2011. december 25., vasárnap

A Szentatya Urbi et orbi áldáshoz kapcsolódó karácsonyi üzenete


„Kedves Testvérek Rómában és az egész világon!

Krisztus megszületett nekünk! Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akiket Isten szeret. Mindenkihez jusson el a betlehemi üzenet visszhangja, amelyet a katolikus egyház minden földrészen újból és újból elismétel, túlszárnyalva nemzetiségek, nyelvek és kultúrák minden korlátján. Szűz Mária Fia megszületett mindenki számára, ő mindenki Üdvözítője. 

Így fohászkodik hozzá egy ősi liturgikus antifóna: „Ó Emmanuel, királyunk és törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj és szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk”. Veni ad salvandum nos! Jöjj és üdvözíts bennünket! Ez minden idők emberének kiáltása, aki érzi, hogy nem képes egyedül leküzdeni a nehézségeket és veszélyeket. Szüksége van arra, hogy kezét egy nagyobb, erősebb kézbe helyezze, olyan kézbe, amely a magasból nyúl ki felé. Kedves Testvérek, ez a kéz Jézus, aki Betlehemben született Szűz Máriától. Ő az a kéz, amelyet Isten az emberiség felé kinyújtott, hogy kivezesse a bűn futóhomokjából és sziklára állítsa lábát, Igazsága és Szeretete szilárd sziklájára (vö. Zsolt, 40,3).
Igen, ezt jelenti annak a Gyermeknek a neve, az a név, amelyet Isten akaratából Mária és József adtak neki: Jézusnak hívják, ami annyit jelent, mint „Üdvözítő” (vö: Mt 1,21; Lk 1,31). Őt az Atya Isten küldte el, hogy üdvözítsen bennünket mindenekelőtt az emberben és a történelemben mélyen gyökerező rossztól: attól a rossztól, ami az Istentől való elszakadás, az az önhitt büszkeség, hogy magunktól is boldogulunk, hogy versengeni akarunk Istennel, hogy Isten helyébe önmagunkat állítjuk, hogy eldöntjük mi a jó és mi a rossz, hogy az élet és a halál urainak képzeljük magunkat (vö. Ter 3,1-7). Ez az a nagy rossz, nagy bűn, amelytől mi emberek nem szabadulhatunk meg csak úgy, ha Isten segítségére bízzuk magunkat, ha így kiáltunk Hozzá: „Veni ad salvandum nos!” – Jöjj és üdvözíts bennünket!”.
Maga az a tény, hogy a magasba emeljük e fohászunkat, megfelelő helyre állít bennünket, önmagunk igazságába: mi vagyunk ugyanis azok, akik Istenhez kiáltottak és üdvözültek (vö. Eszt [görög] 10,3f). Isten az Üdvözítő, mi vagyunk azok, akik veszélyben vannak. Ő az orvos, mi vagyunk a betegek. Ha ezt elismerjük, akkor megtettük az első lépést az üdvösség felé, a kiút felé abból a labirintusból, amelybe mi magunk zárjuk be önmagunkat kevélységünkkel. Szemünket a mennyekre emelni, kinyújtani kezünket és segítségért fohászkodni - ez a kivezető út, feltéve, hogy van Valaki, aki meghallgat minket és segítségünkre siet.
Jézus Krisztus a bizonyítéka annak, hogy Isten meghallgatta kiáltásunkat. És nem csak ezt tette! Isten olyan erős szeretetet táplál irántunk, hogy nem maradhat meg Önmagában, ki kell lépnie Önmagából és felénk kell jönnie, a végsőkig osztozva létünkben (vö. Kiv 3,7-12). Isten Jézusban adott válasza az ember kiáltására végtelenül túlhalad elvárásunkon, egy olyan szolidaritásig jut el, amely nem lehet pusztán emberi, hanem isteni.
Csak Isten, aki szeretet és a szeretet, aki Isten választhatta üdvösségünknek ezt az útját, amely minden bizonnyal a leghosszabb, de az az út, amely tiszteletben tartja az Isten és az ember igazát: ez pedig a kiengesztelődés, a párbeszéd, az együttműködés útja.
Ezért kedves Testvérek Rómában és az egész világon, ezen az idei, 2011-es karácsonyon forduljunk a betlehemi Gyermekhez, Szűz Mária Fiához és mondjuk: „Jöjj és üdvözíts minket!”. Ezt ismételjük spirituális egységben annyi személlyel, akik különösen nehéz helyzetben élnek, hallatva azok szavát, akik nem szólhatnak.
Együttesen fohászkodjunk isteni segítségért az Afrika szarvában élő lakosságért, akik éhség és táplálékhiány miatt szenvednek, amelyeket olykor súlyosbít a tartós bizonytalanság. A nemzetközi közösség ne vonja meg segítségét a térségből érkező számos menekülttől, akiknek méltóságát olyan kemény megpróbáltatások érték.
Az Úr adjon támaszt Délkelet-Ázsia népeinek, különös tekintettel Thaiföldre és a Fülöp-szigetekre, akik még mindig súlyos nélkülözések között élnek a közelmúlt árvizei miatt.
Az Úr siessen a számos konfliktustól sebzett emberiség segítségére, amelyek még ma is vérrel áztatják Földünket. Ő, aki a Béke Fejedelme, adjon békét és stabilitást annak a Földnek, amelyet születése helyéül választott, bátorítva az izraeliek és palesztinok közötti párbeszéd újrafelvételét. Vetessen véget az erőszaknak Szíriában, ahol már annyi vér omlott. Segítse elő a teljes kiengesztelődést és stabilitást Irakban és Afganisztánban. Adjon megújult erőt a közjó építéséhez az észak-afrikai és közel-keleti országok társadalma minden tagjának.
Az Üdvözítő születése támogassa a párbeszéd és az együttműködés távlatait Mianmarban a közös megoldások keresésében. A Megváltó karácsonya biztosítsa a politikai stabilitást a Nagy Tavak afrikai térségének országaiban és segítse Dél-Szudán lakóinak elkötelezettségét minden állampolgár jogainak védelmében.
Kedves Testvérek, fordítsuk tekintetünket a betlehemi barlang felé: a Gyermek, akit szemlélünk a mi üdvösségünk! Ő hozta el a világnak a kiengesztelődés és béke egyetemes üzenetét. Nyissuk meg neki szívünket, fogadjuk őt be életünkbe. Ismételjük neki bizalommal és reménységgel: „Veni ad salvandum nos!”

Forrás: Vatikáni Rádió, ahol a teljes cikk olvasható.

A cikkhez kapcsolódó videóhoz magyar nyelvű felirat beállítható a cc feliratra és a magyar (ungherese) szóra kattintva. Az áldásról bővebben itt.


2011. december 24., szombat

Gaudete, gaudete Christus est natus



Örvendjetek, örvendjetek Krisztus születék Szent Szűztől: örvendjetek!

Gaudete! gaudete! Christus est natus ex Maria Virgine: Gaudete!


Gaudete! gaudete! Christus est natus ex Maria Virgine: Gaudete!

Tempus adest gratiae, Hoc quod optabamus;
Carmina laeticiae Devote redamus.

Gaudete! gaudete! Christus est natus ex Maria Virgine: Gaudete!

Deus homo factus est, Natura mirante;
Mundus renovatus est, A Christo regnante.

Gaudete! gaudete! Christus est natus ex Maria Virgine: Gaudete!

Ezechiellis porta Clausa pertransitur;
Unde lux est orta, Salus invenitur.

Gaudete! gaudete! Christus est natus ex Maria Virgine: Gaudete!

Ergo nostra concito Psallat iam in lustro;
Benedicat Domino: Salus Regi nostro.

Gaudete! gaudete! Christus est natus ex Maria Virgine: Gaudete!

középkori karácsonyi ének 


Puer Natus in Bethlehem


A világ legszebb története


Film Jézus életéről

A betlehemi születéstől az apostolok összehívásán, a Hegyi Beszéden és a számos csodatételen keresztül egészen a keresztútig, a keresztre feszítésig és a feltámadásig, Jézus életének szinte minden fontos állomása megelevenedik e filmben. Az alkotók megpróbálták érzékeltetni, mit gondolhatott és mondott egyidejűleg Augustus császár, és miként cselekedtek a rómaiak és a zelóták. Jézus egyre inkább kezdi felismerni igazi küldetését. Gyászolók, leprások, bénák, vakok veszik körül. Láthatjuk Jézust, aki a vizet borrá változtatja, és aki haldokló beteg gyógyítására siet. Jézus Bethániába megy, mert Lázár haldoklik. Későn érkezik, de Jézus, csodást tesz, és feltámasztja legjobb barátját, s Lázár életre kel. Jézus maga a Feltámadás és az Élet. Aki hisz benne, ha meghal is, élni fog. Jézus az, akit elárulnak, aki meghal a kereszten az emberiség, a mi bűneink miatt áldozatként, bár ő a Szeplőtelen Bárány volt, aki soha nem követett el bűnt.







Örömhír Jeruzsálem városának


Az ősi Jeruzsálem
„Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt. Két csapás ért — ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard — ki vigasztal meg téged? Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.

Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól. Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod. Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: „Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad!” És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.

Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!

Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást; aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.” Figyelj csak! Őrszemeid kieresztik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.

Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.” Izajás 51, 17 – 52, 2,  7-10

Az Új Jeruzsálem

2011. december 23., péntek

Az elrejtett titok megvilágítása

Murillo: Szentháromság

Testvéreim! Az Isten egy, akit a Szentírásból ismerünk meg. Ismerjük meg mindazt tehát, amit a Szentírás tanít, és tanuljuk meg, amit hirdet! Úgy higgyünk az Atyában, ahogyan azt ő akarja, és úgy dicsőítsük meg a Fiút, ahogyan az Atya akarja, és úgy fogadjuk a Szentlelket ajándékul, ahogyan az Atya akarja nekünk adni. Ne a mi tetszésünk szerint, és ne a mi elképzelésünk szerint, ne is megmásítva Isten adományait, hanem úgy értelmezzünk mindent, ahogyan a Szentíráson keresztül maga az Isten akar tanítani.
Amikor csak Isten létezett, semmi sem volt vele együtt örökkévaló, elhatározta, hogy létrehozza a világot. A világot kigondolta, jónak látta, és szavának erejével meg is valósította. Ahogyan akarta, úgy jött létre, és ahogyan akarja, továbbra is úgy történik minden. Elegendő most utalni arra, hogy senki és semmi nem együtt örökkévaló Istennel. Kezdetben semmi nem létezett rajta kívül. Ő maga volt minden. Később azután minden az ő értelméből, bölcsességéből és elhatározásából nyerte létét. Benne volt minden, ő volt minden. Az általa előre meghatározott időben és módon a világnak bemutatta Igéjét, aki által mindent alkotott.
Mert az Igét, aki Istenben volt, de a teremtett világ számára láthatatlan volt, az Atya láthatóvá tette, amikor kinyilatkoztatást adott. Az Ige úgy született, mint világosság a világosságból, ő lett a teremtés Ura és értelme, ő előbb csak Isten számára volt látható, a világnak pedig láthatatlan. Isten azonban láthatóvá tette, hogy a világ láthassa és üdvözüljön általa.
Ez a magyarázata annak, hogy amikor a világba jött, Isten gyermekeként mutatkozott be. Minden általa lett, ő pedig egyedül az Atyától született.
Azelőtt törvényt és prófétákat adott Isten és a Szentlélek által késztette őket arra, hogy beszéljenek. Az Atya erejéből sugalmazást kapva hirdették Isten akaratát és elhatározását.
Később aztán az történt, amint Szent János mondja, hogy nyilvánosságra lépett maga az Ige. Fő vonalaiban megismétli, amit a próféták hirdettek, hogy bebizonyítsa: ez az az Ige, aki által a mindenség lett. Így mondja: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett (Jn 1, 1. 3). Majd ezt mondja: Általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be (Jn 1, 10-11).

Forrás: Szent Hippolytus áldozópapnak Noétus eretneksége ellen írt értekezéséből (Cap. 9-12: PG 10, 815-819) – Imaórák liturgiája (Zsolozsma)



2011. december 22., csütörtök

Madárkák kalitkában, a Gyermek Jézus örömére


Íme, egy gyönyörű vers Lisieux-i Szent Teréztől - nem hivatalos fordításban - , amelyben a kármelita nővéreket kismadarakhoz hasonlítja, amelyek a Gyermek Jézus madárkalitkájában élnek fogságban és neki szépen énekelnek, hogy viszonozzák a Szent Gyermek legdrágább mosolyát.

Ezzel a verssel és bejegyzéssel szeretnék minden kedves Olvasónak áldott, szent karácsonyt kívánni a Gyermek Jézusban való örömmel a szívükben!

Citromsármánnyal (Emberiza citrinella)

Lisieux-i (Kis) Szent Teréz: A Gyermek Jézus madárkalitkája

Számunkra, akik születésünktől fogva száműzöttek vagyunk,
Az Úr alkotta a kicsiny madárkákat;
A Föld hegyei és völgyei között
Éneklik dicséretüket szavak nélkül;
De néha játékos gyermek kezek,
Kiválasztják maguk számára a legkedvesebbeket,
Kalitkában tartják őket, amelynek fémpántjai
Aranyozottak azok rabságának helyeként.
Ó Jézus, drága Kistestvér!
Számunkra a mennyből lemenekülvén
Nagyon is jól tudod, hogy az itteni madárkalitka
A Kármel és a madárkák mi vagyunk.

Kalitkánk egyáltalán nincs aranyból,
Ó, igen, mily becses is számomra!
A nagy sírás magaslatai és mélységei között
Senki nem kívánkozik el innen.
Ne is hagyjuk, hogy a külvilág beszüremkedjék!
Már nem ér fel semmilyen örömmel.
Gyermek Jézus! Magányunkban
Érted, az Egyetlenért énekelünk.
Az apró kéz elbájolt;
A gyermeki báj szavak nélkül;
A mosolyod, legdrágább és Szent Gyermek!

Megnyerted madárkáid, hogy szeressék forrásod.
Itt találod az egyszerű, őszinte lelkeket
Szeretetük egyetlenül felajánlva.
Itt a keselyű ádáz ellenségként
Galambjaidnak nem okoz több rettegést.
Az imádság kibontott szárnyain
Buzgó szívvel magasba tör,
Amilyen sebesen a pacsirta elszántan az eget szeli,
Kedves, elbájoló, örömteli kiáltással.
Dicsőítéseddel itt eljegyezve.
A fülemüle és rigó jő.
Ó, Gyermek Jézus! A kalitkádban
A madárkák áldják Neved.
A kicsiny madár örökké énekel,

Nem fél, hogy kicsiny élelme fogytán-e épp;
Egy szemnyi búza elég is számára;
Nem vet, nem fon ezen a helyen.
Ebben a kalitkában összegyűlvén,
Minden rendelkezésre áll melyet Ő ád,
Csak egyetlen a szükséges, ahogy mondta,
Csak szeretni, Téged szőke Gyermek!
S a dicsőítés Neked zengett óráiban
Örömmel és tiszta lélekkel örökre áldva.
Angyalokkal nap, mint nap,
Fészkükben szeretnek a kármeli madarak.
Jézus! Keserű könnyeid felszítva,
Melyet a bűnös emberiség okozott meggyötörvén.

A madárkák visszanyert lélekkel próbálnak,
Kedves énekükkel elbájolni.
Egy nap az idők végezetén,
Egy tiszta hívó hang szólít,
Az angyali karok megnyitják a kaput;
A madárkák befejezik útjuk a mennybe;
És ott, bájos daloló kísérőként
Kicsi angyalokkal, örömmel és vidáman,
Boldog madárkáid megérkeznek a Kármelből.

Forrás: Kármeliták

Vörhenyes fülemülerigó (Catharus fuscescens)

2011. december 21., szerda

Konszekrált (megszentelt) életutak 7.


Szent Vitálina francia remetenő (IV. sz.)
Magánfogadalom és remeteség

Ebben a részben szeretnék külön írni a magánfogadalom és a remeteség kapcsolatáról. A sorozat korábbi részeiben már említettem, hogy a konszekrált (megszentelt) életútnak különböző lehetőségei vannak, amelyek az Egyházi Törvénykönyv alapján megélhetők akár laikusi, de egyesek klerikusi életállapot mellett is, megfelelő elöljárói engedéllyel, amennyiben szükséges. A kánonjogi vonatkozások nem minden útnál egyértelműek, lásd a szüzek rendje, illetve a közösségen kívül tett magánfogadalom. Mindez érthető is, mert ezek az utak nem tartoznak a megszentelt élet hivatalos intézményeihez. Konszekrációnak, a megszentelt élet lehetséges útjainak véleményem szerint tekinthetők ezen utak is. A remeteség közvetlenül püspöki fennhatóság alá tartozik, így itt mindenképpen elfogadott a hivatalos konszekráció. 

  1. Magánfogadalom
a)      közösségben
-         bizonyos megszentelt élet intézményeiben nem a hagyományos fokozatok szerinti ideiglenes majd örök fogadalmakat teszik, hanem évente megújítandó magánfogadalmat
-         ezek nem remete lelkiségű közösségek, hanem pl. világi intézmények
-      csak a minden megszenteltre vonatkozó szívbeli elszakadás vonatkozik rájuk, mint minden megszenteltre
b)      közösségen kívül
-         időszakonként (pl. fél vagy egy évente) illetve örökre is letehető hivatalos közösség nélküli tisztasági vagy akár hármas fogadalom is lehet
-         szívbeli remeteségként leginkább ezt lehet megélni, ha nincs konszekrált remeteségre fogadalom.

  1. Remeteség
- főként szívbeli de minél inkább fizikai remeteségre való törekvés
a)      közösségben
-         remete életmódot különösen is megélő közösségekben
b)      közösségen kívül
-         konszekrált remeteként püspök előtt letett hármas fogadalommal a hivatalos út.

Szent Karász, kopt remete
Tehát nem beszélhetünk hivatalosan magánfogadalmas remeteségről, csak magánfogadalmas közösségen kívüli, szívükben és esetleg fizikailag is, remete életmódhoz hasonló életű testvérekről, vagy külön remetékről, akik nem magánfogadalmasok és
-         egy közösségben (ekkor ők hivatalosan szerzetesek)
-         vagy azon kívül, konszekrált remeteként élnek a világban
-         vagy teljes fizikai magányban, mint a korai anachoréták.

Ha valaki azon gondolkodik, hogy e két, külön tárgyalt út közül melyikre hívja az Úr, fontos lehet azt végiggondolni, hogy
-         tudja-e vállalni a hármas fogadalmat és a lehetőség szerinti legnagyobb fizikai remeteséget amely a konszekrált remetéknél szükséges,
-         mi valóban Isten akarata az életében, illetve mi, és mennyire körülményeinek kényszere, amelyen Isten segítségét kell kérnie, és neki magának is mindent megtennie, hogy változzanak, ha lehet.


Aki nem az Úr meghívásából, hanem körülményeinek hatására él „remeteéletet”, nagyon meg kell különböztetni, hogy van-e megszentelt életre meghívása és azon belül milyen útra. Ezen második megkülönböztetés esetében is sokszor nehéz a döntés, mivel vannak hasonló vonatkozásai a közösségen kívüli magánfogadalmas életútnak és a világban élő hivatalos (konszekrált) remeteségnek.

Akinek nincs külön meghívása a megszentelt életre, a laikusok számára szóló keresztségi fogadalomból fakadó, a világ megszentelésére szolgáló általános papság, illetve saját életszentségre szóló meghívása ugyanúgy vonatkozik és egy szerzetesrendhez való kapcsolódásként oblátusi vagy más (nem reguláris) harmadrendi vagy egyéb közösséghez (pl. a pápa által elismert modern közösségek vagy plébániai közösségek) való csatlakozást érdemes lehet megfontolni világban élő, nem megszentelt (konszekrált) életet de életszentségre törekvő, elkötelezett hívőként.

Az Úr mindenkinél megadja a választ, ha valaki Őt és Szent Akaratát helyezi előtérbe életében.

Remete Szent Pál és Remete Szent Antal

Németország második apostola


Jézus Szívéből fakad az apostoli buzgóság

Kaníziusz Szent Péter
Kaníziusz Szent Pétert méltán nevezik Németország második apostolának, Mielőtt – apostoli áldásban részesülve – oda indult volna, már mélységes lelki élményekben volt része. Ezekről a következő szavakkal számolt be:

„Örök Főpap! Úgy tetszett a te végtelen jóságodnak, hogy buzgó szívvel ajánljam magamat apostolaid pártfogásába, és ők tegyék hatékonnyá, erősítsék meg a kapott apostoli áldást. A Vatikánban őhozzájuk járulunk, és kegyelmed irányításával, ők tesznek csodálatosan nagyot velünk. Nekem ott nagy vigasztalásban volt részem, élményszerűen éreztem meg azt a kegyelmet, amelyet ilyen nagyszerű közbenjárókon át nekem adtál. Megáldottak engem is, megerősítették németországi küldetésemet ők is, szinte úgy tűnt nekem, hogy mint Németország apostolát biztosítottak engem jó indulatukról. Te tudod, Uram, hogy azon a napon milyen nagyon és milyen sokszorosan kötötted lelkemre Németország ügyét, hogy meg ne szűnjék többé az érte való aggódásom, sőt szívesen adjam érte életemet és halálomat.
Te pedig szentséges Testedben szinte kitártad előttem Szívedet. Úgy éreztem, hogy szemtől-szemben láthatom. Azt kívántad, hogy igyam ebből a kútfőből. Egyenest arra hívtál Üdvözítőm, hogy üdvösséget merítsek forrásodból. Én meg szívből vágyódtam arra, hogy e forrásból a hit, remény, szeretet árasszon el engem. Szomjaztam a szegénységet, a tisztaságot, az engedelmességet. Azt kívántam, hogy te moss meg tisztára egészen és ékesíts föl ünnepi öltözettel. Miután pedig édességes Szívedhez hatolhattam és szabad volt szomjamat benne oltanom, hármas szövésű köntöst ígértél nekem, hogy lelkem csupaszságát az födje be, a béke, a szeretet és az állhatatosság, ez a három. Mennyire-mennyire hozzátartoznak ezek szerzetesi hivatásomhoz! Azt remélem, ez üdvös öltözet erejében semminek sem leszek hiányában, és minden a te dicsőségedre fog válni.”

Forrás: Kaníziusz Szent Péter írásaiból (Edit. O. Braunsberger, Petri Canisii Epistulae et Acta, I, Friburgi Brisgoviae 1896, pp. 53-55) - Imaórák liturgiája (Zsolozsma)


Imádság Mária „IGEN”-jéről


Urunk, Jézus Krisztus!
Aki meghallja hívásodat,
amivel életre szóló IGEN -t kérsz,
abban vonakodás és félelem támadhat.
Te azonban már belénk rejtetted
ezt a választ,
a Máriát betöltő IGEN-t,
mely jelen van öntudatlan
mélységeinkben is.
Egy szép napon ámulva fedezzük föl,
hogy a Te utadon járunk.
Ez az IGEN éberré tesz.
Hogyan is lankadhatnánk el,
amikor az Egyház minden ízében
megrendült,
amikor a világot
megpróbáltatások szorongatják?
Ez az IGEN kiszolgáltatottá tesz.
Mindörökre szól.
Mégis elültetted mindnyájunk szívébe.

Roger testvér

Vasváry Krisztina fordítása


Szűz Tiszta Liliom


1. Dicsérjük Jézus szentséges szűz Anyját,
a szép mennyország színaranyját,
az égnek drága gyönyörűségét,
a kerek földnek legragyogóbb ékét.

2. Ó szent Szűz, tiszta minden földi szennytől,
nagy kegyet nyertél az Istentől,
mert mint a liljom tiszta volt lelked,
Isten anyjául kiválasztott téged.

3. Ó drága szent Szűz, új örömnap fénye,
Úr Jézus tiszta, szent edénye.
Mária, téged epedve kérünk,
ó maradj, szent Szűz, mindhalálig vélünk.

Hozsanna 180.A sz. ének



2011. december 20., kedd

Az egész világ várja Szűz Mária válaszát



Fra Bartolomeo: Szent Bernát látomása
Szent Benedekkel és Szent János evangélistával
Szent Szűz! Hallottad, hogy méhedben fogansz és fiat fogsz szülni; hallottad, hogy nem férfiútól, hanem a Szentlélek csodája által. Várja az angyal a választ: ideje, hogy visszatérjen az Istenhez, aki küldte. Mi is várjuk tőled, Úrnőnk, az irgalom szavát, hiszen ránk nehezedik száműzetésünk keserves végzete.

Nézd, most felkínálom neked üdvözülésünk váltságdíját: ha beleegyezel, máris üt számunkra a szabadulás órája! Isten örökkévaló Igéjében teremtett minket, és íme: pusztulás vár reánk; a te rövidke válaszodban viszont ott van összesűrítve újjáéledésünk reménye! 

Szent Szűz, válaszodért eseng a nyomorult Ádám a paradicsomból száműzött szerencsétlen ivadékaival együtt. Válaszodat kéri Ábrahám és Dávid király is. Válaszodért könyörögnek a többiek, az ősatyák; igen, a te atyáid, akik maguk is a halál árnyékában ülnek. Eléd borulva válaszodat várja az egész világ!

És méltán! Hiszen ajkad szavától függ a nyomorultak megvigasztalódása, a foglyok szabadulása, az ítélettel sújtottak kiváltása: igen, Ádám valamennyi ivadékának, a te nemzetségednek üdve!

Felelj gyorsan, Szent Szűz! Felelj mielőbb az angyalnak, de igazában az angyal Urának! Mondd ki az igét, fogadd be az Igét: mondj ki emberi igét, foganj isteni Igét; ejtsd ki a röppenő' szót, és fogadd be az Isten örök Igéjét!

Miért késlekedsz? Félsz talán? Higgy! Tégy vallomást! Fogadd el a felhívást! Legyen most elszánt az alázat, bátran bizakodó a szemérem. Jaj, most nem volna jó, ha a szűzies beállítottságod elfeledné az okosságot! Okos Szűz, ebben az egy dologban ne félj bátor lenni, mert ha kedves is a csendben meghúzódó szemérmetesség, itt most szükségesebb a szóra hajló készség.

Te, boldog Szűz, tárd ki hitre a szívedet, nyisd szólásra az ajkadat, adj utat Teremtődnek belsőd szentélyébe. Figyelj! Aki az egész világ vágya, kinn, az ajtónál kopog! Mi lesz, ha tovább halad, amíg késlekedsz? Ó, akkor hiába kezded újra keresni azt, akit a lelked szeret! Indulj! Siess! Nyiss ajtót! Indulj a hit nevében, siess forró vágyakozásban; nyiss ajtót, és mondj igent!

És Mária így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéid szerint.” (Lk l, 37)

Forrás: Clarvaux-i Szent Bernát apát homíliáiból: A Szűzanya dicséretére (Hóm. 4, 8-9: Opera omnia, Edit. Cisterc. 4 /1966/, 53-54) – a papi breviárium és az Imaórák liturgiája (Zsolozsma) mai második olvasmánya

A tökéletes szeretet kizárja a félelmet


Dr. Serédi Jusztinián (1884-1945) bíboros, esztergomi érsek, hercegprímás, a kor legkiválóbb kánonjogászának egyik kedvenc, Szentírásból való idézete: 

„Timor non est in caritate sed perfecta caritas foras mittit timorem quoniam timor poenam habet qui autem timet non est perfectus in caritate“ (1Jo 4.18) 

„A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.” (1Jn 4,18) 

Élete és munkássága híven tükrözi ezt az Isten iránti szeretetből fakadó bátorságot. 

A Pozsony vármegyei Deákiban, szlovák eredetű iparos családban született, eredeti neve Szapucsek György; szülei tizenegy gyermeke közül ő volt a tizedik. Tehetségére plébánosa, Gulyás Elek figyelt fel, s bírta rá édesapját, hogy taníttassa. A pozsonyi katolikus gimnázium első hat osztályának elvégzése után, 1901-ben felvették a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, ekkor kapta a Jusztinián nevet. A középiskolát Pannonhalmán, illetve Győrben fejezte be. A teológiát a római bencés Szent Anzelm Egyetemen végezte. A doktorátus megszerzése után hazatért Pannonhalmára, ahol 1908. július 14-én áldozópappá szentelték. Ugyanazon év őszétől, Rómába viszatérve a Gasparri bíboros vezette egyházjogi kodifikáló bizottság munkatársa és a Szent Anzelm Egyetemen a kánonjog tanára. 1918-ban tábori lelkész Esztergomban. Az első világháború után ismét Rómában élt, a bencés kongregáció ülésén a magyar bencés rend képviselője, a vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsnoka, majd a magyar egyházmegyék ügyvivője lett a Szentszéknél. Az ő munkája a Codicis Juris Canonici Fontes című kilenckötetes mű, amely az új kánonjog forrásait tartalmazta. Egyházjogi teljesítményét az oxfordi egyetem 1936-ban díszdoktori címmel ismerte el. XI. Piusz pápa 1927. november 30-án – annak ellenére, hogy a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket jelöltet esztergomi érsekké nevezte ki, s még ugyanebben az évben bíborosi rangra emelte, majd 1928. január 8-án személyesen püspökké szentelte. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóvá, 1934-ben tiszteletbeli taggá választotta. A felsőház tagjaként 1935-ben törvényjavaslatot terjesztett elő a polgári házassági kényszer eltörléséről, és az egyházak előtt kötött házasságok állami elfogadásáról. A magyar katolikus egyház fejeként mindenben XII. Piusz pápa álláspontját követte a szélsőjobboldal megítélésében, állást foglalt az alkotmányos rend védelmében, tiltakozott a fajelmélet ellen. Az ország német megszállása után fellépett a zsidók, különösen a zsidó származású katolikusok védelmében. Az Országtanács 1944. október 27-i ülésén jogilag törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és nem jelent meg a nemzetvezető november 4-i eskütételén. Esztergomban hunyt el.

A tudós, akadémikus főpap életéről bővebben itt olvashatunk.


2011. december 18., vasárnap

Te Deum Laudamus - Téged, Isten Dicsérünk


Az Gloria mellett az őskeresztény lelkiség másik nagy alkotása a "Téged, Isten, dicsérünk" (Te Deum) himnusz. Benne az ég és föld egyesül a Legszentebb dicséretében. Isten fölségének magasztalására és hálaadásul imádkozzuk különféle ünnepeken, ünnepi szertartásokon, zsolozsmában. Igen ajánlatos a közösségekben is. Sok katolikus hivő gyakran elimádkozza Isten dicséretére magán imádságként.

A Te Deum az Egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló, hálaadó éneke. A IV. században keletkezett, sőt egyes részei, elemei még korábbra, a vértanúk korába vezethetők vissza. A szöveg a zsoltárok költészetéhez hasonlóan magasrendű, emelkedett próza, rím és szabályos ritmus nélkül, mégis szárnyaló, ünnepélyesen egyszerű nyelven, mint a Biblia és a liturgia többi szövegei is.

A Te Deumot őseink gyakrabban énekelték, mint manapság szokásos. Ezzel is arra nevelték magukat, hogy a liturgia szellemében Isten imádását tartsák a legszebb, az emberhez legméltóbb foglalatosságnak, abba egész önátadással bekapcsolódjanak. Mi is énekeljük minél gyakrabban: misék végén a nagy ünnepeken (pl. Húsvét, Szentháromság, Krisztus Király, más főünnepek), ájtatosságokon, vallásos összejövetelek, lelkigyakorlatok alkalmával.

Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő *: mindeneket ítélendő.

(Itt meghajlunk, vagy letérdelünk.)

Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!

(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)

Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz;* híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

A himnusz első részében az ég és föld egyesül egy óriási karban, hogy egy szívvel énekelje a Legszentebbet. E rész középpontjában hangzik föl az Izajás próféta látomásából ismert, Istenhez legméltóbb dicséret: SANCTUS - Szent, szent, szent! Az énekben ez a vers mintegy Isten személyes jelenlétét idézi. Előtte a teremtés nagy műve zengi a dicséretet (az egész kozmosz, majd az angyalok, s az Isten trónjához legközelebb álló kerubok és szeráfok), a Sanctus után pedig a megváltás műve idéződik fel (először a megtestesült Istenhez legközelebb álló apostolok, azután azok, akiket Isten különleges szolgálatra kiválasztott - az ősegyház ezeket hívta prófétáknak -, majd a vértanúk, s az egész földön elterjedt Anyaszentegyház). Az első részt a Szentháromság magasztalása zárja le.

A második szakasz Krisztusról szól. Őt jövendölte a 23. zsoltár: a "Dicsőség Királyát", aki majd megjelenik, s az angyali fejedelmektől megnyitott mennyei kapun át belép oda, emberi természete szerint is. A Te Deum erre gondolva már a beteljesülést hirdeti: a Dicsőség Királya kijött az Atyától, hogy az emberiséget megmentse; a halál és feltámadás győzelme után neki újból megnyílnak e kapuk, hogy oda már minket is bevigyen magával.

A harmadik szakasz kéri, hogy a megváltásban részesült, megkeresztelt hívőket is vigye be Krisztus az örök dicsőségbe, végül a negyedik rész zsoltárokból vett idézetekkel Isten segítségét kéri földi életünkre.

Forrás: MKPK honlapja


 

"Ne sírjatok, mennyei születésnap ez"


December 17-én, szombaton 17 órakor a székesfehérvári Prohászka-emléktemplomban koncelebrált szentmise keretében emlékeztek meg Kaszap István halálának 76. évfordulójáról. Főcelebráns: Spányi Antal megyéspüspök. A szentmise után a papság és a hívek Kaszap István sírjához vonultak, és imádkoztak mielőbbi boldoggá avatásáért.

Kaszap István (1916-1935)

1916. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született Székesfehérváron, egy mélyen vallásos családban. Édesapja Kaszap Lajos postai főellenőr, édesanyja Winkler Róza volt. Mindketten mélyen hívő keresztény életet éltek, 5 gyermeket nevelve. István 1925-ben járult első áldozáshoz, 1929-ben bérmálkozott. Pajkos gyermekkor után a 1926-ban a Ciszterci Rend helyi gimnáziumába került, ahol bámulatosan akaraterő jellemezte. Nem annyira képességeivel, mint inkább akaraterejével, vakációi alatt is tanulva küzdötte fel magát kitűnő tanulóvá. Remek sportoló is volt: 17 évesen a Székesfehérvári Tankerület ifjúsági tornászbajnoka lett. Buzgó cserkész, alsós éveiben a rózsafüzér társulat, felsős korában a Mária-kongregáció tagja volt. Társai között igazi apostol. Példaképüknek tartották, egyenes jelleméért és nemes elveiért szerették és tisztelték.

Magas eszmények vonzották: pap, szerzetes akart lenni. Az isteni Gondviselés olvasmányai útján a Jézus Társaságába vezérelte. 1934 júliusától volt a rend novíciusa. Szerzetesi életét a zugligeti Manrézában hősies odaadással kezdte. Életszentségre törekedett, egész életét áthatotta a testvéri szeretet és mély alázatosság. Lángoló szeretet jellemezte. Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Jézus Szívének. Rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben a kortárs orvostudomány tehetetlennek bizonyult. Napra pontosan egy esztendővel azután hogy tornászbajnok lett, Fehérvárott életmentő műtétet végeztek el rajta (1935. március 17.). A nehéz operációk, a fájó kezelések szenvedéseit hősies, Isten szeretetében izzó lélekkel viselte. A testi fájdalom mellett súlyos lelki megpróbáltatásokban is része volt. Ezek legfájóbbja az volt, hogy a jezsuita szerzetesrend – szokásokhoz híven – a beteg novíciustól 1935 novemberében megvált.

Erényei a szenvedésben bontakoztak ki teljes szépségükben, erejükben. Lelki végrendeletében mindenről lemondott a bűnösökért. A legsúlyosabb fájdalmak közt is naponta Te-Deumot mondott ihletett szavakkal kinyilvánította élete értelmét: "Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Jézus Szentséges Szívét".

Gyötrelmes szenvedéseit hősies halállal koronázta 1935. december 17-én. Halálos ágyán, felmetszett gégével szólni sem tudott, de élete utolsó perceiben felírta búcsúszavát: "Ne sírjatok, mennyei születésnap ez". A Székesfehérvári Szent György kórházban hunyt el, testét egy jezsuita páter, tanára és rektora, Hemm János vezetésével temették el a sóstói temetőben. Azóta is mind többen kérik bizalommal égi pártfogását és igen sok föltűnő imameghallgatást jelentettek közbenjárására.


Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye 

Kép: Simon András
 

Lélekébresztő - Advent IV. vasárnapja



P. György Alfréd kamilliánus (Frédi atya)

2011. december 17., szombat

Lelkiségek (rendek, megújulási mozgalmak, közösségek) bemutatása 5.


A Neokatekumenális Út Közösség

A közösség története 1964-re vezethető vissza, amikor Madrid szegényei között, ezen az "úton" elindult az evangelizálás. Kezdeményezői Kiko Argüello és Carmen Hernández voltak. 1974-ben VI. Pál pápa hangsúlyozta, hogy a katekumenátus nemcsak a keresztség előtt lehet szükséges, hanem utána is, hiszen fontos, hogy az egyházat a keresztség lépcsőin hitre vezetettek alkossák. A neokatekumenátus ügyét II. János Pál pápa is a szívén viselte, itthon pedig Paskai László bíboros ajánlotta "mindenki" figyelmébe.
Magyarországon a neokatekumenális út 1983 óta van jelen (hat egyházmegyében, tizenöt plébánián, harmincegy közösség él). Ma már öt kontinens százöt országában elterjedt pasztorációs formáról beszélhetünk. (Az elmúlt esztendőig - 2001 - 5000 plébánián, 880 egyházmegyében 16 700 közösség működött.)
"Nem az evangélium szégyenlésének idejét éljük, hanem a tetőkről való hirdetését" - mondta a pápa 1993-ban a denveri Ifjúsági Találkozón. Az evangelizálásra ösztönző felhívását később megismételte Rómában. Üzenetére világszerte népmissziók kezdődtek azokon a plébániákon, ahol a neokatekumenális út elindult.
Az ősegyházban a katekumenátus volt a hitéletbe való bevezetés útja. A még nem megkeresztelt felnőttnek ma is ezt az utat kell megjárnia, ha be akar lépni az egyházba. A neokatekumenális út evangelizációs pasztoráció mindazok számára, akiket nem kereszteltek meg, akik eltávolodtak az egyháztól, akik nincsenek kellően evangelizálva, akik mélyíteni akarják a hitüket, akik a katolikus egyházzal nem teljes egységben lévő keresztény felekezetekből jönnek. Ez a neokatekumenátus, mely a II. vatikáni zsinattal párhuzamosan született meg, és melynek nevét a vatikáni Istentiszteleti Kongregáció határozta meg. A neokatekumenális út a megújulás eszköze; egy karizma, hogy a plébániákon, kisközösségeken keresztül megvalósuljon a II. vatikáni zsinat lelkülete. Ezekben a közösségekben megjelenik az egyház, mint a feltámadt Krisztus teste, aki az örök életet adja az embereknek.
A neokatekumenátus feladata, hogy az embereket a hit gazdagságának felfedezésére, vagyis a Jézus Krisztussal való találkozásra vezesse. A katekumenek személyesen fedezik fel az egyház tanítását, a Biblia értelmét, a liturgia éltető erejét. Az úton járva a "résztvevők" fokozatosan felismerik gyöngeségüket, bűneiket, és azt, hogy Isten ezekben a gyöngeségekben mint bűnösöket szereti őket. Ez a tapasztalat segíti a családon belül a megbocsátást, a házastársak kiengesztelődését, a szétzilált házasságok rendeződését. A közösség hitre hívja a hitehagyókat, emellett hivatások születnek a papságra, a szerzetesi életre, és kialakul a missziós küldetéstudat, melyet követve sokan elindulnak a világ különböző területeire, hogy elvigyék az Örömhírt.
A neokatekumenális út a helyi püspök kérésére felnőtteknek szóló katekézissel indul, és csak ott, ahol a helyi egyház plébánosa - a II. vatikáni zsinat gyakorlati megvalósításaként - engedélyezi. A heti kétszeri találkozások alkalmával a keresztség magjának kisarjadása három pilléren nyugszik: az Isten szaván, a liturgián és a közösségen. Ezen keresztül az emberek lépésről lépésre újra felfedezik a keresztség gazdagságát.
A magyarországi neokatekumenális közösségek eddig mindegyik Világifjúsági Találkozóra szerveztek önálló zarándoklatot. Ilyen alkalmakkor liturgiával, imádsággal és katekézissel készítik fel a fiatalokat a Szentatyával való találkozásra. Az idei torontói találkozón, egy jórészt fiatalokból álló, 121 fős zarándokcsoport vett részt.
A neokatekumenális út történetének kiemelkedő jelentőségű napja volt 2002. június 28., amikor a Szentszék jóváhagyta az "út" szabályzatát. A Világiak Pápai Tanácsának székházában átnyújtott dekrétum, egy öt éven át tartó munka megkoronázását jelentette. Az ünnepélyes szertartást James Francis Stafford bíboros vezette. Az egyház a neokatekumenátussal kapcsolatban első ízben ismerte el a keresztség utáni katekumenátust, mint a püspöknek tett szolgálatot. A szabályzattal konkretizálódnak a kezdeményezők elgondolásai, melyek az egyházmegyékben a püspök és a neokatekumenek felelőseinek irányításával valósulnak meg, hitelesítve az egyetemes egyház szolgálatára való elköteleződést. Egészen e statútum jóváhagyásáig hiányzott egy olyan séma, mely felismerte volna a megkereszteltek újraevangelizációjának fontosságát, és mellyel a keresztség utáni katekumenátust javasolni lehetett volna. A Szentszék ezzel a határozattal elismeri és felkínálja a keresztség utáni katekumenális út lehetőségét, mely nemcsak liturgikus szakaszokból van öszszeállítva, hanem katekétikus tartalommal is bővítették.
A neokatekumenális út elismerése a tanítóhivatal rendelkezésének a gyakorlatba való konkrét átültetését jelenti, és hatékonyan szolgálja II. János Pál pápa egyházformáló törekvéseit is.

Walton Gusztáv információinak felhasználásával: Pallós T.

Forrás: Új Ember (2002)


A közösség nemzetközi honlapja:
http://www.camminoneocatecumenale.it/


A Neokatekumenális Út vezetői:
Bruno Lulli, Anna Maria Federici és Andrew Sziklay Kelly
Walton Gusztáv címén:
1027 Budapest, Fő utca 75. III. 2.
Tel.: 1/202-5305
Mobil: 30/369-6364

További cikkek a közösségről:
 

Fohász a Magyarok Nagyasszonyához


Édesanyja, Nagyasszonya Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk, sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!

Reánk tekints, mert senki sincs, ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket, panaszos ügyünket
Aki előbb mozdítsa.

Mindenfelé nyomorúság szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor, jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél, hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.

Békességben, csendességben tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya, Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!

Jó hírnévnek, magyar vérnek gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!

Így zokogunk, így hódolunk, Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk jó anyai szívednek.
A magyar szent hazát s angyali koronát
Ajánld föl az egeknek!

Forrás: Gimesi gyűjtemény, 1844 - Amadé László,  Hozsanna 286. számú ének