Péntek lévén - Jézus szenvedésének kapcsán - elgondolkoztam újra a szenvedés értelméről. Sokan felteszik a kérdést, hogy mire jó a szenvedés, vagy miért engedett meg Isten ilyen vagy olyan szenvedést az életükben és egy kicsit Őt teszik felelőssé. A kérdés összetett, mert Isten nem akar velünk „kitolni”, amikor „ránk bocsát” egy szenvedést. A szenvedés a bűn által lépett be a világba így bűnre hajló természetünknél fogva a mi életünknek is részese, a paradicsomi állapotok felrúgása nem az Ő eredeti terve, hanem a bűn következménye. Hogy megmentsen minket, Egyszülött Fiát sem kímélte. Persze kérdezhetnénk ezen a ponton azt is, hogy Az, aki bűn nélkül volt való, Ő is mennyit szenvedett, de miért? A kérdés tehát elég összetett. Eddigi tapasztalataim és búvárkodásom alapján több okból lehetséges szenvedés:
1. van, hogy Istenben felelőst találva, megkísért a Gonosz, hogy eltávolítson bennünket az Úrtól,
2. van, hogy bűneink jogos következményei miatt szorulunk,
3. de az is lehetséges, hogy mások bűnei következményeként,
4. van olyan, hogy az Úr kíván tőlünk egy áldozatot, vagy engesztelést mások hibáiért, bűneiért,
5. vagy a mi megszentelődésünk érdekében jónak látja az Úr, hogy megpróbáljon bennünket,
6. vagy eszközül használja a szenvedést és meg akar minket tisztítani gyarlóságainktól,
7. lehetséges, hogy ki akarja nyilvánítani gyógyító szeretetét, ha az imák meghallgatásaként enyhületet ad egy szenvedésünk után,
8. ha a jó ügy szolgálatában állok, gyakran kerülök ellenszélbe, Őérte szenvedhetek,
9. sőt, a vértanúktól sokszor hősies szenvedést kíván az Úr, Krisztushoz hasonlóvá téve őket,
10. és végül a szenvedés misztérium, amelyet nem lehet megmagyarázni.
Érdemes megvizsgálni egy helyzetben, mi az igazi ok, hogy megkülönböztessük, hogyan viszonyuljunk a szenvedéshez, mit vár el tőlünk Isten éppen akkor. Bármely okból is történik, mindig felajánlhatjuk engesztelésül magunk és mások bűneiért az elszenvedett kínokat, sérelmeket, ezáltal érdemszerzővé válik szenvedésünk és megacélosodik hitünk, közelebb kerülhetünk az Úrhoz.
Nem történhet meg semmi anélkül, hogy Isten megengedő kegyelme jóvá ne hagyta volna, mert előtte megméri a vállunkat, elbírjuk-e, és személyesen nekünk olyan keresztet nyújt át, ami a számunkra leginkább szolgálja az üdvösségünket.
Ha bővebben szeretne valaki erről a témáról elmélkedni, szeretettel ajánlom figyelmébe az alábbi írást:
Hidász György Izrael: Levél szenvedéseink hátteréről
Köszi, h ezeket a dolgokat összefoglaltad itt! Az merült fel bennem kérdésként, hogy honnan tudhatjuk vajon, hogy a Jóisten mire használja fel a szenvedéseinket? Vagy erre csak halálunk után derül fény?
VálaszTörlésAz egyértelmű, h a szenvedés által a lélek valahogy közelebb kerül Istenhez.
Szerintem az a lényeg, hogy a felajánlott szenvedést fel tudja használni, hogy mire az sokszor rejtve maradhat előttünk. A Szentlélek időnként fellebbentheti a fátylat, de elképzelhetőnek tartom, hogy halálunk után válik nyilvánvalóvá túlnyomórészt az imáink, áldozataink, felajánlásaink eredménye.Az, hogy közelebb kerülünk-e Istenhez a szenvedés által is az adott esetben, az rajtunk áll, a mi alapvető döntésünk, hitünk függvénye. Sajnos van olyan barátnőm, aki férje halála után lázadó, elutasító magatartással valószínű csak még távolabb került a Jó Istentől, pedig előtte sem volt túl hívő.
VálaszTörlésHát érdekes ez. Szerintem vannak olyan szenvedéseink is, amik azért vannak, mert nem tudunk letenni jól és könnyen sérelmeket. Ez az emberi gyarlóságból ered. Nem olyan régen megtapasztaltam az Isten irgalmasságát és az azzal járt, hogy Isten megmutatta, hogy mit gondol az emberek közötti sértésekről sérelmekről. Úgy láttam, hogy Isten úgy látja ezt, hogy látja a sok embert és a sok sérüléseket, amiket okoznak egymásnak és a sok kínlódást, amik ezek miatt vannak és igazából nem haragszik senkire. Valahogy számára ez természetes, olyan értelemben, hogy ő ezekkel együtt szeret minket,hogy ilyenek vagyunk és igazából ezért is olyan egyértelmű az isteni bűnbocsánat, mert ez eleve mindig folyamatosan megvan Istenben az irgalma miatt, ő minden pillanatban megbocsájt már azzal, ahogy minden pillanatban életet és szeret. Az éltetésében és szeretetében benne van a megbocsájtása is szüntelenül, mert a szeretete megbocsájtó és feltétel nélkül elfogadó szeretet. Csak számunkra emberek számára van jelentősége a sértettségnek és belső szenvedésnek, mert a mi lelkünk az olyan, hogy van tűréshatára meg befogadókészsége meg egyéb ilyen dolgok. Ezek a korlátok Isten számára nincsenek ezért másképpen tekint dolgokra. Szóval valami ilyesmit láttam erről az emberek egymástól való sérülésében keletkező belső szenvedéseiről nem is olyan régen Kozma Imre atya beszéde végén, aminek az volt az utolsó mondata, hogy adjuk meg magunkat Istennek, egyébként nem erről a témáról beszélt, amiről én láttam valamit, csak lehet, hogy sikerült megadnom magam Istennek.
VálaszTörlésAz a baj, hogy a lelki sérülések kaput nyitnak az Ellenségnek. A másik két ilyen kapu a bűn és az okkultizmussal, ezotériával kapcsolatos dolgok, amelyeken a gyónás tud segíteni de a sebeken csak úgy segíthet az Úr, ha hagyjuk, hogy begyógyítsa őket. Egy gyógyulatlan seb sok további probléma forrásává válhat életünkben, ezekből sokszor felesleges szenvedések is lehetnek, amelyek végső soron az ellenséges erőknek tulajdoníthatók és amelyek elkerülhetőek lehetnek, ha időben segítségül hívjuk az Úr gyógyító szeretetét.Néha hosszú időre és sok imára van szükség, hogy a sebek behegedjenek.
VálaszTörlésGorove László diakónus és felesége Kriszta egyik írásában ez áll:
"Vannak lelki sérüléseid, amelyeket mások okoztak, de olyanok is, amelyeket magadnak köszönhetsz. Ezek a sérülések a legkisebb gyermekkorba is visszanyúlhatnak, de még ma is azonnal vérezni kezdenek, ha valaki ezeket a sebzett pontokat megérinti. Sokszor egy ilyen lelki seb az oka annak, ha bizonyos helyzetekben helytelenül viselkedsz, pedig harcolsz ellene.
Az Úr nemcsak meg akarja bocsátani a bűneidet, hanem meg akar gyógyítani minden sérültséget, ezeket a lelki sebeket is.
Olvasd el: 1Sám 1,1-20.& & & Az Isten megengedte, hogy Annának ne legyen gyermeke. Újra meg újra megalázza őt Fehenna, mindig a legszentebb pillanatokban, amikor a család az áldozatát az oltárra viszi. A 10. Versben ezt olvassuk: „keseredett volt a szíve” Anna kiönti a szívét Istennek és, Ő meggyógyítja. A 18. Versben ezt olvasod: „Azzal elment az asszony a maga útjára. Evett, és az arca többé bánatosra nem változott."
Kérd Istent, hogy mutassa meg ezeket a sebeidet. Ha felfedezel ilyeneket, írd fel őket egy papírra.
Olvasd el közben még egyszer a 103. Zsoltárt, időzz el azoknál a verseknél, amelyek segítenek abban, hogy tekintetedet a szerető és gyógyító Isten felé fordítsd."