Erdey Ferenc:
Engeszteljük Mária Szívét
Köszöntő
Az élet vándorának, amikor a
messze idegenben rója vándorlásának útjait, az melegíti szívét és ad erőt a
fáradtságban, hogy van valaki, aki gondol reá, aki szerető szívvel aggódik érte
és várja őt haza!
Az emberiség soha nem érezte
ennyire, mint most, hogy vándorlásának szenvedései, elhagyatottságának kínjai
között neki is csak ez az egyetlen vigasztalás maradt: van valaki, aki gondol
reá! Van valaki, aki jóságos szívvel aggódik érte! Van valaki, aki haza várja!
Fatimában tudtuk meg, hogy nem
vagyunk magunkra hagyatva, hogy jóságos Szűzanyánk gondol reánk és törődik
velünk! Ott mondotta el nekünk, hogy nagyon szeret és fáj Szívének, hogy nem
hazafelé vesszük életünk útjait! Ott nyilatkoztatta ki, hogy vissza kell térni
a helyes útra, mely az égi hazába vezet, hol ő vár már minket.
Fatimában tudtuk meg, hogy
jóságos anyai Szíve fáj a mi bűneink és szenvedéseink miatt. Megmutatta Szívét,
hogy megindítson és magához édesgessen! Megmutatta Szívét, mert Isten ennek
közbenjárására, ennek engesztelésére irgalmaz! Csak azt kívánja, hogy ezt a
tisztaságos Szívet, melyet Isten is legjobban szeret az összes emberi szívek
között, mi is tiszteljük, szeressük és engeszteljük!
Látjátok-e, hogy milyen szomorú e
tisztaságos Szív?!
Igen, mert fáj neki, hogy nem
szeretitek és nem engesztelitek a jó Istent! Pedig Isten úgy határozott, hogy
ezt a jóságos, tisztaságos Szívet engeszteljétek és vele egyesülve nyújtsátok
át engesztelő áldozatotokat az Úrnak!
Ezért kell tehát e Szívet
engesztelni!
Ezért csendül ki a fatimai
üzenetből is e hívó hang: Engeszteljük Mária Szívét!
Igen, engeszteljük égi Anyánk
jóságos, szerető Szívét!
Vele egyesülve engeszteljük e
nehéz időkben azt, aki e Szívet mindegyikünknél jobban szereti!
Erdey Ferenc
A könyv előjegyezhető itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése