A keresztút járás azt szeretné elősegíteni, hogy egyre jobban elmélyedjünk a megváltás misztériumában. Hiszen, ha ezt megértjük. akkor mindennapi áldozatainkat, életünket is könnyebben tudjuk az Úréhoz kapcsolni, és egymás terhét is hordozni. Ebben lehet példaképünk Kalkuttai Boldog Teréz Anya, aki mindig, minden körülmények között Krisztust látta meg a másik emberben, az Urat ismerte fel a rászorulóban. Az Ő gondolatai:
"Amikor éhes voltam, enni adtál, amikor szomjas voltam, inni adtál. Bármit, amit a legkisebb testvéremnek teszel, nekem teszed. Lépj be hát Atyám házába! Amikor hajléktalan voltam, ajtódat kitártad előttem, amikor mezítelen voltam, rám adtad ruhádat; amikor fáradt voltam, segítettél nyugalmat találni, amikor aggodalom gyötört, elűzted félelmem. Amikor kicsi voltam, olvasni tanítottál, amikor magányos voltam, szeretetet adtál, amikor börtönben voltam, eljöttél cellámba, amikor betegágyon feküdtem, ápoltál. Idegen földön hazát adtál, amikor munkanélküli voltam, munkát kerestél nekem. Amikor a csatában megsebesültem, bekötözted sebeimet, amikor jóságra vágytam, megfogtad kezemet. Amikor színes bőrű voltam, kicsúfoltak és bántalmaztak, te vitted keresztemet. Amikor öreg voltam, nekem ajándékoztad mosolyodat. Amikor nyugtalan voltam, türelmesen meghallgattál. Láttál leköpve, véresen, és felismertél, bár piszkos és verítékes voltam. Amikor kinevettek, te mellém álltál. Amikor boldog voltam, örömömben osztoztál."
Ezek azok a tettek, amelyekkel életünket Jézus életéhez kapcsolhatjuk, hiszen ahogy Szent Ágoston írja: „A szeretet a szeretet által növekszik.”
A keresztút járás hagyománya
A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Via Dolorosa: a fájdalmak útja. Via Crucis: a kereszt útja. A hagyomány szerint a szent körúton már a föltámadás utáni napokban végigmentek néhányan (az Utolsó Vacsora terme, Annás és Kaifás háza, Golgota, Szentsír, Praetorium, Getszemáni kert, Olajfák hegye, Kidron-völgy, Sion hegye). Hagyományként élt az is, hogy a Boldogságos Szűz felkereste Fia szenvedésének helyeit annak mennybemenetele után.
Később emlékkápolnákat is létesítettek az útvonal főbb helyszínein. A ferences atyák vezetésével már a tizennegyedik századtól zarándokok látogatták, bár azok az állomások nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Szabadtéren a németek állítottak föl először a 15. században - hét állomással. A tizennégy stációs forma Betlehemben 1518-tól honosodott meg. Az Itália apostolának nevezett Port Maurizio-i Szent Lénárd népmissziójának köszönhetően kontinensünkön a tizennyolcadik században terjedt el a tizennégy állomásos forma. Őt a keresztút prédikátorának nevezték el. Húsz év alatt - 1731 és 1751 között - 572 keresztutat állított föl. Az állomások számát, a keresztút felállításának helyét, körülményeit és az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa szabályozta és egységesítette 1731-ben kiadott rendeletében.
Így egyre több helyen idézte fel, és véste lelkébe minden kor embere Jézus tanácsát: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen engem".
A keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők- egyedül vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Imádkozható kötött szövegekkel, de saját szavainkkal is. Sajátos napja a péntek, különösen nagyböjtben, de más napokon is végezhető. Ajánlott rá lelkiismeretvizsgálattal és a bánat felindításával felkészülni.
Elcsendesedünk, életünkre tekintünk, és együtt érzünk a szenvedő Jézussal, valamint mindazokkal, akik vele együtt szenvednek, és erőt merítünk keresztjeink hordozásához. Életünk minden gondjával és örömével Jézus után indulunk...
XVI. Benedek pápa a Vatikáni Rádióban a fájdalom értelmével és a kereszt megváltó értékével kapcsolatban ezt mondta egy beszélgetésben:
"Természetesen a szenvedés mindenkiben félelmet kelt, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a szenvedés elfogadása által felnőttebbé válunk. A fájdalom ellen küzdenünk kell - ez az orvostudomány feladata -, másrészt viszont a fájdalom arra is szolgál, hogy felismerjük korlátainkat, elgondolkodjunk életünk értelme felett és megnyíljon a szívünk mások szenvedése iránt. Ami pedig a kereszt botrányát illeti: valóban nem könnyű felfogni, miért van szükség a kereszthalál kegyetlenségére ahhoz, hogy a világ üd¬vözüljön. A mai ember szeretné kizárni életéből mindezt. Valójában azonban Jézus kereszthalála felhívást jelent az igazságosságra, a tisztességre, az igazságtalanságoknak a szeretetben való leküzdésére. Ugyanakkor - bár ésszel ezt nem könnyű felfogni - az Úr Jézus áldozatával felvállalta a mi fájdalmainkat, szenvedéseinket és ezzel átalakította a világot. Csak Krisztus útján járva vagyunk képesek elfogadni a fájdalmat és értjük meg igazán, hogy nincs igazi szeretet, ha nem tudunk lemondani önma¬gunkról, korlátainkról és arról az akaratunkról, hogy mindent birtokoljunk. A szeretet tehát szükségszerűen magában foglalja a fájdalmat és az önajándékozást. A kereszt misztériumában benne van a szeretet misztériuma!
Gondolatainkat a Szentatya keresztútjának befejező imádságából vett részlettel zárjuk: "Úr Jézus Krisztus! Tested nem lett a romlásé. Feltámadtál, és helyet adtál a megváltozott testnek Isten szívében. Engedd, hogy örvendezzünk ennek a reménynek, s vidám szívvel vigyük azt el a világba! Add, hogy feltámadásod tanúi legyünk!"
Forrás: Hittansuli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése