2013. március 30., szombat

Húsvét titka





Isten fia emberré lett,
mégis több volt mint egy ember.
Áldjuk nevét százezerszer, 
s kevés lenne rá az élet... 

Nagycsütörtök, kelyhet emel, 
"ezt igyátok, vérem ebben!" 
Elárulták Júdás-esten, 
Gecsemáné kertje e hely. 

Nagypénteken a kereszten 
szenvedése mily emberi. 
Ám őt még sem vak sors veri 
isteni terv rejlik ebben... 

Sírban fekszik szombatnapon, 
kővel van az reá zárva. 
Ifjú teste megtört, árva, 
élettelen, sápadt nagyon. 

Harmadnapra feltámadott, 
legyőzetvén poklot, halált. 
Aki ott járt, angyalt talált 
betöltvén, mi megíratott... 

Isten fia emberré lett, 
Húsvét titka nyilvánvaló. 
Ő a megígért megváltó 
szép parancsa a szeretet! 

Vasárnap az Úrnak napja, 
örvendjetek minden népek! 
Krisztusban az örök élet, 
és aki hisz, bizton kapja! 


Szuhanics Albert

2013. március 29., péntek

Mi lesz veled, Fiam?


















Mária aggódva kérdezte távozó Fiától:
- Mi lesz veled, édes Fiam ezekben a napokban?
Jézus így válaszolt:

Anyám! - vasárnap: király leszek,
hétfőn: meg hazátlan, vándor,
kedden: nagy próféta,
szerdán: igen olcsó; 30 ezüst pénzért adnak el,
csütörtökön: kenyér leszek,
pénteken: - ó, Édesanyám - ezt a napot, szeretném elrejteni előled!
szombaton: mag leszek, földbe vetnek,
de vasárnap virág leszek, minden nép számára,
- szép termő ág.

















Forrás: VPP Hírporta



Kilenced az Isteni Irgalmassághoz



2013. március 21., csütörtök

Ave Maria műsor a Sziklatemplomban


AVE MARIA

2013. április 9-én

18 órakor

műsort mutatnak be

Pándy Piroska
operaénekesnő
és
Tarr Mari
a Madách Színház súgója

a Sziklatemplomban.


Mária kegyhelyekre emlékezve

a Szűzanyát köszöntik.

Minden kedves testvért
szeretettel hívunk és várunk
erre az alkalomra.


A Magyar Pálos Rend
Sziklatemplomi konventje.

2013. március 20., szerda

Interjú Pio atya titkárával


2009 augusztusában interjút kértem John Aurilia kapucinus atyától, a tampai Legszentebb Megváltó-templom plébánosától – írja egy amerikai újságírónő, Arleen Spenceley, a Tampa Bay Times munkatársa. – John atya nagy alázattal, olasz akcentussal válaszolt kérdéseimre; elmesélte a történetét, majd váratlanul hozzátette: „1967-ben Pio atya titkára lettem.” – „Bocsánat – vetettem közbe, mert azt hittem, rosszul értettem. - Kinek a titkára? Úgy értettem, mintha Pio atyát mondott volna.” Mint kiderült, nem félreértés volt.
John atyát az olaszországi Campobassóban szentelte pappá Alberto Carinci püspök 1966. december 17-én, és 1967 augusztusában ideiglenesen Pio atya titkára lett. Jelenleg a passaici Kármelhegyi Szűzanya-templom plébánosa. Az interjú óta tartom vele a kapcsolatot, és volt szíves megosztani velem Pio atyával kapcsolatos élményeit.

Azelőtt is ismerte Pio atyát, vagy találkozott vele, mielőtt a titkára lett?

Igen, a pietrelcinai kisszemináriumból, ami kb. 65 km-re van San Giovanni Rotondótól, többször meglátogattuk Pio atyát, hogy áldását kérjük. Mielőtt mellé kerültem, tíz éven át állandó kapcsolatban voltam vele. Aztán megkértek, hogy egy hónapig helyettesítsem a személyi titkárát.     

Mit tudott Pio atyáról, mielőtt a munkatársa lett?

Azt, hogy szentéletű szerzetes, csodákat tesz, hogy megkapta a stigmákat és a bilokáció adományát, és olvasni tud a szívekben és a gondolatokban.  

Hol laktak és hol dolgoztak Pio atyával? 

Az iroda, ahol dolgoztam, a rendház harmadik emeletén volt. A szobám a második emeleten volt, ahol a többi testvéré, köztük Pio atyáé is. Akkoriban kb. tizenöt szerzetes élt a kolostorban. Az ebédlő az első emeleten volt. A rendház össze volt kötve a templommal, így a szerzetesek belül át tudtak menni. A templom és a kolostor előtt nagy tér van, ahol nagy tömeg fér el, és ahonnét a városba lehet jutni [busszal]. A kórház, a Szenvedés Enyhítésének Háza kb. 150 méterre van a templomtól. A kolostornak nagy, zárt kertje van nagy fákkal, konyhakerttel, virágokkal, sétautakkal. Az én időmben mindig óriási forgalom volt ott, éppúgy, mint most – sőt még inkább! A település, San Giovanni Rotondo régen nem volt összekötve a kolostorunkkal és a templommal, mint most. Amikor Pio atya fiatal papként ott működött (az 1920-as és 40-es évek között), a rendházhoz nem járt busz; csak gyalog vagy öszvéren, szamárháton lehetett megközelíteni a dombtetőt, ahol ma is áll.

Tikáraként milyennek ismerte meg Pio atyát?

Nem tudtam meg róla többet, mint amit már azelőtt is tudtam, kivéve, hogy a legnagyobb adománya az alázatosság. Hiába jöttek hozzá ezrével az emberek, mindig alázatos maradt, és sohasem változtatott a napirendjén: sok órán át imádkozott, sok órán át gyóntatott és hosszan misézett, több mint egy órán át.    

Ha Pio atyára gondolok, a stigmák jutnak eszembe, és egy imája, amit gyakran imádkozom. Önnek mi jut eszébe, ha Pio atyára gondol?  

Egy teljesen átlagos ember, aki történetesen – Isten kegyelméből – nagyon szentéletű volt. Sok szenvedése ellenére mindig mosolygott. Alázatos, kedves, imádságos emberként emlékszem rá.    

Kedvenc idézetem Pio atyának az a közismert mondása, hogy „Imádkozz, remélj, és ne aggodalmaskodj!”. Munkatársaként mondott olyat Önnek, ami az Ön számára ugyanilyen fontossá vált? 

Szavak nélkül beszélt hozzám. Nagyon ékesszólóan és erőteljesen szólt hozzám azzal, ahogyan élt, állandó imádságban és szenvedésben. De emlékszem, az imáról mondott valami nagyon találót: „John, az ima a kulcs, ami nyitja a mennyország kapuját.”   

Szemtanúja volt a stigmáknak, a bilokációnak vagy más csodának?

Igen, a stigmákat sokszor láttam, amikor nem viselte a félkesztyűt. Bilokációnak vagy más csodának nem voltam tanúja, de tudom, hogy igazak, mert közvetlenül olyanoktól hallottam róluk, akik részesei voltak. Egyszer volt egy különös élményem. Nem tudtam, mit válaszoljak egy asszonynak, aki levélben azt kérdezte Pio atyától, hogy a fia orvos legyen-e, vagy pap. Odamentem Pio atyához, hogy megkérdezzem. A levél a kezemben volt, ő nem olvasta, s még mielőtt feltettem volna a kérdést, azt mondta: „Mondd meg neki, hogy jó orvos lesz a fia.” Ezen megdöbbentem. 

Milyen hatással volt Szent Pio atya az Ön lelkiségére, papságára? 

Mellette megértettem, hogy a papságom nem az enyém, hanem Jézusé. Én csupán méltatlan eszköz vagyok. Arról is meggyőződtem, hogy szerzetesi életem legnagyobb erőssége az ima és az alázat.  

Szokta kérni imáiban Szent Pio atya közbenjárását?

Igen, mindennap, néha napjában többször is. 

Miért ajánlja, hogy mi is kérjük Szent Pio atya közbenjárását?

Mert ismerem, beszéltem vele, érintettem, szeretem. 

Hogyan hatott Önre Szent Pio atya halála és szenttéavatása? 

Úgy, hogy azóta egészen más lett az életem: másként tekintek a szerzetesi életre, pozitívabban látom az elérendő célokat és az elsajátítandó erényeket. 

S végül: Pio atya munkatársaként mit tanult meg Istenről és/vagy az életről?

Azt, hogy Isten nem bíró, hanem szerető Atya és Anya, és érdemes élni, ha van bőséges remény, hit és szeretet.
Forrás: Magyar Kurír

2013. február 14., csütörtök

Eucharisztikus Kongresszus



Eucharisztikus Kongresszus 2013.

Május 10-11., Vác

Hazánkban egy igen szép emlékű Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zajlott le 1938. május 25-29. között. Az Eucharisztikus Világkongresszusok sorában ez volt a 34. (idén, 2012. június 10-17. között Írországban rendezik az 50-diket). Ma a Világkongresszusokat négyévenként rendezik. A világkongresszusok mellett rendszeresen vannak országos és egyházmegyei kongresszusok is többfelé a világban.
Ezen a 38-as Eucharisztikus Világkongresszuson százezrek ünnepelték Jézus Krisztust az Oltáriszentségben. Legtávolabbi vendégek: Brazília, Argentína, Chile, Fülöp-szigetek és Kína. Kiemelkedő programok voltak pl.: 150 ezer elsőáldozó a Hősök terén, Hajós körmenet a Dunán, Éjszakai elmélkedés és szentmise 150 ezer férfivel, 25 ezer agrárfiatal külön szentmiséje, Körmenet a Szent István Bazilikától a Hősök terére stb.
Mindezek emléke még ma is él az idősebb generációban. Ezért gondoltuk, hogy erre az eseményre emlékezve, annak 75. évfordulóján kerüljön sor egy újabb Eucharisztikus eseményre.
A Váci Egyházmegyében 2013 május 10-11. között kerül megrendezésre egy Egyházmegyei Eucharisztikus Kongresszus, a 75. évforduló alkalmából. Ez a kongresszus kétnapos lesz, (péntek-szombat), melyen az Oltáriszentségben valóságosan köztünk lakó Jézus Krisztusról szeretnénk megemlékezni és egyben az Ő tiszteletét szeretnénk elmélyíteni a szívekben – Isten segítségével.

A jelenleg szervezés alatt álló Egyházmegyei Euchatisztikus Kongresszus jelszava: A remény éltető forrása

Ez a jelszó a reményvesztett világba kívánja belekiáltani, hogy Jézus Krisztusban van a mi igazi reményünk! Az alcím: „A bűnösöket hívom”  (Mk 2,17) pedig Jézus szavaira kíván utalni, hiszen Ő mondta, hogy a bűnösöknek van szükségük segítségre. Egyben tudjuk, hogy minél mélyebben vagyunk a bűnök erdejében, annál nehezebben tudunk indulni Krisztus, a legfőbb Orvosunk felé. Őket (minket) kíván bátorítani ez az alcím. Bárcsak minél többen meghallanánk ezt, és felhasználnánk az addig hátralevő időt lelkünk felkészítésére, szívünk fokozatos kitárására Jézus Krisztus felé!

A szervezők

Forrás és bővebb információk: http://ek2013.hu/



Nagyböjti himnusz


"Szeressétek a pápát!"


2013. február 4., hétfő

Honlap indult a szentségimádások rendjével


A Központi Oltáregyesület gondozásában elindult a szentsegimadas.hu honlap.

A Központi Oltáregyesület hivatása és küldetése, hogy előmozdítsa az országban a szentségi Jézus tiszteletét. Ennek a küldetésnek a szellemében indítottak honlapot, azzal a szándékkal, hogy az internet segítségével mintegy láthatóvá tegyék az országban zajló folyamatos imádságot. A honlap segítséget nyújt azoknak, akik helyet, lehetőséget keresnek az oltáriszentségben jelen lévő Jézus imádására; erőforrás lehet azoknak, akik valamilyen akadályoztatás miatt csak vágyakozásukkal tudnak csatlakozni a szentségimádókhoz.

Így a közösségi háló segítségével összefűzhetjük a kegyelem hálóját, megvalósíthatjuk Krisztus akaratát: Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy […] dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyben van. (Mt 5,16)

A szentségimádási időpontok elérhetőek a www.szentsegimadas.hu oldalon. Az oltaregyesulet@gmail.com címen folyamatosan jelezhetik az atyák, hogy hol és mikor tartanak szentségimádást. 

Forrás: MKPK


2013. február 2., szombat

Meglátta szemem az üdvösséget – Gyertyaszentelő Boldogasszony


Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
„Most Uram elbocsáthatod szolgádat,mivel meglátta szemem az üdvösséget
A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szokásnak megfelelően a szülők áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút.
Az Úr Jézus bemutatását – Praesentatio Domini – Jeruzsálemben már a IV. században megünnepelték: Aetheria elbeszélése szerint 385. február 14-én ünnepi körmenetet tartottak. Minthogy karácsonyt január 6-án ülték, a negyvenedik nap február 14-ére esett. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni – szerepel a Katolikus Lexikonban.
Róma a VII. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante(találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, aki nagy örömmel ismerte fel a Gyermekben az Üdvösség hozóját: karjába vette, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. „Most Uram elbocsáthatod szolgádat, mivel meglátta szemem az üdvösséget.”
A X. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelik ki, és erről nevezik el az ünnepet – Purificatio. A keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon. A Müncheni kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának napja (purificatio Beatae Mariae Virginis) néven szerepel. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorozta, a XX. század elejétől tanácsolt ünnep.
Simeon a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. „A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja” – írja Tőkés István.
A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. Az 1494. évi királyi számadáskönyv szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén királyaink a szentmisén megjelent főpapok és országnagyok között gyertyát osztottak szét.
A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
Magyar Kurír