2013. február 14., csütörtök

Eucharisztikus Kongresszus



Eucharisztikus Kongresszus 2013.

Május 10-11., Vác

Hazánkban egy igen szép emlékű Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zajlott le 1938. május 25-29. között. Az Eucharisztikus Világkongresszusok sorában ez volt a 34. (idén, 2012. június 10-17. között Írországban rendezik az 50-diket). Ma a Világkongresszusokat négyévenként rendezik. A világkongresszusok mellett rendszeresen vannak országos és egyházmegyei kongresszusok is többfelé a világban.
Ezen a 38-as Eucharisztikus Világkongresszuson százezrek ünnepelték Jézus Krisztust az Oltáriszentségben. Legtávolabbi vendégek: Brazília, Argentína, Chile, Fülöp-szigetek és Kína. Kiemelkedő programok voltak pl.: 150 ezer elsőáldozó a Hősök terén, Hajós körmenet a Dunán, Éjszakai elmélkedés és szentmise 150 ezer férfivel, 25 ezer agrárfiatal külön szentmiséje, Körmenet a Szent István Bazilikától a Hősök terére stb.
Mindezek emléke még ma is él az idősebb generációban. Ezért gondoltuk, hogy erre az eseményre emlékezve, annak 75. évfordulóján kerüljön sor egy újabb Eucharisztikus eseményre.
A Váci Egyházmegyében 2013 május 10-11. között kerül megrendezésre egy Egyházmegyei Eucharisztikus Kongresszus, a 75. évforduló alkalmából. Ez a kongresszus kétnapos lesz, (péntek-szombat), melyen az Oltáriszentségben valóságosan köztünk lakó Jézus Krisztusról szeretnénk megemlékezni és egyben az Ő tiszteletét szeretnénk elmélyíteni a szívekben – Isten segítségével.

A jelenleg szervezés alatt álló Egyházmegyei Euchatisztikus Kongresszus jelszava: A remény éltető forrása

Ez a jelszó a reményvesztett világba kívánja belekiáltani, hogy Jézus Krisztusban van a mi igazi reményünk! Az alcím: „A bűnösöket hívom”  (Mk 2,17) pedig Jézus szavaira kíván utalni, hiszen Ő mondta, hogy a bűnösöknek van szükségük segítségre. Egyben tudjuk, hogy minél mélyebben vagyunk a bűnök erdejében, annál nehezebben tudunk indulni Krisztus, a legfőbb Orvosunk felé. Őket (minket) kíván bátorítani ez az alcím. Bárcsak minél többen meghallanánk ezt, és felhasználnánk az addig hátralevő időt lelkünk felkészítésére, szívünk fokozatos kitárására Jézus Krisztus felé!

A szervezők

Forrás és bővebb információk: http://ek2013.hu/



Nagyböjti himnusz


"Szeressétek a pápát!"


2013. február 4., hétfő

Honlap indult a szentségimádások rendjével


A Központi Oltáregyesület gondozásában elindult a szentsegimadas.hu honlap.

A Központi Oltáregyesület hivatása és küldetése, hogy előmozdítsa az országban a szentségi Jézus tiszteletét. Ennek a küldetésnek a szellemében indítottak honlapot, azzal a szándékkal, hogy az internet segítségével mintegy láthatóvá tegyék az országban zajló folyamatos imádságot. A honlap segítséget nyújt azoknak, akik helyet, lehetőséget keresnek az oltáriszentségben jelen lévő Jézus imádására; erőforrás lehet azoknak, akik valamilyen akadályoztatás miatt csak vágyakozásukkal tudnak csatlakozni a szentségimádókhoz.

Így a közösségi háló segítségével összefűzhetjük a kegyelem hálóját, megvalósíthatjuk Krisztus akaratát: Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy […] dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyben van. (Mt 5,16)

A szentségimádási időpontok elérhetőek a www.szentsegimadas.hu oldalon. Az oltaregyesulet@gmail.com címen folyamatosan jelezhetik az atyák, hogy hol és mikor tartanak szentségimádást. 

Forrás: MKPK


2013. február 2., szombat

Meglátta szemem az üdvösséget – Gyertyaszentelő Boldogasszony


Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
„Most Uram elbocsáthatod szolgádat,mivel meglátta szemem az üdvösséget
A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szokásnak megfelelően a szülők áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút.
Az Úr Jézus bemutatását – Praesentatio Domini – Jeruzsálemben már a IV. században megünnepelték: Aetheria elbeszélése szerint 385. február 14-én ünnepi körmenetet tartottak. Minthogy karácsonyt január 6-án ülték, a negyvenedik nap február 14-ére esett. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni – szerepel a Katolikus Lexikonban.
Róma a VII. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante(találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, aki nagy örömmel ismerte fel a Gyermekben az Üdvösség hozóját: karjába vette, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. „Most Uram elbocsáthatod szolgádat, mivel meglátta szemem az üdvösséget.”
A X. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelik ki, és erről nevezik el az ünnepet – Purificatio. A keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon. A Müncheni kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának napja (purificatio Beatae Mariae Virginis) néven szerepel. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorozta, a XX. század elejétől tanácsolt ünnep.
Simeon a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. „A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja” – írja Tőkés István.
A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. Az 1494. évi királyi számadáskönyv szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén királyaink a szentmisén megjelent főpapok és országnagyok között gyertyát osztottak szét.
A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
Magyar Kurír

2013. január 6., vasárnap

Újévre


















Lelkem egy kérés tölti be mostan:Add Uram, hogy a jövő napokban
legyen majd időm… a Te számodra,
és legyen időm – magamnak – másnak,
mindig azoknak, akik az úton
énvelem járnak.
A te számodra? – Nem kérem így, nem.
Hagyd szomjú kelyhem beléd merítenem
Te örök forrás: Ajándékozz meg
Te engem egy mély leheletével
Szentséggel teljes örök idődnek.
Lecsendesülve, beléd merülve
magam számára is jut idő majd:
kicsit megállni,
magamba szállni,
kézösszetenni, gyűjteni, venni,
mélyebbre jutni, csendben is lenni.
Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!
Tékozló kézzel lesz amit adjak!
Másoknak áldás így lehet utam.
Így kérek időt új évre, Uram.


Ismeretlen szerző


2012. szeptember 25., kedd

Eucharist koncert


Gável András és Gellért 15 év zenei szolgálatért ad hálát az Eucharist együttes nagykoncertjével.

Több év után ismét életre keltik a Pecsa nagytermét, és benne szívünket, lelkünket régóta szeretett, már hozzánk nőtt énekekkel, és vadonatúj, magával ragadó dalokkal.

Nagy örömünkre vendég előadóként köszönthetjük majd Sillye Jenőt, és velünk ünnepel az est fővédnöke, dr. Beer Miklós váci megyéspüspök atya is. Szeretettel hívunk és várunk 

szeptember 28-án, 19 órára a Pecsa Music Hall nagytermébe.

További információ, jegyek, kedvezmények:





2012. szeptember 24., hétfő

Szent Gellért, a csanádi püspök


980 körül Velencében született a Sagredo családból. Nevelését szülei már gyerekkorában a Szent Benedek-rendi Szent György-monostor szerzeteseire bízták. Később a magasabb fokú tanulmányok végzésére Bolognába ment. Velencébe visszatérve hamarosan apáttá választották. 1015-ben a Szentföldre szándékozott költözni, de Razina apát meggyőzte, hogy útját Magyarország felé vegye. Szent István elé vezették, aki fiának, Imrének nevelését bízta rá. Ennek befejeztével Bakonybélbe vonult, a magányban imáinak és tanulmányainak élt. 1030-ban csanádi püspök lett, szervezte az egyházmegyét, térítette a pogányokat, szembeszállt a zsarnoki túlkapásokkal, tanácsaival az ország ügyeit jó irányba terelte, írt hittudományi műveket és szentbeszédeket. Egyetlen megmaradt könyvének címe: Deliberatio supra hymnum trium puerorum. 1046. szeptember 24-én, a pogánylázadás alkalmával Budán Bőd (egri) és Beszteréd (nyitrai) püspöktársaival együtt a hitért kegyetlen halált szenvedve elnyerte a vértanúság koronáját. 1083. július 26-án, Csanádon avatták szentté.

Forrás: Imaórák liturgiája

Szent Gellért élete bővebben itt olvasható: http://www.katolikus.hu/szentek/szent150.html

2012. szeptember 21., péntek

Pálos 70 teljesítménytúra és zarándoklat

A Pálos 70 jubileumi túra (2012. október 5-7.),

vándorlás a márianosztrai pálos engesztelő kegytemplom építésének 660. évfordulójára, meglévő és egykori pálos kolostorok, szentélyek érintésével, nagyrészt a Mária út útvonalain, megkoronázva az október 7-én 10.30-kor kezdődő márianosztrai ünnepi búcsúval, melynek keretében kihirdetésre kerül, hogy

a márianosztrai kegytemplom elnyerte a Basilica minor címet.

Az ünnepi szentmisét Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálja.


2012. augusztus 8., szerda

A prédikáló rend alapítója

Az életrajzi források és a hagyomány figyelemreméltó részleteket elevenítenek fel a szent életéből.
Elbeszélik, hogy Domonkos édesanyja -- mint ez sok más szent idesanyjával megtörtént -- fia születése előtt álmot látott, és az álom prófécia volt a gyermek jövőjéről. Látott egy kicsi, tarka kutyát, amely a szájában fáklyát vitt, körbefutotta és lángba borította az egész földet. Ebben a domonkosok később magukra ismertek, amikor fekete-fehér ruhájukban és lángoló szavukkal, mint a nemes vadászkutyák -- Nagy Szent Gergely hasonlította az igehirdetőket a kutyákhoz -- elkergették a rókákat, amelyek az Úr szőlőjét pusztították.
Domonkos fiatal kanonok volt, amikor először megtérített egy lelket: Diego püspökkel úton voltak és Toulouse-ban megszálltak egy fogadóban. Egyszer csak kiderült, hogy a fogadós a katar eretnekek közé tartozik, s ő volt az első katar, akit Domonkos életében látott. Apostoli buzgósága azonnal cselekvésre indította: miközben a többiek éjszakai álmukat aludták, ő a fogadóssal beszélgetett, és végigvitatkozták vallási kérdésekről az éjszakát. Mikor pirkadni kezdett, a fogadós meghajolt az igazság előtt és megtért.
A katarok és a katolikusok közötti vitában gyakori volt az az eljárás, hogy mindkét fél pergamenre írta fel a maga tételét és annak bizonyítékait, majd döntőbírákra bízták: ítéljék meg, melyik oldalon áll az igazság. Domonkos Montréalban szerkesztett egy ilyen iratot és átadta a bírónak. Mikor este a bírák kandallónál ültek, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy vessék tűzbe Domonkos pergamenjét, s ha sértetlen marad, akkor nyilvánvalóan nem a katarok, hanem a katolikusok oldalán áll az igazság. A javaslatot elfogadták, és bedobták a tűzbe a pergament, ám egy váratlan széllökés kivetette a kandallóból. Ugyanez történt másodszor, sőt harmadszor is: a pergamen sértetlen maradt. Akkor a bírák megegyeztek abban, hogy erről nem tudhat senki. Csakhogy az egyik bíró nem bírta tartani a száját, és híre ment a ,,csodának''.
Domonkos nagyon szeretett Carcassonéban misszionálni. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi ennek a magyarázata, azt válaszolta: ,,az, hogy itt az egész világ ellenség''.
Hiába jeleztek neki előre veszedelmeket, soha nem változtatta meg útirányát, sőt, minden veszedelem ellenére nyugodtan aludt az útszéleken. ,,Nem félsz a haláltól? -- kérdezték tőle ámulva a katarok. --Mit tettél volna, ha elfogunk?'' ,,Arra kértelek volna titeket -- válaszolta --, hogy ne egy csapással öljetek meg, hanem lassan tépjétek szét a testemet, hogy így részese lehessek a mennyei koronának.''
Még ma is megvan az útmenti kereszt Prouille mellett azon a helyen, ahol a következő történt: Domonkos jámbor énekeket énekelve ment, és beleütközött két rablóba, akik lesben álltak, hogy megöljék. Gondtalansága és nyugalma annyira lenyűgözte őket, hogy bénultan eresztették le a fegyverüket és kereket oldottak.
Egyik missziós útján előkelő asszonyok fogadták be a házukba, akik maguk is hajlottak az albigensek tanítása felé. Mikor látták, hogy eledelül csak kenyeret fogad el, csak vizet iszik és éjszaka a puszta földön alszik, apostoli egyszerűségén úgy megrendültek, hogy megszilárdultak katolikus hitükben.
Amikor Domonkos első társait maga köré gyűjtötte, a toulouse-i székesegyházi iskola magiszterének, a híres Stavensbynek volt egy álma. Reggel, még a tanítás megkezdése előtt a szobájában váratlanul elnyomta az álom az írópultnál. A város egész vidékét látta, teljes éjszakai sötétségben. Hirtelen feltűnt hét csillag, melyek gyorsan mveltek fölfelé az égen, majd egyre több csillag követte őket, s végül az egész táj kivilágosodott. Erre felriadt, összekapkodta a könyveit és sietett az órára, hogy el ne késsen. Mikor belépett a terembe, ott állt előtte Domonkos hat társával. Azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy ők egészen friss igehirdetők, de szeretnék elmélyíteni hitbeli tudásukat, ezért a mester engedje meg, hogy hallgassák őt. A mester úgy fogadta őket, mint az ég küldötteit.
Megrendítő ereje van azoknak a feljegyzéseknek, amelyek Domonkos későbbi imádságos életéről maradtak ránk. Ezek szerint amikor a többi testvér nyugovóra tért, Domonkos megkezdte a maga lelki őrködését a templomban. Körbejárta a templomot: minden oltár és szentkép előtt megállt, mélyen meghajolt, letérdelt, majd leborult a földre úgy, hogy homlokával érintette a kövezetet. Ezt nagyon sokszor elismételte, s ha a szent hév elfogta, kitárt karral imádkozott a templom közepén. Az egész teste -- mondta az egyik testvér -- olyan volt, ,,mint egy lángoló nyíl, amely az Isten által megfeszített íjról száll az ég felé''. Majd visszavonult a templom egyik sarkába, és ostorozni kezdte a vállát és a hátát. Közben kérő imádságokat mondott, olykor annyira hangosan, hogy felhallatszott a testvérek cellájába, s egyik-másik fel is ébredt rá. Ezután az oltár lépcsőjére térdelt, és ott folytatta imádságát. A testvérek többször látták elragadtatásban a föld felett lebegni.
Mindössze két vagy három órát aludt, köpenyébe burkolózva a templom kövezetén vagy az egyik padban. Nem is volt cellája és ágya. Reggel a kórusban ő volt az első. Naponta misézett és az átváltoztatástól az áldozásig hullottak a könnyei. Hosszasan elmerült a Szentírás tanulmányozásában, térdén tartva a hatalmas könyvet, ahogy Fra Angelico is megfestette. Ötvenegy éves volt, amikor egyik nagyon kimerítő apostoli útjáról, Velencéből visszatért Bolognába. Lázas volt, és nagyon fájt a gyomra. A beteget, hogy kínjain könnyítsenek, egy városon kívüli kolostorba vitték, ahol a nyári forróságot nem lehetett annyira érezni. A testvérek összegyűltek köréje, és így kezdett beszélni hozzájuk: ,,Hármas örökséget hagyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki ezt az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának öröklésében. Ne szomorkodjatok amiatt, hogy eltávozom közületek, mert ahová most megyek, ott sokkal inkább a javatokra leszek, mint itt a földön.'' Ezután kérte a haldokló szentségeit.
Akkor feltárult a templom ajtaja, és néhány testvér jött lábujjhegyen, de haragos sietséggel. ,,A plébános -- háborogtak -- azt mondja, hogy aki a templomában hal meg, azt ott is kell eltemetni!'' Erre a haldokló Domonkos felemelkedett fektéből: ,,Soha! Én testvéreim lába alatt akarok nyugodni! Vigyetek ki innét, hogy az utcán halhassak meg, és jogom legyen ahhoz, hogy a saját templomunkban temessetek el!'' Akkor a testvérek hordágyat készítettek, óvatosan ráfektették, és elvitték magukkal a Szent Miklós-templomba. Moneta testvér cellájában készítettek neki helyet, hiszen saját cellája nem volt.
Mikor egészen közelinek érezte a halált, csendesen felsóhajtott: ,,Készüljetek! Kezdjétek!'' Elkezdték mondani a haldoklók imádságát. Mikor ezekhez a szavakhoz értek: ,,Jöjjetek segítségül, Isten szentjei! Jöjjetek, Urunk angyalai! Vigyétek az ő lelkét a Fölséges színe elé!'' Domonkos az ég felé emelte karjait, s mintha két erős kéz ragadná meg és emelné magához, kilehelte lelkét.

Szent Domonkos

 Istenünk, ki Egyházadat arra méltattad, hogy Szent Domonkos életével és tanításával megvilágosítottad, kérünk engedd az ő közbenjárására, hogy földi dolgainkban oltalmat találjunk nálad, lélekben pedig egyre gyarapodjunk Benned! 

Forrás: Szentek élete

2012. július 29., vasárnap

Ifjúsági Világtalálkozó Medjugorjeban (Mladifest)


Nemzetközi Ifjúsági Találkozó és Fesztivál - Medjugorje, 2012. július 31-augusztus 6.

Kedves Fiatalok!

A Mária Rádió folyamatosan közvetíteni fogja  a Medjugorje Ifjúsági Találkozót, élőben a helyszínről.

online itt lehet megnézni:

PROGRAM

Kedd, 2012. 7. 31.
18.00 – Rózsafüzér
19.00 – Szentmise
20.30 – Imádság gyógyulásért
21.00 – Szentségimádás

Szerda, 2012. 8. 1.
18.00 – Rózsafüzér
19.00 – Üdvözlő szavak a különböző országokból érkező fiatalokhoz, majd Szentmise
20.30 – Szentségimádás

Csütörtök, 2012. 8. 2.
09.00 – Reggeli Ima
09.30 – 12.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek
12.00 – Szünet
16.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek
18.00 – Rózsafüzér
19.00 – Szentmise
20.30 – Szentségimádás

Péntek, 2012. 8. 3.
09.00 – Reggeli Ima
09.30 – 12.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek
12.00 – Szünet
16.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek
18.00 – Rózsafüzér
19.00 – Szentmise
20.15 – Fáklyás felvonulás a templom körül
22.30 – 23.00 – Kereszthódolat

Szombat, 2012. 8. 4.
09.00 – Reggeli Ima
09.30 – 12.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek a "Cenacolo" közösségtől
12.00 – Szünet
16.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek18.00 – Rózsafüzér
19.00 – Szentmise, imádság gyógyulásért
21.15 – "Cenacolo" színház és musical showja

Vasárnap, 2012. 8. 5.
16.00 – Előadások, dicsőítés és tanúságtételek
18.00 – Rózsafüzér
19.00 – Szentmise
20.30 – 21.30 – Kereszthódolat
21.30 – 23.00 – Záró éneklés és ünnepély
 
Hétfő, 2012. 8. 6.
03.00 – Rózsafüzér a Krizsevácra vezető úton (egyénileg)
05.00 – Szentmise a Krizsevácon

honlap:  http://www.mladifest.com/medjugorje/ 

Konszekrált (megszentelt) életutak 8.

Egy fiatal nő, akit remeteéletre hívott az Úr

A harmincas éveiben járó Mary Kloska a helyi püspök, három pap és családtagjai jelenlétében tett remeteéletre szóló fogadalmat. Hogyan talál rá hivatására és hogyan él ma egy „egyházmegyés remete”?


„Jó okunk van örvendezni – mondta Kevin C. Rhoades püspök a fogadalomtételi szentmise homíliájában –, hiszen Mary lesz egyházmegyénk első fogadalmas remetéje. Élete új szakaszában valamiképpen elszakad a világtól, hogy jobban tudjon egyesülni az Úr Jézussal.”

A remete – definíció szerint – a világtól elvonulva, csendben, imádkozva, böjtölve tölti napjait. Nyilvános fogadalmat tesz az evangéliumi tanácsokra – szegénység, tisztaság, engedelmesség –, és a helyi püspök által jóváhagyott szabályzat szerint él. Kloska fogadalma és szabályzata alapján a „keresztre feszített szeretet” remetéje, azaz „életterve” középpontjában a keresztre feszített Krisztus áll – írja az Integrated Catholic Life. 

Mary Kloska szülei tizenhárom gyermeke közül a kilencedik. 1999-ben bölcsész- és teológusdiplomát szerzett a Notre Dame Egyetemen, majd öt hónapon át remeteségben kereste élethivatását.

 „Jézus a kicsinység, a jegyesi szeretet és a kereszt lelkiségére hívott” – mondta. A következő években – mint fogalmazott – „zarándok remeteként” élt, hol missziós tevékenységben, hol remetei magányban. Több helyen végzett missziós munkát: Szibériában, a Fülöp-szigetek nyomortelepein, Tanzániában és Dél-Afrikában az árvák között. Legfontosabb tevékenysége azonban már akkor is az imádság volt: napi szentségimádás, olykor akár hét-nyolc órán át.        

2011 tavaszán Kloska úgy érezte, Isten arra hívja, hogy „valahogy még mélyebben temetkezzék az egyházba.” „Jézus világosan megmutatta, hogy a szenvedőket azzal érhetem el és szolgálhatom leghatékonyabban, ha még többet, még elmélyültebben imádkozom, és kevesebb gyakorlati missziós tevékenységet végzek.” A püspöktől kért és kapott útmutatást hivatásával kapcsolatban.

Augusztusi fogadalomtétele óta Mary Kloska napjai szentmisével és szentségimádással kezdődnek; déltől 3-ig ugyancsak szentségimádást végez. Az imádságon kívül fennmaradó időnek egy részét teljes szilenciumban, elvonultan tölti, de a püspök iránymutatása alapján dolgozhat is, ami kétkezi munkát, nyelvtanulást, rászorulókon való segítést, nagyon korlátozott időtartamú, lelki tartalmú levelezést, időnként lelki témájú előadások tartását is jelentheti.

A remetenő nem visel szerzetesi habitust; ruházata egyszerű. Rövid látogatásokra lehetősége van, de társas összejövetelekre nem jár. Szülei házában lakik, az imádságos magány óráit pedig – amikor nem a templomban imádkozik – a kertben álló apró, fűtetlen remetelakban tölti. Amikor viszont találkozik valakivel, élénken, szellemesen beszélget, szívesen meghallgat bárkit, és sokat mosolyog. Ha családtagokkal találkozik – köztük tizenkét testvérének több mint ötven gyermekével –, egy-két gyerek mindig ott ül az ölében. 

„Minél közelebb kerültem Jézushoz, annál távolabb került tőlem az egyetemi élet... az egész csak árnyék lett, ami az Ő arcát, az Ő hangját, az Eucharisztiából szüntelenül hívogató szeretetét veszi körül. Így lett az életem annak keresése, 'akit szeret a lelkem.' Napi hét órát töltöttem imádásában. Azt mondhatják, időpazarlás ennyit imádkozni. Pedig ennyi idő kellett, hogy elkezdhesse szívembe önteni szeretetét, ami túlnövi e világ szeretetfogalmát, s ami képes elviselni a szenvedést, sőt a halált is. Azt akarta, hogy ezt a szeretetet osszam meg az emberekkel.”  
  






Forrás: Magyar Kurír / Concedo


A Magyar Pálos Rend meghívója

 
SZERETETTEL MEGHÍVJUK

az Első Remete Szent Pál atyánkat tisztelő testvéreket

2012. augusztus 5-én, vasárnap, du. 4 órakor

a Szent Lőrinc-napi misére, amelyet   a  70 éves

P. Dr. ACZÉL LÁSZLÓ ZSONGOR
pálos szerzetes mutat be



a 630 éve alapított częstochowai pálos kolostor alapítása alkalmából
a BUDASZENTLŐRINCI EGYKORI FŐMONOSTOR ROMTEMPLOMÁBAN
(1021 Budapest, Budakeszi út 91).

A szentmise után UJHÁZINÉ LEDÓ ERZSÉBET
előadást tart a częstochowai pálos kolostorról,
amelyet Opolei László alapított, s Budaszentlőrincről és Márianosztráról
hívott 16 szerzetest a Fekete Madonna kegyképének őrzésére.

A romtemplom megközelíthető
a gyermekvasúttal vagy a Széll Kálmán térről Budakeszire induló 22-es autóbusszal a Tündér-kert [Szép Juhászné] megállótól gyalog kb. 500 m.

Kérjük a testvéreket, hogy fehér ingben/blúzban jöjjenek együttünnepelni!

(Pálos atyák)
Forrás: Magyar Pálos Rend