Ferenc pápa üzenete a Hivatások 51. imanapjára
Május 11-én tartja a
katolikus egyház a Hivatások Világnapját, melynek ebben az évben a témája így
hangzik: "A hivatások az igazság tanúbizonysága". Az imanapra írt
pápai üzenetet január 15-ei dátummal tették közzé.
Az evangélium elbeszéli,
hogy „Jézus bejárt minden várost és falut… ahogy végignézett az embereken
megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok,
elcsigázottak és kimerültek.” Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az
aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat
aratásába” (Mt 9,35-38). Ezek a szavak meglepnek bennünket, mert tudjuk, hogy
előbb szántani, vetni és művelni kell ahhoz, hogy amikor eljön az idő bőséges
legyen az aratás. Ki dolgozott, hogy ez legyen az eredmény? Isten – ez lehet a
válasz egyedül. Világos az is, hogy a búzaföld, amiről Jézus beszél, az mi
vagyunk, az emberiség. Az pedig, hogy az aratnivaló sok Isten kegyelmének
köszönhető, annak, hogy benne maradtunk (vö Jn 15,5). Jézus azért kér imát az
egyház számára, hogy többen legyenek azok, akik országa szolgálatában állnak.
Pál apostol, aki egy volt Isten munkatársai között, erre emlékezteti a
korintusi keresztényeket: „Ti Isten szántóföldje vagytok (1Kor 3,9). Szívünkben
ezért tehát először álmélkodunk azon, hogy Isten milyen bőséges termést tud
adni, aztán hálásak vagyunk azért, hogy szeretetével mindig megelőz minket,
végül imádjuk az általa végzett művet, amelyhez a mi szabad hozzájárulásunkat
kéri, hogy Vele és Érte cselekedjünk.
Mily sokszor imádkozunk a zsoltáros szavaival: „Ő alkotott minket az övéi vagyunk. Az Ő népe vagyunk és nyáj a legelőjén (Zsolt 100,3). Igen, mi Isten tulajdona vagyunk, de nem úgy, mint a szolgák, hanem egy rendkívül erős köteléken keresztül, mert „az Úr irgalma örökké tart” (Zsolt 136). Minden tőle ered, minden az ő ajándéka: a világ, az élet, a halál, a jelen és a jövő. Ám az apostol biztosít arról, hogy „ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené (1 Kor 3,23). Ez a magyarázata az Istenhez való tartozásnak: egyedülálló és személyes kapcsolaton keresztül Jézussal, melyet a keresztségben kaptunk az új életben való újjászületés kezdetén. Krisztus tehát állandóan kéri szavával, hogy bízzunk benne és szeressük Őt „teljes szívből, teljes elméből és minden erőből (Mk 12,33).
Ezért tehát minden hivatás, mégha az utak annyira különböznek is, megkívánja mindig, hogy lépjünk ki önmagunkból és központosítsuk saját életünket Krisztusra és Evangéliumára. A házaséletben, a megszentelt élet formáiban, a papi életben felül kell írni a gondolkodásnak és cselekvésnek azokat a formáit, amelyek nem egyeznek meg Isten akaratával. Nem kell félnünk, Isten szeretettel és gondosan figyeli, hogy életünk különböző szakaszaiban milyen művet adunk ki a kezünkből. Isten soha nem hagy el bennünket. Szívén viseli reánk vonatkozó tervének megvalósulását, ám ehhez kéri a mi hozzájárulásunkat és közreműködésünket.
Jézus ma is benne él és halad mindennapi életünk valóságában, mindenkihez közel megy, kezdve az utolsókkal, hogy meggyógyítsa bajainkat és betegségeinket. Most azokhoz fordulok, akik készségesen meg akarják hallani Krisztus egyházban felcsendülő szavát, hogy megértsék mi saját hivatásuk. Kérlek benneteket, halljátok meg és kövessétek Jézust, engedjétek, hogy bensőtökben átalakítson benneteket szavaival, amik úgy szólnak, hogy „lélek vagyok és élet” (Jn 6,62). Jézus Anyja, Mária nekünk is ezt ismétli: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5). Bizalommal vegyetek részt a közösségi életben. A hivatás a kölcsönös szeretet szépen megművelt földjének gyümölcse, mely az igazi egyházi élet területén egymás kölcsönös szolgálatává lesz. Egyetlen hivatás sem fakad önmagának és él önmagáért. A hivatás Isten szívéből forrásozik, a hűséges nép jó termőföldjében hajt ki, a testvéri szeretet megtapasztalásában. Nem véletlenül mondta Jézus: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt (Jn 13,35).
A keresztény élet magas szinten történő megélése nem egyszer azt jelenti, hogy az árral szemben kell haladnotok, hogy akadályokkal találkoztok, kívül és belül. A nehézségek olykor elriaszthatnak bennünket, látszólag kényelmesebb utak választására hajlíthatnak. De a meghívottak igazi öröme abban áll, hogy hiszik és megtapasztalják, hogy az Úr hűséges, vele együtt haladhatunk, tanítványai és tanúságtevői lehetünk Isten szeretetének, kinyithatjuk szívünket nagy eszmények és nagy dolgok előtt. „Minket, keresztényeket az Úr nem kicsi dolgocskákra választott ki…Nagy eszményekért vessétek latba az élet játszmáját. (Bérmálkozók miséjének homíliája, 2013. április 28).
A püspököktől, papoktól, szerzetesektől, közösségektől és keresztény családoktól azt kérem, hogy ebbe az irányba fordítsák a hivatás pasztorációt, kísérjétek el a fiatalokat a szentség útvonalain. Mivel ezek személyes jellegűek igényt tartanak az életszentség igazi és sajátságos pedagógiájára, mely képes arra, hogy alkalmazkodjon az egyes személyek ritmusához. Ennek magában kell foglalnia a személyes és csoport segítség hagyományos formáinak mindenkihez intézett javaslatait az egyház által elismert társulatok és mozgalmak újabb formáival együtt. (II. János Pál, Nuovo millenio ineunte, 30).
Készítsük tehát elő a szívünket, hogy jó termőföld legyen az Ige meghallgatására, befogadására és megélésére és így gyümölcsöt teremjen. Minél jobban egyesülünk Jézussal az imában, a Szentírásban, az Eukarisztiában, az egyházban ünnepelt és megélt szentségekben, a testvériségben, annál jobban növekedik bennünk az öröm, hogy Istennel együttműködünk az irgalom, az igazság, az igazságosság és a béke Országának szolgálatában. Az aratás sok lesz, a kegyelem mértékében, amelyet engedelmesen képesek voltunk magunkba befogadni. Ferenc pápa a Hivatások Világnapjára írt üzenetét apostoli áldásával zárta le.
Forrás: Vatikáni Rádió
Mily sokszor imádkozunk a zsoltáros szavaival: „Ő alkotott minket az övéi vagyunk. Az Ő népe vagyunk és nyáj a legelőjén (Zsolt 100,3). Igen, mi Isten tulajdona vagyunk, de nem úgy, mint a szolgák, hanem egy rendkívül erős köteléken keresztül, mert „az Úr irgalma örökké tart” (Zsolt 136). Minden tőle ered, minden az ő ajándéka: a világ, az élet, a halál, a jelen és a jövő. Ám az apostol biztosít arról, hogy „ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené (1 Kor 3,23). Ez a magyarázata az Istenhez való tartozásnak: egyedülálló és személyes kapcsolaton keresztül Jézussal, melyet a keresztségben kaptunk az új életben való újjászületés kezdetén. Krisztus tehát állandóan kéri szavával, hogy bízzunk benne és szeressük Őt „teljes szívből, teljes elméből és minden erőből (Mk 12,33).
Ezért tehát minden hivatás, mégha az utak annyira különböznek is, megkívánja mindig, hogy lépjünk ki önmagunkból és központosítsuk saját életünket Krisztusra és Evangéliumára. A házaséletben, a megszentelt élet formáiban, a papi életben felül kell írni a gondolkodásnak és cselekvésnek azokat a formáit, amelyek nem egyeznek meg Isten akaratával. Nem kell félnünk, Isten szeretettel és gondosan figyeli, hogy életünk különböző szakaszaiban milyen művet adunk ki a kezünkből. Isten soha nem hagy el bennünket. Szívén viseli reánk vonatkozó tervének megvalósulását, ám ehhez kéri a mi hozzájárulásunkat és közreműködésünket.
Jézus ma is benne él és halad mindennapi életünk valóságában, mindenkihez közel megy, kezdve az utolsókkal, hogy meggyógyítsa bajainkat és betegségeinket. Most azokhoz fordulok, akik készségesen meg akarják hallani Krisztus egyházban felcsendülő szavát, hogy megértsék mi saját hivatásuk. Kérlek benneteket, halljátok meg és kövessétek Jézust, engedjétek, hogy bensőtökben átalakítson benneteket szavaival, amik úgy szólnak, hogy „lélek vagyok és élet” (Jn 6,62). Jézus Anyja, Mária nekünk is ezt ismétli: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5). Bizalommal vegyetek részt a közösségi életben. A hivatás a kölcsönös szeretet szépen megművelt földjének gyümölcse, mely az igazi egyházi élet területén egymás kölcsönös szolgálatává lesz. Egyetlen hivatás sem fakad önmagának és él önmagáért. A hivatás Isten szívéből forrásozik, a hűséges nép jó termőföldjében hajt ki, a testvéri szeretet megtapasztalásában. Nem véletlenül mondta Jézus: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt (Jn 13,35).
A keresztény élet magas szinten történő megélése nem egyszer azt jelenti, hogy az árral szemben kell haladnotok, hogy akadályokkal találkoztok, kívül és belül. A nehézségek olykor elriaszthatnak bennünket, látszólag kényelmesebb utak választására hajlíthatnak. De a meghívottak igazi öröme abban áll, hogy hiszik és megtapasztalják, hogy az Úr hűséges, vele együtt haladhatunk, tanítványai és tanúságtevői lehetünk Isten szeretetének, kinyithatjuk szívünket nagy eszmények és nagy dolgok előtt. „Minket, keresztényeket az Úr nem kicsi dolgocskákra választott ki…Nagy eszményekért vessétek latba az élet játszmáját. (Bérmálkozók miséjének homíliája, 2013. április 28).
A püspököktől, papoktól, szerzetesektől, közösségektől és keresztény családoktól azt kérem, hogy ebbe az irányba fordítsák a hivatás pasztorációt, kísérjétek el a fiatalokat a szentség útvonalain. Mivel ezek személyes jellegűek igényt tartanak az életszentség igazi és sajátságos pedagógiájára, mely képes arra, hogy alkalmazkodjon az egyes személyek ritmusához. Ennek magában kell foglalnia a személyes és csoport segítség hagyományos formáinak mindenkihez intézett javaslatait az egyház által elismert társulatok és mozgalmak újabb formáival együtt. (II. János Pál, Nuovo millenio ineunte, 30).
Készítsük tehát elő a szívünket, hogy jó termőföld legyen az Ige meghallgatására, befogadására és megélésére és így gyümölcsöt teremjen. Minél jobban egyesülünk Jézussal az imában, a Szentírásban, az Eukarisztiában, az egyházban ünnepelt és megélt szentségekben, a testvériségben, annál jobban növekedik bennünk az öröm, hogy Istennel együttműködünk az irgalom, az igazság, az igazságosság és a béke Országának szolgálatában. Az aratás sok lesz, a kegyelem mértékében, amelyet engedelmesen képesek voltunk magunkba befogadni. Ferenc pápa a Hivatások Világnapjára írt üzenetét apostoli áldásával zárta le.
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése