Isten és a rossz problémája

A rossz, avagy a gonosz problémája a legkomolyabb probléma a világon. Ezenkívül a legkomolyabb kifogás Isten létezésére is.

Amikor Aquinói Szent Tamás megírta hatalmas művét, a Summa Theologiaet, akkor csak két olyan ellenvetést talált, amely Isten létezése ellen szól, annak ellenére, hogy a tárgyalt téziseinek ezreire mindig legalább három kifogást próbált meg felsorolni. A két ellenvetés egyike a természettudomány látszólagos képessége, hogy Isten kivételével mindent meg tud magyarázni a tapasztalati világunkban; a másik kifogás pedig a rossz problémája volt.

A rossz problémája miatt több ember veszíti el hitét, mint bármi más ok miatt. Minden bizonnyal ez a hit legnagyobb próbatétele, a legnagyobb kísértés a hitetlenségre. Ráadásul ez nem csak egy intellektuális kifogás. Ezt átérezzük. Ezt átéljük. Emiatt is olyan érdekfeszítő a Jób könyve.

A problémát nagyon egyszerűen meghatározhatjuk: Ha Isten annyira jó, akkor a világa miért olyan rossz? Ha egy tökéletesen jó, bölcs, szerető, igaz és mindenható Isten igazgatja a világot, akkor miért tűnik úgy, mintha ezt a munkát igencsak nyomorúságosan végezné? Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel?

Az a hitetlen, aki felteszi ezeket a kérdéseket, rendszerint neheztelést érez Isten miatt és fellázad ellene, nem mintha a létezésére nem találna bizonyítékokat. C. S. Lewis visszaemlékezett arra, hogy ateistaként ő sem hitte, hogy Isten létezik. De ugyanakkor dühös is volt rá, hogy nem létezik. És azért is dühös volt rá, hogy megteremtette a világot.

Amikor egy ilyen emberrel beszélgetünk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy sokkal inkább beszélgetünk egy elválttal, mint egy szkeptikus szcientistával. A hitetlenség oka sokkal inkább a hűtlenség, semmint egy alkalmatlan hipotézis. A hitetlenek problémája nem csak a lanyha gondolkodás, hanem a kemény szív is. És egy jó hitvédőnek tudnia kell, hogy hogyan vezesse el a szívet a fejhez, és fordítva.

A rossz problémájának a megoldása négy részből áll.

Először is a rossz nem egy dolog, nem egy entitás, nem egy lény. Egy lény vagy maga a Teremtő, vagy a Teremtő által teremtett teremtmény. Viszont a Teremtés könyve szerint Isten minden dolgot jónak teremtett. Mi természetes módon arra hajlunk, hogy a rosszat is valami dologként fessük le: egy fekete felhő, vagy egy veszedelmes vihar, egy fintorgó arc, vagy egy mocskos valami. Csakhogy a rossz nem egy dolog, hanem egy helytelen választás, vagy a helytelen választással előidézett veszély. A rossz éppen annyira nem egy pozitív dolog, mint a vakság. De éppen annyira valóságos. Tehát a rossz nem egy dolog, de nem is egy illúzió.

Másodszor, a rossz nem a Teremtő által, hanem a teremtmények szabad választásából ered; azokból, amelyekkel a bűnt vagy az önzést választották. Ha eltűnne minden bűn és önzőség, akkor a Föld lenne a Mennyország. Még a fennmaradó fizikai rosszak sem sajognának és keserítenének minket többé. A szentek elviselik, sőt magukhoz ölelik a szenvedést és a halált, úgy, ahogy a szerelmesek ölelik magukhoz a hősies küzdelmeket. De a bűnt nem ölelik magukhoz.

Ezen túlmenően a fizikai rossz oka a lelki rossz. A szenvedés oka a bűn. Miután a Teremtés könyve elmondta a jó világot megteremtő jó Isten történetét, a következő választ arra a nyilvánvaló kérdésre adja meg, hogy "Akkor honnan származik a rossz?": az emberiség bűnbeesésének a történetével. Hogyan érthetjük ezt meg? Hogyan okozhat a lelki rossz (a bűn) fizikai rosszat (szenvedést és halált)?

Isten minden élet és öröm forrása. Tehát, amikor az emberi lélek fellázad Isten ellen, akkor ezzel saját életét és örömét veszíti el. Na mármost egy emberi lény ugyanúgy test, ahogy lélek. Vagyis egységes teremtmények vagyunk, s nem kettős: ráadásul nem csak hogy test és lélek vagyunk, hanem ugyanúgy megtestesült lélek vagy lélekkel rendelkező test is. Így a testnek osztoznia kell a lélek elkerülhetetlen büntetésében - egy büntetésben, ami éppen olyan természetes és elkerülhetetlen, mint egy szikláról való leugrás után a törött csont, vagy egy romlott étel elfogyasztása után a beteg gyomor; s nem olyan mesterséges és külső büntetés, mint amilyen egy folyamat leosztályozása, vagy egy kézre ütés, amiért valaki hozzányúlt a sütihez.

Hogy a bűn ezen következménye egy fizikai változás-e a világban vagy csak egy lelki változás-e az emberi lelkiismeretben - vagyis "tüske és bogáncs" nő-e a kertben egyből az elbukás után; vagy pedig mindig is ott voltak, csak az újonnan bukott lelkiismeret által fájdalmasnak kezdjük érezni őket - egy másik kérdés. Azonban mindkét esetben a lelki rossz és a fizikai rossz közötti kapcsolat éppen olyan szoros, mint az ezeket befolyásoló két dolog, az emberi lélek és az emberi test között.

Ha a rossz eredete a szabad akarat, és Isten a szabad akarat forrása, akkor vajon nem-e mégis Isten a rossz eredete? Éppen annyira nem lehet Ő, amennyire egy szülő sem eredete gyermekei csínytevéseinek azáltal, hogy tőle származnak a gyermekek. A mindenható Isten hatalmából adott részt nekünk, hogy szabadon választhassunk. Vajon jobban tette volna, ha nem ad, és mechanikus robotokat csinál belőlünk, semmint emberi lényeket?

A rossz problémájának a megoldásában a harmadik rész a legfontosabb: hogyan oldjuk meg a problémát a gyakorlatban, a valós életben; s ne csak elméletben, s ne csak a gondolatban. Bár a rossz komoly probléma lehet a gondolkodás számára (hiszen úgy tűnik, hogy Isten létezését cáfolja meg), azonban még nagyobb probléma az életben (hiszen Isten valódi kizárását eredményezheti). Azonban még ha úgy is látjuk, hogy a gondolatban történő megoldás bizonytalan és homályos, a gyakorlati megoldás viszont olyan erőteljes és világos, mint a Nap: és ez maga a Fiú. Isten megoldása a rossz problémájára az Ő Fia, Jézus Krisztus lett. Az Atya szeretete elküldte az Ő Fiát, hogy meghaljon értünk, hogy ezzel legyőzze a rossz hatalmát az emberi természetben: ez a keresztény történet szíve-veleje. Mi nem egy deista Isten imádunk, egy birtokától távollevő földbirtokost, aki elhanyagolja kicsiny porfészkét; mi egy "gazda" Istent imádunk, aki lejön a mi legnagyobb mocskunkba, és maga takarítja fel azt. Miért tennénk lapátra Istent, amiért megengedi a rosszat? Isten helye nem a lapáton van; Isten maga a lapát. Ez a kereszt lényege.

A Kereszt a rossz gyakorlati megoldásának isteni része. A mi részünk - ugyanezen evangélium szerint - a bűnbánat, a hit, és az Istennel való együtt-munkálkodás a gonosz elleni harcban, a szeretet hatalmával. A Király már betört az országba; a mi dolgunk, hogy befejezzük a megtisztító hadműveletet.

Végezetül, mi van a filozófiai problémával? Nem logikai ellentmondás-e azt állítani, hogy van egy mindenható és tökéletesen szerető Isten, aki ilyen sok rosszat elnéz, amikor akár véget is vethetne nekik? Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel? Ez a kérdés három kérdéses feltételezést tartalmaz.

1. Mondhatja-e bárki, hogy jó emberek vagyunk? A kérdést ezért nem is így kell feltenni: "Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel?", hanem így: "Miért történnek jó dolgok a rossz emberekkel?" Ha a jó tündér azt mondja Hamupipőkének, hogy éjfélig hordhatja varázsruháját, akkor nem az a kérdés, hogy "Éjfél után miért nem?", hanem: "Miért hordhatom egyáltalán?" Nem az a kérdés, hogy miért van félig üresen a pohár, hanem az, hogy miért van félig teli, ugyanis minden jóság ajándék. A jó emberek azok, akik a leginkább vonakodnak magukat jó embereknek nevezni. Csak a bűnösök gondolják magukról, hogy szentek, ám a szentek tudják magukról, hogy bűnösök. A legjobb ember, aki valaha is élt, egyszer ezt mondta: "Senki sem jó, csak egyedül az Isten."

2. Mondhatja-e bárki, hogy a szenvedés mindig rossz? A szenvedés nélkül az élet csupa rosszcsontokat és zsarnokokat teremne, s nem pedig jókedvű szenteket. Abraham Heschel rabbi egyszerűen így mondta: "Az az ember, aki még nem szenvedett, tudhat-e valamit egyáltalán?" A szenvedés dolgozhat a bölcsesség nagyobb jóságáért is. Az nem igaz, hogy minden dolog jó, viszont az igaz, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik".

3. Mondhatja-e bárki, hogy ismernünk kell Isten összes okát? Ki ígérte meg nekünk, hogy mindenre válaszolni fog? Az állatok sem érthetnek meg rólunk sok mindent; miért kellene nekünk megérteni mindent Istenről? A rossz problémájának legnagyobb vizsgálata, a Jób könyve egyértelmű lényege, hogy mi nem tudhatjuk azt, amit Isten tud. Milyen kemény lecke: az első lecke, hogy tudatlanok vagyunk, hogy csecsemők vagyunk. Nem csoda, hogy Szókratészt tartotta a delfi jósda a legbölcsebb embernek a világon. Ő úgy magyarázta, hogy ez a kijelentés azt jelenti, hogy ő tudta egyedül, hogy nincs benne bölcsesség, és hogy ez volt az igazi bölcsesség az emberek számára.

Egy gyermek egy égő ház tízedik emeletén nem láthatja a tűzoltókat a védőhálójukkal az utcán. Ők felkiáltanak: "Ugorj! Mi majd elkapunk. Bízz bennünk." A gyermek tiltakozik: "De én nem látlak titeket!" A tűzoltó válaszol: "Semmi baj. Én látlak téged." Mi olyanok vagyunk, mint az a gyermek, a rossz olyan mint a tűz, a tudatlanságunk, mint a füst, Isten, mint a tűzoltó, és Krisztus, mint a védőháló. Ha ilyen szituációkban még a gyarló emberi lényekre is rá kell bíznunk az életünket, ahol bíznunk kell abban, amit hallunk, s nem abban, amit látunk, akkor miért ne bízzunk a tévedhetetlen, mindent látó Istenben, amikor halljuk a szavát, de a gondolatainkban vagy tapasztalatainkban nem látjuk őt. Nem tudhatunk mindent Isten okairól, de azt tudhatjuk, hogy miért nem tudhatjuk.

Isten sok mindent tudatott velünk. Krisztussal fellebbentette a leplet a rossz problémájáról. A legnagyobb rossz, ami csak valaha történt, mind a legnagyobb lelki rossz és a legnagyobb fizikai rossz, mind a legnagyobb bűn (istengyilkosság) és a legnagyobb szenvedés (a tökéletes szeretet gyűlölete és keresztre feszítése) úgy lett kinyilatkoztatva mint ami az Ő bölcs és szerető terve, mely elhozta a legnagyobb jót, a világ megváltását a bűnből és a örökös szenvedésből. Minden idők legnagyobb igazságtalansága beépült az üdvösség tervébe, amit Pál "Isten igazságosságának" nevezett. A szeretet utat talál. A szeretet nagyon találékony. De a szeretetben meg is kell bízni.

A rossz problémájának a legkeményebb aspektusa az örökké tartó rossz, vagyis a pokol. A pokol sincs ellentmondásban a szerető és mindenható Istennel? Nincs, ugyanis a pokol is a szabad akarat következménye. Mi magunk válasszuk szabadon a poklot; Isten nem vet senkit a pokolba akarata ellenére. Ha egy teremtmény valóban szabadon mondhat igent vagy nemet a Teremtő szeretet-ajánlatára és lelki házasságára, akkor lehetségesnek kell lennie annak is, hogy a teremtmény valóban nemet mondhasson. És ez az, ami lényegében a pokol. A szabad akarat Isten szeretete helyett. Tehát a pokol Isten szeretetének az eredménye. Minden az.

Nincs olyan épeszű ember, aki azt akarná, hogy a pokol létezzen. Nincs olyan épeszű ember, aki azt akarná, hogy a rossz létezzen. De a pokol éppen a rossznak a halhatatlanná válása. Ha van rossz, és ha van örökkévalóság, akkor lennie kell pokolnak is. Ha szellemileg tisztességtelen nem hinni a rosszban csak azért, mert az megdöbbentő és kényelmetlen, akkor ugyanez áll a pokolra is. A valóságban kemény és sötét helyek, meglepetések és szörnyű veszedelmek vannak. Tehát , ha haza akarunk jutni, akkor  egy megbízható térképre van rendkívül nagy szükségünk, s nem tetszetős érzelmekre.

Forrás: Peter Kreeft: Fundamentals of the Faith: Essays in Christian Apologetics. Ignatius Press, 1988. 54-58. o./Depositum