 |
| Pennaforti Szent Rajmund |
Amikor Rajmund még spanyol hazájában élt,
gyóntatója volt Aragóniai Jakab királynak, aki nagyra becsülte őt. Az uralkodó
híve volt ugyan a vallásnak, de ez nem nagyon látszott meg életén. A szent
hiába intette, hogy küzdjön ártalmas szenvedélyei ellen. Szemtől-szembe
javulást ígért a király, de egyáltalán nem törte magát érte. Rajmund egy napon
megtudta, hogy a király ismét tilalmas viszonyt kezdett az egyik udvarhölggyel.
Mint gyóntató sürgette a királyt, hogy bocsássa el a hölgyet, de annak esze
ágában sem volt megtenni. Erre Rajmund úgy döntött, hogy otthagyja a királyi
udvart, amely akkor éppen Mallorca szigetén tartózkodott. A király azonban
megparancsolta, hogy senki se merjen Rajmundnak bármiben is segítségére lenni. Amikor szentünk nehéz helyzetében tengerre akart
szállni - így beszéli a legenda -, éppen útra készen állt egy hajó a kikötőben.
A hajós azonban vonakodott őt magával vinni, és fölmutatta a király írásos
parancsát. Rajmund erre Istenbe vetett bizalommal azt mondta útitársainak:
,,Egy földi király meg akarja akadályozni, hogy elutazzunk. Majd az égi Király
fog javunkra beavatkozni''. Ezekkel a szavakkal a tengerre terítette
köpenyegét, fogta botját, keresztet vetett, azután bátran rálépett a köpenyre,
és hat óra leforgása alatt átkelt a hatvan mérföld széles tengeren. Nagy tömeg
szeme láttára lépett partra Barcelonában. Vállára vetette köpenyét, és elindult
kolostorába - s annak kapuja magától kitárult előtte.
 |
| Pennaforti Szent Rajmund legendája |
Irgalmas Istenünk, ki Szent Rajmundot
arra választottad, hogy irgalmas szeretettel lehajoljon a bűnösökhöz és a
foglyokhoz, kérünk, add meg közbenjárására, hogy mi is kiszabaduljunk a bűn
szolgaságából, és szabad szívvel megtegyünk mindent, ami előtted kedves!
A bölcs írástudók feladatai
„Szabad idejének köszöni
bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre! Hogyan
is telhet el bölcsességgel, aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik,
ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgában jár kel, akinek borjú körül forog
a beszéde, barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek hízlalása a gondja! De
így van minden kézműves és mester is, aki éjjelét nappallá teszi: aki pecsétet
vés, akinek a színek keverése a mestersége, aki színes ábrázoláson töri a
fejét, és virrasztva végzi munkáját; éppígy a kovács, aki üllő mellett ül, s a
vasmunkára ügyel, a tűz heve pörköli bőrét, s a kemence hőségét állja. Pöröly
csapása cseng szüntelen fülében, s a szerszám mintájára szegezi szemét, munkái
végzésén jártatja eszét, s azok tökéletes végzése a gondja. Nincs másképp a
fazekassal sem: ül a dolga mellett, s a korongot hajtja a lábával, folytonos
gondban van munkája miatt, és darabszámra dolgozik teljes igyekezettel, agyagot
gyúr karjával, és lába előtt meghajlítja merevségét, a máz elkészítésére ügyel,
s a kemence tisztításán jár az esze. Kezük munkájából élnek mindezek, és
mindegyikük bölcs a maga mesterségében. Nélkülük nem épül a város,nem
jövevények ők, és nem jöttmentek, de azért nincs a gyülekezetben ülőhelyük, nem
ülnek bírói székbe, mert nem értenek a törvénykezéshez, nem ők mondják meg, mi
a jog és az igazság, nincs jártasságuk a bölcs mondásokban. Értenek azonban a
világ mesterségeihez, és iparuk űzése a legfőbb kívánságuk. De másképp van
annál, aki arra adja lelkét, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja! Sirák fia
38, 25-39
Forrás: Szentek
élete
Kép: Domonkosok, Wikipédia
 |
| Szent Rajmund sírja a barcelonai katedrálisban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése