Az ökumenizmus elvei

Az ökumenizmus a keresztények életében

Az ökumenikus mozgalom Isten kegyelmi ajándéka, melyet az Atya Jézus imádságára36 és az Egyház Szentlélektől sugallt könyörgéseire válaszul ajándékoz. Bár beilleszkedik az Egyház általános missziójába, tudniillik, hogy Krisztusban egyesítse az emberiséget, ennek az ajándéknak sajátos célja mégisaz, hogy a keresztények közötti egységet állítsa helyre. Akiket Krisztus nevében megkereszteltek, egyidejűleg meghívást kaptak, hogy kötelezzék el magukat az egység keresésére.A keresztség kommuniója a teljes egyházi kommunióra van rendelve. Élni a saját közösség keresztségét azt jelenti, hogy az ember részese Krisztus küldetésének, mely éppen arra irányul, hogy mindenkit egységbe gyűjtsön össze.

A katolikusok arra hivatottak, hogy pásztoraik útmutatásai szerint különböző szervezetekben, melyekkel együttműködést vállalnak, szolidaritással és hálával válaszoljanak azokra az egységet helyreállítani szándékozó erőfeszítésekre, melyeket sok egyház és egyházi közösség keresztényei fejtenek ki. Ha valahol semmiféle ökumenikus tevékenység nem történik, a katolikusok legalább gyakorlatilag próbálják meg előmozdítani; ott viszont, ahol az ökumenikus kezdeményezés -- szektás irányzatok vagy olyan tevékenységek következtében, melyek tovább mélyítik a megosztottságot a magukat kereszténynek vallók között-- ellenkezésbe vagy akadályokba ütközik, legyenek türelmesek és állhatatosak. A helyi ordináriusoknak, a keleti katolikus egyházak szinodusainak és a püspöki konferenciáknak olykor különleges intézkedéseket kell hozniuk, hogy elkerüljék a közömbösség vagy a prozelitizmus veszedelmét. Ez különösen vonatkozik a fiatal egyházakra. A katolikusoknak a más egyházak és egyházi közösségek tagjaival való kapcsolataikban tisztességgel, okosan és hozzáértéssel kell viselkedniük. Ha fokozatosan és óvatosan, a nehézségeket nem megkerülve járnak el, nem fognak engedni a közömbösség vagy a prozelitizmus kísértésének, mely az igazi ökumenikus szellem halálát jelentené.

Bármilyenek legyenek a helyi adottságok, a katolikusoknak püspökeikkel együtt és velük összhangban kell cselekedniük, ha vállalni akarják ökumenikus felelősségüket. Mindenekelőtt alaposan ismerniük kell a katolikus Egyház természetét, képesnek kell lenniük számot adni tanításáról, egyházfegyelméről és ökumenikus elveiről. Minél inkább ismerik mindezt, annál jobban tudják majd előadni a többi kereszténnyel való megbeszéléseken, s megfelelő módon tudják magyarázni és indokolni ezeket. Pontos ismeretekkel kell rendelkezniük azokról az egyházakról és egyházi közösségekről, melyekkel kapcsolatban állnak. Figyelemmel kell lenniük az ökumenikus törekvés előföltételeire is, melyeket a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus határozata tartalmaz.

Az ökumenizmus emberi és erkölcsi igényeivel együtt annyira a Fiú által a Szentlélekben titokzatosan működő atyai Gondviselésben gyökerezik, hogy a keresztény lelkiség mélységeit érinti. Az ökumenizmus megkívánja "a szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán- és nyilvános könyörgésekkel együtt", melyeket az Ökumenikus Direktórium "lelki ökumenizmusnak" nevez és az "egész ökumenikus mozgalom lelkének" tart. Akik őszintén hasonlóvá válnak Krisztushoz, azoknak imádságát is, különösen az egységért mondott imádságát is magukévá kell tenniük; akik a Lélekben élnek, azoknak engedniük kell, hogy átformálja őket az a szeretet, mely az egység kedvéért "mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel"; akik bűnbánó lélekkel élnek, különlegesen érzékenyek lesznek a megoszlást kiváltó bűnre, és imádkozni fognak a bocsánatért és a megtérésért; akik életszentségre törekszenek, föl fogják ismerni az életszentség gyümölcseit egyházuk látható határain kívül is. Mindezek el fognak jutni arra a fölismerésre, hogy egyedül Isten képes mindenkit egységbe gyűjteni, mert Ő mindenki Atyja.

Az ökumenikus tevékenység különböző szintjei

Az ökumenikus tevékenység lehetőségei és követelményei nem egyformán mutatkoznak egy plébánián, egyházmegyében, az egyházmegyék regionális vagy nemzeti szervezeteiben, vagy az egyetemes Egyház szintjén. Az ökumenizmus Isten népének elkötelezettségét az egyes egyházi szervezeteknek és az egyes szinteknek megfelelő formákban igényli.

Az egyházmegyében, mely püspöke körül szerveződik a plébániákon, a különböző csoportokban és közösségekben, napról napra épül és megnyilvánul a keresztények egysége: férfiak és nők hittel hallgatják Isten igéjét, imádkoznak, fogadják a szentségeket, egymás szolgálatára vannak és tanúskodnak az üdvösség evangéliumáról azok előtt, akik még nem hisznek.

Amikor pedig egy és ugyanazon család tagjai különböző egyházakhoz vagy egyházi közösségekhez tartoznak, amikor keresztények nem áldozhatnak házastársukkal, gyermekeikkel vagy barátaikkal, fájdalommal érzékelhető a megosztottság, s ennek még erősebben kellene ösztökélnie az imádságra és az ökumenikus tevékenységre.

Amikor a katolikus közösségen belül, a részegyházak rokon intézményei között -- mint például a keleti egyházak szinodusai és a püspöki konferenciák -- egység jön létre, megnyilvánul az ezen egyházak között létező kommunió. Az ilyen összejövetelek érezhető módon megkönnyíthetik a hatékony ökumenikus kapcsolatok kialakulását ugyanannak a régiónak olyan egyházaival és egyházi közösségeivel, melyek nincsenek teljes közösségben velünk, de kulturális és polgári hagyományaikon túl olyan közös egyházi örökséget hordoznak, melyek a szétválás előtti időből származnak. A keleti katolikus egyházak szinodusainak és a püspöki konferenciáknak, mivel egy részegyháznál nagyobb egységet -- tudniillik regionális vagy nemzeti szintet -- képviselnek, nagyobb lehetőségük van a területi adottságokból olyan tevékenységet kialakítani, mely támogatni képes a részegyházakat, s be tudja őket kapcsolni a katolikus ökumenikus kezdeményezések egészébe.

A püspöki Kollégium és az apostoli Szentszék a legfelső fórum annak megítélésére, miként kell megfelelni a teljes kommunió követelményeinek. Ezen a legfelső szinten összegezik és értékelik az összes részegyház ökumenikus tapasztalatait; összefogják azokat az eszközöket, melyek az egyetemes kommuniót és a -- benne részesedő és érte tevékenykedő -- részegyházak közötti kommuniót egyaránt szolgálják; irányítják az ökumenikus tevékenységet az Egyház egészében. Más egyházak és egyházi közösségek gyakran ehhez a legfelső fórumhoz fordulnak, amikor ökumenikus kapcsolatot keresnek a katolikus Egyházzal. És e fórumra tartoznak az egység helyreállításával kapcsolatos végső döntések.

Az ökumenikus helyzet sokfélesége és bonyolultsága

Az ökumenikus mozgalom engedelmeskedni akar Isten Igéjének, a Szentlélek sugallatainak és azok tekintélyének, akikre az a szolgálat bízatott, hogy biztosítsák az Egyház hűségét ahhoz az apostoli hagyományhoz, melyben Isten igéje és a Szentlélek ajándékai elnyerhetők. A cél a kommunió, mely az Egyház szolgálatának a szíve, ezért a püspökök apostoli szolgálatára különösen is szükség van az ökumenikus tevékenység területén. Az ökumenizmus gyakran kerül előzmények nélküli új helyzetekbe, melyek helyenként és időnként változnak. Bátorítani kell az ökumenizmus területén a hívők kezdeményezéseit is. Éppen ezért elengedhetetlen a folyamatos és figyelmes megkülönböztetés, mely azok feladata, akik végső fokon felelősek az Egyház tanításáért és fegyelméért. Az ő feladatuk, hogy bátorítsák a komoly kezdeményezéseket és gondoskodjanak az ökumenizmus katolikus elvei szerinti végrehajtásukról. Vissza kell adniuk azok önbizalmát, akik elbátortalanodtak a nehézségek miatt, s ugyanakkor fékezniük kell azok elhamarkodottságát, akik nem veszik kellő módon figyelembe az egység felé vezető úton fölmerülő nehézségeket. A Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács, melynek feladata és felelőssége az ökumenikus tevékenység ösztönzése és irányítása, ugyanezt a szolgálatot végzi az egész Egyház számára.

Az egy régióban elindított ökumenikus tevékenység mindig az adott hely ökumenikus helyzetének hatása alatt áll. A megfelelő cselekvés meghatározása elsődlegesen a püspök feladata, akinek számba kell vennie egyházmegyéjének sajátos felelősségét és követelményeit. Lehetetlen fölsorolni az összes konkrét helyzetet, de néhány általános megállapítás tehető:

Az ökumenikus feladat másként jelenik meg egy olyan országban, mely túlnyomórészt katolikus, és egy olyanban, melyben a keleti keresztények, anglikánok vagy protestánsok vannak többségben vagy nagy számban. További különbséget jelentenek azok az országok, melyekben a népesség többsége nem keresztény. Az olyan országok katolikusainak részvétele az ökumenikus mozgalomban, ahol ők vannak többségben, perdöntően fontos, mert az ökumenizmus az Egyház egészét átható mozgalom.

Hasonlóképpen meghatározza az ökumenikus feladat sajátosságát, hogy azok a keresztények, akikkel kapcsolatban kell lenni, melyik keleti egyházhoz vagy protestáns közösséghez tartoznak. Minden esetnek megvan a maga saját dinamikája és külön lehetőségi köre. Ezeken túlmenően sok más -- politikai, társadalmi, kulturális, földrajzi és etnikai -- tényező teheti sajátossá az ökumenikus feladatot.

Az ökumenikus feladat sajátosságai mindig a helyi körülményektől függenek. Nagyon fontos, hogy a katolikusok bárhol élnek a világon, támogassák egymást imádsággal és bátorítással a közös erőfeszítésben, oly módon, hogy az Úr parancsa szerint hatékonyan lehessen keresni a keresztények egységét a maga sokféleségében.

Forrás: Az ökumenizmus elvei, Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács II. ÖKUMENIKUS DIREKTORIUM, AZ ÖKUMENIZMUS ELVEINEK ÉS SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSÁRÓL,1993. III. 25.Ford. Dr Diós István 1995