A Jézus Szíve tisztelet története

A Jézus Szíve tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szertetteljesen elmélyítsük.

Jézus Szíve, azt az emberi 'szívet' jelenti, amely az ember testi-lelki mivoltának bensejét, mint erkölcsi életének forrását, nevezetesen pedig mint a szeretet székhelyét jelöli. Ilyen értelemben használja a Szentírás is a 'szív' szót.

A Jézus Szíve tisztelet évszázadok óta elterjedt áhítat volt, de a jezsuiták különösen támogatták. Magyarországon már 1629-ben P. Hajnal Mátyás SJ (1578-1644) könyvet írt róla, de az általános elterjedése a XIX. század végén kezdödőtt. A Jézus Szíve tisztelet szorosan összefüggött az Imaapostolság mozgalommal. Az Imaapostolság csíráit P. Henri Ramiére SJ (1821-1884) a Jézus Szíve tisztelet nagy francia apostola vetette el, 1866-ban a magyar fővárosba jött, majd az elkövetkező években is felkereste magyar híveit, ami eleven bizonyitéka, hogy milyen termékeny talajra talált. A Jézus Szíve Társulat lapja, a Kubinszky Mihály kanonok által szerkesztett Társulati Értesítő, csatlakozott az Imaapostolság nemzetközi szervezetéhez és 1876-tól, mint a Jézus Szent Szívének Hírnőke jelent meg. A lap később Kalocsára került és P. Tóth Mike SJ (1838-1932) szerkesztette évtizedeken keresztül (1885-1932) társlapjával, A Szűz Mária Virágoskertjével együtt.

P. Bóta Ernő SJ (1854-1939) a Mária Kongregációk nagy apostola lelkéből pattant ki a gondolat, hogy megalapítsa a Jézus Szíve Szövetséget, mivel a Jézus Szíve Társulat Budapesten nagyon elterjedt, de a tagok azonban a hívők nagy tömegében szétszórtan és szervezetlenül éltek. A Szövetség programjába vette, hogy közremüködik azon, hogy a legszentebb Szív óhaja teljesüljön és a Jézus Szíve ünnepnapja hivatalosan is nyilvános ünnep legyen. Ezért bevezette a Jézus Szíve körmenet tartását, először csak nagyon szerényen a Pesti Jézus Szíve templom előtt tartották, 500 fehér fátyolos nagylány vonult fel, két atya is prédikált, az egyik a templomban, a másik a téren. de aztán évről-évre mindig fényesebb és nagyobb keretek között vonult fel a Jézus Szíve tisztelők nagy serege. A harmincas években a Jézus Szíve körmenet Budapest legimpozánsabb körmenetei közé tartozott, az utolsó legnagyobb körmeneten 1949-ben már 130 ezren vettek részt rajta. Meghonosította és elég nagy arányban elterjesztette a Szövetség a 'Szállást keres a Szentcsalád-kilencedet'. A Jézus Szíve-zsolozsmát XII. Leó pápa 1902. január 24-én nyilvános ájtatosságnak engedélyezte, a budapesti jezsuiták is bevezették és a hívek nagyon megkedvelték.

Az I. világháború alatt is kivette a munkából a részét a Jézus Szíve Szövetség, a Kongregációs Otthon hadikórházában, a napközi otthonban is dolgoztak. Volt aki ápolt, egyesek a konyhán segédkeztek, mások a gyermekek között . Ebben az időben végezték az egyik legfontosabb karitativ munkát, az ún. 'Szegény leves' kiosztást, amely azonban a háború után megszünt.

1914-től a Szövetség élén P. Bíró X. Ferenc SJ (1869-1939), a Jézus Szíve nagy apostola állt, lelkében megfogalmazodot az eszme, hogy Magyarország csak úgy menekülhet meg a sok külső és belső ellenségtől, ha felajánlja magát Jézus Szívének. Az eszme terjesztésére megalapította 'A Szív' újságot., mint a Szövetség hetilapját. A kis lap minden anyagi bázis nélkül indult el, teljesen a Szövetség tagjainak az önfeláldozó munkájára támaszkodva indult meg. A lelkipásztorok azonban felismerték A Szív nagy apostoli erejét és kérték, hogy a hazai katolikus vallású nemzetiségek nyelvén is jelenjen meg, ezért 1916-1918 között a német Das Herz és a szlovák Srdce is eljutott az olvasókhoz.  

P. Bíró tartva a sok megfontolástól és vitától, amelyek olyan sok jó dolgot elsüllyesztettek, az alapításkor kerülő utat választott. A lap jogi alanyának a budapesti Jézus Szíve Szövetséget tette meg. Felelős szerkesztőként az egyik női tagot, Árkosy Károlynét, egy postafőtiszt feleségét nevezte meg, akit Hedvig Stefi -a nemzetiségi kiadásokban Stefan Hedvig- álnév alatt jelölt. Az aktív szerkesztéssel Turcsányi József gimnáziumi tanárt bízta meg, akit így családostul nagy anyagi krízistől mentett meg, de a mozgató, vezető szellem persze jómaga maradt. A négyoldalas kis lapot, Budapest utcáin önkéntes rikkancsok terjesztették, akiket az Otthon egyik munkatársa, Fehér Lujza irányította.

A katolikus sajtóra különösen nagy igény támadt, mivel addig nem volt képes családi hetilap, ennek a pótlására adták ki a Szövetség gondozásában a Fényszórót és a szlovák nyelvű Slncét. Mindkettő azonban igen rövid életű volt, a Trianon utáni Magyarországon a nemzetiségi sajtó megszűnt, de A Szív változatlanul nagy népszerűségnek örvendett.

Közben teljesült P. Bíró legfőbb vágya, I. Ferenc József király 1914. december 8-án felajánlotta Magyarországot Jézus Legszentebb Szívének és rendeletére 1915. január 1-én követte őt az egész püspöki kar. A budapesti Jézus Szíve Szövetség ennek a nagy eseménynek az emlékére nagyon szép és művészi érmeket veretett, amelyeknek az egyik oldalán reliefben Szent István király felajánlja a koronát a Szentséges Szűznek, a másikon Ferenc József az isteni Szívnek. Egy aranyérmet elküldtek a királynak is.

P. Bíró a béke szolgálatába is beálította lapjait. Lelkes örömmel karolta fel a békekilenced ügyét, amelyet a csanádi püspök indított meg, sőt egy Békeprogramot is kidolgozott. A Békeprogramjában azt ajánlotta, hogy minden hadviselő államban tömörüljenek a katolikusok egységes Jézus Szíve Országos Szövetségbe és bírják rá kormányaikat az igazságos béke mielőbbi megkötésére. A Das Herz révén a Békeszövetség gondolata a külföldi sajtóba is bekerült.

1916-ban alapította a Szövetség akkori elnöke, P. Müller Lajos SJ (1874-1945) a Jézus Szíve Szeretetművét, ennek a célja az volt, hogy az élők segítsék a megholtakat az imáikkal. A tagok becsületbeli kötelességüknek vállalták, hogy a csoportjukbeli tag elhunytakor felajánljanak egy szentmisét, szentáldozást teljes búcsúval és egy rózsafűzért, a tagok halálhírét A Szív újságban tették közre.

1917-ben amikor már P. Bíró volt a Szövetség igazgatója összeállította a Munkaprogramot és a Szervezeti szabályzatot és felterjesztette Csernoch János (1852-1927) hercegprímáshoz jóváhagyásra. A hercegprímás a következőkben hagyta jóvá a tervezetet: 'Bensőséges lelki örömmmel és vigasztalással tapasztalom a Jézus Szíve Szövetség apostoli munkáját. A bemutatott tervezet ismét bizonyítja, hogy a Jézus Szíve Szövetség az Úr dicsőségéért és a lelkek üdvéért lobogó lelkesedéssel dolgozik és bőséges életforrásaiból állandóan új és új vállalkozásokat fejleszt ki.' 

  1918-ban alakították meg a Szent Szív Gárdát -amely nem azonos a későbbi Szívgárdával-  az ifjúsági Mária kongregációs életet újították meg új programjukkal. Tevékenységük az évek folyamán az apostolkodás számos területére terjedt ki, a tagok általában egyetemi végzettségű világi és egyházi személyek voltak, akiket komoly jelöltségi idő és szigorú kiválasztás után vettek fel. 1940-ben az Akadémikus Férfiak Jézus Szíve Szövetsége nevet vették fel.

P. Bíró életének egyik legfontosabb vállakozását 1918-ban kezdte megszervezni az Apostolnők vagy későbbi közismert nevén a Jézus Szíve Népleányok vallásos társulatát. Az ún. 'Fehér könyv' így írt erről: 'Az Országos Jézus Szíve Szövetsége müködését Isten segélye mellett biztosan ható természetes eszközökkel is okvetlenül elakarja érni. Nem kételkedik abban, hogy  tagjai önkéntes buzgósága, úgy mint eddig is apostolkodását táplálni, fejleszteni és gyümölcsöztetni fogja. Ámde a tapasztalat mutatja, hogy tagjainak sokoldalú egyéb és elmulaszthatatlan kötelességei a legjobb akarat mellett sem engednek annyi időt, amennyit a nagy munka igényel. Azért a Jézus Szíve Szövetsége megvalósítja azt a régi tervét, hogy önkéntes apostolai mellett, amilyen mindenegyes szövetségi tag, szervez hivatásos apostolnőket is. Teszi ezt annál is inkább, mert sok buzgó tagja máris nyilatkozott, hogy életét teljes egészében Jézus Szíve országos terjesztésére egészen odaszánja. Ezen hivatásos apostolnők akár otthonukban élhetnek, akár együtt egy otthonban házi szabályok alatt. Csakis ily intézményes közeg által juthat a Szövetség rátermett, állandó munkaerőkhöz. Mivel ezen apostolnők Jézus Szíve szeretetéből teljesen a népnek szentelik az életüket, joggal nevezhetők a 'Népleányainak'.

A bennlakás 1918. január 4-én kezdödőtt meg. Amikor a szervezet megerősödött, 1920-tól a  Szövetség titkári teendőit a Jézus Szíve Népleányai látták el és különösen a leány- és nőcsoportokkal foglalkoztak. A Szövetség a Népleányok segítségével nagy fejlödésnek indult, a lányok csoportjai három korcsoportban müködtek: elemisták, polgáristák és felsős leányok. 1919-ben már megalakult az Állami Tisztviselőnők Jézus Szíve Szövetsége, amely különösen a zárt lelkigyakorlatok szervezésével és tartásával tünt ki.

Egyébként az Jézus Szíve Népleányok apostoli társaságot Lafranco Margit SJC (1892-1945) társalapító segítségével  alapították meg az Egyház és a magyar nép szolgálatára 1921-ben, bár a végleges pápai elismerést csak 1989-ben kapták meg. Lelkiségük alapja Loyolai Szent Ignác alapelve: szemlélődőnek lenni a cselekvésben. Apostoli küldetésük megvalósítani Jézus Szíve szereteturalmát a társadalomban, elsősorban annak alapsejtjében a családban.

1921 és 1950 között a legtöb 'népleány' az egyszerű nép körében apostolkodott. Gazdaasszonyképző iskolákat alakítottak, vallási, kulturális és gyakorlati ismereteket adó tanfolyamokat szerveztek, a Xaverianum főiskolán pedig hitoktatóként is elkötelezett apostolokat képeztek. A testvérek elsősorban a tanyavilág, a falu szellemi-lelki felemelkedésén fáradoztak, de foglalkoztak a városi szegényekkel, a társadalom szellemi és lelki proletárjaival is. Példát adtak a munka értékelésére és Isten tervei szerint való megszentelésére. A Társaság központja 1934-től átkerült a Horánszky u. 14-be, a közelben, a Mikszáth Kálmán tér 3 alatt megnyitották a vonzó külsejű, gazdag könyvanyaggal rendelkező 'Korda' központi könyv- és kegyszerkereskedésüket, ennek az üzletnek az utóda ma a Pesti Jézus Szíve templom előterében müködő 'Kis Korda' kegyszerbolt.

A Jézus Szíve Szövetség nagy buzgósággal szorgalmazta a családok felajánlását Jézus Szentséges Szívének. Eleinte külön-külön elmentek az egyes családokhoz, különösen P. Bíró vezetése alatt az atyák, de később már nem győzték, hogy minden egyes családhoz elmenjenek. Ezért évente egyszer, Úrnapján tartották a Szövetség család felajánlási ünnepélyét a Kongregációs Otthon kápolnájában, ezeken az alkalmakon a régebben felajánlkozott családok is megújították a fogadalmukat.

A Kriszus Király ünnep bevezetésére az egész világon nagy mozgalom indult, ehhez csatlakozott a Szövetség, aláírásokat gyűjtve kérték a Szentatyától az ünnep behozatalát a liturgikus évbe. Gyűléseiket a Kongregációs Othonban rendezték és mintegy félmillió aláírást sikerült összegyüjteni, amit külön díszes kötetbe kötve elküldtek a pápának.

1920-ban új hajtás keletkezett a Jézus Szíve Szövetség törzsén, megalakult a Jézus Szívét tisztelő gyermekek csoportja a 'Szívgárda'. A Szívgárda főként a A Szív újság terjesztésében fejtett ki nagy apostoli munkát. A Szívgárda szervezése és óriási elterjedése elsősorban Blaskó Mária (1891-1956) írónő hallatlan nagy érdeme, aki  A Szív gyermekrovatát szerkesztette és a gyermekeket  Jézus Szíve tiszteletére buzdította. Jelképes alakokat (Szív Gabi, Szíves Misi) szerepeltetett és a 'gárda, gárdista,' szavakat csak jelképesen használta. A gyerekek azonban a jelképes elgondolásokat valóra váltották, levélben jelentkeztek, hogy 'szívgárdisták' szeretnének lenni. Az első gárdacsoport 1920-ban alakult meg, P. Bíró A Szív akkori felelős szerkesztője dr. Czapik Gyula (1887-1956) segítségével szervezte meg az országos hálózatot, ugyan ebben az évben megrendezték az első kongresszusukat a gárdavezetők, amelyet Szívhétnek neveztek el. A Szívgárda országos elterjedtségét bízonyítja a negyed milliós tagság. P. Bíró ellene volt a kötelező egyenruhának, mivel ezt nem minden szívgárdista engedhette volna meg magának és nemcsak a jótanulók, hanem minden igaz érzésű kisfiú és kisleány 7-14 éves korban tagja lehetett a Szívgárdának.

A Szívgárdából, P. Virágh Andor SJ (1905-1990) alapította Szegeden 1932-ben az első Szívtestőr csapatot, a budapesti csapat a Horánszky utcában alakult meg 1934-ben, ekkor indult meg az országos szervezkedés is. A Szívtestőrség célja volt, hogy sajátos módszereivel előkészítse a fiúkat az alsóbb osztályokban a Mária Kongregációs életre. A csapat élén a parancsnok -rendszerint papi vezető- állt, az ifjúsági vezető a kapitány nevet viselte. A csapat hatos csoportokra (törzsekre) oszlott, vezetőjük neve törzsvezér volt, három törzs alkotott egy rajt, amelynek élén a rajvezér volt. A testőrségben is három fokozat volt, amelyeket három évenként próbák után lehetett elérni, az első próba végeztével nyerték el az 'avatott testőr' címet, a második után következtek a 'Szent Imre lovagok', a harmadik próba pedig a 'Nagyboldogasszony lovagok' avatását jelentette, a következő évben általában átléptek az ifjúsági Mária Kongregációba.

   A Szív szerkesztését 1924-ben P. Laczika Ferenc SJ (1891-1936) vette át, mint a Szövetség igazgatója. Időközben a Jézus Szíve Szövetségről Rómába küldött jelentés felhívta a Jézustársaság vezetése alatt álló Imaapostolság figyelmét a budapesti Szövetség sajátos alakulatára és szervezetére, amely lényegében az Imaapostolsággal azonos volt. A különbség csupán abban rejlett, hogy a Jézus Szíve Társulat, amelynek alapján a Szövetség müködött, inkább imatársulat, addig az Imaapostolság szervezett szövetkezés, amely apostoli célokat tűzött maga elé. Ezért P. Boubée SJ az Imaapostolság egyik vezetője felszólította a budapesti Szövetséget, hogy olvadjanak bele az Imaapostolságba és fogadják el annak szervezeti szabályzatát. Ezt annál is inkább sürgette, mert az Imaapostolságnak már 1914-től fogva létezett a maga külön gyermekszervezete a 'Croisade', ezeknek a 'kis keresztesek' serege teljesen hasonlított a Szívgárdákra. A csatlakozásra azonban csak 1926-ban került sor P. Zsíros Ferenc SJ (1879-1961) igazgatósága alatt, P. Jablonkay Gábor SJ (1874-1930) hathatós segítségével.

A Szövetség hivatalos havi közlönye 1929-től jelent meg a Jézus Szíve Szövetség Főszándéka címen és hogy a Jézus Szíve tiszteletet minél több és több ember szívébe belopják, Jézus Szíve Naptárt adtak ki, több tízezer példányban. A Szövetség fejlödését mutatja, hogy a Szövetség kézikönyvét imakönyv alakban 1927-ben kinyomtatták tízezer példányban, amely hetek alatt elfogyott.

A nagy világgazdasági válság idején, 1929-től müködött az ún. 'Szegénykonyha' az Otthon alagsorában, amelyet a Szövetség tartott fent. A tagok vezették, főzték és osztották ki az ebédet, naponta mintegy 250-300 adagot. Közben vizsgálták a szegények helyzetét és segélycsomagokkal is segítették életüket, telente a szegényebbek a ruhacsomagon kívűl tűzifát is kaphattak. A konyha bejáratánál egy Szent Antal szobrot és egy perselyt helyeztek el, a perselybe hetente általában 300 pengő folyt be, a kiadás egyébként mintegy 900 pengő volt, a különbséget a Jézus Szíve Szövetség tagjai pótolták ki. Az ellátottak lelkéről is gondoskodtak, mert minden húsvét előtt mindenkinek el kellett végeznie a szentséggyónást és az áldozást és ezt igazolni voltak kötelesek. A nagy érdeklődés miatt a harmincas évek elejétől kezdve csak VIII. kerületi lakosokat fogadtak, a segélyezettek negyede diplomás ember volt, akik nagyon megvoltak elégedve a konyha ízeivel és az emberséges, jobb bánásmóddal, szemben a hatósági konyhák lelketlen hozzáállásával.

Szintén 1929 tavaszától kezdte el munkáját P. Kipper Károly SJ (1879-1934) vezetésével az Elhelyező Iroda. Szegénysorsú fiúkat és lányokat helyeztek el külföldön, megbízható katolikus családoknál, ahol elsősorban a családok napi munkájában segédkeztek, megfelelő ellátás és némi készpénz fejében és közben nyelvtanfolyamokra jártak. Elsősorban német, francia, angol és spanyol nyelvet tanulhattak, mivel főként Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Angliában, kisebb számban Franciaországban és Spanyolországban találtak lehetőségeket, azaz befogadó családokat. Az alacsonyabb képzettséggel rendelkező munkaerőket is közvetítették, szakácsnőket, szobalányokat és meglett férfiakat gyárakba, érdekességként főként textil- és selyemgombolyító üzemekbe. A pátert munkájában 15 kongreganista hölgy segítette, akik figyelemmel kísérték az általuk kiközvetíttett fiatal életét és sorsát, havonta beszámolót kértek tőlük és az esetleges problémákban hathatós segítséggel szolgáltak. P. Kipper pedig saját maga a nyári szünetekben kereste fel az ajánlkozó családokat és felmérte a lehetőségeket és az igényeket. Az iroda tevékenységét elöszőr a munkaügyi minisztérium anyagilag segítette, majd később, amikor a tevékenysége már nagyon kiszélesedett a Fiumei út 4-ben önálló irodát nyított részükre, P. Kipper halála után.

Rendszeresen vetítettek filmeket a nagyelőadóteremben, főként P. Szajkó József SJ (1906-1981) misszionárius Kínát bemutató kisfilmjei örvendtek különösen nagy népszerűségnek, amely a missziós támogatásnak is nagy segítséget jelentett.

A harmincas évek elejétől kezdve, az akkori igazgató P. Zsíros Ferenc SJ (1879-1961) szervezte újjá a vidéki szövetségeket, külön figyelemmel a férfiak szövetéségére, a Férfiligára. Két kiváló segítőtárssal rendelkezett P. Németh Károly SJ (1891-1980) és P. Polgár András SJ (1900-1987) személyében

A szentóra-ájtatosság 1933-as szentévtől kezdődően P. Palánkay Tibor SJ (1907-1982) kezdeményezésére minden jezsuita templomban elterjedt és a Szövetség tagjai is buzgón gyakorolták.

P. Zsíros után P. Kollár Ferenc SJ újabb életet varázsolt a Szövetségbe és annak mozgalmi jellegét nagyon kidomborította, a buzgólkodók (zalátorok) képzését is nagy lendülettel szorgalmazta, sok új gondolat valósult meg általa a Jézus Szíve tisztelet területén.

A  Jézus Szíve tisztelet tömegmozgalmi jelleget öltött a negyvenes évek elejére, ezért 1942-ben díszes igazolványt és jelvényt - fehér kereszten Jézus Szíve kép - készítettek és osztottak ki a tagok között.

A Jézus Szíve tisztelet első nagyobb magyar nyelvű összefoglaló munkája, P. Müller Lajos SJ (1874-1945) tollából, 'A Jézus Szíve tisztelet története címen jelent meg 1944-ben, a Korda kiadásában. A többi Jézus Szíve-irodalom is szépen gyarapodott a jezsuita atyák munkássága következtében, a szerzőket is a műveiket a JTÉ bibliográfiájában olvashatjuk.

Forrás: Jezsuiták