Keresztút

Eucharisztikus Kongresszus

Eucharisztikus Kongresszus 2013.

Május 10-11., Vác

Hazánkban egy igen szép emlékű Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zajlott le 1938. május 25-29. között. Az Eucharisztikus Világkongresszusok sorában ez volt a 34. (idén, 2012. június 10-17. között Írországban rendezik az 50-diket). Ma a Világkongresszusokat négyévenként rendezik. A világkongresszusok mellett rendszeresen vannak országos és egyházmegyei kongresszusok is többfelé a világban.

Ezen a 38-as Eucharisztikus Világkongresszuson százezrek ünnepelték Jézus Krisztust az Oltáriszentségben. Legtávolabbi vendégek: Brazília, Argentína, Chile, Fülöp-szigetek és Kína. Kiemelkedő programok voltak pl.: 150 ezer elsőáldozó a Hősök terén, Hajós körmenet a Dunán, Éjszakai elmélkedés és szentmise 150 ezer férfivel, 25 ezer agrárfiatal külön szentmiséje, Körmenet a Szent István Bazilikától a Hősök terére stb.

Mindezek emléke még ma is él az idősebb generációban. Ezért gondoltuk, hogy erre az eseményre emlékezve, annak 75. évfordulóján kerüljön sor egy újabb Eucharisztikus eseményre.

A Váci Egyházmegyében 2013 május 10-11. között kerül megrendezésre egy Egyházmegyei Eucharisztikus Kongresszus, a 75. évforduló alkalmából. Ez a kongresszus kétnapos lesz, (péntek-szombat), melyen az Oltáriszentségben valóságosan köztünk lakó Jézus Krisztusról szeretnénk megemlékezni és egyben az Ő tiszteletét szeretnénk elmélyíteni a szívekben – Isten segítségével.

A jelenleg szervezés alatt álló Egyházmegyei Euchatisztikus Kongresszus jelszava: A remény éltető forrása

Ez a jelszó a reményvesztett világba kívánja belekiáltani, hogy Jézus Krisztusban van a mi igazi reményünk! Az alcím: „A bűnösöket hívom”  (Mk 2,17) pedig Jézus szavaira kíván utalni, hiszen Ő mondta, hogy a bűnösöknek van szükségük segítségre. Egyben tudjuk, hogy minél mélyebben vagyunk a bűnök erdejében, annál nehezebben tudunk indulni Krisztus, a legfőbb Orvosunk felé. Őket (minket) kíván bátorítani ez az alcím. Bárcsak minél többen meghallanánk ezt, és felhasználnánk az addig hátralevő időt lelkünk felkészítésére, szívünk fokozatos kitárására Jézus Krisztus felé!

A szervezők

Forrás és bővebb információk: http://ek2013.hu/

Nagyböjti himnusz

"Szeressétek a pápát!"

Honlap indult a szentségimádások rendjével

A Központi Oltáregyesület gondozásában elindult a szentsegimadas.hu honlap.

A Központi Oltáregyesület hivatása és küldetése, hogy előmozdítsa az országban a szentségi Jézus tiszteletét. Ennek a küldetésnek a szellemében indítottak honlapot, azzal a szándékkal, hogy az internet segítségével mintegy láthatóvá tegyék az országban zajló folyamatos imádságot. A honlap segítséget nyújt azoknak, akik helyet, lehetőséget keresnek az oltáriszentségben jelen lévő Jézus imádására; erőforrás lehet azoknak, akik valamilyen akadályoztatás miatt csak vágyakozásukkal tudnak csatlakozni a szentségimádókhoz.

Így a közösségi háló segítségével összefűzhetjük a kegyelem hálóját, megvalósíthatjuk Krisztus akaratát: Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy […] dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyben van. (Mt 5,16)

A szentségimádási időpontok elérhetőek a www.szentsegimadas.hu oldalon. Az oltaregyesulet@gmail.com címen folyamatosan jelezhetik az atyák, hogy hol és mikor tartanak szentségimádást. 

Forrás: MKPK

Meglátta szemem az üdvösséget – Gyertyaszentelő Boldogasszony

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

„Most Uram elbocsáthatod szolgádat,mivel meglátta szemem az üdvösséget”

A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szokásnak megfelelően a szülők áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút.

Az Úr Jézus bemutatását – Praesentatio Domini – Jeruzsálemben már a IV. században megünnepelték: Aetheria elbeszélése szerint 385. február 14-én ünnepi körmenetet tartottak. Minthogy karácsonyt január 6-án ülték, a negyvenedik nap február 14-ére esett. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni – szerepel a Katolikus Lexikonban.

Róma a VII. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante(találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, aki nagy örömmel ismerte fel a Gyermekben az Üdvösség hozóját: karjába vette, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. „Most Uram elbocsáthatod szolgádat, mivel meglátta szemem az üdvösséget.”

A X. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelik ki, és erről nevezik el az ünnepet – Purificatio. A keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon. A Müncheni kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának napja (purificatio Beatae Mariae Virginis) néven szerepel. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorozta, a XX. század elejétől tanácsolt ünnep.

Simeon a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. „A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja” – írja Tőkés István.

A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. Az 1494. évi királyi számadáskönyv szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén királyaink a szentmisén megjelent főpapok és országnagyok között gyertyát osztottak szét.

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.

Magyar Kurír