Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Körülbelül 40 körül tért meg. Szent Pál tanítványa, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is. Elkísérte szent Pált missziós utjai alkalmával. Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan. Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait. Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.
Élete alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Dél- Görögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált (Kr.u 70). Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba. Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Czestochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe. Szent Lukács Jézus missziós parancsát úgy teljesítette, hogy megírta az evangéliumot, és az apostolok cselekedetét. Engedelmeskedett a Szentlélek sugallatának, és maradandót alkotott.
Éber lélekkel nekünk is keresnünk kell, hogy miként teljesíthetjük a küldetésünket, hisz Isten országában továbbra is sok az aratni való, de a munkás kevés. Kérnünk kell az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Mi is megtapasztalhatjuk, amit Szent Lukács megtapasztalt, amikor a mai szent leckében így fogalmaz: „az Úr mellém állt és erőt öntött belém.” Biztosak lehetünk abban, hogy keresztény feladat teljesítésünkben az Úr mellettünk áll és erőt önt belénk. Így bátran járhatunk az Ő útján.
Forrás: Szeged-Alsóvárosi Ferences Rendház és Plébánia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése