Szent Vencel élete

Vencel herceg a cseh Premysl uralkodóház gyermekeként született 903- ban vagy 905-ben. Atyja, Vratiszláv herceg volt a csehek második keresztény uralkodója; anyja, Drahomira hercegnő keresztény volt ugyan, de lelkületében még a pogány szellem élt. Vencel fejlődésére igen nagy hatással volt Vratiszláv édesanyja, Ludmilla, akit később szentként tisztelt az Egyház.

Vratiszláv herceg 921-ben, mindössze harminchárom esztendős korában meghalt. Az uralkodást felesége, Drahomira vette át, mert idősebbik fiát, Vencelt még túl fiatalnak tartotta, de maga is vágyott a trónra. Ezt a hatalomvágyat, úgy tűnik, kisebbik fia, Boleszláv örökölte. Drahomira úgy vélte, anyósa, Ludmilla összeesküvést sző ellene, hogy Vencel számára szerezze meg a trónt, ezért orgyilkosokat küldött, és tetini várában megfojtatta az öreg Ludmillát. Uralkodása azonban erőszakos volt, ezért általános elégedetlenség és zavargás támadt. Ekkor I. Henrik német király tudtával Bajor Arnulf avatkozott be, és arra kényszerítette Drahomirát, hogy adja át a trónt Vencelnek.

922-ben Vencel átvette az ország vezetését. Tizenhét vagy legfeljebb tizenkilenc éves volt, és mindössze hét évig uralkodhatott, hogy aztán vértanúként adja életét Krisztusnak.

Politikájában Nyugat felé hajlott, hogy a nyugati kultúrából minél többet át tudjon plántálni országába. Nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be udvarát, akik magukkal hozták a német királyság kormányzásának mesterfogásait is. A nyomor és műveletlenség enyhítésén fáradozott. Egyházalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség terjedését is széles körben elősegítették.

Egyházpolitikájában a clunyi reform mellé állt, s szerette volna elérni, hogy a még meglevő pogányság végleg eltűnjön. Magánéletében példás keresztény volt: ítéleteiben igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú. Valószínűleg nem is nősült meg. Az általa alapított templomok szentelési évfordulóját rendszerint a helyszínen ünnepelte.

Népe örömmel vette szent királya vezetését, ellenségei azonban egyre nyíltabban fejezték ki gyűlöletüket. A pogányságot még mindig ápoló és féltő párt egyre növekvő haraggal látta, hogy Vencel keze nyomán a kereszténység tért hódít és megerősödik. A fanatikus, nacionalista gondolkodású urak pedig azt rótták föl Vencelnek, hogy a német királyság felé húzó politikájával elárulja a cseh nemzetet. Mindkét párt Vencel öccsében, Boleszlávban találta meg a vezért, aki örömmel kapott a lázadók által fölkínált hatalom után, s végül oka lett testvére meggyilkolásának is.

Vencelt halála után vértanúként tisztelték nemcsak Csehországban, hanem hamarosan egész Európában is. Holttestét még I. Boleszláv uralkodása alatt vitték át Prágába, az általa alapított Szent Vitus- templomba. A csehek nemzeti patrónusként tisztelik, sőt Szent Vencel családjának tekintik magukat, és Vencel koronája a nemzet szimbóluma számukra.

Ünnepét halála napján, szeptember 28-án ülték, a római naptárba 1670- ben vették föl.

Forrás: Szentek élete

Imaest gyermekre vágyóknak

Pálos Szent Kereszt búcsú Klastrompusztán

Idén újra eljuthattam Klastrompusztára, ahol az elsőként épült pálos kolostor romjainál kialakított szabadtéri oltárnál pálos búcsúi szentmisén vehettünk részt. Külön busz is indult a Sziklatemplomból, de én egy kisbusznyi énekkaros különítménnyel utaztam. Út közben kicsit eltévedtünk, de időben odaértünk az általunk szállított orgonával együtt. A szentmisén a De Angelis misét énekeltük és az Éneklő Egyház énekeit. A szentmisét Botond testvér helyett idén János atya celebrálta, ő volt a főcelebráns és Zsongor atya illetve a területileg illetékes atya koncelebráltak. Nagyszerű volt a szentbeszéd, a bejegyzés végén video részleten meg is hallgatható.A szentmise után Szent Kereszt hódolatra lehetett menni. A kereszt felső részén az eredeti Szent Keresztből egy darabka ereklyeként ott volt, nekem nagy kegyelem volt ez a hódolat.Délután egy fogadáson is részt vehettünk a Kultúrházban a már hagyományossá vált babgulyás nagyon ízletes volt, utána pedig rétest ettünk. Később mi még elkirándultunk Esztergomba és látogatást tettünk a Szamos cukrászdában. Nagy örömmel és hálatelt szívvel tértünk haza a kapott testi lelki ajándékokért. A képeket Széncinege és Kanári készítette, köszönet érte nekik.

Íme, Kanári képei:

Széncinege egy más perspektívából fotózott:

Világmisszió ünnepe

Teréz - A szeretet kis útja

Missziós vasárnap 2013

Kis Szent Teréz Breviáriuma

A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái lelkigyakorlata fiataloknak

Imádság a város szívében Boldog Charles de Foucauld nyomdokán

HOL?

Budapesti Oltáriszentség Plébánia kápolnájában

1064 Budapest, Vörösmarty u. 40.

MIKOR?

2013. szeptember 18-án

18.00 – 19.30.

A következő imaestek várhatóan:

okt. 2.16.30. – nov. 13.27. – dec. 11.

Szeretettel hívunk minden imádságra

 vágyó testvérünket!

Szentségimádás idézetekkel a názáreti lelkiség irodalmából és bibliai megosztás

Az imaeste előtt 17 órától a helyszínen, a plébániai szentmisén is részt lehet venni!

Kapcsolat: Medgyessy László – 06-30/610-8295 (medgyessylaszlo@gmail.com)

A lelkiségről további információ:   www.nazaret.hu,   www.jezuskistestverei.hu

Ars Sacra fesztivál

Szent Kereszt felmagasztalása

Krisztus keresztjének fennmaradt részei és szilánkjai az egész világon több helyen fennmaradtak. Ilyen Szent Kereszt ereklye Budapesten is van a Sziklatemplomban, melyet minden évben ezen a napon kitesznek hódolatra a szentmisék után.

Szent Kereszt ereklye

Virrasztás a Hit évében

Medjugorjei üzenet

"Drága gyermekek! Mindnyájatokat szeretlek. Ti mindannyian, gyermekeim, mindannyian a szívemben vagytok.  Édesanyai szeretetem mindnyájatoké, és szeretnélek elvezetni mindnyájatokat Isten örömének megismerésére. Ezért hívlak benneteket.  Alázatos apostolokra van szükségem, akik nyitott szívvel fogadják Isten Igéjét és segítenek másoknak abban, hogy Isten Igéje által megértsék életük értelmét. Gyermekeim, ahhoz, hogy erre képesek legyetek, az ima és a böjt által meg kell tanulnotok szívből hallani és alázatossá válni. Meg kell tanulnotok elvetni magatoktól mindazt, ami eltávolít benneteket Isten Igéjétől, és csupán arra vágyakozni, ami közelebb visz hozzá. Ne féljetek! Itt vagyok. Nem vagytok egyedül. Kérem a Szentlelket, hogy újítson és erősítsen meg benneteket. Kérem a Szentlelket, hogy másokat segítve ti is gyógyuljatok. Kérem Őt, hogy általa Isten gyermekei és az én apostolaim legyetek."

Ezután nagy aggodalommal mondta:

"Jézusért, Fiamért szeressétek azokat, akiket Ő meghívott és csak azon kezek áldására vágyakozzatok, amelyeket Ő megszentelt. Ne engedjétek, hogy a gonosz uralkodjon. Újra ismétlem - Szívem csak pásztoraitokkal fog győzni. Ne engedjétek a gonosznak, hogy elszakítson benneteket pásztoraitoktól. Köszönöm nektek."

A Szűzanya 2013. szeptember 2-i üzenete

Forrás: MBKSZ

Pálos búcsú Klastrompusztán

Jézus alázatra tanít

P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 22. vasárnapra

Isten Fia, aki érettünk emberré lett, aki beteljesítette az izajási Szenvedő Szolga sorsát, amikor „engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” - a legnagyobb példát adta az alázatosságra. Többször hirdette, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga, megmosta tanítványai lábát.

Jézus a vasárnapi evangéliumi szakaszban is az alázatra tanítja az előkelő farizeus házában a meghívottakat, amikor látja, hogy válogatják a főhelyeket: „Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre…” Tanítása nekünk is szól. Ma is tapasztaljuk lakodalmak, ünnepségek alkalmával, hogy az előkelőbbeknek át kell adni az első helyeket; a szerényeket ilyenkor nem éri szégyen. De itt nem csupán bizonyos udvariassági szabályok megtartásáról van szó.

A jézusi alázat nem csupán illendőség diktálta szerénység, hanem a cím- és rangkórság megbélyegzése, amely mögött a gőg és a másokat elnyomó törtetés húzódik meg. Ő maga, a Mester több ízben tanította apostolait is, hogy náluk, az ő követőinél ne úgy legyen, mint a társadalmi-politikai életben, ahol sokszor a jobb helyekért való törtetés, az uralkodási vágy érvényesül, hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen a többiek szolgája. Többször hirdette, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért. Szenvedése előtt, mint rabszolga, megmosta tanítványai lábát,

Örömmel látjuk – és ezt a nagyvilág csodálja –, hogy Ferenc pápa megválasztása első pillanatától kezdve minden szavával és gesztusával a jézusi alázatra ad példát bíboros társainak, a római Kúria papjainak, püspököknek és papoknak egyaránt. Az ősi maxima szerint a pápa: „servus servorum Dei” = Isten szolgáinak szolgája.

Ferenc pápa nem trónról uralkodik, hanem szolgálni akarja Krisztust és Egyházát, az embereket alázatos egyszerűséggel. Róma püspökének pápai lakosztálya a Szent Márta-ház egy szobája, a testőrsége számát lecsökkentette, közvetlen kapcsolatba kerül a hívősereggel. Sok szó esik a Kúria reformjáról. Ez kétségkívül előkészületben van.

De Ferenc pápa számára fontosabb és sürgetőbb az egyházi vezetők személyes megújulása, a Kúria moralitásának reformja, a karrierizmus megszüntetése stb. Az egyházi embereknek azért kell a Kúriába jönni, hogy dolgozzanak és a pápának - a pápával - szolgáljanak. Mindez alkalmazható a helyi püspöki kúriákra, plébániákra is. Gondolhatunk egyes klerikusok karrierizmusára, a piros vagy lila cingulumok utáni törtetésre.

De a Rómát, a római Kúriát vagy általában az egyházi vezetőket bírálókhoz is szól Jézus tanítása: nézzenek magukba, amikor másokat bírálnak, és az életreformot mindenekelőtt önmagukon kezdjék. Jézus példabeszéde és annak csattanója vonatkozik valamennyi keresztény hívőre, mindnyájunkra: „Aki magát megalázza, azt fölmagasztalják.”

Példaképünk az alázatos Jézus és Édesanyja, az Úr Szolgáló leánya, akinek Magnificatjával naponta imádkozzuk: „Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt…”

(Lk 14, 1. 7-14)

Forrás: Vatikáni Rádió

Jézus nyomában

Gömbpanorámás látvány a Szentföldről

Az egyedülálló felvételek megtekinthetők ezen az oldalon.

Egy rövid vezetés a felhasználáshoz:

Kevéssé ismert történetek Szent Pio atyáról

Vallomások a San Giovanni Rotondó-i archívumokból

 „Szóval csak álom volt, mi?”

Egy házaspár, akinek nem lehetett gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az asszony rövidesen várandós lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a szülés ideje közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben van, és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához hasonlított. Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány nap múlva fia született, és minden a legnagyobb rendben zajlott.

Néhány hónap múlva a boldog anya tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni Rotondóba, hogy saját szemével lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az álmában látott emberhez, s ha igen, köszönetet mondjon neki. Férje próbálta lehűteni: „Nyugodj meg – mondogatta –, csak álom volt, semmi más.” Végül mégis elutaztak. Amikor megérkeztek, a kolostorban olyan helyre álltak, ahol Pio atyának el kellett haladnia. Mikor a szent odaért, megállt a férj mellett, kedvesen ránézett, gyengéden megveregette a vállát, és széles mosollyal, csipkelődve így szólt: „Szóval csak álom volt, mi?”

(Anna Baroni vallomása, Chiavari, 1994. december 8.)

„Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?”

Antonio Durante kapucinus atya is megfigyelhette, hogyan olvas Pio atya a gondolataiban. Egy alkalommal, mikor a rendház előtt sétált Pio atyával, látta, milyen rajongó szeretettel veszi körül a Padrét a nép. Antonio atya arra gondolt: „Vajon hogyan tud ellenállni a hiúság és az önelégültség kísértésének?” Szinte a végére sem ért a gondolatnak, amikor a szent odafordult hozzá, és mosolyogva, gyengéden annyit mondott: „Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?”

(Antonio Durante atya 1912. augusztus 7-én született és 1970. június 11-én halt meg. Riccardo Geminiani kapucinus atya vallomása, Genova, 1995. április 20.)

„Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?”

Pasquale Cattaneo atya is arról vall, hogy Pio atya a szívekben olvasott. Pasquale atya elöljárói engedélyével San Giovanni Rotondóba utazott, hogy Pio atyánál gyónhasson. Odafelé a buszon alapos lelkiismeret-vizsgálatot tartott és jó elhatározásokat tett. A végén azonban, amikor a busz már a városkához közeledett, az a nyugtalanító gondolat vetett véget elmélkedésének, hogy „a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember.” A kolostorba érkezve, szólt a sekrestyés testvérnek, hogy gyónni jött Pio atyához, majd türelmesen várt a sorára. A gyóntatószékbe lépve köszöntötte Pio atyát, majd meggyónt, és megkapta a feloldozást. Örömmel állt fel, hogy őszintén gyónt. Mielőtt kilépett volna, még egyszer visszanézett; a Padre rámosolygott, és huncutul megkérdezte: „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?”

Pasquale atya úgy megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott; ám attól kezdve meg volt győződve róla, hogy Pio atyát a Szentlélek világosítja meg a lelkek vezetésére.

(Pasquale Cattaneo atya vallomása, Fiera di Primiero, 1988. július 31.)

Különleges áldás

Alma De Concini egészen Pio atyára bízta magát az Istenhez vezető úton. Íme a vallomása: „Pio atya éppen nőket gyóntatott. Ott voltam a templomban, három-négy méterre tőle. Aznap nem lett volna esélyem, hogy beszéljek vele, ezért magamban kértem: 'Atyám, küldjön nekem egy áldást, nagy szükségem van rá.' Alighogy végére értem a gondolatnak, az atya elfordult az arcát eltakaró gyóntatórácstól, egyenesen rám nézett, és keresztet rajzolt a levegőbe. Aztán visszahajolt a rácshoz, és folytatta a gyóntatást.”

(Alma De Concini vallomása, Terzolas, 1995. július 23.)

„Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!”

Egy másik asszony, Teresa Venezia gyónás után a folyosón várakozott, hogy elhaladtában megcsókolhassa Pio atya kezét. (A hívek kiváltságnak és áldásnak tekintették, ha megcsókolhatták a szent stigmatizált kezeit.) Pio atya azonban nem állt meg. Az asszony nagyon elszomorodott, és lélekben méltatlankodott. A szent ekkor visszafordult, odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és atyai mosollyal ráparancsolt: „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!”

(Teresa Venezia vallomása, Tolve, 1986. október 19.)

„Hányszor hívtál tegnap éjjel!”

Pio atya a távolból is meghallgatta lelki gyermekeit. Valentino kapucinus atya Pio atya lelki gyermeke volt, aki rajongott lelkiatyjáért. A második világháborúban a német hadseregnek az Appenninekben állomásozó szárnya kettéosztotta a térséget, elválasztva Valentino atyát délen élő családjától. Sokáig nem hallott róluk, mígnem elhatározta, hogy átvág a fronton és hazamegy. Rendkívül kockázatos vállalkozás volt, különösen télen. Néhány hasonló helyzetben lévő társával együtt vágtak neki az útnak, Isten segítségéért és Pio atya közbenjárásáért fohászkodva. Egy meredek lejtőn Valentino atya rosszul lépett a szűk úton, és a hóban csúszni kezdett lefelé. Pio atyához kiáltozott segítségért, és egyszer csak egy bokor állította meg. A többiek visszasegítették az útra, és végül sikerült észrevétlenül átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba érve Valentino testvér megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban meglátogatta Pio atyát. Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor hívtál tegnap éjjel, de hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta: „Köszönjük meg együtt az Úrnak!”

(San Marco in Lamis-i Valentino atya vallomása, San Severo, 1992. április 8.)

„Az az éjszaka a tetőn!”

A következő vallomás elég mulatságos, még az érintett számára is. Nello Masini atya, a Szent József Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni Rotondóban.

Egyik nyáron szerzetestársaival lelkigyakorlatra mentek Venetóba. A testvérek a folyó végén egy távoli szobában szállásolták el a testes, hangosan horkoló Nello atyát, hogy senkit ne zavarjon. Egyik éjjel Nello atya kiment a mosdóba, ám véletlenül úgy magára zárta az ajtót, hogy nem tudott kimenni. Hiába kiabált segítségért, senki nem hallotta, ezért elhatározta, hogy az ablakon át kimászik a tetőre. Neki is gyürkőzött, ám százhúsz kilójával beszorult a szűk ablaknyílásba. Tehetetlenségében Pio atyához fohászkodott. Kisvártatva, maga sem tudta, hogyan, kijutott a tetőre, onnan egy nyitott ablakon át a könyvtárszobába, végül vissza a saját szobájába. Másnap reggel az volt az első gondolata: „De jó, hogy Pio atya megsegített az éjjel!”

Néhány hónappal később meglátogatta lelkiatyját San Giovanni Rotondóban. A verandán imádkozó Pio atya, amint meglátta, nevetve felkiáltott: „Don Nello, Don Nello, az az éjszaka a tetőn!”

(Carla Riceputinak, a pap unokahúgának vallomása, Cesena, 2001. november 29.)

„Ha sírsz, máskor nem jövök el hozzátok” 

Paolo Nigro 1940-ben fejezte be egyetemi filozófiatanulmányait. Meggyőződéses ateista volt, felesége azonban, akit árvaként kármelita nővérek neveltek, mélyen hívő. Tarantóban kezdték közös életüket. Paolo néhány év múlva súlyos mellhártyagyulladást kapott, olyannyira, hogy 1950 tavaszán az orvosok lemondtak róla.   

Áprilisban egy szombat este 10 órakor két férfi kopogtatott. Bemutatkoztak, és azt mondták, Pio atya küldte őket, hogy elmondjanak egy rózsafüzért az itt lakó súlyos betegért. Az asszony soha nem hallott még Pio atyáról, ráadásul Paolónak két hete magas láza volt, időnként delíriumos állapotba került, és ott volt a két kicsi gyerek. Férjével megbeszélve végül mégis beengedte az idegeneket.       

A két férfi letérdelt, és áhítattal imádkozta a rózsafüzért. A beteg azonban nyugtalanul azt mondogatta a feleségének: „Maria, küldd el azt a csuklyás szerzetest az ágy végétől!” Az asszony úgy vélte, férje a magas láztól hallucinál. Az ima végeztével a két férfi kérte az asszonyt, hogy fogadjon el egy kis pénzt. „Pio atya küldi. Szükségük lesz rá jövő héten a San Giovanni Rotondó-i utazáshoz, mert Pio atya szeretne találkozni a férjével. A többi meg a gyógyszerekre.”   

Hétfőre a beteg sokkal jobban lett, lement a láza; az orvosok álmélkodtak. Csütörtök reggel már annyira jól volt, és annyira szeretett volna találkozni Pio atyával, hogy a két férfi taxival kivitte őt az állomásra. Estére értek San Giovanni Rotondóba. Másnap, pénteken, amikor Pio atya végzett a gyóntatással és kilépett a gyóntatószékből, Paolo azonnal felismerte, hogy ő állt az ágya lábánál. Odalépett hozzá, és zokogva térdre vetette magát. A Padre felsegítette, és – Paolo tájszólásában – azt mondta: „Ha sírsz, máskor nem jövök el hozzátok.”

Másnap Paolo meggyónt a szentnél, akinek lelki gyermeke lett. Lánya, Santina vallomása szerint apja „más ember lett. Ettől kezdve naponta járt szentmisére és áldozott. Pio atya továbbra is mellette maradt. Olykor eljött hozzánk (lelkileg, bilokációval), hogy meglátogassa. Lábadozása idején apám néha azt mondta: 'Santina, Pio atya a fejedre tette a kezét'. Később sokszor láttam, hogy sír a korábbi bűnei miatt. Hogy jóvá tegye, sokakat vezetett Istenhez és Pio atyához.”   

(Santina Nigro vallomása, San Giovanni Rotondo, 2005. május 10.)

 „Engedjétek előre azt az asszonyt!”

Rachele Ricciardi asszony gyónni szeretett volna Pio atyánál. Nagy családja volt, így rengeteg dolga közepette egy kis időt kiszakítva, sietett fel a kolostorhoz, ahol beállt a sorba a gyóntatószéknél. Akkor még nem osztottak sorszámot; mindenkinek türelemmel ki kellett várnia a sorát. Aznap olyan sokan voltak, hogy bár az asszony türelmesen várakozott, egy idő múlva az ebédfőzésre gondolva úgy döntött, hazamegy. Ekkor Pio atya félrehúzta a gyóntatószék függönyét, és kiszólt az elöl állóknak: „Engedjétek előre azt az asszonyt!” Így még aznap elvégezhette gyónását a sokgyermekes anya.

(Rachele Ricciardi vallomása, Campitello Matese, 1998. december 26.)

A vallomások Fr. Marcellino Iasenzaniro 'Testimonies' című gyűjteményében jelentek meg (Edizioni Padre Pio da Pietrelcina, Santa Maria della Grazie kapucinus kolostor, San Giovanni Rotondo). 

Forrás: Metropolita

Szent Ágoston imája

A Szent Mónika Közösség Országos Találkozója

Szent Mónika élete