A fehér kámzsás pálosok
Czestochowájába vasúton utazó magyar zarándok többnyire a Vág folyó völgyének
veszi az útját. A vonat ablakán kitekintve Lipótvár (Leopoldov) vasúti
csomópontjától kezdve egyik várrom a másikat éri. Ezek sorában a folyó jobb
partján Trencséntől nem messze a Fehér-Kárpátok hegyvonulatában található a
szkalkai klastromrom és a hajdani bencés apátságnak ma is használatban levő,
kéttornyú temploma. Július 17-én, majd különösen az ezt követő vasárnapon
közeli és távolabbi zarándokok lepik el e búcsújáró helyet.
András
és Benedek életét Boldog Mór pécsi püspök írta meg. Eszerint Szent István
királyunk uralma idején jöttek lengyel hazájukból Magyarországra. Zoerardus
(Szvorad, magyarosan: Szórád) lengyel hagyomány szerint már odahaza is remeteként
élt a Dunajec folyó mellett, ami nem valószínűtlen adat, ha figyelembe vesszük,
hogy Ottó császár Boleszláv lengyel fejedelem kérésére Szent Romuáldnak, a
kamalduliak későbbi rendalapítójának egyik Ravenna környéki szigetmonostorából
küldött hithirdető szerzeteseket. Magyarországon előbb a Szent István
alapította zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott
adta Fülöp apát Zoerardusnak az András nevet. Úgy látszik azonban szíve itt is
a korábban megszokott remeteélet felé vonzotta, mert Fülöp apát engedélyével
remeteségbe vonult a Trencsénnel átellenben emelkedő Szkalka (= kis szikla)
barlangjába. Az ilyen remeteséget nem úgy kell elgondolnunk, hogy a kolostori
közösséggel minden kapcsolat megszakadt. András időnként megjelent Zoborhegyen,
hogy részt vegyen a közös ünnepi zsolozsmán és konventmisén, de avégett is,
hogy Fülöp apát kezéből átvegye a kopott helyett az új rendi ruhát, vagy a
nagyböjt 40 napjára való 40 darab kókuszdiót. Másrészt a szerzetestársai is
meg-meglátogatták őt szkalkai magányában. A nem messze fakadó hőforrás vize is
odavonzhatta azokat, akiknek köszvényére vagy más ízületi bajára hasznos volt
ez a kénes hévíz. (Ma kiváló fürdőhely Trencsénteplic, szlovák nevén
Trencianske Teplice.) Különösen barátja és tanítványa, Benedek volt gyakori
vendége.
András
nemcsak ételben s italban tartott szigorú mértéket. A testének szükséges alvást
is minden módon megkurtította. Pihenőhelye egy tölgy laposra faragott törzse
volt. Ezt azonban sövénnyel fonta körül, a sövényt pedig teletűzdelte
kihegyezett nádszálakkal, hogy fölébredjen, ha elszundítva oldalt dől és a
sövényhez ér. A feje fölé fából faragott korongot helyezett, s négy nagy követ
függesztett föl rá, hogy a feje ezekbe ütközzék, ha előredől vagy
hátrahanyatlik szunyókálás közben. Az önfegyelmezésnek ezen eszközeivel szokták
őt később ábrázolni.
Bizonyára
a favágás is a hazájából és korábbi földműves életmódjából magával hozott
készsége volt. Ezt szkalkai magányában is kiadósan gyakorolhatta, hiszen
akkoriban az a terület még a gyepük (korabeli országhatár) előtti őserdő volt.
András szerette ezt a munkát, de a sok böjtölés miatt hiányzott hozzá a testi
ereje, s ezért nemegyszer elájult munkája közben. Mindez csakhamar felőrölte
életerejét, úgyhogy egy alkalommal a tisztelői holtan találtak rá barlangjában.
Tüstént értesítették a zoborhegyi bencéseket, akik a holttestét Nyitrára
szállították, s ott a Szent Emmerám tiszteletére épült székesegyházban temették
el.
A
történtek után Benedek vonult el a szkalkai magányba... De csak 3 évvel élte
túl mesterét. Rablók támadtak rá kincseket keresve rejtekében. Mikor rájöttek,
hogy csalódtak számításukban, agyonütötték, holttestét lehurcolták a Vág
partjára, és a sebes folyóba vetették. Később a hívek megtalálták, Nyitrára
szállították, s az ottani székesegyházban mestere, Szent András mellé temették.
Az
említett szkalkai bencés apátságot Jakab nyitrai püspök alapította 1224-ben. A
két remete koporsója azonban a nyitrai székesegyházban van, a keresztlevétel
oltára mögötti kápolnában, s ide, valamint a zoborhegyi kolostor romjaihoz
kegyelettel zarándokolnak a város és környéke szlovák és magyar katolikusai.
Személyük és működésük így három közép-európai ország helyi egyházának
összekötő hídja.
Forrás: Szentek élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése