1. BevezetésHazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelentanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből”vettük.
2. A liturgia zenéje
XVI. Benedek pápa feltette a kérdést: mi valójában a zene? Honnan származik és mi felé tart? A kérdésre válaszolva a zene származásának három helyét jelölte meg: szeretet, halál és Isten.
A liturgia zenéje fokozatosan és szervesen fejlődött ki, ennek csúcsa az egyház gregorián zenekincse. Ezért jelenti ki a Sacrosanctum Consilium 116. pontja, hogy: „ Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia saját énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben – azonos feltételek mellett – ennek kell elfoglalnia az első helyet. (...)”
A liturgikus konstitúció (SC) 112. pontja közli a „szent zene” feltételeit: „Ezért a szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat. Az Egyház ezért jóváhagyja az igazi művészet minden megnyilatkozását, ha megvannak bennük a kívánt föltételek és helyt ad nekik az istentiszteleten.”
3. A szent és világi zene
Minden kornak megvolt a maga világi zenéje, de sokáig fel sem merült az, hogy a világi zenének teret engedjenek a liturgiában. A liturgiát ugyanis szent megkülönböztetés illeti: nem házban, hanem templomban történik (szakrális tér), az áldozatot a felszentelt pap mutatja be – liturgikus ruhában – és nem világi hívő. Így nem kerülhetett a világi zene sem a templomba. A legszentebb Áldozat liturgiájához a gregoriánt illetve az orgonás népéneket tekintették egyedül méltónak. Szent X. Piusz pápa Tra le sollecitudini kezdetű motu proprio-jában egyértelműen kimondja, hogy az orgona a liturgia elsődleges hangszere és a többi hangszernek nincs helye a templomban: „19. Templomban a zongora használata tilos, valamint a többi zajos vagy hiú hangszerek, milyenek például a dobok, réztányérok, csengők és a többi.
3. A szent és világi zene
Minden kornak megvolt a maga világi zenéje, de sokáig fel sem merült az, hogy a világi zenének teret engedjenek a liturgiában. A liturgiát ugyanis szent megkülönböztetés illeti: nem házban, hanem templomban történik (szakrális tér), az áldozatot a felszentelt pap mutatja be – liturgikus ruhában – és nem világi hívő. Így nem kerülhetett a világi zene sem a templomba. A legszentebb Áldozat liturgiájához a gregoriánt illetve az orgonás népéneket tekintették egyedül méltónak. Szent X. Piusz pápa Tra le sollecitudini kezdetű motu proprio-jában egyértelműen kimondja, hogy az orgona a liturgia elsődleges hangszere és a többi hangszernek nincs helye a templomban: „19. Templomban a zongora használata tilos, valamint a többi zajos vagy hiú hangszerek, milyenek például a dobok, réztányérok, csengők és a többi.
Az ún. zene-bandáknak tilos játszani a templomban; és csak némely különös esetben, mely az egyházi hatóság beleegyezése alá esik, a hangszereknek bizonyos korlátolt, a térfogattal arányban levő választékát a fúvóhangszereknek bebocsátani, hogyha maga a darab és annak zenekísérete komoly, illő stílben van tartva és mindenben hasonló az orgonajáték szerepéhez.”A gitáros énekekkel szemben leginkább az kifogásolható , hogy a világi és a szakrális valóságot egy síkra próbálják hozni, azonban sikertelenül, és sajnálatosan a szakrális valóság kárára. A liturgiában való elmélyedést nem segíti, hanem inkább akadályozza a világi zene: dobok, gitárok, csörgök és esetenként szintetizátorok. Egyes helyeken az is előfordul, hogy az átváltoztatás után csengetés helyett énekeket dúdolnak. Ez teljesen megakadályozza a gyümölcsöző részvételt mind a kórus, mind a hívek számára: a kórus nem az átváltoztatásra figyel, hanem az énekekre (amik ráadásul nem is liturgikusak), a nép meg kénytelen hallgatni az énekeket, és így elvonják figyelmét a pap áldozatbemutatásáról. A liturgiában a csengetésnek is megvan a maga szerepe, csakúgy mint minden más kialakult formának: a Szentlélek alapításától fogva vezeti az Egyházat, s a középkorban „sem vett ki szabadságot” – Kovács Ervin Gellért premontrei atya szavaival élve.
4. A gitáros zenék szövegei
A Zsinat liturgikus konstitúciójának 121. pontja leírja az új énekszövegek kritériumait: „(…) A szent énekre szánt szövegek feleljenek meg a katolikus tanításnak, merítsék azokat elsősorban a Szentírás és a liturgia forrásaiból.”
4. A gitáros zenék szövegei
A Zsinat liturgikus konstitúciójának 121. pontja leírja az új énekszövegek kritériumait: „(…) A szent énekre szánt szövegek feleljenek meg a katolikus tanításnak, merítsék azokat elsősorban a Szentírás és a liturgia forrásaiból.”
Most az Énekelj az Úrnak c. kötetből néhány énekszöveget mutatunk be, és elemezzük azokat.
213. ének „Tied vagyunk”
A Föld és az Ég asztalunknál összeér.
Értünk lett élet ez a bor és a kenyér.
Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk. Tied vagyunk,
Tied vagyunk, Tied vagyunk.
Ments meg minket! Táplálj minket! 3x
Ments meg minket!
A 213. ének formailag is kifogásolható: a „Ments meg minket! Táplálj minket! ” szöveget háromszor kell ismételni, mint egy világi refrént. Tartalmilag az ének első sorában nyilvánvalóan érezhető protestáns hatás: „a Föld és az Ég asztalunknál összeér”. Nem mindegy, hogy asztal vagy oltár. Amint Michael Davies rámutat a reformációról írva: „ az oltárok közönséges asztalokkal való lecserélése az angol protestánsok elsődleges szándéka volt, és teljes összhangban volt azzal, ami a kontinentális Európában történt.”
Az okok a következők voltak: „Az asztal forma elsősorban hatékonyabban tartja távol az egyszerű hívektől a katolikus mise babonás eszméjét, hogy képesek legyenek helyesen élni az úrvacsorával. Az oltárt ugyanis áldozatbemutatásra használják, az asztalt pedig, hogy az emberek egyenek rajta”
Sajnos ma sok katolikus hívő nincs tisztában azzal, hogy a szentmise Krisztus keresztáldozatának megjelenítése. A régi főoltárok helyett felállított szembemiséző oltárok sokszor nem megfelelőek az áldozati aspektus megjelenítésére, pl. kőtömbök minden díszítés nélkül. A Római Kánon helyett gyakran mondják a papok a II. Eucharisztikus imát, mely már meg sem említi az áldozatot
A 213-as áldozási énekben „asztalt” éneklünk „oltár” helyett – két szótag az oltár is, lehetne így énekelni: „a Föld és az Ég oltárunknál összeér”. Az angyali karok is jelen vannak minden szentmisében Krisztus áldozatának jelenvalóvá válásakor az oltár körül. A pap és a hívek liturgikus szerepe, bár lényegileg különbözik, a gyakorlatban sajnálatosan egyre inkább összemosódik (pl. világiak áldoztatása). Egyes gitáros énekek megfogalmazásában is ez tükröződik. Így például a „Tied vagyunk” c. énekben a szöveg pap által mondott doxológiát adja a hívek, a kórus szájába: „Őáltala, Ővele, Őbenne”. Az „Áldott Istenünk” kezdetű dalban a többes számba mondott „a kehelybe bort töltünk” sor által a szolgálati papság és a hívek szerepe mintegy azonosul.
32. ének „Apokrif ima”
Oldani Uram, s oldódni vágyom,
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom.
Ékesíteni, és ékeskedni vágyom,Dalolni Uram, és dallá lenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem,
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem,
Ki látod mit teszek, hallgass el engem,
Ki látod mit teszek, hallgass el engem.
Sillye Jenő és Weöres Sándor alkotása a 32. ének, amelynek már a címe is furcsán cseng, a szövegét nem a liturgikus hagyományból, vagy a Bibliából meríti a szerző, hanem – a kötet tanúsága szerint – Weöres Sándortól. A vers stílusában az apokrif Tamás evangéliumra hasonlít, talán a cím is ezt magyarázza. Az apokrif Tamás evangéliumnak híres sorai:„emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát, és megtalálsz” (77/b)
A vers 3. versszakában ezt olvassuk: „Lámpád vagyok, ha látsz engem, / Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem” A vers lényege az aktív és passzív ragozás váltakozása: oldani – oldódni, üdvözíteni – üdvözülni. Ez semmiképpen sem teológiai tanítás. Az apokrif szó jelentése az, hogy rejtett, ezzel párhuzamba állítható a „hallgass el engem” kétszeri ismétlése.
213. ének „Tied vagyunk”
A Föld és az Ég asztalunknál összeér.
Értünk lett élet ez a bor és a kenyér.
Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk. Tied vagyunk,
Tied vagyunk, Tied vagyunk.
Ments meg minket! Táplálj minket! 3x
Ments meg minket!
A 213. ének formailag is kifogásolható: a „Ments meg minket! Táplálj minket! ” szöveget háromszor kell ismételni, mint egy világi refrént. Tartalmilag az ének első sorában nyilvánvalóan érezhető protestáns hatás: „a Föld és az Ég asztalunknál összeér”. Nem mindegy, hogy asztal vagy oltár. Amint Michael Davies rámutat a reformációról írva: „ az oltárok közönséges asztalokkal való lecserélése az angol protestánsok elsődleges szándéka volt, és teljes összhangban volt azzal, ami a kontinentális Európában történt.”
Az okok a következők voltak: „Az asztal forma elsősorban hatékonyabban tartja távol az egyszerű hívektől a katolikus mise babonás eszméjét, hogy képesek legyenek helyesen élni az úrvacsorával. Az oltárt ugyanis áldozatbemutatásra használják, az asztalt pedig, hogy az emberek egyenek rajta”
Sajnos ma sok katolikus hívő nincs tisztában azzal, hogy a szentmise Krisztus keresztáldozatának megjelenítése. A régi főoltárok helyett felállított szembemiséző oltárok sokszor nem megfelelőek az áldozati aspektus megjelenítésére, pl. kőtömbök minden díszítés nélkül. A Római Kánon helyett gyakran mondják a papok a II. Eucharisztikus imát, mely már meg sem említi az áldozatot
A 213-as áldozási énekben „asztalt” éneklünk „oltár” helyett – két szótag az oltár is, lehetne így énekelni: „a Föld és az Ég oltárunknál összeér”. Az angyali karok is jelen vannak minden szentmisében Krisztus áldozatának jelenvalóvá válásakor az oltár körül. A pap és a hívek liturgikus szerepe, bár lényegileg különbözik, a gyakorlatban sajnálatosan egyre inkább összemosódik (pl. világiak áldoztatása). Egyes gitáros énekek megfogalmazásában is ez tükröződik. Így például a „Tied vagyunk” c. énekben a szöveg pap által mondott doxológiát adja a hívek, a kórus szájába: „Őáltala, Ővele, Őbenne”. Az „Áldott Istenünk” kezdetű dalban a többes számba mondott „a kehelybe bort töltünk” sor által a szolgálati papság és a hívek szerepe mintegy azonosul.
32. ének „Apokrif ima”
Oldani Uram, s oldódni vágyom,
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom.
Ékesíteni, és ékeskedni vágyom,Dalolni Uram, és dallá lenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom,
Követeddé lenni és Érted tenni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem,
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem,
Ki látod mit teszek, hallgass el engem,
Ki látod mit teszek, hallgass el engem.
Sillye Jenő és Weöres Sándor alkotása a 32. ének, amelynek már a címe is furcsán cseng, a szövegét nem a liturgikus hagyományból, vagy a Bibliából meríti a szerző, hanem – a kötet tanúsága szerint – Weöres Sándortól. A vers stílusában az apokrif Tamás evangéliumra hasonlít, talán a cím is ezt magyarázza. Az apokrif Tamás evangéliumnak híres sorai:„emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát, és megtalálsz” (77/b)
A vers 3. versszakában ezt olvassuk: „Lámpád vagyok, ha látsz engem, / Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem” A vers lényege az aktív és passzív ragozás váltakozása: oldani – oldódni, üdvözíteni – üdvözülni. Ez semmiképpen sem teológiai tanítás. Az apokrif szó jelentése az, hogy rejtett, ezzel párhuzamba állítható a „hallgass el engem” kétszeri ismétlése.
Imádságra alkalmasabb szövegek is vannak egy apokrif hagyományból merítő Weöres Sándor versnél.
A 264. éneknek (Tüzed, Uram, Jézus), esetében probléma a dallammal kapcsolatban mutatkozik, hiszen a dallam Izrael Állam himnusza. A tartalomjegyzéknél a szerzők meg is adják, hogy ez egy „héber dal”, de fordítója „ismeretlen”. Tehát mivel ez a dallam zsidó vonatkozású és szorosan kötődik hozzájuk, ezen szólal meg himnuszuk, miért kölcsönözte egy keresztény témájú ének éppen ezt a dallamot? Érdekes lenne, ha Izrael himnusza így kezdődne: „Tüzed, Uram, Jézus”. A himnusz fordítása így hangzik: „Mindaddig, amíg a szív dobog, / a zsidó lélek vágyakozva gondol /előre Kelet felé (...)”
A gitáros énekek gyakori problémája, hogy a könnyűzenei műfajhoz igazodó világi szövegezéssel fogalmazódnak meg, megfeledkezve a szakralitásról, a szakrális célról. Vizsgáljunk meg két áldozási éneket: a 169. számút az Éneklő egyházból, és a 277. éneket a „kék könyvből”.
277. Gyertek, áldjuk őt
R.: /: Gyertek, áldjuk Őt, az Urat, mert
megváltott már.:/
Áldjuk Őt, ahogy a csillagok, folyók és tavak;
áldjuk Őt, ahogy az angyalok, minden nap!
1. Keressétek Őt és az Ő igazságát,
mert az Ő országa köztünk van már; Dicsérjétek
hát!
2. Elküldte nékünk az Ő egyszülött Fiát,
hogy megszabadítson általa a bűntől; Dicsérjétek
hát!
169. Égből szállott…
1. Égből szállott szent kenyér, – értünk ontott
drága vér! – Hittel áldunk és imádunk, – bár az
elme föl nem ér.
2. Véghetetlen Istenség, – szerető nagy
kegyesség! – Az oltáron velünk áldjon – tégedet
a föld s az ég!
3. Ó mennyei seregek, – velünk egyesüljetek! –
Tiszta lelkek, az Istennek irgalmáról zengjetek!
4. Nap, hold s fényes csillagok – imádságra
gyúljatok! – Hitünk fénye őt dicsérje, – Kit
ragyogva áldotok!
A 277. énekben ahhoz, hogy a dallamra ráénekelhető legyen a szöveg, a „hát” kötőszót szúrták be, ezzel elrontva az éneket. Mennyivel szebb és méltóbb a szentáldozáshoz a 169-es népének mind tartalmában, mind megfogalmazásában!
Természetesen vannak szépen fogalmazott gitáros énekek, de a rossz szöveg, vagy dallam az egész éneket, és ezáltal a liturgia méltóságát is rontja. A gitáros zene előadásának megfelelő módja sok helyen még nem fejlődött ki: van olyan hely, ahol a „zene-bandák” a szentélyben, ill. a padok és szentély között játszanak. Előfordul, hogy előadás módja nem megfelelő: remegnek a templomfalak a basszusgitártól, vagy a hangnemeket tévesztik el; mindezek nevetségessé teszik a szentmisét (pl. egy elrontott, majd röhögve végigénekelt Sanctus). Sokszor egy csendes mise nagyobb méltóságot ad a celebrációhoz, mint egy gitáros mise.
5. A Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek tükrében
A RMÁR 366. pontja kimondja, hogy „a mise rendjének hivatalos énekeit, például az Isten Bárányá-t, nem szabad más énekkel helyettesíteni”. Ez azt jelenti, hogy az állandó énekrészeket (Kyrie [52. pont], Gloria [53. pont], Agnus Dei [366. pont], Sanctus ) más énekszövegekkel nem lehet helyettesíteni, csak a hivatalos fordítást lehet használni. Így a Szent vagy/ Szent vagy/ Szent vagy mindenség Ura/ Szent vagy/ Szent vagy/ Szent vagy/ Dávidnak fia kezdetű ének (191.) nem vehető a Sanctusra, vagy a Tied a dicsőség (211.) nem énekelhető Gloriára. A közölt 11 Kyrie-ből 2 használható, a 12 Gloriából 1 darab érvényes (ráadásul annál az egynél is jószándékú van a hivatalos jóakaratú helyett), a 12 Sanctusból 5 db. Több Szent vagy... -ot elfogadhatónak vettünk, ahol bár a szöveg megvolt, mégsem megfelelő sorrendben következtek az ének sorai (158/C, 302/C,192,193),tehát tulajdonképpen egy darab megfelelő Sanctus van, mégpedig a 159/C. A 4 közölt Agnus Dei-ből pedig 3 félig-meddig jó, teljesen a 158/D fogadható el.
6. Összegzés
A gitáros zene problémája tehát az, hogy, összekeveri a világi és szakrális teret: mind a dallam (világi énekek dallamára íródva, ritmus, előadásmód), mind a szöveg (refrének, fogalmazásmód) esetében. Többségükre jellemző, hogy tartalmuk, verselésük infantilis, zeneileg pedig igénytelen. Szükség van a világi zene „megkeresztelésére”: a világi dallammal Istent is dicsőíthetjük, ha megfelelő szövegetírunk hozzá. A templomba azonban a szent zene való, nem a világi. A gitáros zene tehát a liturgián kívül kaphat szerepet: hittanórákon, tábortüzeknél, ifjúsági lelkigyakorlatokonill. programokon. A templomban pedig a gregoriáné és az orgonáé a főszerep, mert ezek tudnak méltóságot adni a liturgiának és segíteni a lelki elmélyülést.
Írta: Endrédy Balázs
Lektorálta: Kudari Enikő, Szirt Ádám
Forrás: Gloria TV
A 264. éneknek (Tüzed, Uram, Jézus), esetében probléma a dallammal kapcsolatban mutatkozik, hiszen a dallam Izrael Állam himnusza. A tartalomjegyzéknél a szerzők meg is adják, hogy ez egy „héber dal”, de fordítója „ismeretlen”. Tehát mivel ez a dallam zsidó vonatkozású és szorosan kötődik hozzájuk, ezen szólal meg himnuszuk, miért kölcsönözte egy keresztény témájú ének éppen ezt a dallamot? Érdekes lenne, ha Izrael himnusza így kezdődne: „Tüzed, Uram, Jézus”. A himnusz fordítása így hangzik: „Mindaddig, amíg a szív dobog, / a zsidó lélek vágyakozva gondol /előre Kelet felé (...)”
A gitáros énekek gyakori problémája, hogy a könnyűzenei műfajhoz igazodó világi szövegezéssel fogalmazódnak meg, megfeledkezve a szakralitásról, a szakrális célról. Vizsgáljunk meg két áldozási éneket: a 169. számút az Éneklő egyházból, és a 277. éneket a „kék könyvből”.
277. Gyertek, áldjuk őt
R.: /: Gyertek, áldjuk Őt, az Urat, mert
megváltott már.:/
Áldjuk Őt, ahogy a csillagok, folyók és tavak;
áldjuk Őt, ahogy az angyalok, minden nap!
1. Keressétek Őt és az Ő igazságát,
mert az Ő országa köztünk van már; Dicsérjétek
hát!
2. Elküldte nékünk az Ő egyszülött Fiát,
hogy megszabadítson általa a bűntől; Dicsérjétek
hát!
169. Égből szállott…
1. Égből szállott szent kenyér, – értünk ontott
drága vér! – Hittel áldunk és imádunk, – bár az
elme föl nem ér.
2. Véghetetlen Istenség, – szerető nagy
kegyesség! – Az oltáron velünk áldjon – tégedet
a föld s az ég!
3. Ó mennyei seregek, – velünk egyesüljetek! –
Tiszta lelkek, az Istennek irgalmáról zengjetek!
4. Nap, hold s fényes csillagok – imádságra
gyúljatok! – Hitünk fénye őt dicsérje, – Kit
ragyogva áldotok!
A 277. énekben ahhoz, hogy a dallamra ráénekelhető legyen a szöveg, a „hát” kötőszót szúrták be, ezzel elrontva az éneket. Mennyivel szebb és méltóbb a szentáldozáshoz a 169-es népének mind tartalmában, mind megfogalmazásában!
Természetesen vannak szépen fogalmazott gitáros énekek, de a rossz szöveg, vagy dallam az egész éneket, és ezáltal a liturgia méltóságát is rontja. A gitáros zene előadásának megfelelő módja sok helyen még nem fejlődött ki: van olyan hely, ahol a „zene-bandák” a szentélyben, ill. a padok és szentély között játszanak. Előfordul, hogy előadás módja nem megfelelő: remegnek a templomfalak a basszusgitártól, vagy a hangnemeket tévesztik el; mindezek nevetségessé teszik a szentmisét (pl. egy elrontott, majd röhögve végigénekelt Sanctus). Sokszor egy csendes mise nagyobb méltóságot ad a celebrációhoz, mint egy gitáros mise.
5. A Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek tükrében
A RMÁR 366. pontja kimondja, hogy „a mise rendjének hivatalos énekeit, például az Isten Bárányá-t, nem szabad más énekkel helyettesíteni”. Ez azt jelenti, hogy az állandó énekrészeket (Kyrie [52. pont], Gloria [53. pont], Agnus Dei [366. pont], Sanctus ) más énekszövegekkel nem lehet helyettesíteni, csak a hivatalos fordítást lehet használni. Így a Szent vagy/ Szent vagy/ Szent vagy mindenség Ura/ Szent vagy/ Szent vagy/ Szent vagy/ Dávidnak fia kezdetű ének (191.) nem vehető a Sanctusra, vagy a Tied a dicsőség (211.) nem énekelhető Gloriára. A közölt 11 Kyrie-ből 2 használható, a 12 Gloriából 1 darab érvényes (ráadásul annál az egynél is jószándékú van a hivatalos jóakaratú helyett), a 12 Sanctusból 5 db. Több Szent vagy... -ot elfogadhatónak vettünk, ahol bár a szöveg megvolt, mégsem megfelelő sorrendben következtek az ének sorai (158/C, 302/C,192,193),tehát tulajdonképpen egy darab megfelelő Sanctus van, mégpedig a 159/C. A 4 közölt Agnus Dei-ből pedig 3 félig-meddig jó, teljesen a 158/D fogadható el.
6. Összegzés
A gitáros zene problémája tehát az, hogy, összekeveri a világi és szakrális teret: mind a dallam (világi énekek dallamára íródva, ritmus, előadásmód), mind a szöveg (refrének, fogalmazásmód) esetében. Többségükre jellemző, hogy tartalmuk, verselésük infantilis, zeneileg pedig igénytelen. Szükség van a világi zene „megkeresztelésére”: a világi dallammal Istent is dicsőíthetjük, ha megfelelő szövegetírunk hozzá. A templomba azonban a szent zene való, nem a világi. A gitáros zene tehát a liturgián kívül kaphat szerepet: hittanórákon, tábortüzeknél, ifjúsági lelkigyakorlatokonill. programokon. A templomban pedig a gregoriáné és az orgonáé a főszerep, mert ezek tudnak méltóságot adni a liturgiának és segíteni a lelki elmélyülést.
Írta: Endrédy Balázs
Lektorálta: Kudari Enikő, Szirt Ádám
Forrás: Gloria TV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése