogyan élje meg a nagyböjtöt, de mondok egy-két szót arról, hogy Szent Ferenc hogyan élte a maga böjtjét, és próbálom átültetni azt a mai ember életébe. Szent Ferenc nagyböjtjét költőien meséli el nekünk a Fioretti (7), hogy a Trasimeno taván lévő lakatlan szigetre ment ki, és ott böjtölt negyven napig. Magával vitt két kenyeret, de nagycsütörtökön, amikor érte ment a barátja, aki oda vitte őt csónakkal, azt látta, hogy a két kenyérből az egyik épen maradt, és a másiknak is csak a fele hiányzott. A jámbor író megjegyzi, hogy azt a fél kenyeret is csak azért ette meg Ferenc, hogy nehogy azt higgye magáról, hogy ugyanolyan erős, mint az Úr Jézus, aki negyven napig nem evett semmit. Ebben a kis, mesébe illő történetben jelen vannak a ferences böjtölés elemei.

Az egyik ilyen elem az önmegtagadás. A ferences önmegtagadás lényege nem a test kínzása, hanem a bűn elleni küzdelem. Bennünk életre kelt az új ember, de csak fokozatosan újulunk meg, és bizony, küzdelembe kerül ez a megújulás. Nem utáljuk tehát a testünket, hanem szeretjük, és éppen ezért akarjuk megóvni attól, ami árt neki, épp ezért akarjuk kivágni belőle azt, ami belülről tönkreteszi, mint egy rosszindulatú daganat. A mai embernek is úgy kell önmegtagadást gyakorolnia a nagyböjt folyamán, hogy fölismeri életében a bűnt, a rosszindulatú daganatot, azokat a cselekedeteket, amelyeket rossz irányba viszik, és azok ellen határozottan fellép, azokról igyekszik lemondani. Ehhez erő kell, határozottság, kitartás. Itt mutatkozik meg, hogy mennyire szükséges minden ember számára a lelki vezetés, a lelki elkísérés. Legyen, aki segít felismerni, hogy milyen téren kell küzdenie, és legyen, akivel megbeszélnie, hogy konkrétan mi a teendő. Legyen, akinek beszámolhat arról, mit próbált meg, és mire jutott.

A másik eleme a ferences nagyböjtnek a visszavonulás. Ez a visszavonulás sem amiatt van, mert rossznak, veszedelmesnek tartanánk a világot, és el akarnánk tőle menekülni, hanem azért van, mert annak a társaságát keressük, aki számunkra a legfontosabb, akit a legjobban szeretünk. Véle kettesben elvonulunk egy csendes helyre, ahol nem zavar bennünket senki. A mai ember számára létfontosságú – különösen a feszültséggel teli, rohanó életritmusban – megtalálni a sivatagot, azt a szigetet, ahová vissza lehet vonulni, ahol fel lehet fedezni, Isten mennyire szereti őt, és véle időzni. Ezért ebben is szeretnénk segítséget nyújtani a ma emberének. Kolostoraink mellett vannak fogadó­szobák, ahova visszavonulhat, aki erre vágyik, csendben imádkozhat, részt vehet a közös imáinkon, és azokról a dolgokról, amelyek ima közben felszínre kerültek, elbeszélgethet valakivel.

Egy harmadik eleme a ferences böjtölésnek a szegénység keresése. Amikor az ember visszavonul csendben imádkozni, nem visz magával sok mindent. Amikor Szent Ferenc visszavonult, nem vitt magával sok mindent, hogy semmi ne vonja el a figyelmét az Úrral való együttléttől. Ez a mai ember számára olyan nehéz! Nehezen tud csendben visszavonulni anélkül, hogy magával vigye a telefonját vagy a laptopját, hogy naponta meg ne nézze a leveleit, pedig – ahogy mondani szokták – Isten nem mobiltelefonon hív, vagy e-mailen fog megkeresni, megszólítani.

Végül a negyedik elem a teremtés csodálata. Szent Ferenc sokszor vonult vissza magában imádkozni, de olyan helyeket keresett, amelyeket meglátva az emberben ma is vágy ébred arra, hogy ott maradjon. Ezeknek a helyeknek a szépsége nem elvon Istentől, mert ezt nem birtokolja az ember, hanem ellenkezőleg: Istenre emlékeztet, aki annyi mindennel megajándékoz bennünket, és gazdaggá tesz.

Jól teszi a ma embere is, ha imáinak legalább egy részét a természetben, olyan környezetben végzi, ahol a lelke ujjong, a látvány elbűvöli, ahol a teremtményekkel együtt dicsőítheti a Teremtőt. Persze valaki azt kérdezhetné, hogy ezt miért éppen nagyböjtben végezzük, hisz mindez érvényes az év minden napjára. Ez igaz. Ellenben az egyház nem hiába hirdeti meg a nagyböjti időszakot. Amellett, hogy ilyenkor Isten különleges kegyelmet ad azoknak, akik nagyböjt folyamán készülnek húsvét szent ünnepére, jó tudnunk, hogy együtt készülünk a nagy ünnepre, egymás példáján buzdulunk, és egymást támogatjuk a szent úton. Olyan a nagyböjt, mint egy szent zarándoklat, amelyen mindenkinek magának kell megtennie az utat, de a testvéreink, akikkel együtt zarándokolunk, segítségünkre vannak ebben.

Minden olvasónak sok kegyelmet kívánok a nagyböjt folyamán!

Borsodi L. László

Forrás: Vasárnap katolikus hetilap

A szentség egészséges – böjti beszélgetés Pál Feri atyával

Katolikus showman és mélyen lelki ember egy személyben, előadásait százak hallgatják hetente. Feri atya böjtre készítő gondolatait osztotta meg velünk.

–  Meg kell-e tagadnunk az emberi természetünket, a személyiségünket ahhoz, hogy szentekké váljunk?

–  Az emberi természetnek az ösztön, az erkölcsiség és a spiritualitás egyaránt része. Akkor tudunk egészséges szentek lenni, ha ezeket a dimenziókat egyaránt fontosnak tartjuk. Úgy tűnhet, hogy életünk döntési helyzeteiben az a kérdés, hogy az úgynevezett személyiségfejlődésünk irányába haladunk-e, és emiatt erkölcsi, spirituális veszteségeket élünk át, vagy az életszentség útján haladunk, és emiatt személyiségünk nem tud kibontakozni. Ehelyett kereshetjük az életszentségnek azt az útját, ami az emberi természetünkkel és annak mindenféle dimenziójával harmóniában lehet. Ne hozzunk az emberi természetünkkel szemben áldozatokat ott, ahol még nem kell, de hozzuk meg az áldozatokat ott, ahol már meg kell hozni!

– A pap és a mentálhigiénés tanácsadó nem kerül konfliktusba egymással, amikor ezt az egységet megpróbálja megtalálni?

− Bizonyos kértelemben ez a konfliktus nem elkerülhető, de ez sosem a mentálhigiénés tanácsadó és a papi hozzáállás közti dilemma, hanem az emberi lélekben eleve fönnálló feszültség vagy paradoxon; legfeljebb ebben a két szerepben ez a dilemma nyilvánvalóvá válik.

– Nem lehet elkerülni ezt a feszültséget?

− Nem is kell, hiszen akkor érik a személyiségünk, ha tudunk a dilemmákkal együtt élni, akár feszültségben maradni, és az önmagunkban levő ellentmondásokat elviselni. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor inkább átbillenünk az egyik irányba. Így a dilemmát látszólag megoldottuk, de valójában kikerültük. Ennek viszont később meglesznek a következményei. Mondok egy aktuális példát; nemsokára nagyböjt kezdődik, és sokan azt mondják, akkor most lássunk neki, végezzünk önmegtagadást, kezdjünk bele valamilyen erénygyakorlatba. Mi lesz ennek a következménye? Ha a lélektan felől nézzük, akkor az illető a lelki egyensúlyát felborítja, hiszen a kávézás, a teázás, az esti tévénézés, a séta, az úszás, a tánc vagy bármi más ennek része volt. Ha az egyensúlyomat felborítom, de nem jutok el a forrásig, ami mélyebb harmóniát tud bennem teremteni, nagyböjt végére egyensúlyvesztett állapotba kerülök, és magam sem értem, miért vagyok feszültebb, ingerlékenyebb, miért csattanok föl, és pont nagyböjtben úgy fest a helyzet, mintha a kísértő támadásai erősebbek lennének, mint máskor.

− Mondhatjuk, hogy hiábavaló áldozat az ilyen?

– Nem szívesen minősítem az áldozatainkat. Ha ez lehetőséget ad arra, hogy valamiképpen Isten Szentlelkével tudjunk találkozni, akkor lehetőségünk nyílik egy szilárdabb egyensúly megtalálására. De ha semmilyen más utat nem járunk be, pusztán elindultunk egy irányba, és ott az egyensúlyvesztésig jutunk, az hosszú távon nem tudja gazdagítani az életünket.

– Mit lehet tenni azért, hogy a böjt valóban tartalmas legyen?

− Nem hiszem, hogy a böjt egyetlen értelmezése az erénygyakorlat vagy aszketizmus, bár úgy is hordozhat értéket. Edzettebbé válhatunk, el is juthatunk valamiféle tapasztalatra, de így e folyamat eredményessége nagyon kétséges. Kutatásokból tudjuk, hogy ha az ember függőségben van valamitől (kávé, tea, internet vagy bármi egyéb), és megtartóztatja magát tőle, az a függőséget nemhogy gyógyítaná, hanem elmélyíti, mert utána még nagyobb éhséggel fog ráugrani mindarra, amiben böjtöt tartott. A böjt valódi spirituális üzenete nem önmagában az aszketikus gyakorlat, hanem az arra való nyitottság, hogy az életemben Isten jelenvaló legyen, akár úgy is, hogy alapvető szükségleteim maradnak kielégítetetlenül. Azért emelek ki az életemből bizonyos dolgokat, hogy ne legyenek akadályok Istennel való találkozásomban. A böjtnek óriási jelentősége van az Isten-kapcsolatunk személyessége szempontjából.

– Nagyon sokan mondják azt is, hogy milyen nagyszerű a böjt, mert tisztul a szervezet.
– Persze lehet ilyen haszna is, de nem ez a fő célja.

– Életében mikor és hogyan érkezett el az Isten-kapcsolat személyes megtapasztalása?

– Nagyon sokat jelentettek számomra a közvetítők: a papokkal, a hívőkkel való találkozás. A legszemélyesebb istenkapcsolathoz is közvetítőkön keresztül jutunk el, ezek vagy külső személyek, vagy az emberi lélek azon rétegei, amelyek áteresztik és közvetítik a találkozás élményét. Annyit vagyunk képesek felfogni, megsejteni Istenből, amennyit az emberi természetünk lehetővé tesz. De attól, hogy az emberi természet közvetítő, ez a találkozás nagyon személyessé tud válni, és azt gondolom, nekünk embereknek ez elég is. A lelkemen és embereken keresztül egyre mélyebbé vált a tapasztalat, amire aztán azt mondtam, hogy igen, itt valamiképpen Isten tárja fel magát nekem.

– Ha találkoztunk is Istennel, sokszor ítélkezőek vagyunk másokkal szemben. Miért?

–  Az ítélkezés általában segít egy pillanatnyi egyensúlyi állapot elérésében, indulataink kifejezésében, segít önmagunk előtt jobb színben feltűnni. Megerősít bizonyos erkölcsi szemlélet elfogadásában: igen, amit gondolunk, az helyes. Az ítélkezésnek tulajdonképpen rengeteg rövid távú előnye van. Ha valakivel szembeállítjuk magunkat, az alkalmassá tesz arra, hogy világosabban megfogalmazzuk, kik vagyunk, mik az értékeink másokhoz képest. Az ítélkezés megszilárdít bennünket önazonosságunkban, azonban sok a káros hatása, hiszen ez a megszilárdulás mások rovására történik. Ennek bennünk is meglesznek a következményei, hiszen ellenségességet, negatív érzéseket táplál másokkal szemben. Aki fölött ítélkezünk, arról azt is állítjuk, hogy mi egyáltalán nem hasonítunk egymáshoz, mert én jó vagyok, ő pedig rossz. Ez pedig abszurdum, mert ő is ember. Minél súlyosabb ítéletet mondok valaki fölött, és jelentem ki, hogy egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő, ez egyre inkább irreális világ- és emberlátáshoz vezet.

– A mások megítélése helyett inkább bűntudatunknak kéne lennie?

– A bűntudatnak van reális és irreális, egészséges és egészségtelen formája. Akkor reális, ha van mögötte bűn. Ha nincsen, azt a lélektani szakirodalom neurotikus vagy irreális bűntudatnak nevezi. Ezentúl a bűntudat lehet nagyon egészséges, ha segít egy bűnöm felismerése után bocsánatkérésre, bűnbánattartásra, jóvátételre, megtérésre és megváltozásra. De nagyon egészségtelen, ha nem tud feloldódni; amikor valaki bent reked a folyamatos önvádban, miközben Isten már föloldozná, csak az illető nem tudja ezt elfogadni.

– Gyakran tapasztalom, hogy nem tudok magamnak megbocsátani.

− Nagyon fontos, hogy tudjuk: Isten felajánlotta nekünk bűneink bocsánatát, de ez nem jelenti azt, hogy Isten meg tud bocsátani nekünk saját magunk helyett. A kettő között akár egy életen át tartó feszültség keletkezhet.

– Hogyan tudjuk az elmélyült önvádat feloldani magunkban?

– Amikor önmagunkat kárhoztatjuk, vádoljuk, és nem bocsátunk meg magunknak, akkor tulajdonképpen istenítjük magunkat, hiszen a nem múló önváddal felülbíráljuk az Ő irgalmát. Az önvád feloldásának spirituális útja az alázaton és az önátadáson keresztül vezet.

Fülöp Viktória

Forrás: Mindennapi közéleti portál

Húshagyó kedd és a Szent Arc tiszteletének ünnepe

Szent Arc rózsafüzér

Jézus ígéreteiből, melyet a Szent Arca tisztelőinek adott: “akik Szent Arcomat az engesztelés szellemében tisztelik, oly kellemesek nekem, mint Veronika, ugyanazt a szolgálatot teszik nekem most, mint akkor ő.Hálából Szent Arcom isteni vonásait a lelkükbe vésem. A bűn által lelkükben eltorzított Istenképet halálukban ismét helyreállítom.

Aki Szent Arcomat felajánlja a Mennyei Atyának, sok lélek megmentését nyeri el…Ahányszor felajánljátok Szent Arcomat a Mennyei Atyának, annyiszor nyitom meg ajkamat és kiáltok irgalomért! Felajánlható egy-egy köztünk élő vagy a tisztítótűzben szenvedő lélekért, akit/akiket a befejező imában megemlítünk.

Sohasem hagyom el Szent Arcom tisztelőit. Szeretném, hogy Hamvazószerda előtti kedd (húshagyó kedd) Szent Arcom tiszteletének ünnepe legyen. Szeretném, ha különösen kedden tisztelnék Szent Arcomat.”

Bevezetés: Hiszekegy…Miatyánk…Üdvözlégy (3-szor)…Dicsőség…

Üdvözlégy titkok:

1. aki önuralomra tanítson

2. aki önátadó szeretetre neveljen

3. aki a kereszt vállalására vezessen

(Elmélkedés a titkokról)

Tized (5-ször): Miatyánk…Üdvözlégy (10-szer)…Dicsőség…Jézus Szent Arca…

Üdvözlégy titkok: (minden Üdvözlégy közepén mondjuk a titkot!)

1. akinek Szent Arca véres halálverejtékkel verejtékezett (elmélkedés: Az embernek nagyon nehéz, szörnyű dolgot kell átéreznie ahhoz, hogy beleizzadjon, verejtékezzen. Gondoljunk bele, hogy Jézus milyen elképzelhetetlen szenvedést élhetett át látomásban, hiszen véres verejtéket hullatott. Valószínűleg a mai világban uralkodó, vagy ahhoz hasonló hitehagyást, Isten káromlást látott. Krisztus szenvedésén engesztelésemmel segíthetek. Tudok-e, akarok-e szívvel engesztelni? Szeretném-e Jézus szenvedését enyhíteni? Hétköznapjaimból mennyi időt szánok Istennek?)

2. akinek Szent Arcát durván ütlegelték (elmélkedés:Jézusnak nemcsak a hátát, hanem még az arcát is ütlegek érték. Ezzel is a kegyetlenségüket akarták megmutatni azok, akik bántották Őt. Ő mindezt értünk, értem vállalta, szó nélkül tűrte. Az időnként engem érő megaláztatást tudom-e vállalni, szó nélkül tűrni, Jézus szenvedéséhez társulva?)

3. akinek Szent Arcán a tövisek sebhelyeiből vérpatakok folytak (elmélkedés:A tűhegyes, kemény tövisek Jézus koponyájáig behatoltak, ezzel kiserkentve szent vérét többek között a homlokán is. Jézusnak az értünk, értem, a megváltásomért ontott drága Vére elhomályosította a látását is. Amikor a szenvedésem elvakít engem, elhomályosítja gondolkodásomat, eszembe jut-e, hogy feltekintsek Jézusra a kereszten?)

4. akinek Szent Arca a kereszten meghalva lehanyatlott (elmélkedés:Jézus elfehéredett arcán vérfoltok jelezték az értünk, értem vállalt szenvedését, a megváltó halál okát. Amikor egy-egy komoly megpróbáltatásban úgy érzem, nem bírom tovább és lehanyatlik már a kezem, a fejem, tudok-e az értem meghalt Jézusra gondolni, hogy a rám szabott keresztet Vele együtt, mégis végigvigyem a nekem kijelölt úton?)

5. akinek Szent Arca a feltámadásban megdicsőült (elmélkedés:Jézus arca a feltámadásban dicsőségesen ragyogott, egy új, csodálatos világ tündökölt át rajta. Hogy mennyire más a mennyország dicsősége, azt abból is láthatjuk, hogy Mária Magdolna nem ismerte fel a feltámadott Jézust, kertésznek nézte. A mennyország dicsőségébe azonban a keresztút vezetett. Tudom-e vállalni és környezetemért felajánlani napi szenvedéseimet, a leírhatatlanul szép és dicsőséges mennyország elnyeréséért, és azért, hogy másokat is oda juttathassak?)

Jézus Szent Arca, az Atya Arcának tükre, tiszteletre és imádásra méltó Isten-arc, dicsőség neked, most és mindörökké! Amen

Befejezés: Örök Atya! Felajánlom Neked nagyon szeretett Fiad imádásra méltó Arcát Szent Neved dicsőségére és ……..Lelkének üdvére. Amen

Forrás: Rózsafüzér imakönyv / Rákoscsaba Főplébánia

Irgalmasság lelki nap a Bazilikában

A Fehér Sólyom nyomdokán

Magyarországon lesz a következő eucharisztikus világkongresszus

Ferenc pápa videoüzenetben jelentette be a Fülöp-szigeteki Cebuban.

A katolikus egyház tanítása szerint az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust hirdető és ünneplő egyhetes kongresszust négyévente rendezik meg. Magyarország második alkalommal ad majd otthont az eseménynek. Az 1938 májusában Budapesten megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró, a Hősök terén bemutatott szentmiséjén félmillió hívő vett részt.A Fülöp-szigeteki Cebu városában január 2-án kezdődött 51. kongresszuson tíz fős magyar küldöttség is részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezetésével. A küldöttség tagjai voltak Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök és Székely János esztergom-budapesti segédpüspök - tájékoztatott Tóth János Csaba, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtóreferense.

Az esemény záró szentmiséjét - amelyet a Bonum TV közvetített - Charles Maung Bo bíboros, rangooni érsek, a pápa legátusa mutatta be többszázezer hívő előtt. A szertartás végén Piero Marini érsek, a kongresszusok szervezéséért felelős pápai bizottság elnöke nyújtotta át a pápa videoüzenetét.

Az 1938-as budapesti kongresszust szintén a Fülöp-szigeteken, akkor Manilában jelentették be, ahol 33. kongresszust tartották - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának közleményében. A katolikus egyház 1881 óta szervezi meg az eucharisztikus világkongresszusokat.

Forrás: Magyar Nemzet Online

Megnyílt a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó magyar honlapja

2016. július 25. és 31. között Krakkóban kerül sor a következő Ifjúsági Világtalálkozóra. A világ katolikus ifjúságának legnagyobb rendezvényére több millió fiatalt, köztük több ezer magyart várnak a szervezők. A közelmúltban nyílt meg a krakkói IVT magyar nyelvű honlapja (www.krakko2016.hu), amelynek célja, hogy miközben tájékoztatást ad a találkozóról a magyar résztvevők számára, segítséget nyújtson a lelki felkészülésben mind a fiatalok, mind egyházközségeink, közösségeink számára.

Az ifjúsági világtalálkozók története 1984 virágvasárnapjáig nyúlik vissza, amikor Szent II. János Pál pápa Rómába hívta a fiatalokat, hogy együtt ünnepeljék a megváltás szentévének lezárását. 1985-ben a pápa levelében a világ minden fiatalját meghívta egy találkozóra, majd hivatalosan is kezdeményezte az ifjúsági világnapok megünneplését. Az IVT-kre felváltva kerül sor egy távoli földrész nagyvárosában és egy európai helyszínen, így a 2013-as Rio de Janeiró-i találkozó után Krakkó városára esett a választás.

Ferenc pápa meghívása arra ösztönzi a fiatalokat, hogy hitüket egymással megosszák, együtt ünnepeljék, és közösen gondolkozzanak azon a témán, amelyet a pápa minden ifjúsági világtalálkozó előtt meghirdet. A krakkói találkozó esetében Ferenc pápa arra hívja az ifjúságot, hogy lelki előkészületben is csatlakozva hozzá az irgalmasság témájáról együtt elmélkedjenek otthonaikban, közösségeikben, plébániájukon, majd a világtalálkozóra érkezve a különféle országok püspökei által tartott anyanyelvi katekézisek keretében is. Ferenc pápa a találkozás fókuszába a nyolc boldogságból vett mottót állítja: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.” (Mt 5,7) Az ifjúsági világtalálkozók központjában alkalomról alkalomra a pápával való találkozás, a vele való közös imádság áll – nem lesz ez másképp Krakkóban sem, ahol július 28-án fogadják majd a fiatalok a városba érkező, velük zarándokló Ferenc pápát.

A most megnyílt honlapon az érdeklődők tájékozódhatnak a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó programjáról, a kiutazás lehetőségeiről, az induló csoportokról – legyenek azok akár egyházmegyék, akár szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak által szervezettek –, a lengyel és a magyar szervezők híreiről, de a weboldal segítséget kíván nyújtani a világtalálkozóra való lelki felkészülésben is.

A magyar fiatalok 2016 márciusától jelentkezhetnek a találkozóra a magyar regisztrációs rendszerben, amely szintén a most megnyílt www.krakko2016.hu weboldalról lesz elérhető.

Forrás: MKPK

Az ökumenizmus elvei

Az ökumenizmus a keresztények életében

Az ökumenikus mozgalom Isten kegyelmi ajándéka, melyet az Atya Jézus imádságára36 és az Egyház Szentlélektől sugallt könyörgéseire válaszul ajándékoz. Bár beilleszkedik az Egyház általános missziójába, tudniillik, hogy Krisztusban egyesítse az emberiséget, ennek az ajándéknak sajátos célja mégisaz, hogy a keresztények közötti egységet állítsa helyre. Akiket Krisztus nevében megkereszteltek, egyidejűleg meghívást kaptak, hogy kötelezzék el magukat az egység keresésére.A keresztség kommuniója a teljes egyházi kommunióra van rendelve. Élni a saját közösség keresztségét azt jelenti, hogy az ember részese Krisztus küldetésének, mely éppen arra irányul, hogy mindenkit egységbe gyűjtsön össze.

A katolikusok arra hivatottak, hogy pásztoraik útmutatásai szerint különböző szervezetekben, melyekkel együttműködést vállalnak, szolidaritással és hálával válaszoljanak azokra az egységet helyreállítani szándékozó erőfeszítésekre, melyeket sok egyház és egyházi közösség keresztényei fejtenek ki. Ha valahol semmiféle ökumenikus tevékenység nem történik, a katolikusok legalább gyakorlatilag próbálják meg előmozdítani; ott viszont, ahol az ökumenikus kezdeményezés -- szektás irányzatok vagy olyan tevékenységek következtében, melyek tovább mélyítik a megosztottságot a magukat kereszténynek vallók között-- ellenkezésbe vagy akadályokba ütközik, legyenek türelmesek és állhatatosak. A helyi ordináriusoknak, a keleti katolikus egyházak szinodusainak és a püspöki konferenciáknak olykor különleges intézkedéseket kell hozniuk, hogy elkerüljék a közömbösség vagy a prozelitizmus veszedelmét. Ez különösen vonatkozik a fiatal egyházakra. A katolikusoknak a más egyházak és egyházi közösségek tagjaival való kapcsolataikban tisztességgel, okosan és hozzáértéssel kell viselkedniük. Ha fokozatosan és óvatosan, a nehézségeket nem megkerülve járnak el, nem fognak engedni a közömbösség vagy a prozelitizmus kísértésének, mely az igazi ökumenikus szellem halálát jelentené.

Bármilyenek legyenek a helyi adottságok, a katolikusoknak püspökeikkel együtt és velük összhangban kell cselekedniük, ha vállalni akarják ökumenikus felelősségüket. Mindenekelőtt alaposan ismerniük kell a katolikus Egyház természetét, képesnek kell lenniük számot adni tanításáról, egyházfegyelméről és ökumenikus elveiről. Minél inkább ismerik mindezt, annál jobban tudják majd előadni a többi kereszténnyel való megbeszéléseken, s megfelelő módon tudják magyarázni és indokolni ezeket. Pontos ismeretekkel kell rendelkezniük azokról az egyházakról és egyházi közösségekről, melyekkel kapcsolatban állnak. Figyelemmel kell lenniük az ökumenikus törekvés előföltételeire is, melyeket a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus határozata tartalmaz.

Az ökumenizmus emberi és erkölcsi igényeivel együtt annyira a Fiú által a Szentlélekben titokzatosan működő atyai Gondviselésben gyökerezik, hogy a keresztény lelkiség mélységeit érinti. Az ökumenizmus megkívánja "a szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán- és nyilvános könyörgésekkel együtt", melyeket az Ökumenikus Direktórium "lelki ökumenizmusnak" nevez és az "egész ökumenikus mozgalom lelkének" tart. Akik őszintén hasonlóvá válnak Krisztushoz, azoknak imádságát is, különösen az egységért mondott imádságát is magukévá kell tenniük; akik a Lélekben élnek, azoknak engedniük kell, hogy átformálja őket az a szeretet, mely az egység kedvéért "mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel"; akik bűnbánó lélekkel élnek, különlegesen érzékenyek lesznek a megoszlást kiváltó bűnre, és imádkozni fognak a bocsánatért és a megtérésért; akik életszentségre törekszenek, föl fogják ismerni az életszentség gyümölcseit egyházuk látható határain kívül is. Mindezek el fognak jutni arra a fölismerésre, hogy egyedül Isten képes mindenkit egységbe gyűjteni, mert Ő mindenki Atyja.

Az ökumenikus tevékenység különböző szintjei

Az ökumenikus tevékenység lehetőségei és követelményei nem egyformán mutatkoznak egy plébánián, egyházmegyében, az egyházmegyék regionális vagy nemzeti szervezeteiben, vagy az egyetemes Egyház szintjén. Az ökumenizmus Isten népének elkötelezettségét az egyes egyházi szervezeteknek és az egyes szinteknek megfelelő formákban igényli.

Az egyházmegyében, mely püspöke körül szerveződik a plébániákon, a különböző csoportokban és közösségekben, napról napra épül és megnyilvánul a keresztények egysége: férfiak és nők hittel hallgatják Isten igéjét, imádkoznak, fogadják a szentségeket, egymás szolgálatára vannak és tanúskodnak az üdvösség evangéliumáról azok előtt, akik még nem hisznek.

Amikor pedig egy és ugyanazon család tagjai különböző egyházakhoz vagy egyházi közösségekhez tartoznak, amikor keresztények nem áldozhatnak házastársukkal, gyermekeikkel vagy barátaikkal, fájdalommal érzékelhető a megosztottság, s ennek még erősebben kellene ösztökélnie az imádságra és az ökumenikus tevékenységre.

Amikor a katolikus közösségen belül, a részegyházak rokon intézményei között -- mint például a keleti egyházak szinodusai és a püspöki konferenciák -- egység jön létre, megnyilvánul az ezen egyházak között létező kommunió. Az ilyen összejövetelek érezhető módon megkönnyíthetik a hatékony ökumenikus kapcsolatok kialakulását ugyanannak a régiónak olyan egyházaival és egyházi közösségeivel, melyek nincsenek teljes közösségben velünk, de kulturális és polgári hagyományaikon túl olyan közös egyházi örökséget hordoznak, melyek a szétválás előtti időből származnak. A keleti katolikus egyházak szinodusainak és a püspöki konferenciáknak, mivel egy részegyháznál nagyobb egységet -- tudniillik regionális vagy nemzeti szintet -- képviselnek, nagyobb lehetőségük van a területi adottságokból olyan tevékenységet kialakítani, mely támogatni képes a részegyházakat, s be tudja őket kapcsolni a katolikus ökumenikus kezdeményezések egészébe.

A püspöki Kollégium és az apostoli Szentszék a legfelső fórum annak megítélésére, miként kell megfelelni a teljes kommunió követelményeinek. Ezen a legfelső szinten összegezik és értékelik az összes részegyház ökumenikus tapasztalatait; összefogják azokat az eszközöket, melyek az egyetemes kommuniót és a -- benne részesedő és érte tevékenykedő -- részegyházak közötti kommuniót egyaránt szolgálják; irányítják az ökumenikus tevékenységet az Egyház egészében. Más egyházak és egyházi közösségek gyakran ehhez a legfelső fórumhoz fordulnak, amikor ökumenikus kapcsolatot keresnek a katolikus Egyházzal. És e fórumra tartoznak az egység helyreállításával kapcsolatos végső döntések.

Az ökumenikus helyzet sokfélesége és bonyolultsága

Az ökumenikus mozgalom engedelmeskedni akar Isten Igéjének, a Szentlélek sugallatainak és azok tekintélyének, akikre az a szolgálat bízatott, hogy biztosítsák az Egyház hűségét ahhoz az apostoli hagyományhoz, melyben Isten igéje és a Szentlélek ajándékai elnyerhetők. A cél a kommunió, mely az Egyház szolgálatának a szíve, ezért a püspökök apostoli szolgálatára különösen is szükség van az ökumenikus tevékenység területén. Az ökumenizmus gyakran kerül előzmények nélküli új helyzetekbe, melyek helyenként és időnként változnak. Bátorítani kell az ökumenizmus területén a hívők kezdeményezéseit is. Éppen ezért elengedhetetlen a folyamatos és figyelmes megkülönböztetés, mely azok feladata, akik végső fokon felelősek az Egyház tanításáért és fegyelméért. Az ő feladatuk, hogy bátorítsák a komoly kezdeményezéseket és gondoskodjanak az ökumenizmus katolikus elvei szerinti végrehajtásukról. Vissza kell adniuk azok önbizalmát, akik elbátortalanodtak a nehézségek miatt, s ugyanakkor fékezniük kell azok elhamarkodottságát, akik nem veszik kellő módon figyelembe az egység felé vezető úton fölmerülő nehézségeket. A Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács, melynek feladata és felelőssége az ökumenikus tevékenység ösztönzése és irányítása, ugyanezt a szolgálatot végzi az egész Egyház számára.

Az egy régióban elindított ökumenikus tevékenység mindig az adott hely ökumenikus helyzetének hatása alatt áll. A megfelelő cselekvés meghatározása elsődlegesen a püspök feladata, akinek számba kell vennie egyházmegyéjének sajátos felelősségét és követelményeit. Lehetetlen fölsorolni az összes konkrét helyzetet, de néhány általános megállapítás tehető:

Az ökumenikus feladat másként jelenik meg egy olyan országban, mely túlnyomórészt katolikus, és egy olyanban, melyben a keleti keresztények, anglikánok vagy protestánsok vannak többségben vagy nagy számban. További különbséget jelentenek azok az országok, melyekben a népesség többsége nem keresztény. Az olyan országok katolikusainak részvétele az ökumenikus mozgalomban, ahol ők vannak többségben, perdöntően fontos, mert az ökumenizmus az Egyház egészét átható mozgalom.

Hasonlóképpen meghatározza az ökumenikus feladat sajátosságát, hogy azok a keresztények, akikkel kapcsolatban kell lenni, melyik keleti egyházhoz vagy protestáns közösséghez tartoznak. Minden esetnek megvan a maga saját dinamikája és külön lehetőségi köre. Ezeken túlmenően sok más -- politikai, társadalmi, kulturális, földrajzi és etnikai -- tényező teheti sajátossá az ökumenikus feladatot.

Az ökumenikus feladat sajátosságai mindig a helyi körülményektől függenek. Nagyon fontos, hogy a katolikusok bárhol élnek a világon, támogassák egymást imádsággal és bátorítással a közös erőfeszítésben, oly módon, hogy az Úr parancsa szerint hatékonyan lehessen keresni a keresztények egységét a maga sokféleségében.

Forrás: Az ökumenizmus elvei, Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács II. ÖKUMENIKUS DIREKTORIUM, AZ ÖKUMENIZMUS ELVEINEK ÉS SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSÁRÓL,1993. III. 25.Ford. Dr Diós István 1995

A búcsú elnyerésének feltételei az Irgalmasság szentévében

Eucharisztikus lelkinap