Unokám egyházi középiskolába készül. Hitbeli ismereteit sokszor segítem Imre atya gondolatait idézve. Legutóbb az életgyónásról beszélgettünk vele, de felszínesek az ismereteim, ezért kérném, mondja el, mit is jelent ez a fogalom.
Az életgyónásban az ember nemcsak utolsó gyónása óta eltelt időről ad számot, hanem revideálja, újból áttekinti egész életét. Mikor látszik ez hasznosnak, szükségesnek? A lelki életben mindenkinek el kellene jutnia az alapvető választásig, az optio fundamentalisig. Sokat ír erről II. János Pál pápa az Igazság ragyogása kezdetű enciklikájában a 65–68. pontokban. Egyes választások, döntések akkora jelentőségűek, hogy egy-egy ember egész életének formát adnak, mintegy bölcsőjévé válnak a többi, mindennapos választásnak. Ilyenkor az ember teljesen szabadon Istennek ajánlotta már önmagát. Véglegesen beállítja magát a Jó, az Igazság, Isten felé. Az életgyónás egyik oka ez lehet. A másik: ráébred, hogy bizonytalan, nem egészen őszinte, igazi bánat nélküli gyónások nyugtalanítják. Tiszta lappal szeretne indulni. Az új élethelyzet – házasság, új foglalkozás – is indíttatást jelenthet a múlttal való leszámoláshoz. Vagy az öregség, súlyos betegség, komoly operáció, olyan pillanatok, melyek az élet végének közelségét jelzik, hogy előbb-utóbb számot kell adni Istennek, meg kell állni trónusa előtt – ez is oka lehet a vágynak: szeretnék életgyónást végezni.
Természetesen egy ilyen életgyónásra nagyon alaposan fel kell készülni. Néhány szempont: honnan, hova jutottam lelki síkon, értelmi vonalon, anyagiakban. Melyek az ismétlődő bűneim, amelyek rávilágítanak vérmérsékletemre, egyéniségem gyenge pontjaira? Mit hoztam létre? Mivel szoktak vádolni, mi miatt kell újból és újból szégyenkeznem? Mit használtam, illetve ártottam közösségemnek: családomnak, településemnek, egyházközségemnek? Mit csinálnék egészen másként, mint ahogy tettem? Hol van az a pont, mikor jóra vagy rosszra eldöntöttem sorsomat, lelkemet, amit szinte lehetetlen visszaforgatni? Mikor adott a Jóisten nekem nagy esélyt, választási lehetőséget? Mikor tűnt ki életemből az igazi krisztusi jellem, és mikor bújt ki belőlem a sátáni? Tudni kell, hogy a keresztény élet folyamatos megtérés, fejlődés a feltámadás életteljessége felé. Az igazi életgyónáshoz szükséges a bűntől való elemien erős, mindent felkavaró vágy.
Hogy sikerüljön, kell természetesen a cédula, amelyre feljegyezzük gondolatainkat, kell egy helyiség, ahol nem zavar senki, szükséges szabadidő, mikor nem sürget semmi, tehát el lehet merülni az életgyónás komoly kihívásában. Még valami fontos: kell egy olyan pap, aki végtelenül türelmes, megértő, nem nézi az óráját, s aki előtt gyónó gyermeke nem szégyell semmit, ismeri életkörülményeit, ezért könnyebben tud tanácsot adni. Végül mindkettőjükben nagy hitnek kell lenni. Hinniük kell, hogy a bűn nagyon rossz: istenkáromló és embergyilkos erőkkel való cinkosság. Hinniük kell, hogy a gyónás végén a feloldozás által eloszlik ez a szörnyű cinkosság, s helyébe Istennel való szövetség lép.
Íme, az életgyónás nagy tett, nagy lépés az Isten országa felé. Mindenkinek, aki erre elszánja magát, és a gyóntató papoknak is, akik a kérésre igent mondanak, sok kegyelmet kívánok.
Erdődy Imre
Forrás: Keresztény Élet Portál
Az életgyónásban az ember nemcsak utolsó gyónása óta eltelt időről ad számot, hanem revideálja, újból áttekinti egész életét. Mikor látszik ez hasznosnak, szükségesnek? A lelki életben mindenkinek el kellene jutnia az alapvető választásig, az optio fundamentalisig. Sokat ír erről II. János Pál pápa az Igazság ragyogása kezdetű enciklikájában a 65–68. pontokban. Egyes választások, döntések akkora jelentőségűek, hogy egy-egy ember egész életének formát adnak, mintegy bölcsőjévé válnak a többi, mindennapos választásnak. Ilyenkor az ember teljesen szabadon Istennek ajánlotta már önmagát. Véglegesen beállítja magát a Jó, az Igazság, Isten felé. Az életgyónás egyik oka ez lehet. A másik: ráébred, hogy bizonytalan, nem egészen őszinte, igazi bánat nélküli gyónások nyugtalanítják. Tiszta lappal szeretne indulni. Az új élethelyzet – házasság, új foglalkozás – is indíttatást jelenthet a múlttal való leszámoláshoz. Vagy az öregség, súlyos betegség, komoly operáció, olyan pillanatok, melyek az élet végének közelségét jelzik, hogy előbb-utóbb számot kell adni Istennek, meg kell állni trónusa előtt – ez is oka lehet a vágynak: szeretnék életgyónást végezni.
Természetesen egy ilyen életgyónásra nagyon alaposan fel kell készülni. Néhány szempont: honnan, hova jutottam lelki síkon, értelmi vonalon, anyagiakban. Melyek az ismétlődő bűneim, amelyek rávilágítanak vérmérsékletemre, egyéniségem gyenge pontjaira? Mit hoztam létre? Mivel szoktak vádolni, mi miatt kell újból és újból szégyenkeznem? Mit használtam, illetve ártottam közösségemnek: családomnak, településemnek, egyházközségemnek? Mit csinálnék egészen másként, mint ahogy tettem? Hol van az a pont, mikor jóra vagy rosszra eldöntöttem sorsomat, lelkemet, amit szinte lehetetlen visszaforgatni? Mikor adott a Jóisten nekem nagy esélyt, választási lehetőséget? Mikor tűnt ki életemből az igazi krisztusi jellem, és mikor bújt ki belőlem a sátáni? Tudni kell, hogy a keresztény élet folyamatos megtérés, fejlődés a feltámadás életteljessége felé. Az igazi életgyónáshoz szükséges a bűntől való elemien erős, mindent felkavaró vágy.
Hogy sikerüljön, kell természetesen a cédula, amelyre feljegyezzük gondolatainkat, kell egy helyiség, ahol nem zavar senki, szükséges szabadidő, mikor nem sürget semmi, tehát el lehet merülni az életgyónás komoly kihívásában. Még valami fontos: kell egy olyan pap, aki végtelenül türelmes, megértő, nem nézi az óráját, s aki előtt gyónó gyermeke nem szégyell semmit, ismeri életkörülményeit, ezért könnyebben tud tanácsot adni. Végül mindkettőjükben nagy hitnek kell lenni. Hinniük kell, hogy a bűn nagyon rossz: istenkáromló és embergyilkos erőkkel való cinkosság. Hinniük kell, hogy a gyónás végén a feloldozás által eloszlik ez a szörnyű cinkosság, s helyébe Istennel való szövetség lép.
Íme, az életgyónás nagy tett, nagy lépés az Isten országa felé. Mindenkinek, aki erre elszánja magát, és a gyóntató papoknak is, akik a kérésre igent mondanak, sok kegyelmet kívánok.
Erdődy Imre
Forrás: Keresztény Élet Portál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése