Ma Nagypénteken elkísérjük a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szenvedés, a kereszt útján, és feltekintünk az élet fájára. Szemléljük Üdvözítőnket a kereszt oltárán, az áldozat oltárán. Krisztus földi pályájának végén egyetlen szót mond, de azt igen nagy hangsúllyal: beteljesedett. Igen, beteljesedett. Jézus végigjárta élete útját, a betlehemi istállótól a Golgota hegyéig. Közben pedig tanított, betegeket gyógyított, imádkozott, megbocsátotta a bűnöket, kiűzte a gonosz lelkeket, feltámasztotta a halottakat, megszaporította a kenyeret stb. egyszóval szeretetet gyakorolt mindenkivel. S ezért a végtelen szeretetéért cserébe mi a hála, természetesen nem más, mint a kereszt, melyen minden beteljesedett, mert ennek így kellett lennie.
Beteljesedett, s e beteljesedés által vagyunk megváltott emberek. Ennek pedig örülnünk kell testvéreim, és nem szomorkodnunk, hiszen ha mindez nem történik meg, akkor még mindig itt állnánk megváltatlanul. Ezért a keresztúti ájtatosság csodálatos imádságát ujjongó szívvel kellene naponta mondanunk: imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert te szent kereszted által megváltottad a világot. - s benne engem is személyesen köszönöm Neked Uram.
Miért is mondom ezt, tehetnétek fel a kérdést testvéreim, hiszen Jézus nagyon sokat szenvedett értünk, hát akkor nem kellene nekünk is sajnálnunk, szomorkodnunk, hogy osztozzunk az Ő fájdalmában?
Egyrészt igen, természetes, hogy együtt kell érezni Vele, de kell, hogy bánatunkat elnyomja az öröm, az ujjongó öröm, hiszen, ahogy az előbb mondtam, általa vagyunk megváltott emberek. Mert nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultunk meg az értéktelen, bűnös életmódunkból, hanem Krisztusnak ez egészen tiszta, ártatlan báránynak drága vére által. Őáltala van megváltásunk, attól a pillanattól, hogy beteljesedett.
Ehhez az örömhöz-szomorúsághoz kapcsolódóan utalni szeretnék Jézus keresztútjának 8. állomására, ahol találkozik a síró asszonyokkal. Azt, amit mond még a Szentírás is megőrzi számunkra: Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt.
Mit üzen ezzel nekünk Jézus? Emberek ne sírjatok, engem nem kell siratni, inkább örüljetek, hogy beteljesítem Atyám akaratát, hogy megalázom magam egészen a kereszthalálig, hogy nektek megváltott életetek legyen! Sirassátok és utáljátok a bűnt, mely fullánkja a halál!
Ne engem sirassatok, és ne miattam szomorkodjatok, mert ha ezt teszitek, az azt jelenti, hogy semmit nem értetettek meg az Atya akaratából, a megváltás csodálatos művéből. Örüljetek tehát, hogy beteljesedett!
De mi történt abban a pillanatban, hogy kimondta: beteljesedett. Jézus lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét. S abban a pillanatban a templom kárpitja kettéhasadt, a pogány százados pedig felkiáltott: ez az ember valóban az Isten Fia volt.
Nagypéntek az év egyetlen napja, amikor Jézust az áldozat oltárán, a kereszten szemléljük. Ezt a szemlélést azonban mindaddig tovább kell folytatnunk lelkünkben, amíg saját magunk ki nem tudjuk mondani a századossal együtt, hogy: ez az ember valóban az Isten Fia volt, s hozzátehetjük, aki azért jött el ebbe a bűnös világba, hogy nekem megváltott életem legyen. Amen.
Marosi Szilvia
Forrás: Nemesvámosi Plébánia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése