Ha a haldokló ember a halála pillanatában megbánja bűneit, és legalább minimális hajlandóságot mutat Krisztus szeretetének elfogadására, akkor a megtisztulás fájdalmas folyamata vár rá – a szeretet megérése a tisztítótűzben: „Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által” (1 Kor 3, 15).
XVI. Benedek pápa ezt a bibliai idézetet (1 Kor 3, 12 – 15), amely a tisztítótűzben átélt szenvedésről szól, a következőképpen magyarázza: „Pál azt mondja, hogy a keresztény lét elsősorban egy közös alapra épül: Jézus Krisztusra. Ez az alap szilárd. Ha mi megmaradtunk ezen az alapon és ráépítettük az életünket, akkor tudjuk, hogy ettől az alaptól a halálban sem szakadunk el. Ezután Pál így folytatja: »Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által« (1 Kor 3, 12 – 15). Ebből a szövegből mindenesetre kitűnik, hogy az ember üdvözítése különböző formákban történhet; egyesek épülete teljesen leéghet; az üdvözüléshez személyesen kell átmenni a »tűzön«, hogy az ember véglegesen alkalmas legyen az Istennel való egyesülésre, helyet foglalhasson az örök menyegzős lakoma asztalánál” (Spe salvi, 46).
Honnan származik a tisztítótűzben átélt szenvedés?
A tisztítótűzben átélt szenvedés egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűn minden egyes fajtája magának a jónak és a szeretetnek a pusztulását okozza mind az elkövetőben, mind az Istennel és az emberekkel való kapcsolatában. A bűn okozta pusztítás miatt szenved a bűn elkövetője s a környezetében élők is. Mind egy testet alkotunk Krisztusban, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4, 25), ezért egyetlen ember bűne árt és fájdalmat okoz más embereknek is. Az élőkhöz fűződő kötelékek a halál után sem szakadnak meg. Megszűnik a mi értelmezésünk szerinti idő, de az elhunyt tovább él az ún. antropológiai időben, amely a földön élő emberekhez kapcsolódó szeretetben vagy bűntudatban telik. Ha az ő bűnei miatt szenved valaki a földön, akkor neki is el kell viselni a szenvedést mindaddig, amíg Krisztus szeretete le nem győzi a bűn összes következményét, amelyek a szenvedést kiváltották. A tisztítótűzben átélt szenvedés tehát azoknak a bűnöknek a következménye, amelyeket az ember a földi élete során elkövetett. A tisztítótüzet, vagyis a szeretetben való megérést, a szenvedés jellemzi, de vele jár a teljes megszabadulás és üdvözülés biztos tudata. Ehhez a szenvedéshez a tehetetlenség és a fájdalom érzése, bűneink következményeinek teljes átélése kapcsolódik. Tudatában leszünk annak, milyen „termést” hoztak bűneink, felelőtlenül kimondott szavaink, hanyagságunk, és milyen sokat ártott mindez nekünk és másoknak az üdvözülés felé vezető úton. II. János Pál pápa az 1999. augusztus 4-i katekézisében azt mondta, hogy „a rosszhoz való kötődés minden jelét el kell utasítani, a lélek minden elferdülését ki kell egyenesíteni. A megtisztulásnak teljesnek kell lennie, és éppen ez helyezi biztonságos alapokra az Egyház tisztítótűzről szóló tanítását. A tisztítótűz fogalma nem egy helyet, hanem az élet állapotát jelöli. Azok, akik a haláluk után a megtisztulás állapotában vannak, már Krisztus szeretetében élnek, aki kiemeli őket tökéletlenségük maradványaiból” (vö. Firenzei zsinat: Decretum pro Graecis, DS 1304; Trienti zsinat: Decretum de iustificatione, DS 1580, Decretum de Purgatorio, DS 1820).
A tisztítótűzben szenvedő lelkek megsegítése
A tisztítótűz a szeretetben való megérés egy állapota. A tisztítótűzben a lelkek a bűneik okozta szörnyű szenvedésben teljes mértékben megtapasztalják az igazságot, hogy Isten tiszta szeretettől vezérelve hívta őket életre, a mennyei tökéletes boldogságra. A bűnök okozta sebek, romlás és torzulás nagy szenvedést okoznak nekik. Mivel a bűnök következményei a földön élő embereket sújtják, Jézusnak szüksége van a beleegyezésükre és együttműködésükre, hogy rendbe tudja hozni a szörnyű következményeket. A beleegyezésüket úgy kell kifejezniük, hogy reménnyel telve imádkoznak a halottakért, részt vesznek az értük mondott szentmiséken, és felajánlják értük saját szenvedéseiket. Az ilyen ima és az evangélium irányelvei szerinti élet az egyetlen igazi segítség, amelyet a tisztítótűzben levő emberek tőlünk elvárnak. Ez az ima számunkra kötelesség, ha nem tesszük, a jót hanyagoljuk el. Csakhogy Krisztus szeretete az a megszabadító tűz, amely megváltoztatja az embert, és képessé teszi arra, hogy a szeretetben teljesen egyesülni tudjon Istennel és a szentek közösségével. Jézus a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők (Jn 15, 5). Mint szőlővesszők Jézus szeretetét közvetítjük az embereknek, de csak akkor lehetünk valódi közvetítők, ha napról napra hittel fogadjuk az élet nehézségeit, minden bűntől azonnal megszabadulunk a bűnbocsánat szentségben, leszámolunk minden bűnre csábító hajlammal, és egyesülünk Krisztussal az imában és az Oltáriszentségben. Ne feledjünk el naponta imádkozni a halottakért, szentmisét ajánlani fel értük, és minden lehetőséget kihasználni arra, hogy teljes bűnbocsánatot nyerjenek. A tisztítótűzben levő emberek pedig értünk, a földi életünket élőkért imádkoznak, és segítenek nekünk az üdvözülés útján maradni.
Szent Fausztina különleges kegyelemben részesült, mikor megtapasztalhatta a tisztítótűz valóságát. A Napló-jában a következőképpen írja le mindezt: „Megpillantottam Őrangyalomat, aki utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de Őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. Egy belső hangot hallottam, mely azt mondta: »Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.« Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel” (Napló, 20).
P. Mieczysław Piotrowski, SChr
Forrás: Szeressétek egymást
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése