Egy 16. századi festmény a reneszánsz kor feszes díszruhájában, magas csipkegallérban, nyakában sokszoros gyöngyfüzérrel és gyűrűkkel ékes kezében kendővel ábrázolta Franciskát, az akkor fiatal grófnőt. A festmény készítésekor még aligha lehetett sejteni, hogy ez a szalonokban feltűnést keltő fiatal hölgy – a majdani nagyszerű feleség, háziasszony és édesanya – misztikus kegyelmek hordozója lesz.
Jómódú és mélységesen katolikus hivatalnok- nemesi család második gyermekeként született Dijonban, 1572. január 28-án. Nem sokkal később elveszítette édesanyját, aki belehalt harmadik gyermeke szülésébe. Apja kitűnő nevelésben részesítette leányát, és húszévesen férjhez adta Christophe- Raboutin-Chantal báróhoz. A fiatalas.- szonyt Jeanne-Francoise Frémyot de Chantalnak szólították, s ebből egyszerűsítették a nálunk ismerős nevét: Chantal Franciska. A fiatal házasokat mély, kölcsönös szeretet fűzte egybe, és a házasság igen boldog volt. Franciska hat gyermeknek adott életet, közülük négy maradt életben. A birtokukon egy teljesen eladósodott háztartást kellett rendbehoznia, s a Bourbilli kastély gondtalan életű fiatalasszonyáról a krónikások azt írják, hogy nagy odaadással szolgálta a szegényeket, saját kezűleg készített számukra ételt.
1601-ben, két héttel legfiatalabb leánya születése után, vadászat közben Chantal báró egyik barátjának fegyvere véletlenül elsült, a báró halálos sebet kapott, s egy héttel később belehalt sérülésébe. Férje elvesztése a huszonnyolc éves Franciska számára súlyos csapás volt. Nehéz óráiban hitbeli kísértései is támadtak, de végül is ez a csapás vitte egészen közel Istenhez.
A temetés után apósa azzal fenyegetőzött, hogy kitagadja unokáit, ha Franciska át nem költözik az ő kastélyába.
Új otthonában, Monthelonban Franciska állandóan ki volt téve az egyik szolgáló zsarnokoskodásának, aki a házon is, az öreg bárón is kénye-kedve szerint uralkodott.
Franciska, aki egyébként nagyon érzékeny volt, nem vette zokon ezeket a bántásokat, sőt, maga mellé vette a szolgáló négy házasságon kívül született gyermekét, akiknek atyja az öreg Chantal báró volt, és a saját gyermekeivel együtt nevelte és tanította őket.
Annak a férfinak is megbocsátott, aki a férjét halálosan megsebesítette, és szeretetének jeléül vállalta egyik gyermekének keresztanyaságát.
Az özvegy Franciska lelki élete mindinkább elmélyült, és határozottan misztikus jelleget öltött. Gyötrelmei között egy profetikus látomásban meglátta jövendőbeli lelki vezetőjét. Ez időben magánfogadalmat tett, hogy többé nem lép házasságra. 1604. március 4-én találkozott Szalézi Ferenccel, aki épp böjti beszédeket tartott.
Benne felismerte a látomásbeli férfit. Néhány hónap múlva Szalézi Szent Ferenc is felismerte, hogy Isten reá bízta Franciska lelki irányítását. Innen kezdődött a két rokon lélek mélységes lelki barátsága, s hosszú, híressé vált levelezésük is.
Mivel Franciska határozott vonzódást érzett a szerzetesi életre, 1607. húsvétján Szalézi Ferenc püspök Annecyben föltárta előtte egy női rend alapításának tervét, amely szerint a nővérek klauzúra nélkül élnek, s amelybe beteg és öreg nők is kérhetik fölvételüket. Franciska boldogan fogadta ezt a tervet, de anyai kötelezettségei még egy ideig szűkebb családjához kötötték. 1610- ben már gondolhatott arra, hogy visszavonul a világtól. Búcsút vett apjától, akire ráhagyta fiát, és Annecyben, egy egyszerű, tóparti házban néhány társnőjével együtt megalapította a Vizitációs Nővérek Társaságát. E közösség lelkületét kétségtelenül Szalézi Szent Ferenc formálta személyes varázsával és beszédeivel, de Franciska szerepe legalább ilyen fontos volt. Elsősorban neki köszönhető a rend misztikus jellege.
A Franciska és Szent Ferenc közötti mély lelki barátság nem szakadt meg a szent püspök 1622-ben bekövetkezett halálával sem. Franciska szerető gondossággal ápolta lelki vezetője emlékezetét, sokat tett művei megjelenéséért, s nagy szerepe volt szentté avatásának előkészítésében is.
Rendjének fáradhatatlan szervezőjeként Franciska sokat utazott, s egyik útja során súlyosan megbetegedett. Hosszú haláltusában, tüdő- és mellhártyagyulladásban 1641. december 13-án halt meg. Tíz évvel később boldoggá, 1767.
július 16-án pedig szentté avatták. Chantal Johanna-Franciskát és Szalézi Szent Ferencet egyházunk páros szentekként tiszteli. Lelki, szellemi, érzelmi barátságuk érvényes és hiteles eszménye lehet nőknek és férfiaknak, s ugyanúgy házaspároknak is.
Forrás: Új Hajtás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése