Írország, Kr. u.
800-900
Történészek állítják, hogy a rózsafüzér eredete a 9. századi
Írországban van. Abban az időben, ahogy ma is, a 150 zsoltárt tartalmazó
Zsoltárok könyve nagyon fontos imakönyv volt a szerzetesek körében. A
szerzetesek és a papi klérus tagjai is, órákon keresztül recitálták vagy
kántálták ezeket a zsoltárokat (ez fontos szerepet játszott a zsolozsma
kialakulásában is). A kolostor környékén élő emberek csodálták és tisztelték
ezt az állhatatos imádkozási szokást, de mivel sem olvasni nem tudtak, sem
megjegyezni a hosszú zsoltárokat, így bánatukra, ők nem gyakorolhatták ezt az
imaformát.
Az első állomás
Egy ír szerzetes indítványozta a kolostor környékén élő
embereknek, hogy imádkozhatnának a 150 zsoltár helyett 150 Miatyánkot, s hogy
számolni tudják az imákat, tegyenek egy erszénybe 150 kavicsot. Ezt az
imamódszert már Remete Szent Pál is alkalmazta (Kr. u. 419). Később egy kötélre
kötöttek vagy 150 vagy 50 (a 150 egyharmadát) csomót, és ezt használták a
számolásra. Végül egy kis zsinór terjedt el, melyre 50 darab kisebb fadarabot
kötöttek rá.
A második állomás
Damiáni Szt. Péter (+ 1072) említést tesz arról, hogy ehhez
az imaformához elkezdték hozzáadni az Angyali üdvözletet (Lk 1,28). Nemsokára
az Angyali üdvözlet átveszi az 50 Miatyánk helyét, illetve a két imádságot
egyesítették.
A harmadik állomás
Néhány középkori teológus a 150 zsoltárt Jézus Krisztus
életének, halálának és feltámadásának elfátyolozott titkainak tartotta.
Összeállították ennek megfelelően "A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus
Krisztus zsoltároskönyvé"-t. Ez 150, Jézus tiszteletére szóló dicséretet
tartalmazott. Nemsokára Máriának is állítottak össze egy ilyen zsoltárkönyvet,
de 150 dicséret helyett 50 dicséretet számoltak, és ezt hívták "rosarium"-nak
(rózsakertnek), avagy virágcsokornak.
A negyedik állomás
1208-ban megjelenik a Szűzanya Szent Domonkosnak, és mint új
és hathatós fegyvert ajánlja neki a rózsafüzért. Domonkos "feléleszti és
elterjeszti" rendjében, és a rendhez közelállók között a rózsafüzért.
Az ötödik állomás
Kr. u. 1365 körül az Üdvözlégyeket tizedekre csoportosították
és egy Miatyánkot szúrtak minden tized elejére.
A hatodik állomás
Kr. u. 1409 táján alkalmi gondolatokat - meditációkat -
csatolnak az egyes Üdvözlégyekhez, főként a rosariumból.
A hetedik állomás
Kr. u. 1470-től a Domonkos-, a ciszterci és a karthauzi rend
elterjeszteni az egész Nyugati Egyházban az "új rózsafüzért".
A nyolcadik állomás
1400-1500 között a 150 Üdvözlégyhez tartozó gondolatokat
fametszeteken is ábrázolták. Ez azonban a képek nagy száma miatt a gyakorlatban
nem vált be. Így a képes rózsafüzér megrövidült, és egy kép - Jézus életének,
halálának és feltámadásának valamelyik titka - egy Miatyánk alá tartozott,
ahogy ma is tartozik.
A kilencedik állomás
Kr. u. 1700. Montfort Szent Lajos megírja azt a leggyakoribb
titok-csoportot, amelyet ma is használunk.
Forrás: Depositum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése