P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 18. vasárnapra
A Máté-evangélium vasárnapi szakaszában a csodás kenyérszaporítás elbeszélése kétségtelenül utal már az őskeresztény gyakorlatra: a „kenyértörésre”, vagyis az Eucharisztia ünneplésére. A kenyérszaporításnál Jézus áldást mond, ill. hálát ad, megáldja a kenyeret, majd megtöri és szétosztja.
Az utolsó vacsorán Jézus meghagyta apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Az ősegyház – Szent Pál tanúsága szerint (1 Kor 11, 17-33 - már korán elkezdte megtartani az áldozati lakomát, amelyen a hívők a kenyér és a bor színe alatt részesedtek Krisztus Testében és Vérében. Az Eucharisztia üdvösséges áldozat: Jézus kereszthalálának és feltámadásának hathatós megjelenítése, és egyben megosztott kenyér: akik az egy kenyérből, Krisztus Testéből részesednek, az Úr Testét, az Egyházat építik.
Amikor Szent Pál azt állítja, hogy Krisztus tagjai vagyunk (1Kor 12, 27), azt akarja mondani, hogy a Fő Testével, az Egyházzal eleven kapcsolatban vagyunk. Ha hiszünk Krisztusban, az Élet Kenyerében, a szeretet által építjük a Testet, annak egységét. Egymást szeretve egyetlen „testet” alkotunk, (1Kor 10, 16-17), és az emberiségben is az egységen munkálkodunk.
A megdicsőült Krisztus kiárasztotta Lelkét szívünkbe, megkaptuk a szeretet ajándékát, amely egyesíti a hívőket. A megosztott kenyér felszólítás és küldetés is számunkra: mindennapi életünkben is meg kell nyilvánulnia, tettekben kifejeződnie az egyesítő szeretetnek.
A feltámadt Krisztus Lelke megszenteli, átalakítja az oltárra vitt ajándékainkat, amelyek munkánkat, emberi erőfeszítésünket jelképezik, és általunk alakítja, a beteljesedéshez segíti világunkat. Az általunk humanizált világot, a nagy Ostyát, majd a történelem végén, a feltámadt Krisztus Lelke változtatja át.
Prohászka Ottokár gondolatával zárjuk elmélkedésünket:
„Miután megteremtett, a szellemi világot is magához fűzte: az Ige testté lett…közénk jött… testvér lett s azután a testté lett Ige kenyér lett. Belénk való, s mindegyikünknek azt venni kell. (…) Én vagyok a kenyér…Erre egy mély érzés felel: mi rád szorulunk, nélküled nem élhetünk, te vagy életgyökerünk. (…)
Az Oltáriszentség a mi kenyerünk, e nélkül meghalunk…Ezt éhezzük tehát, és sietünk hozzá. Ezt jó étvággyal, éhséggel kell enni. (…) Ő, ki e kenyeret adja, az éhséget rendelte. Kenyeret és éhséget…” (Mt 14, 13-21)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése