Szent Mór élete

Szent Mór ábrázolása a pécsi Lyceum templom mennyezetén

Szülei nevét nem ismerjük. Mint szerzetes nem használhatta családi nevét, bár ebben az időben családnevek még nemigen voltak. Névadója a 6. században élt és Szent Benedek tanítványai közé tartozott. Születése idejét a történészek 995-1000 közé helyezik. Az sem kizárt, hogy valahol a Dunántúlon született. Már gyerekkorától a pannonhalmi kolostor lakója volt. Vélhetőleg szülei adták be a Pannonhalmi bencés apátság kolostori iskolájába. Erről maga Mór számol be Szent András és szent Benedek életéről írt legendájában. Ugyanebből a legendából tudhatjuk meg azt is, hogy szerzetestársai a kolostor apátjává választották. 

“Én, Mór, aki most az Isten irgalmából püspök vagyok, akkor még iskolás gyermek voltam, a jó férfiút (Szent Andrást) láttam ugyan, de hogy milyen volt szerzetesi élete, azt nem látás, hanem hallás után ismertem meg. Mert a Szent Márton püspök tiszteletére szentelt monostorba a már említett Benedek szerzetes gyakran eljött, ennek tiszteletreméltó életéről elmondta nekem az itt következő dolgokat…” 

Az erényes életű Mór (Maurus) cselekedeteiről a Szent Imre herceg legendája számol be, melynek első hiteles szövegét Mátyás Flórián, a jeles pécsi történész tette közzé 1881-ben. 

Ebből a legendából tudjuk, hogy amikor Szent István és fia, Imre herceg imádkozni ment Szent Márton egyházába ( Pannonhalma), a monostor lakói a kor szokásának megfelelően üdvözlésükre kivonultak. 

(“ Ha történetesen a király vagy püspök valamelyik apátságba jön, az apát és a szerzetesek ne a templomban járuljanak csókra a királyhoz vagy püspökhöz, hanem vonuljanak ki a kolostorba, és sorban állva várják a király vagy a püspök csókját.” Szent László első törvénykönyve 35.) 

A gyermek Imre pedig miután megismerte a szerzetesek érdemeit, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta a csókokat, aszerint, hogy ki-ki mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás erényében. Ezen megfontolás alapján egyeseknek több, másoknak kevesebb csókot adott. Állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott el, az szűzi életet élt. 

A legenda így folytatódik: 

" Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent-hegyről(Pannonhalmáról) eltávozott, csupán két kísérőt véve maga mellé, oda visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a többiek nyugovóra tértek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre elhalmozott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb szögleteibe, Isten színe előtt a zsoltárokkal virrasztottak. A szent király aztán odament külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát, és az áldás szavaival üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyik a csend megtörésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevű testvérhez ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, de sem szelíd üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott belőle választ kicsikarni. Reggel azután, amikor a testvérek összegyűltek, a király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság erényében kipróbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok dolgot vetett a szemére, mely a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan megállt, s reménykedve menekült Istenhez, aki az emberi lelket vizsgálja. Ekkor aztán megismerte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak. Miután a történteket rendben és a valóságnak megfelelően elmondta, Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy egy főpapi szék dísze legyen, kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte." 

A pozsonyi krónika adata szerint Maurus (Mór) pannonhalmi szerzetes-apát 1036-ban lett pécsi püspök. Az első pécsi püspöktől, a francia származású Boniperttől ( püspök 1009-1036) vette át a pécsi egyházmegye kormányzását. Valószínűleg a térítés nehéz munkáját végezte egyházmegyénkben. 

(Bonipert, akit Pécsre a király tett püspöknek, István király udvari papja volt, így 1009 előtt István király udvarában élt. Az sem kizárt, hogy a királyi kancellária vezetője volt, aki esetleg István I. törvénykönyvét egybeszerkesztette. 

Egy későbbi emlékünk Bonipertről a zalavári apátság 1009-i oklevele, melynek készítője előtt ismert volt az első pécsi püspök neve. 

A Pray-codexben található un. Pozsonyi Évkönyvekben az 1036. évhez azt jegyezték fel, hogy ekkor lett Mór (pécsi) püspök, és az 1042. évnél azt olvashatjuk, hogy Bonipert püspök meghalt. 

Bonipert nevéhez kapcsolódik az első magánlevél is, amely ugyan nem Magyarországon íródott, de Magyarországra küldték. Ezt a levelet Fulbert, a franciaországi chartres-i püspök írta, és ebből megtudjuk, hogy Fulbert megkapta Bonipert azon levelét vagy szóbeli üzenetét, amelyben jelzi, hogy szüksége lenne Priscianus munkájára. Az egyik becses forráskiadványunk szerint eddig 1020-1022 között készült a levél. Priscianusnak, a VI. század elején élt híres római grammatikusnak a munkája a legterjedtebb tankönyv volt a középkorban, s Bonipertnek bizonyára azért volt rá szüksége, mert megszervezte káptalana mellett a székegyházi iskolát, hogy magyar származású és anyanyelvű új pap-generációról gondoskodhassék. Abból, hogy Bonipert grammatikát kér, az is következik, hogy a szabványos iskolai oktatást vezeti be, a szokott rend szerint. A tanítványok először némi alapismereteket szereztek írás-olvasásból, és latin nyelvet is tanultak. Amikor az alapismereteket begyakorolták, következett a hét szabad művészet tantárgyainak az oktatása. /hét szabad művészet: alsó fok- (trivium=hármas út) nyelvtan, szónoklattan, logika, felső fok-(quadrivium= négyes út)számtan, mértan, csillagászat, zene. / 

Sok kutató szerint Bonipert kezdte építeni a ma álló XII. század eleji székesegyház elődjét, ami a Képes Krónika szerint 1064-ben leégett. Bonipert 1009-től 1036-ig, 29 évig volt püspök Pécsett.) 

Szent István(997-1001-1038) halála után 1046-ban kitört a Vata-féle pogánylázadás, amely a Dunántúlra átterjedve, többek között Gellért csanádi püspöknek és Bonifác pécsváradi apátnak halálát is hozta. A lázadók vakították meg az akkori magyar királyt, Orseolo Pétert, aki üldözői elől Pécsre menekült. (Egyes feltételezések szerint nem halt bele sebeibe, hanem 1050-ig tovább élt Pécsett.) A pécsi székesegyházat Mór püspöksége idején Orseolo Péter építtette, ahová később temetkezett is. Kézai Simon, IV. (Kun) László király (1272-90) udvari jegyzője Gesta Hungarorum című munkájában így ír erről: 

“(Péter király)… szemét kiszúrták, és jóllehet ekkor életben maradt, lelke fájdalmában végezte életét és Pécsett temették el Szent Péter apostol egyházában, melyet ő alapított.” 

A lázadás elől Mór elmenekült Pécsről, a béke helyreálltával azonban visszatért székhelyére. A krónikák szerint a lázadást csak három püspök élte túl. Valószínű, hogy Mór egyike volt ennek a háromnak, akik 1047-ben részt vettek I. András király székesfehérvári megkoronázásán. Mór püspök kézjegyét ott találjuk a tihanyi apátság alapítólevelén is, amely 1055-ben keletkezett. 

Mór püspök volt akkor is, amikor 1064. Április 11-én, húsvét napján nagy koronázási ünnepség volt Pécsett. Ekkor tette Géza herceg a kibékülés megerősítésére Salamon király (1063-1074) fejére a koronát az egyházi és világi előkelőségek jelenlétében. Mór nemcsak a székesegyház építésének, de a pusztulásának is szemtanúja lehetett. A két királyi vér kibékülésének éjszakáján a székesegyház leégett. 

Az eseményről a Képes Krónika számol be: 

(A krónika a 14. században készült, szerzője valószínűleg Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok volt. Nevét arról a gyönyörű kép- és miniatúra sorról kapta, amelyet Medgyesi Miklós, Nagy Lajos király(1342-82) címerfestője készített.) 

“Salamon király és Géza herceg Győrött békét kötöttek Magyarország színe előtt; majd együtt ünnepelték meg a húsvétot egész udvarukkal Pécsett. Ott aztán húsvét napján Géza herceg tisztességgel a maga kezével tette fel a koronát Salamon király fejére, az ország főembereinek jelenlétében, és úgy vezette be dicsőséggel Szent Péternek, az apostolok fejedelmének királyi bazilikájába. Látván a magyarok egész gyülekezete, hogy békesség van a király és a herceg között, és kölcsönös szeretettel vannak egymás iránt, magasztalták Istent, aki szereti a békességet, és nagy vigalom volt a nép között. A következő éjszaka azonban a jövendő viszály és zűrzavar előjele mutatkozott meg: hirtelen tűzvész támadt, és elborította az egész egyházat, mind a palotákat és a többi épületeket és mindazt, ami hozzájuk tartozott; a szörnyű tűzvész mindent elemésztett. Mindnyájan megrémültek a lángok hatalmas zúgásától és a szörnyű robajtól, amint a harangok lezuhantak a tornyokról: senki sem tudta, hová legyen…” 

Az első magyar legenda Mór pécsi püspök tollából került ki 1064-1070 között. Két felvidéki szerzetesről, Zoerard (András) hitvallóról és Benedek vértanúról szól. Zoerard vélhetőleg lengyel földről érkezett a Nyitra vidékéra, ahol ”Fülöp apáttól…a szerzetesi ruhát és az András nevet megkapta. ” Csodálatos önsanyargató életvitelét részben András társa Benedek mesélte el Mór püspöknek, részben pedig Fülöp apát. E két személyt oly különös tiszteletben részesítette Mór püspök, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta. A legenda eredeti szövege nincs meg. Másolatai közül egy a müncheni államkönyvtárban, egy a párizsi Masarine könyvtárban található. Mindkét másolat a 15. században keletkezett. Mór püspök latin nyelvű legendáját Szabó Károly fordította magyarra. 

András és Benedek Lengyelországból jöttek hazánkba. A Zobor-hegyi monostor ( Nyitra felett) környékén élték remeteéletüket, böjtöltek, önmagukat sanyargatták, vezekeltek a világ bűneiért. Hitük melletti tanúságtételül választották ezt az életformát. A világtól elvonulva igyekeztek elérni a belső nyugalmat, Istennel való belső találkozást. András mester élete végéig fogadalma szerint élt. Halála után testén megtalálták kínzóövét, amellyel önmagát sanyargatta. Ez egy derekára szorított vasöv volt, amit soha nem vett le magáról, Végül benőtte a hús. Halála után csodák történtek. Szent Zoerard megjelent az embereknek, halottat támasztott fel, halálraítéltet mentett meg az akasztástól. A szentéletű András halála után tanítványa Benedek elhatározta, hogy ugyanazon a helyen éli életét, ahol mestere. Három éven át szigorú fegyelemben élt mestere példája szerint. 

Egyszer azonban rablók jöttek, és abban a reményben, hogy sok pénz van nála, a Vág folyó partjára vezetve megkötözték, elvágták a torkát, és vízbe dobták. A vértanú teste csak egy év múlva került elő olyan sértetlenül, mintha csak tegnap halt volna meg 

A vasöv fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte. Amikor Géza herceg ( I. Géza király 1074-77) Pécsre látogatott, az ereklyét elkérte Mór püspökről, a legenda írójától. 

Mór püspököt már a középkorban szentként tisztelték, a 15. Században épült az első Mór-kápolna a székesegyházban. A székesegyház 19. század végi átépítésekor is épült Mór-kápolna, melyet Székely Bertalan freskói díszítenek, és Szent Mór életének állomásait ábrázolják. Mór szentté avatását Szcitovszky János püspök kérelmezte Rómában. Az eljárás 1845-48-ig húzódott, végül IX. Pius pápa engedélyezte Mór püspök tiszteletét. A püspök ünnepe először október negyedik vasárnapján volt, a 20. század elején X. Pius pápa október 25-re tette át. 

Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke. Benne tisztelhetjük az első magyar írót!   

A Pécsi Püspökség alapítólevele 

A Szentháromság, mint oszthatatlan egység nevében! 

István, Magyarország királya. Tudja meg minden most élő és az ez után élő hívünk, hogy mi a szent apostoli követ, Azo püspök egyetértésével, valamint az ő és a többi híveink, püspökeink, határőr ispánaink, ispánjaink, nemkülönben kisebb rangú személyeink jelenlétében elrendeltük a pécsi püspökség megalapítását Isten és az ő összes szentjei dicsőségére. 

Bonipertust tettük meg oda püspöknek. Megállapítottuk és megerősítettük annak kiváltságait és határait. Az első határvonal Zemogny kis falutól Tapeon faluig húztak meg, a másodikat Ozorától egészen addig, amíg az egy másik Lupa nevű vízhez nem érkezik el, a harmadikat a Kapostól egészen az Almás vizéig; a negyedik, amelyet kőároknak hívnak a Dunától kezdődik és a Szávánál végződik. 

Hogy ez a hatalmunkból fakadó nemes cselekedet állandóan és bolygatatlanul fennmaradjon, az erről készített hártyaoklevelünkkel megpecsételtettük. 

Ha valaki ezen határokat megsérteni merészelné, az annak nyomán fizessen száz jó minőségű aranyforintot, felerészben kincstárunknak, felerészben az említett püspökségnek, vagyis annak kormányzója számára, és hogy Isten haragjának eljöttétől is rettegjen, tudja meg, hogy az Isten: az atya és Fiú, valamint Szentlélek, Isten anyja, a dicsőséges Szűz Mária és szent Péter apostol - az ő tiszteletére alapítottuk az említett püspökséget - örök átka fogja büntetni, valamint azért Krisztus ítélőszéke előtt fog számot adni. 

Kelt szeptember elseje előtt 10 nappal, a 7.-ik indictióban 

Történt Győr városában. 

Érszegi Géza fordítása

Székely Bertalan: I. András megkoronázása
(a három koronázó személy egyike Szent Mór volt)

Forrás: ankhistory

Képek: Wikipédia, Mindszenty Alapítvány