Az Egyház gyakran tapasztalta az Istenszülő segítségét a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette. Ezért már az első keresztény századok óta elterjedt az a szokás, hogy az üldözések viharában a Boldogságos Szüzet hívják segítségül "a Keresztények Segítsége" megszólítással.
Amikor VII. Piusz pápát (+1823) fegyveres erővel elűzte
Napóleon Szent Péter székéből és fogságban tartotta Franciaországban
(Fontainebleau-ban), a pápai államot pedig birodalmához csatolta, az egész
Egyház a Boldogságos Szűz oltalmát kérve buzgón imádkozott. A waterlooi csata
után a pápa kiszabadult, és 1814. május 24-én visszatérhetett Rómába. Magyar
huszárok kísérték és védelmezték az úton - külön büszkeségünk! 1815-ben a pápai
állam is visszakerült fennhatósága alá. A Szűzanya iránt hálából VII. Piusz a
Szűzanya tiszteletére május 24-ére ünnepet rendelt el "a Keresztények
Segítsége" címmel.
Szűz Mária Don Bosco életében
Don Bosco életében, a szegény és veszélyeztetett fiatalok
megmentése érdekében létrehozott művében kivételes szerepe volt Szűz Máriának.
Itt most csak két megható mozzanatot idézzünk fel. Ez a két jelenet küldetése
elején és végén csodálatos egységben mutatja a Szent Szűz természetfeletti
jelenlétét.
A szent életrajzának egyik legismertebb jelenete az a kilenc
éves korában látott álom, amelyben Jézus maga határozza meg küldetését, és adja
mellé égi Pártfogóként, Tanítónőként Édesanyját, Máriát. Az álomban a kis
Jancsi egy udvaron látta magát. Körülötte egy sereg fiú nevetgélt és
játszadozott. De olyanok is akadtak közöttük, akik káromkodtak. Amikor ezt
meghallotta, Jancsi először rábeszéléssel majd ütlegekkel akarta őket
elhallgattatni. Ekkor azonban hirtelen megjelent előtte egy ragyogó fehér
ruhába öltözött, méltóságot sugárzó Férfi, aki nevén szólította, és megbízta,
álljon a fiúk élére:
„Nem veréssel, hanem szelídséggel teheted őket barátaiddá!
Kezdd el azonnal a munkádat! Tanítsd meg őket a bűn utálatosságára és az erény
szépségére!” – Ijedten jegyeztem meg, hogy szegény, tudatlan fiú vagyok, teljesen
képtelen arra, hogy a gyermekeket vallásos oktatásban részesítsem. Ebben a
pillanatban a fiúk abbahagyták a veszekedést, a zajongást meg a káromkodást, s
mindnyájan a Férfi köré sereglettek. Szinte öntudatlanul kérdeztem:
- Kicsoda
Ön, hogy ilyen lehetetlenséget kíván tőlem?
- Éppen
azért, mert lehetetlennek tűnik, végre kell hajtanod engedelmesség és tudomány
által.
- Hol és
milyen eszközökkel szerzem meg ezt a tudományt?
- Egy
tanítónőt adok melléd. Védelme alatt bölcs leszel. Az ő közbenjárása nélkül
minden bölcsesség csak balgaság.
- De kicsoda
Ön, hogy így beszél velem?
- Annak a
fia vagyok, akit napjában háromszor üdvözölni tanított az édesanyád.
- Édesanyám
megtiltotta, hogy engedélye nélkül idegen emberrel szóba álljak. Mondja meg
tehát a nevét!
- Kérdezd
meg Anyámtól!
Ebben a percben egy Hölgyet pillantottam meg a Férfi
oldalán. Igazi felséges alakot, olyan ruhában, amelyből pazar fény sugárzott,
mintha csupa ragyogó csillaggal lett volna telehintve. Mikor kérdéseimből és
feleleteimből megbizonyosodott növekvő zavaromról, közelebb húzott magához,
jóságosan kézen fogott, s így szólt: „Nézz oda!” Föltekintve észrevettem, hogy
a fiúsereg eltűnt, s helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska, medve s egyéb
állat került. A felséges Hölgy tovább beszélt:
- Ez a te
munkaköröd. Itt működj! Légy alázatos, erős és férfias! Az átváltozást, amelyet
ezeken az állatokon most látsz, hajtsd végre majd egyszer az én fiaimon!
Megint odatekintettem, s a vadállatok helyén ugyanannyi
szelíd bárányt láttam. Örömmel, bégetve ugrándozták körül a Férfit és a
Hölgyet, mintha hódolatukat mutatnák be nekik.
Ahogy ezt észrevettem, álmomban sírva fakadtam, s arra
kértem a fenségesen szép Asszonyt, magyarázza meg, amit láttam, mert nem
tudtam, mindez mit jelent. Ő ekkor kezét gyengéden a fejemre tette, s csak
annyit mondott: „A kellő időben majd mindent megértesz”.
Több mint hatvan év múltán Don Bosco földi élete a
beteljesedés felé közeledett. 1887. május 14-én Parocchi bíboros felszentelte
Rómában az utolsó Don Bosco által építtetett templomot. Nem akármilyen
templomról volt szó! A római Jézus Szíve templom építését maga a pápa, XIII.
Leó szorgalmazta, aki maga is a Szent Szív nagy tisztelői közé tartozott. A
terv megvalósítását egyik bíborosára bízta. Amikor a pénz elfogyott, a
munkálatok megakadtak. Ekkor javasolta egyik bíborosa, hogy a templom
befejezését bízza Don Boscóra. Don Bosco számos elfoglaltsága és hanyatló
egészségi állapota ellenére elvállalta a nehéz feladatot. Felhívására az egész
világból érkeztek felajánlások, a munkálatok így is elhúzódtak. Az anyagi
nehézségek láttán többen próbálták meggyőzni, hogy változtasson eredeti
tervein. Ő azonban mindig ezt felelte: „Kell, hogy ez a templom Jézus Szívéhez
és Rómához méltó legyen!” És így is lett.
A templom ünnepélyes felszentelése utáni napon „Szentünk a
Segítő Szűzanya oltáránál misézett. Alig tudta befejezni a szent áldozatot,
mert sokszor sírva fakadt. A mise végén nagy néptömeg fonta körül. A hívek,
látva a Szent mélységes áhítatát, és meggyötört arcát, elérzékenyülve
csókolgatták kezét és miseruháját. Amikor a sekrestye ajtajához értek,
megkérték, hogy áldja meg őket.
Don Bosco a nép felé fordult, kezét felemelte, s alig
hallható, remegő hangon így szólt:
- Megáldalak… Megáldalak…
Nem bírta tovább folytatni, könnyekre fakadt, s két
tenyerével eltakarta arcát. Úgy kellett elvezetni. Amikor később megkérdezték,
mi okozta nagy meghatottságát, így válaszolt:
- Olyan
világosan láttam szemem előtt azt a jelenetet, amikor kilenc-tíz éves koromban
jámbor Társaságunkról álmodtam; olyan élénken láttam és hallottam édesanyámat
és testvéreimet, amint az álom jelentésén vitatkoznak, hogy nem tudtam
szentmisémet folytatni.
„Annak idején mindent megértesz majd”- mondotta akkor neki a
szépséges Hölgy, a Szent Szűz”.
(Dr. Lukács István: A fiúk apostola c. életrajza alapján)
Szűz Mária köztünk van - szemelvények a Szalézi
Alapszabályzatból
Maga a Szentlélek támasztotta Bosco Szent Jánost Szűz Mária
anyai közbenjárására, hogy közreműködjék az ifjúságnak, „az emberi társadalom e
legérzékenyebb és legértékesebb részének" megmentésében. (ASZ 1)
Szűz Mária jelölte ki Don Bosco munkakörét az ifjak között.
Állandóan vezette és támogatta, különösen Társaságunk megalapításában.
Hisszük, hogy Mária jelen van közöttünk és folytatja
„küldetését, mint az Egyház Anyja és a Keresztények Segítsége”.
Rábízzuk magunkat, mint olyan alázatos szolgálóleányra,
akivel az Úr nagy dolgokat cselekedett, hogy Fia kimeríthetetlen szeretetének
tanúivá legyünk az ifjak körében. (ASZ 8)
Don Bosco egészen különleges módon Társaságunkat Szűz Márián
kívül, akit fő pártfogónkul rendelt. (ASZ 9)
Don Bosco, Szűz Mária vezetésével, aki tanítómestere volt,
az első oratórium ifjai között olyan lelki és nevelési tapasztalatra tett
szert, amelyet „Megelőző Módszernek” nevezett. (ASZ 20)
Együtt mozdulunk az ifjakkal, hogy elvezessük őket feltámadt
Urunk személyéhez azért, hogy felfedezve benne és evangéliumában a saját
létezésük legfőbb értelmét, új emberekké növekedjenek. Szűz Mária mint édesanya
van velünk ezen az úton. Megismertetjük és megszerettetjük őt, mint akinek hite
volt, segít és reményt önt belénk. (ASZ 34)
A tisztaság nem egyszer s mindenkorra megszerzett vívmány.
Megvannak a maga békés és válságos alkalmai. Olyan adomány, amely az emberi
gyarlóság miatt mindennap hűséges helytállást követel. Ezért a szalézi, híven
az Alapszabályokhoz, munkában és mértékletességben él, gyakorolja az önmegtagadást,
fegyelmezi érzékeit, tapintattal és okosan használja a tömegtájékoztatás
eszközeit, és nem hanyagolja el azokat a természetes eszközöket, amelyek javára
válnak testi és lelki egészségének. Legfőként kérve-kéri Isten segítségét, és
Isten jelenlétében él; a Krisztus iránti szeretetet az Ige és az Oltáriszentség
asztalánál táplálja, és alázatosan tisztogatja a kiengesztelődés szentségében;
a szív egyszerűségével rábízza magát egy lelkivezetőre. Gyermeki bizalommal
fordul a Szeplőtelen és Segítő Szűz Máriához, aki segíti őt úgy szeretni,
ahogyan Don Bosco szeretett. (ASZ 84)
Azzal, hogy naponta kézbe vesszük a Szentírást, befogadjuk
az Igét mint Szűz Mária, és szívünkben elgondolkozunk rajta, hogy gyümölcsözővé
tegyük és buzgalommal hirdessük. (ASZ 87)
Mária, Isten Anyja, kiváltságos helyet foglal el az
üdvtörténetben. Ő az imádság és a lelkipásztori szeretet mintaképe, a
bölcsesség mesternője és Családunk vezetője. Fontolgatjuk és utánozzuk hitét,
gondoskodó szeretetét a szűkölködőkért, hűségét a kereszt óráiban és örömét az
Atya által művelt csodás alkotásokban. A Szeplőtelen és Segítő Szűz Mária az
Úristennek való teljes odaadásra nevel bennünket, és bátorsággal tölt el a
testvérek szolgálatában. Gyermeki és bensőséges áhitatot táplálunk iránta.
Naponta elimádkozzuk a rózsafűzért, és megtartjuk ünnepeit, hogy még
meggyőződésesebb és még személyesebb követésére serkentsük magunkat. (ASZ 92)
Krisztus személyétől és evangéliumától megvilágosítva, Don
Bosco szellemében élve, a szalézi olyan formációs folyamatra kötelezi magát,
amely az egész életen át tart és figyelembe veszi az érlelődés szakaszait.
Tapasztalatot szerez a szalézi hivatás értékeiről létezésének különböző
mozzanataiban, és elfogadja az önmegtagadó életmódot, amely az ilyen úttal vele
jár. Szűz Mária, anyánk és mesternőnk segítségével igyekszik az ifjak
nevelő-lelkipásztorává lenni mint laikustestvér, vagy pap, aszerint, hogy mi.
(ASZ 98)
A szalézi szent mondta Szűz Máriáról
Kitartóan ajánljátok Szűz Mária tiszteletét és Jézus
Krisztus tiszteletét az Oltáriszentségben (SPS 123).
• Prédikálj mindenkinek róla, kicsinyeknek és nagyoknak, ne
feledkezzenek meg róla, hogy a Segítő Szűz gyermekei (SPS 289).
• Amikor egy fiatal belép egy szalézi házba, Mária azonnal
oltalmába veszi (SPS 289).
• Segítő Szűzanyánk ünnepe legyen annak az örök ünnepségnek
bevezetője, amelyet közösen fogunk ünnepelni a mennyországban (SPS 289).
• A mi nehéz időnkben hiányoznak az anyagiak, hogy az
elhagyottakat hitre és erkölcsre neveljük. Szűzanyánk vállalta ezt a nemes
feladatot (SPS 318).
• A Segítő Szűz mindig kijárta és ki is fogja járni azt a
különös kegyelmet, ha kell rendkívüli és csodás módon, amikor valaki a
veszélyeztetett ifjúság keresztény neveléséről tettekkel, jó tanáccsal, jó
példával vagy csupán az imádsággal gondoskodik (SPS 327).
• Szűz Mária biztosan óvni fogja Kongregációnkat és a
szalézi terveket, ha mi, továbbra is előmozdítói leszünk az ő tiszteletének
(SPS 329).
• Minden alkalmat megragadva ajánljuk növendékeinknek, hogy
tiszteljék Máriát és járuljanak gyakran a szentségekhez (SPS 329).
• Anyagiak hiánya ne akadályozzon meg soha sem, hogy egy
fiatalt, aki a hivatás jelét adja, be ne fogadnátok. Fordítsatok rá mindent, ha
kell még kéregessetek is; ha ezek után is gondban vagytok, ne essetek kétségbe,
Szűzanyánk, ha kell, még csodás módon is segítségünkre jön (SPS 331).
• Segítő Szűzanyánk mindig jó anyának bizonyult (SPS 350).
• Szűzanyánk erősítsen és vezessen az ég felé (SPS 369).
• Az ördög cselvetései ellen, fiaim, mindig van egy hathatós
fegyveretek Szűzanyánk pártfogásában (OP 30).
• A Szűzanya biztosít bennünket, ha tisztelői leszünk,
palástja alá fogad, megáld mindennel ezen a földön és biztosítja a
mennyországot (GP 31).
• Szeressétek égi Anyátokat. Forduljatok hozzá bizalommal.
Legyetek meggyőződve, hogy a kért kegyelmet megkapjátok. Lényeges, hogy
hasznotokra váló dolgot kérjetek (GP 31).
• Amikor Jézusnak, az igaz Istennek anyja lett, a miénk is
lett. Jézus az ő nagy irgalmában gyermekeinek nevez, ezzel Mária fogadott fiai
lettünk (MM 14).
• Mária, Isten anyja és a mi anyánk, irgalmas és hatalmas,
az a vágya, hogy égi javakkal halmozzon el ( 16).
• Úgy élünk ebben a világban, mintha háborgó tengeren vagy a
siralom völgyében lennénk. Mária a vezércsillagunk, a számkivetésben vigaszunk,
a fény, amely az égbe vezet és letörli könnyeinket (MM 169).
• Mária minden ínségben megóvja övéit, de különösen a halál
pillanatában védi őket (MM 175).
• A földi anyák nem hagyják el gyermekeiket. Így Mária, aki
annyira szereti övéit ezen a földön, milyen nagy jósággal áll mellettük az
utolsó pillanatban, amikor sokkal nagyobb a szükség! (MM 177).
• Lefekvés előtt mondjátok el háromszor: Szűz Mária,
édesanyám, add, hogy megmentsem lelkemet (MM 182).
• Ma Mária segítségül hívása több mint általános és fontos
igény. Nem csupán lelkeket kell megnyerni és megtéríteni... Az Egyházat éri
támadás. Támadják látható fejét, tanítását és fegyelmi előírásait. Úgy támadják
mint Katolikus Egyházat, mint az igazság központját, mint minden nép tanítóját
(MD 6...).
• Isten rendelte Máriát a keresztények segítségére (MD?...).
• Mária segíti a jókat, hogy megőrizzék a kegyelmet, de
segíti a bűnösöket is, és kiesdi számukra az Isten irgalmát (MD 17).
• Minden bizalmam benne van (MB I. 243).
• Szeressétek, tiszteljétek, szolgáljatok Máriának.
Terjesszétek tiszteletét. Aki egy ilyen anyát tisztel, nem veszhet el, sőt, egy
elismerő koronára is joga van (MB V 655).
• Mária nélkül szinte lehetetlen Jézushoz menni (MB VII.
677).
• Mária a valóságot akarja és nem a külsőséget (MB VIII. 130).
• Az alázatosság, az engedelmesség és a tisztaság miatt
Mária mindig kedvelni fog (MB VIII. 131).
• Csak az örökkévalóságban, nagy ámulat között tudjuk meg,
ki volt nekünk Mária és hányszor mentett ki a felé vezető útról. Hálával
tartozunk neki örökkön-örökké (MB X. 1078).
• Több kétes vagy elhibázott hivatást láttam, amelyek Mária
közbenjárására rendbe jöttek (MB XII. 578).
• (Don Ruával beszélgetve a francia szalézi házakban
uralkodó papellenességről): Szűzanyánk amit akar, megtesz (MB XIV 609).
• Húzódjatok meg mindannyian köpenye alatt. Megszabadít a
veszélyektől és biztos révbe vezet (MB VIII. 276...).
• Aki bizalommal van Máriához, soha nem csalatkozhat (MB
VIII. 907).
• Mária nem végez fél munkát (MB XIII. 151).
• A Segítő Szűz mindig édesanyánk volt (MB XVIII. 191).
• A Szűzanya alapította és virágoztatja műveinket
(Summariurn 412. 190).
• Mária a mi vezetőnk, tanítónőnk és a mi anyánk (MB VII.
676).
Forrás: Szaléziak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése