Szilveszter éjszakája, újév első napja a nagy
elhatározások időszaka. „Mostantól minden más lesz, új életet kezdek, kijavítom
a hibáimat, más ember leszek” halljuk a fogadkozásokat. De elgondolkodtunk-e
azon, hogy valóban ismerjük-e saját magunkat, képességeinket, jó és rossz
tulajdonságainkat? Úgy ismerjük, ahogy Isten ismer bennünket: pártatlanul és
szeretettel?
Ha elakadunk az önismerés útvesztőjében,
figyeljünk a belső hangra, ahol Isten súgni fog. Csak azután javíthatunk
hibáinkon, miután megismertük és elfogadtuk önmagunkat. Az elmélyült ismerkedés
önmagunkkal elvezethet a reális célkitűzésekhez. Tudjuk-e, mi a feladatunk
ebben a világban? Ne akarjuk megváltani a világot, mert azt Jézus már
megváltotta.
Először is maradéktalanul lássuk el a vállalt
és ránk osztott feladatokat a családban, iskolában, munkahelyen, közösségekben.
Mindenképpen szerepeljen terveink között a mosoly és a még több szeretet, mert
ezekből soha nem elég.
Célunk legyen: több kedves szó, együttérzés,
és szeretet a gyermekeinkhez, szüleinkhez, kollégáinkhoz, osztálytársainkhoz,
szomszédainkhoz, a „látásbólismerősök”-höz – a sor kifogyhatatlan. Vegyük észre mások problémáit
és lehetőségünk szerint segítsük őket. Sugározzuk környezetünkre a boldogságot,
vidámságot, hogy általunk mások is megtapasztalják, hogy Isten országa bennünk
van.
Forrás: Krisztus Király Plébánia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése