John
atyát az olaszországi Campobassóban szentelte pappá Alberto Carinci püspök
1966. december 17-én, és 1967 augusztusában ideiglenesen Pio atya titkára lett.
Jelenleg a passaici Kármelhegyi Szűzanya-templom plébánosa. Az
interjú óta tartom vele a kapcsolatot, és volt
szíves
megosztani velem Pio atyával kapcsolatos élményeit.
Azelőtt is ismerte Pio atyát, vagy találkozott vele, mielőtt a titkára
lett?
Igen, a pietrelcinai kisszemináriumból, ami kb. 65 km-re van San Giovanni
Rotondótól, többször meglátogattuk Pio atyát, hogy áldását kérjük. Mielőtt
mellé kerültem, tíz éven át állandó kapcsolatban voltam vele. Aztán megkértek,
hogy egy hónapig helyettesítsem a személyi titkárát.
Mit tudott Pio atyáról, mielőtt a munkatársa lett?
Azt, hogy szentéletű szerzetes, csodákat tesz, hogy megkapta a stigmákat és a
bilokáció adományát, és olvasni tud a szívekben és a gondolatokban.
Hol laktak és hol dolgoztak Pio atyával?
Az iroda, ahol dolgoztam, a rendház harmadik emeletén volt. A szobám a második
emeleten volt, ahol a többi testvéré, köztük Pio atyáé is. Akkoriban kb.
tizenöt szerzetes élt a kolostorban. Az ebédlő az első emeleten volt. A rendház
össze volt kötve a templommal, így a szerzetesek belül át tudtak menni. A
templom és a kolostor előtt nagy tér van, ahol nagy tömeg fér el, és ahonnét a
városba lehet jutni [busszal]. A kórház, a Szenvedés Enyhítésének Háza kb. 150
méterre van a templomtól. A kolostornak nagy, zárt kertje van nagy fákkal,
konyhakerttel, virágokkal, sétautakkal. Az én időmben mindig óriási forgalom
volt ott, éppúgy, mint most – sőt még inkább! A település, San Giovanni Rotondo
régen nem volt összekötve a kolostorunkkal és a templommal, mint most. Amikor
Pio atya fiatal papként ott működött (az 1920-as és 40-es évek között), a
rendházhoz nem járt busz; csak gyalog vagy öszvéren, szamárháton lehetett
megközelíteni a dombtetőt, ahol ma is áll.
Tikáraként milyennek ismerte meg Pio atyát?
Nem tudtam meg róla többet, mint amit már azelőtt is tudtam, kivéve, hogy a
legnagyobb adománya az alázatosság. Hiába jöttek hozzá ezrével az emberek,
mindig alázatos maradt, és sohasem változtatott a napirendjén: sok órán át
imádkozott, sok órán át gyóntatott és hosszan misézett, több mint egy órán
át.
Ha Pio atyára gondolok, a stigmák jutnak eszembe, és egy imája, amit
gyakran imádkozom. Önnek mi jut eszébe, ha Pio atyára gondol?
Egy teljesen átlagos ember, aki történetesen – Isten kegyelméből – nagyon szentéletű
volt. Sok szenvedése ellenére mindig mosolygott. Alázatos, kedves, imádságos
emberként emlékszem rá.
Kedvenc idézetem Pio atyának az a közismert mondása, hogy „Imádkozz,
remélj, és ne aggodalmaskodj!”. Munkatársaként mondott olyat Önnek, ami az Ön
számára ugyanilyen fontossá vált?
Szavak nélkül beszélt hozzám. Nagyon ékesszólóan és erőteljesen szólt hozzám
azzal, ahogyan élt, állandó imádságban és szenvedésben. De emlékszem, az imáról
mondott valami nagyon találót: „John, az ima a kulcs, ami nyitja a mennyország
kapuját.”
Szemtanúja volt a stigmáknak, a bilokációnak vagy más csodának?
Igen, a stigmákat sokszor láttam, amikor nem viselte a félkesztyűt.
Bilokációnak vagy más csodának nem voltam tanúja, de tudom, hogy igazak, mert
közvetlenül olyanoktól hallottam róluk, akik részesei voltak. Egyszer volt egy
különös élményem. Nem tudtam, mit válaszoljak egy asszonynak, aki levélben azt
kérdezte Pio atyától, hogy a fia orvos legyen-e, vagy pap. Odamentem Pio
atyához, hogy megkérdezzem. A levél a kezemben volt, ő nem olvasta, s még
mielőtt feltettem volna a kérdést, azt mondta: „Mondd meg neki, hogy jó orvos
lesz a fia.” Ezen megdöbbentem.
Milyen hatással volt Szent Pio atya az Ön lelkiségére, papságára?
Mellette megértettem, hogy a papságom nem az enyém, hanem Jézusé. Én csupán
méltatlan eszköz vagyok. Arról is meggyőződtem, hogy szerzetesi életem
legnagyobb erőssége az ima és az alázat.
Szokta kérni imáiban Szent Pio atya közbenjárását?
Igen, mindennap, néha napjában többször is.
Miért ajánlja, hogy mi is kérjük Szent Pio atya közbenjárását?
Mert ismerem, beszéltem vele, érintettem, szeretem.
Hogyan hatott Önre Szent Pio atya halála és szenttéavatása?
Úgy, hogy azóta egészen más lett az életem: másként tekintek a szerzetesi
életre, pozitívabban látom az elérendő célokat és az elsajátítandó erényeket.
S végül: Pio atya munkatársaként mit tanult meg Istenről és/vagy az
életről?
Azt, hogy Isten nem bíró, hanem szerető Atya és Anya, és érdemes élni, ha van
bőséges remény, hit és szeretet.
2009
augusztusában interjút kértem John Aurilia kapucinus atyától, a tampai
Legszentebb Megváltó-templom plébánosától – írja egy amerikai újságírónő,
Arleen Spenceley, a Tampa Bay Times munkatársa. – John atya nagy alázattal,
olasz akcentussal válaszolt kérdéseimre; elmesélte a történetét, majd
váratlanul hozzátette: „1967-ben Pio atya titkára lettem.” – „Bocsánat –
vetettem közbe, mert azt hittem, rosszul értettem. - Kinek a titkára? Úgy
értettem, mintha Pio atyát mondott volna.” Mint kiderült, nem félreértés volt.
A Központi Oltáregyesület gondozásában elindult a szentsegimadas.hu honlap.
980 körül Velencében született a Sagredo családból.
Nevelését szülei már gyerekkorában a Szent Benedek-rendi Szent György-monostor
szerzeteseire bízták. Később a magasabb fokú tanulmányok végzésére Bolognába
ment. Velencébe visszatérve hamarosan apáttá választották. 1015-ben a
Szentföldre szándékozott költözni, de Razina apát meggyőzte, hogy útját
Magyarország felé vegye. Szent István elé vezették, aki fiának, Imrének
nevelését bízta rá. Ennek befejeztével Bakonybélbe vonult, a magányban imáinak
és tanulmányainak élt. 1030-ban csanádi püspök lett, szervezte az egyházmegyét,
térítette a pogányokat, szembeszállt a zsarnoki túlkapásokkal, tanácsaival az
ország ügyeit jó irányba terelte, írt hittudományi műveket és szentbeszédeket.
Egyetlen megmaradt könyvének címe: Deliberatio supra hymnum trium puerorum.
1046. szeptember 24-én, a pogánylázadás alkalmával Budán Bőd (egri) és
Beszteréd (nyitrai) püspöktársaival együtt a hitért kegyetlen halált szenvedve
elnyerte a vértanúság koronáját. 1083. július 26-án, Csanádon avatták szentté.
