2015. július 19., vasárnap

Az imádság útja - Szentté lenni

"Légy rajta, hogy az Úrban kapott hivatásodat teljesítsed" (Kol 4, 17).

Életed nem sors, hanem hivatás. 

Van külső hivatásod: küldetésed, hogy ott, ahol élsz, tanúságot tégy Krisztusról egész magtartásoddal, s egy belső, mely neked szól egyedül. Egy név lebeg fölötted, melyet nem ismersz, de amelyen Isten fog szólítani az örökkévalóságban. "A győztesnek rejtett mannát adok, és egy fehér követ, a kövön új név áll, amelyet más meg nem ért, csak aki megkapja" (Jel 2, 17). Az ókor csiszolt, fehér kőlapja a mai belépőjegyek őse: névre szóló, névvel ellátott meghívó. Ez a név teljesen fedi majd énedet, s kifejezi azt az élő isteni gondolatot, aki vagy. Ez a név csak a tied lesz, senki másé, hiszen egyetlen példány vagy a világmindenségben. Nem fogod érezni az isteni szeretet különbözőségét, mert Isten az "egyetlennek" kijáró, sajátos szeretettel szeret.

Nem a küldetés nagysága számít, hanem az, hogy hogyan töltötted be.  
Az űrhajósokat ünnepli a tömeg, van, aki ismertetést is olvas az űrkutatásról, de szakmának alig választja valaki.  
Ez a szentek sorsa is: a nagyközönség megcsodálja őket, néhányan megveszik életrajzukat, de ki lép a nyomukba? 

Az evangélium  legszomorúbb mondata, melyhez az Úr könnye tapad: "De te nem akartad" (Mt 23, 37). 

Ne álmodozzunk: rövid ahhoz az élet! 

Az életszentség sok kicsiségből tevődik össze. 

Úgy átitatódni Isten gondolataival, hogy gondolkozás nélkül is akarata szerint cselekedjünk: ez a szentség. 

Vannak oltárra emelt testvéreink, nagybetűs SZENTEK, -- egy világkiállítás mintadarabjai, különböző korok és ízlések válogatása szerint. De hiába időtálló az életszentség lényege, a ma szent-eszménye eltér az előző századokétól. Nekünk elérhető, utánozható, "emberi" szentek kellenek, akik ebben a túlhajszolt életben, kultúrkörnyezetben és jól szabott ruhában  élik elénk a legmélyebb Isten-közelséget. 

A született szent: mese.
Az új lakótelepek kockaházai közé nem illik a gótika csipkéje, vagy a barokk aranyos faragása. Korszerű templomokat igénylünk, de addig is szükségkápolnákat. 

Vajon Isten nem kívánja-e, 
hogy "szükségkápolna" légy? 

"Azok az embertestvérek, akik nem járnak templomba, nem az Oltáriszentségben fognak találkozni Krisztussal, hanem mibennünk, éspedig abban a mértékben, amennyire mi krisztusiak vagyunk" (H. Perrin). 

A felismerés: hívás a követésre. 

Nem valószínű, 
hogy holnap megteheted azt, amit ma elmulasztottál, 
hogy holnap majd lesz erőd szakítani a bűnnel, 
hogy Isten szavát holnap is meg fogod hallani, 
mert Ő ma hívott téged. 

Isten szemében a te sorsod is van olyan értékes, mint a világtörténelem főszereplőié. 

Nincs két egyforma út, legfeljebb csak hasonló. Minden emberéletnek megvan a maga egyéni ösvénye, melyen sem előtte, sem utána nem járt senki, és nem is fog járni soha. 

Ha gyorsan akarsz haladni: dolgozz össze Istennel. 
Ha valami világosodik benned: mélyítsd el azzal, hogy olvasol hozzá, hogy gondolkozol fölötte. Ha indítást érzel a jóra: tartsd ébren, mérlegeld, hogyan tudnál megfelelni. 

Lehet Istennek olyan hívása is, ami nehezedre esik. A kegyelem sem föltétlenül hozza magával a lelkesedést. Számíts arra, hogy Isten mindent kívánhat. Keresztül húzhatja terveidet, megmásíthatja az emberi okosság útjait. Kimozdíthat a magányból az emberek közé, s a nagyváros forgatagából a tanyavilágba. Az is kegyelem, ha felvillan benned: élni kellene az Evangéliumot, most és itt, ahol vagy! 

A kenyérhez arcunk verítéke tapad, de éppen úgy verítékbe kerül az Atya akaratának teljesítése is. Sok önnevelés kell addig, míg elmondhatjuk: az én eledelem az, hogy annak akaratát teszem, aki elküldött engem tanúságot tenni a mi Urunkról. 

Ne glóriás szent akarj lenni, hanem igaz ember!

Szent-Gály Kata

Forrás: Ferences Gimnázium, Szentendre


Hogyan ismerhetem fel Isten akaratát?

Kentenich atya életét és az egész Schönstatt család alapítását és elterjedését egy állandó kutató tekintet jellemzi. A kérdés, mely oly gyakran felmerül mindannyiunk életében, közös Kentenich atyáéval: "Mit akar Isten most tőlem? Mi az Ő akarata?" Ezt a kérdést természetesen megelőzi az a meggyőződés, hogy mennyei Atyánk végtelen nagy szeretettel szeret bennünket és semmi olyan nincs az Ő akaratában, mely javunkra ne válna...

Erre a régi-új kérdésre Kentenich atya életében és előadásaiban is választ ad. Ezekből a válaszokból olvashatunk itt hetet:

Az első három, a lét, a lélek és a kor szavai egy egységként értendőek, hol egyik, hol másik hang az erősebb...

1. A lét(em) által szól hozzám Isten.

Ki vagyok? Nő / férfi / szülő / gyermek / nevelő / nevelt / barát / férj / feleség / ...
Életállapotomat felfoghatom úgy, mint Isten kérését: azt akarom, hogy ilyen légy, hogy ebben a lehető legjobb légy, tehát hogy tedd a létedből következő kötelességeket!

2. A lelkemen keresztül szól hozzám Isten.

Vágyaimra, lelkem rezdüléseire figyelek. Ezek által gyakran szól hozzám Isten és sugallja, hogy mere van előre.

3. "A kor szava Isten szava"

Ami korunkban történik, a nagyobb gazdasági / természeti változásokat, de a kisebb környezetemben történőeket is szemlélhetem ebből a szemszögből: mi az amit Isten mondani akar nekem (a környezetemnek, a társadalomnak) ezáltal?

4. "Nyitott kapuk törvénye"

Kentenich atya folyton igyekszik életében Isten tervét, az ő vezetését a kinyitott ajtókon keresztül felfedezni: "Nos, most egyszer csak kineveztek spirituálissá, teljesen az én közreműködésem nélkül. Minden bizonnyal tehát ez az Isten akarata. Ezért az a szilárdan elhatározott szándékom, hogy a lehető legtökéletesebben teljesítsem a kötelességemet mindnyájatokkal és mindegyiktekkel szemben, külön-külön is. Ezennel állandó rendelkezésetekre bocsátom magam mindazzal együtt, ami vagyok és amim csak van: Tudásomat és tudatlanságomat, tehetségemet és tehetetlenségemet, de mindenekelőtt is a szívemet.”
A "nyitott kapu" kifejezés egyébként a Szentírásból származik: "Amikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, a kapu nyitva állt előttem az Úrban" (2Kor 2,12)

5. Az eszközök gyengesége

Néha Isten kér tőlem valamit, és nagyon gyorsan ott a válaszom: "nem, ehhez én túl kevés vagyok, túl sokat kérsz!". Ekkor érdemes arra gondolni, hogy Isten sokszor pont ezt a bizalom-ugrást kéri tőlem. A gyermeki lelkületet, mely által Vele mindenre képes lehetek.

6. Tetteim gyümölcsöző eredményei

Gyakran dönteni kell, amikor még éretlen vagyok felelős döntést hozni. (pl. fiatalon pályát választani) Ám a döntés után eltelt idő sokszor megmutatja, hogy jó döntést hoztam-e. Ahol gyümölcsözőség, belső béke követi a döntést, az sokszor Isten áldását jelenti, és Isten ezáltal mondja, hogy jó úton vagyok.

7. A nehézségekkel tűzdelt út

Az igazán jó dolgok nem mennek könnyen. Sokszor tapasztalható, hogy ehhez többek áldozata (kegyelmi tőke gyűjtése) szükséges. Ezért nem mindig helyes hamar feladnom, hanem először meg kell róla győződnöm, hogy nem pont ez a szenvedés-e az, amit Isten kér tőlem.

Forrás: Kentetich atya honlapja


2015. július 16., csütörtök

A szent skapuláré története

1251. Július 16.-án Stock Szent Simonnak, a Kármelita Rend általános főnökének megjelent a Szűzanya, áldott kezében tartván a vállruhát és így szólt: "Azt a kiváltságot adom a te számodra és minden kármelita számára, hogy aki ebben a skapuláréban hal meg, nem szenved az örök tűzben. Fogadd kedves fiam, rended vállruháját, társulatom jelvényét, íme az üdvösség jele, oltalom a veszélyben, a béke és az örök frigy záloga." Ezt a kiváltságot az Egyház kiterjesztette mindazokra a hívekre, akik ezt szabályszerűen felveszik.

A szent vállruha, (mely megszentelt Skapuláré éremmel is helyettesíthető) felvétele által tagjai leszünk a Skapuláré társulatnak, ezáltal a Szűzanya gyermekeiként megtapasztalhatjuk mindenkori hathatós segítségét.

A szent vállruhát (vagy Skapuláré érmet) éjjel-nappal viselni kell.

XV.Benedek pápa szavai: "Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!"

Szombati kiváltság

A boldogságos Szűz Mária anyai szeretete kiterjed a tisztítóhelyen szenvedő társulati tagokra is. Amint ugyanis megígérte, leszáll hozzájuk, megvigasztalja és a neki szentelt SZOMBATI NAPON kiszabadítja onnét őket. (XXII János pápa 1322.márc.3. és V.Pál pápa 1613.febr.15.)

Skapuláréhoz kötött búcsúk

Részleges búcsú

A Skapuláré ill. Érem kegyes használata (pl. egy gondolat, egy odafigyelés, egy érintés, egy csók...) azonkívül, hogy szövetségünket erősíti a Boldogságos Szűzzel és Istennel, részleges búcsúval jár, amelynek értéke annak arányában emelkedik, hogy ki-ki a jámborságnak és buzgalomnak milyen mértékével rendelkezik.

Teljes búcsú

Elnyerhető a Skapuláré legelső felvételének napján, Kármelhegyi Boldogasszony (júl. 16.), Stock Szent Simon (május 16.), Szent Illés próféta (júl. 20.), a Gyermek Jézusról nev. Teréz (okt. 1.), Avilai Szent Teréz (okt. 15.), kármelita Mindenszentek (nov. 14.), Keresztes Szent János (dec. 14.) ünnepén.

Ezeknek a búcsúknak az elnyeréséhez az alábbi feltételeknek kell eleget tennünk:

1.) szentségi gyónás, szentségi áldozás, a pápa szándékára való imádság (pl. Miatyánk, Üdvözlégy).

2.) ígéret arra, hogy meg akarom tartani a Skapuláré Társulat kötelmeit.

A skapuláré társulat kötelmei

1.) A szabályszerűen felvett szent vállruhát vagy skapuláré-érmet állandóan viselni kell.

2.) Állapotbeli tisztaság megőrzése

3.) Napi rövid felajánló ima és háromszor: Üdvözlégy Mária..., Dicsőség ...

Napi felajánló ima

Ó, Boldogságos Szeplőtelen Szűz, Kármelhegy ékessége és fénye, ki különösen kegyes szemmel tekintesz arra, aki áldott ruhádat viseli; tekints reám is kegyesen és fogadj oltalmad palástja alá. Erősíts hatalmaddal, világosítsd meg lelkem homályait bölcsességeddel s gyarapítsd bennem a hitet, reményt és szeretetet. Ékesítsd fel lelkemet kegyelmekkel és erényekkel, hogy isteni Fiadnak mindenkor kedve teljék benne. Állj mellettem életemben, vigasztalj meg halálomban édes jelenléteddel, és mutass be a Szentháromságnak mint gyermekedet és ájtatos szolgádat, hogy a mennyországban örökké dicsérhesselek és áldhassalak. Amen.

3 Üdvözlégy Mária ... és  Dicsőség ... stb.



2015. július 1., szerda

A Szent Vér kultuszának története

A hagyomány szerint a Golgotán fölfogták és áhítattal őrizték a Krisztus oldalából folyó Szent Vér egy részét. Nagy Károly ideje alatt egyéb Krisztus-ereklyék mellett, azt a drágakőedényt is Nyugatra hozták Jeruzsálemből, melyben a Szent Vért őrizték.


Az átlényegülésről folyó 12-13. századi teológiai viták hatására növekedett az Oltáriszentség kultusza, amelyet elősegített Lüttichi Szent Julianna látomása és 1264-ben a bolsenai mise, mikor a konszekrált ostya vérezni kezdett. Vérző szentostyákról a 13.-14. században, a katolikus világ sok helyéről, főleg bajor területekről van adatunk. Hatásukra IV. Orbán elrendelte az Úrnapja ünnepét.

A Szent Vér saját ünnepe Magyarországon augusztus 8-a volt. A helyi jelentőségű ünnepet IX. Pius pápa 1849-ben az egész Egyház számára előírta július 1-re. Ezután július a Szent Vér hónapja lett, Szent Vér-ájtatosságokkal. Búcsújáró helyeink között Szent Vér-ereklyével bírt Pécs, Vasvár, Győr, Kassa, Szeged, Ludbreg (Horvátország), Garamszentbenedek és Báta.

Forrás: Agárdi Plébánia