I. Az egység kovászaLáttuk, mennyire kívánja Jézus, hogy a keresztények egységben legyenek. Szemben áll ezzel a keresztény felekezetek szétszakítottsága!
Roger Schutz (ejtsd: Rozsé Sütz) világhírű protestáns szerzetes. Elhatározta, hogy létrehoz egy szerzetesi közösséget, amelynek tagjai különböző keresztény egyházakhoz tartoznak. Életükkel akarták bizonyítani, hogy a különböző hitvallású keresztények képesek együtt élni. Letelepedtek a franciaországi Taizében (1943-ban). 20 évig semmi különös nem történt körülöttük. Az 1960-as években azonban a keresztény világ felfigyelt rájuk. Ma fiataloknak évente százezres tömegei keresik fel közösségüket. Világszerte rendeznek ifjúsági találkozókat amelyeken az egyházak és minden ember közötti egységet is hirdetik és a keresztények apostoli küldetését.
A keresztények egységének tanúja a Fokoláre Mozgalom is. A Fokoláre célja, hogy a keresztények és a jóakaratú emberek „egyek legyenek”, Jézus vágyának megfelelően (Jn 17,20–24). Az ő közösségeikben is együtt élnek különböző egyházak keresztényei. Mára az egész világon elterjedt lelkiségük. Meghívják tagjaikat, hogy ápolják a kölcsönös szeretetet a más egyházakhoz tartozó keresztényekkel, és minden jóakaratú emberrel.
II. „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21)
1. A világ egységre vágyik
– A világ jóakaratú embereiben mindenfelé jelentkezik az igény, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz; hogy elhárítsák a világot fenyegető rémeket: a gyűlöletet, a háborút, a környezetszennyeződést, az atombombát
– A keresztény egyházak különösen átérzik felelősségüket. Tudják, hogy a világ egységéért elsősorban ők a felelősek. Hiszen Jézus a keresztényekre bízta, hogy egymás iránti szeretetükkel hívják meg a világot a teljesebb egységre (Jn 17,23; 13,35).
2. A kereszténység szétszakadásáról
– Hogyan szakadt szét? – A keresztények is botló emberek. Köztük is voltak kezdettől hibák és viszályok,
(vö. 1 Kor 1,10–13), amelyek egyes esetekben szakadáshoz vezettek. Így új egyházi közösségek jöttek létre, amelyek rendszerint néhány szentírási kérdést máshogy értelmeztek, mint a „római egyház”.
A Katolikus Egyház a legfontosabb tanításbeli kérdésekben hű maradt Jézus tanításához, de életében, magatartásában ismételten voltak hibák. Ezek is közrejátszottak abban, hogy egyesek elszakadtak tőle.
– A Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinaton ünnepélyesen bocsánatot kért Istentől és az elszakadt testvérektől mindazokért a vétkekért, amelyek által az Egyház tagjai és vezetői is felelősek a szakadásokért (Az ökumenizmusról 3,7), hasonlóan II. János Pál és XVI. Benedek pápák is.
Az úgynevezett nagy egyházszakadások okai között pl. megtaláljuk a korabeli római egyházi vezetés merevségét, az egyházi vagyont stb. is. Fellelhető továbbá az emberi hiúság, politikai féltékenység, és mindenekelőtt a Jézus akarta egység iránti érzék gyengülése.
– Az ortodox egyházak (más néven keletiek vagy görög keletiek vagy a pravoszlávok). – nagyo közel állnak a Katolikus Egyházhoz. Lényegi különbség csak egy, hogy nem fogadják el a pápa főségét. – Papságukat az apostoloktól kapott megbízatásra vezetik vissza, vannak szentségeik, szentmiséjük. Ezért a katolikusok szükség esetén azaz, ha nincs közelben katolikus templom, áldozhatnak az ortodox liturgián is. Gazdag lelki életi és liturgikus hagyományokkal rendelkeznek. Virágzik náluk a szerzetesség. – A keleti egyház elszakadásának (1054) hátterében pl. ott húzódik Bizánci és a Római császár hatalmi, szemléleti viszálya. – Folynak az egyesülésre törekvő tárgyalások.
– A reformáció okai közt szerepel, hogy a sok jogos reformot is követelő „reformátorok” igényeit a vatikáni vezetés nem vette eléggé tudomásul. – A feszültség a lutheri szakadáshoz vezetett (1517). A reformátorok később további vitákba keveredtek egymással, és a mai napig új és új ágakra szakadtak. Ezek száma ma több 10.000.
– Az anglikán egyház – elszakadásának indító oka volt, hogy VIII. Henrik angol királynak a pápa nem engedélyezte hogy elküldje feleségét és második házasságot kössön. Erre ő egész népét a pápától való elszakadásra kényszerítette, és magát nyilvánította az egyház fejének (1531) (majd több feleségét kivégeztette). Utódai alapították meg véglegesen az anglikán egyházat.
2. A katolikus és protestáns egyházak különbségei
– A protestáns egyházak nem jellemezhetők egységesen, mert egymástól is különböznek; illetve az egyházkerületek között is lehetnek egyházfegyelmi vagy tanításbeli különbségek.
A legfontosabb hitkérdésekben a protestánsok és a katolikusok ugyanazt vallják: Hisznek a Bibliában, mint Isten szavában, a Szentháromságban, Jézusban, mint megváltónkban, a keresztség szentségében, imádkoznak, gyakorolják a szeretet-szolgálatot.
A reformáció pozitív mondanivalója katolikusok számára: Egy olyan korban jött létre, amelyben az Egyház vezetésébe és életébe sok világi elem keveredett (a világi hatalom logikája; számos vallási szokás kiüresedése stb.). A reformáció Isten és Jézus Krisztus egyedülálló fenségére irányította a figyelmet; valamint a hitre, és a Bibliára, mint Isten Igéjére.
A katolikus Egyház jézusi alapelve: a viták között is megmaradni az egységben a pápával, az egyházi elöljárókban. A Szentlélek az egységben tudja vezetni Egyházát. Ez a hit őrzi a mai napig az egységet.
A katolikusok és a protestánsok közötti párbeszéd alapjait a II. Vatikáni Zsinat fogalmazta meg egyértelműen. E tanítások nagyrészt korábban is jelen voltak Egyházunkban, de olykor elhomályosultak. A következőkben a II. vatikáni zsinat tanítására alapozunk.
A protestánsok így szokták megfogalmazni a hit-tanításokat, amelyek őket a katolikus egyháztól megkülönböztetik. (A két legfontosabb különbséget vastagon szedtük!)
A Római Katolikus Egyház szerint A protestánsok szerint
1. Hitünk alapja Szentírás és hagyomány Csak a Szentírás (sola scriptura)
2. Üdvösségünk alapja Kegyelem és érdemszerző tetteink Csak a kegyelem (sola gratia)
3. Az üdvözülés útja Hit és jócselekedetek által Csak a hit által (sola fide)
4. Közbenjárónk Mindenekelőtt Jézus, de mellette Mária,
a szentek és a hívők is Csak Krisztus (solus Christus)
5. Az Egyház feje Jézus Krisztus és helytartója, a pápa Csak Jézus Krisztus (solus Christus)
6. Az „úrvacsora” Jézus Krisztus valóságos megjelenik Csak emlékezünk az utolsó vacsorára (reformátusok); csak a hívő számára és csak a vétel pillanatában (evangélikusok) csak a hívő számára jelenik meg, és csak a vétel pillanatában (evangélikusok)
7. Képek, szobrok. Jézus és titkai ábrázolhatóak „Faragott képet ne csinálj magadnak”
Vegyük sorba e különségeket, s lássuk, melyek a ma is létezők, s melyek azok, amelyek már túlhaladottak, vagy könnyen feloldhatók.
a) A két legsarkalatosabb különbség tehát: hogy a protestánsok nem fogadják el a pápa főségét (és általa az Egyház egységét), illetve a felszentelt papságot, és nem fogadják el, hogy a szentmisében Jézus valóságosan megjelenik.
1. A pápaság elutasítása a fenti 5. tételhez kapcsolódik: Csak Krisztus (Solus Christus) – A reformáció korában az Egyház sebe volt, hogy a pápa, a főpapok gyakran világi hatalmasságok, földesurak voltak (erről bővebben vö. a 25. f. az Egyház bűneiről). Ez érthetőbbé teszi a reformátorok szembefordulását a hierarchikus renddel és az „apostoli folytonossággal”, pap-szenteléssel. – A protestáns lelkészeket megbízzák vagy választják: nincs Jézusig visszavezethető apostoli megbízatásuk. (vö. 31. f.). A katolikusok hiszik, hogy ha Jézus egyházat alapított, tudta, hogy vezetői között lesznek bűnös emberek, de ez az egyház egész rendjét, a péterre alapozást nem változtathatja meg.
2.Az Eukarisztia elutasítását a fenti 6 tétel fogalmazza meg: A kenyér és bor nem változik Jézussá!–
A reformáció tagadásást érhetőbbé teszi, hogy abban a korban a szentmise sofelé volt kevéssé átélt, méltatlan. Ma a Katolikus Egyház is küzd azért, hogy az Eukarisztiát igaz hittel vegyük (és ne formalizmusból)! – A reformáció kálvini ága a katolikus Eucharisztia-felfogással kapcsolatban odáig ment, hogy azt bálványimádásnak nevezte, mert úgymond a kenyeret imádjuk.
A protestánsok többféleképpen értelmezik úrvacsorájukat. A reformátusok szerint ez csak emlékeztet bennünket Krisztus szeretetére (az utolsó vacsorára – belőle származik az „Úrvacsora” elnevezés), hogy általa lelkileg egyesüljünk Jézussal. Az evangélikusok szerint aki hittel veszi a kenyeret és bort, az a vétel pillanatában egyesül Jézussal. Mi katolikusok többet merünk hinni, amit maga Jézus ígért: hogy az átváltoztató szavakra a kenyér és bor valóságosan Jézus testévé és vérévé változik. Hiszen Ő mondta: „Az én testem valóban étel, s az én vérem valóban ital”; „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Jn 6,56; Mt 26,26-28; 1Kor 111,23-25 stb.) Viszont mi is valljuk, hogy az átváltozott kenyér és bor vétele csak azok számára lesz éltető, akik hittel veszik azt (vö. 1 Kor 11,27–30; 38. és 22. f.!). – A katolikusok vallják, hogy templomaikban Jézus jelen van az Eukarisztiában (ezt jelzi az örökmécses), ezért tudjuk elvinni a betegekhez az Oltáriszentséget, ezért lehetséges „szentségimádás”; míg a protestánsok ezeket nem fogadják el.
b) Lássuk a többi különbségeket
1. tétel: Csak a Szentírás (Sola scriptura). Háttere: A reformáció korában az Egyházban háttérbe szorult a Szentírás. A nép életét sokfelé jobban a formák, hagyományok irányították. A reformáció a Szentírás központi helyretételéért küzdött.
– Persze a Katolikus Egyház szerint is hitünk legfőbb alapja a Szentírás. De mi hozzátesszük, hogy a Szentírást, illetve Jézus tanítását jobban megértjük, ha megvizsgáljuk a „Szent hagyományt”: vagyis azat, hogy mit mondtak az „apostoli atyák” (azok a teológusok, írók, akik még ismerték az apostolokat, vagy az ő tanítványaik voltak), illetve amit az Egyház évszázadokon át tanított. Márpedig ezek a tanítások egyeznek azzal, amit ma a katolikus Egyház tanít.
Lássunk egy példát a hagyomány fontosságára. A protestánsok vitatják Jézus valóságos jelenlétét az Eukarisztiában, s a reformáció kora óta felmerül az állítás, hogy ezt a tanítást a katolikusok csak az ezredforduló táján vezették be. Megvizsgálva az ősegyházi írásokat, nyilvánvaló, hogy az egyház az első századok óta vallotta, hogy Jézus valóságosan jelen van a szentmisén átváltoztatott kenyérben és borban (ezért vihették el azt a betegekhez is, már az első századok óta).
A katolikusok, és azóta sok katolikussá megtért protestáns megállapítja: hogy az apostolok korában, vagy röviddel utánuk élt „egyházatyák” bizonyára jobban tudták, mit akart Jézus mondani egy-egy tanításával, mint pl. Kálvin, akik 1500 évvel Jézus után elkezdett másképpen értelmezni egyes tanításokat.
2–3. tétel: Csak a kegyelem (Sola gratia).
Hogyan jöhetett létre a vita? – A reformáció korában több keresztényben élt a tévedésben (és egyesek ma is!), amely valaha a farizeusok tévedése volt: ha én betartok bizonyos vallási előírásokat, ezekkel a tettekkel kiérdemlem Isten kegyelmét. Ha eljárok templomba, ha gyónok, áldozok stb., akkor Istennek tetsző vagyok. – Ezzel kapcsolatos, hogy a reformáció évtizedeiben élesedett ki a „búcsúk” kérdése. Az Egyház tanítása szerint „búcsúban” az részesül, aki Jézussal akar egyesülni, s a hitből fakadóan tesz valamilyen jót, pl. adakozik. De Németországban, ahol Luther élt, a búcsút hirdető szónokok gyakran egyoldalúan a tettekre (a Rómában építés alatt álló Szent Péter-bazilikára adandó pénzre) helyezték a hangsúlyt. Úgy tűnt, azt mondják: ha befizetsz egy bizonyos pénzt (ez egy tett!), akkor kegyelemben, megigazulásban részesülsz. Luther elsőként az ellen támadt, hogy a tettek hit nélkül kegyelmet közvetíthetnének.
A Katolikus Egyház is vallja, hogy az ember csak Krisztus megváltó kegyelméből üdvözül; s a keresztény ember „megigazulásának” útja, hogy hittel átadja Krisztusnak életét. De a katolikusok hozzáteszik, hogy az üdvösség feltételei a „tettek” is: hogy a jócselekedetekkel, amelyekre Krisztus hívott bennünket (pl. Mt 25,40) válaszoljunk Jézusnak. – A Szenítrás sokszor hangsúlyozza ezt: Jézus mondja: „Aki hallgatja tanításomat, és tettekre nem váltja, az ostoba emberhez, aki házát homokra építette” (Mt 7,26). „A hit, tettek nélkül önmagában halott” (Jk 1,22; 2,17). Tettekkel „termünk gyümölcsöt Istennek”, ezek erősítik hitünket (Róm 7,4).
A legújabb korban megszületett katolikus és lutheránus vezetők augsburgi nyilatkozata (1999): eszerint a tettek és a megigazulás kérdésében nincs lényegi különbség közöttünk. A katolikusok is vallják, hogy Isten kegyelme elsődleges az üdvösséghez (megigazuláshoz), és a lutheránusok is vallják, hogy a megigazulásban az egyénnek is közre kell működnie tetteivel.
4. tétel: Csak Krisztus (Solus Christus) – A reformáció ellenérzését váltotta ki, hogy a népies vallásosságban egyesek olyan jelentőséget tulajdonítottak Szűz Máriának vagy a szenteknek, hogy szinte Krisztussal vagy Istennel egy szintre helyezték őket. – Krisztus az egyetlen Megváltó, mondja a reformáció. Ezt mindig vallották a katolikusok is. A szenteket és Máriát sosem imádtuk. Úgy tekintünk rájuk, mint akik testvéreink Krisztusban, és hasonló módon közbenjáróink és imádkozhatnak értünk, ahogyan egymásért is imádkozhatunk (vö. erről bővebben a 30. f.!).
7. tétel: Isten titkait tilos ábrázolni! – A tíz parancsban ez áll: „Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön… Ne borulj le ilyen képek előtt, mert én az Úr féltékeny Isten vagyok…” (Kiv 20,4; MTörv 5,8-9)
Az Ószövetség Istene, végtelen, láthatatlan. Az idézett parancs nyilvánvalóan a bálványimádást tiltotta! Az Újszövetség újdonsága: hogy Isten láthatóan jött közénk Jézusban. A keresztények számára ezért a legelső idők óta természetes volt, hogy Jézust és életének eseményeit ábrázolták. Már a katakombák falain, az első századokból fennmaradt festményeken is megtaláljuk hitünk nagy témáit. – Kálvin és követői ma is szemére vetik a katolikusoknak és ortodoxoknak, hogy a képek és szobrok használatával Isten parancsát szegik meg. Pedig Jézus megtestesülése óta tévedés ezt állítani. És ismét látjuk, hogy az Egyház kezdettől fogva úgy értelmezte ezt, ahogyan a katolikus egyház.
A katolikusok és protestánsok közötti idézett különbségekről tudnunk kell, hogy a protestáns gyermekek, a fenti különbségeket alaposan tanulják hittanóráikon, s ezeket ismerik a felnőttek is. Pedig ma egyre több protestáns és katolikus teológus állapítja meg: hogy e nézetkülönbségek egy része már nem létezik (amint pl. az augsburgi evangélikus-katolikus nyilatkozat kijelentette, a hit és a tettek viszonyával kapcsolatban; amint láttuk Máriának és a szenteknek imádásával, vagy a képekkel kapcsolatban).
4. Úton az egység felé
Korunk kereszténysége látja, hogy az egység a kölcsönös megértés által jöhet létre. Kiindulópontja az egyes egyházak és keresztények Krisztusban való megújulása. A kölcsönös párbeszéd ápolására számos lépés történt. A nem katolikus egyházak e célból indították útra az „ökumenikus mozgalmat”. A Katolikus Egyházat ugyanez a vágy mozgatta a II. Vatikáni Zsinaton. Az egymással való találkozás alkalmai világszerte az ökumenikus imahetek, illetve számos egyéb alkalom.
A II. Vatikáni Zsinat új indításokat adott az ökumenikus cselekvésre.
•A katolikusok is tanulhatnak a többi keresztényektől, pl. az ortodox egyházak liturgikus életéből, a protestáns egyházak bibliaszeretetéből (ugyanott 15,21), az egyházi jellegű közösségek mély közösségi és imaéletéből.
•A zsinat kéri a katolikusokat, hogy „a krisztusi szeretet lelkületével közeledjenek a más vallású testvérekhez és vegyék ki részüket az ökumenikus munkából” (ugyanott 4).
•Végül aláhúzza: A különböző keresztény egyházak akkor kerülhetnek közel egymáshoz, ha az egyházakon belül a jézusi egység uralkodik. Tehát ma a katolikusok feladata az, hogy ne saját elgondolásaik szerint járjanak el, hanem egyetértésben egyházi elöljáróikkal.(Így pl. mi nem járulunk úrvacsorához protestáns templomokban, tanításaink lényegi különbsége miatt! Imádkozunk, hogy egyetértés jöjjön létre köztünk!)
III. Te is felelős vagy!
Korunk kereszténységének nagy feladata az egység helyreállítása. Hiszen így tudja meghívni a világot a jézusi egységre. E munkában neked is közre kell működnöd! – Feladatod: Figyelj e héten más egyházakhoz tartozó keresztény testvéreidre (rokonaidra, munka- vagy iskolatársaidra). Ismerkedj össze velük; erősítsd a kapcsolatotokat. Szövetséget is köthettek, hogy együtt legyetek a hit tanúi ott, ahol éltek.
Ha más hitvallású keresztények érzik, hogy szereted őket (ha Jézus él benned és kapcsolatotokban), akkor hozzájárulhattok a keresztények és a világ egységének építéséhez.
Összefoglalás
Melyek a legfontosabb különbségek, amelyek a protestánsokat még elválasztják a katolikusoktól? – A protestánsok nem fogadják el a pápa főségét és a felszentelt papságot, valamint nem fogadják el, hogy a szentmisében Jézus valóságosan megjelenik.
Hogyan szokták a protestánsok megfogalmazni a hit-tanításokat, amelyek megkülönböztetik őket a katolikus egyháztól?
A Római Katolikus Egyház szerint A protestánsok szerint
1. Hitünk alapja Szentírás és hagyomány Csak a Szentírás (sola scriptura)
2. Üdvösségünk útja Kegyelem és érdemszerző tetteink Csak a kegyelem (sola gratia)
3. Az üdvözülés módja Hit és jócselekedetek által Csakis a hit által (sola fide)
4. Közbenjárónk Mindenekelőtt Jézus, de mellette Mária,
a szentek és minden hívő Csak Krisztus (solus Christus)
5. Az Egyház feje Jézus Krisztus, és helytartója a pápa Csak Jézus Krisztus
6. Az „úrvacsora” Jézus Krisztus valóságos jelenléte Csak lelki jelenlét (reformátusok);
valóságos jelenlélt, de csak a vétel pillanatában, a hívő számára (evangélikusok)
7. Képek, szobrok. Jézus és a hit titkai ábrázolhatóak „Faragott képet ne csinálj magadnak”
Mi a teendőnk, hogy környezetünkben növekedjék a keresztények egysége? – 1. Jézus követése és egység egyházunkkal. 2. Szeretet és megértés a más keresztény egyházakhoz tartozó testvérek iránt.
TUDOD-E?
Milyen a vallások megoszlása a Földön? (2013-as adatok)
kereszténység 32%
iszlám 23%
hinduizmus 15%
buddhizmus 7%
kínai hagyományos vallások 6%
Keresztények megoszlása a világon
51%-a római katolikus,
37%-a protestáns,
12%-a ortodox.
Magyarország vallási megoszlása1
– Katolikus 71,8%
– Református 21,23 %
– Evangélikus 3,96 %
Forrás: Dr. Tomka Ferenc atya honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése