A szívek átváltoztatásának ereje

Jézus Szíve főünnepe

1.) A lángoló szív mind az ikonográfiában, mind a köznyelvben előfordul. Két szerelmes emberre azt szoktuk mondani, hogy 'szívük lángra lobbant” egymás iránt. Az ikonográfiában – pl. egyházi díszítéseken – gyakran találkozunk Jézus töviskoszorúval átfogott lángoló szívének ábrázolásával.

A szív itt Jézus irántunk mutatott lángoló szeretetét fejezi ki a képzőművészet eszközével. A mai ünnep – Jézus Szentséges Szívének főünnepe – ennek a lángoló szeretetnek állít emléket. Jézus Szívének ünnepének tárgya természetesen nem egy emberi izomcsomó, hanem az a szeretet, amely képes volt feláldozni magát a kereszten mindnyájunk üdvösségéért. Vagyis az ábrázol lángoló szív Jézus egész istenemberi mivoltát jelöli. Ha szabad azt mondani: a Szív Jézus logója. De hogyan alakult ki ez a „logó”?

Jézus Szent Szíve kultuszát egy francia vizitációs nővér, Alacoque Szent Margit látomásai erősítették meg. A 17. század második felében élt nővér tanúja volt Jézus néhány megjelenésének. A megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást és áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív oltalmába ajánlotta magát és ezt a felajánlást később hívő lelkek, közösségek, városok és nemzetek követték egészen napjainkig. Tény, hogy számos szent köszönheti a Jézus Szíve tiszteletnek szentté válását. Tény, hogy napjainkban is számos hívő ember – köztük fiatalok is – járulnak minden hónap első péntekén szentgyónáshoz és szentáldozáshoz. Tény, hogy több család imádkozza el minden hónap első vasárnapján a Jézus Szíve családfelajánlási imát, és helyezi családtagjait Jézus Szíve oltalmába.

Tény, hogy a Jézus Szíve mozgalom ma is utat talál az emberek szívéhez. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus lángoló szíve ma is lángra lobbantja az emberi szíveket. Azért helyeznek el a családok Jézus Szíve képet otthonukban, mert Jézus megígérte Alacoque Szent Margiton keresztül, hogy „megáldja a házakat, ahol a Jézus Szíve képet kifüggesztik”. Azért végeznek nagykilencedet – kilenc egymást követő hónap első péntekén szentáldozást -, mert Jézus azt ígérte, hogy „megadja nekik a végső állhatatosság kegyelmét és nem fognak szentségek nélkül meghalni.”

2.) Szükségünk van lángoló szívű emberekre!

Sportolókra szokták mondani, hogy „nagy szíve” van. Ez alatt nem a sajátos „sportszívet” értik, hanem azt a lelkesedést, ami hajtja őket. Ha pedig egy csapat lelkesedés nélkül játszik, látszik rajta, hogy feladta már a küzdelmet – akkor azt mondják rá, hogy a csapatban nem volt szív.

Lángoló szívű emberekre nem csak a sportban van szükség. A vallásosságban is szükség van lángoló szívű emberekre. A lángoló szívű ember magával tud ragadni másokat; akár a sportban a csapattársait, akár a vallásos áhítatban más hívőket. Alacoque Szent Margit lángoló szívű apáca volt, aki még a francia királyt is rá tudta venni, hogy szentelje országát Jézus Szívének. Megtette.

Lángoló szívű apáca volt az 50 évvel ezelőtt elhunyt Mester Margit is, aki a farkasréti temetőben nyugszik. Írásaiban a mostani Család Évében is használható gondolatot olvastam. A keresztények feladata az engesztelés: „A szeretettel kell engesztelni a szeretetlenségért. Így pl. a szeretetben és egyetértésben élő hitvesek, ajánlják fel, tegyék mintegy az oltárra istenakarta hűségüket és szeretetüket engesztelésül a sok válásért, egyenetlenkedésért...” A keresztények feladata az apostolkodás: Ennek módszere pedig „mosoly az arcon, másokat dicsérő szó az ajkon, segítőkészség a kézben.”

Lángoló szívű szent volt Lisieux-i Teréz is, aki rövid életében a papokért imádkozott. Egyik imájában arra kéri Jézust, hogy „adja meg papjainak a kenyér és bor átváltoztatásának erejével a szívek átváltoztatásának erejét is!”

Lángoló szívű ember volt Boldog II. János Pál pápa is, aki halála előtti évben (2004-ben) Jézus Szíve ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. A pápa tudta, hogy előbb a lelkipásztornak kell lángoló szívűnek lenni ahhoz, hogy a hívek is kövessék ezt a példát. A lelkesedés ugyanis az egyik szívtől a másik szívig tart. Amikor a feltámadt Jézus találkozott az emmauszi úton két letört tanítványával, majd kifejtette a Messiás szenvedéséről szóló jövendölések értelmét, akkor a tanítványok szíve is lángra gyulladt: „Ugye lángolt a szívünk, mikor úrközben kifejtette az írásokat” - mondták a tanítványok (Lk 24,32). - Ma azt kérjük Jézustól, hogy adja meg nekünk is ezt a hitünkért való lángoló lelkesedést, hogy mi is lángra lobbantsunk más lelkeket.

Forrás: Farkasréti Mindenszentek Plébánia