Érdekes dolog, hogy mekkora sikere, piaca van mostanában a böjt szekularizált formáinak, úgy mint fogyókúra, vagy méregtelenítő kúra. Gyakorlata szinte ugyanaz, mint a keresztény böjté, mégis a célja teljesen más, pusztán az ember fizikai jólléte, egészsége vagy külső szépsége.
Ebben a kontextusban, amikor a világ felfedezi a böjt jótékony hatásait, még meglepőbb, hogy az egyház böjti fegyelme mennyit változott a II. Vatikáni zsinat után: mondhatni a kötelező böjt a minimumra redukálódott (összesen két nap az évben, Hamvazószerda és Nagypéntek). Azzal a megfontolással történt ez, hogy a hívek felnőtt keresztények, és egyénileg, felelősen majd eldöntik, milyen egyéb böjti formát választanak.
Egy szempontból szép és érthető, hogy az egyház nem akar felesleges terhet róni az emberek vállára, de másrészről kicsit naiv álláspont. Az emberi természet gyengesége miatt, amely folytonosan a kényelmesebb és a könnyebb felé ösztönöz, a külső törvénynek megvan a pedagógiai értéke: amíg az ember el nem jut a teljes belső szabadságra, amikor a törvény már teljesen a sajátja lesz, és nem szorul rá külső ösztönzésre, addig a külső törvény komoly iránymutatás a jó és erényes cselekedet felé.
Miért jó a közös böjt?
De más szempontból is veszteségnek tekinthetjük a katolikus böjti fegyelem szétmállását: egy közösség identitását, belső kohézióját a közös imádságok, ill. külső, látható jelek nagyban meghatározzák, így pl. a katolikusokat az, hogy pénteken nem esznek (ettek) húst. [Ma a hústól való megtartóztatás a két böjti napon kívül csak nagyböjt péntekjein kötelező.] Amint ez az egyéni megítélésre van bízva, egy fontos közösségi identifikációs, összetartó faktort hagytunk el. (Angliában pl. ilyen megfontolásból is vezették vissza a püspökök néhány éve a kötelező pénteki hústilalmat az egész évre.) A muszlim vallással most kényszerből ismerkedve, valószínűleg az európai kereszténységnek is lesz alkalma elgondolkodni azon, hogy a vallásnak ezek a látszólag pusztán külső jelei nem biztos, hogy egy az egyben kidobásra valók. Másrészt, aki kipróbálta, tudja, hogy milyen támogató ereje van egy közösségnek a böjtben, és sokkal könnyebb valami nehezet együtt csinálni, mint privát gyakorlatként.
A másik érdekes tendencia keresztény köreinken belül a böjt elspiritualizálása: azaz, amikor a hagyományos böjt helyett, meghirdetjük az autós böjtöt (teremtésvédelmi szempont), a facebook-böjtöt, TV-böjtöt és hasonlókat. Vagy amikor a böjtöt úgy értjük, hogy a szavainkkal böjtölünk stb. Ezek mind pozitív dolgok, és önmagukban helyesek. Csak akkor van gond, ha a böjt eredeti jelentését, vagyis azt, hogy az evést annyira korlátozzuk, hogy az fizikailag érintsen, teljesen elfelejtjük. TV, autó és hasonlók hiánya ugyanis nem érinti annyira, olyan húsba vágóan az embert, mint az
Ezért szeretnénk néhány szempontot felkínálni a böjt újra felfedezéséhez:
Miért jó a böjt?
1. Először is, a böjt által megtanuljuk az ételt megbecsülni (különösen a fogyasztói társadalomban aktuális ez, ahol rengeteg ételt dobunk ki.) Rászorulunk arra, hogy felfedezzük, az étel Isten ajándéka. A böjt lehetőség, hogy berögzült fogyasztói attitűdjeinket az étellel kapcsolatban megváltoztassuk, és úgy tekintsünk az ételre, mint Isten ajándékára.
2. Másodszor a böjt segít abban, hogy a szegényeket, rászorulókat segíthessük. A Szentírás számtalan helyen figyelmeztet arra, hogy kenyerünket osszuk meg a rászorulókkal. Ennek egy módja lehet, ha azt a pénzt, amit nem költünk el saját ételünkre, a szegényeknek adjuk.
3. Harmadszor, a böjt segít abban, hogy szolidaritást vállaljunk a szegényekkel. A böjt emlékeztet arra, hogy rengeteg ember nem önként választja az éhséget, hanem rá van kényszerítve. A böjtnek, vagy legalábbis a mértékletességnek az étkezésben minden keresztény életében ott kell lennie.
4. Negyedszer, a böjt alázatra segít. Az alázat nem más, mint reális önismeret: tudom, ki vagyok Istenhez és az emberekhez való viszonyomban. Az alázat része, hogy tudatában vagyunk korlátainknak. A böjt segít megtapasztalni ezeket a korlátokat. Ez akkor valósul meg, ha a böjtöt nem teljesítménytúraként végzem, hanem hagyom, hogy megtapasztaljam saját törékenységemet, hogy mennyire rá vagyok szorulva az anyagi javakra; milyen ingerültté tud tenni az éhség stb. Ezek a tapasztalatok közelebb segítenek a valósághoz.
5. Ötödször, a böjt önfegyelemre, belső szabadságra segít. Az önkorlátozás, önfegyelem a személyes érettség egyik jele. Azzal, hogy nem akkor, nem azt és annyit eszem, amennyi jólesne, növekedhetem ebben a belső szabadságban. A külső fegyelem által a böjt belső fegyelemre, rendetlen vágyaink rendezésére segít. Így pl. segít abban is, hogy a tisztaság erényében növekedjünk, és az imát is segíti (evés nélkül könnyebb az összeszedettség, figyelem).
6. Hatodszor, a böjt alkalom arra, hogy közösséget vállaljunk a szenvedő Krisztussal. A böjtből fakadó nehézségek segítenek abban, hogy szemünket a szenvedő Úrra szegezzük és kifejezzük, hogy szeretnénk vele együtt lenni értünk vállalt szenvedésében.
7. Hetedszer, a böjtöt vállalhatjuk vezeklésül, elégtételül bűneinkért. Jó eszköz így arra, hogy saját bűneink súlyát valóságosabban érzékeljük.
8. Végül, nyolcadszor, a böjt előkészület az örök életre, a mennyei lakomára. Emlékeztet ugyanis arra, hogy az ember igazi éhségét semmilyen földi étel nem tudja megszüntetni, ösztönöz, hogy arra az ételre vágyjunk, amely nem múlik el.
„Nem csak kenyérrel él az ember.”
Forrás: Lábjegyzetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése