2017. november 11., szombat

Család és béke


Boldoggá avatják Brenner Jánost

Ferenc pápa november 8-án kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, akit meghatalmazott nyolc dekrétum közzétételére, melyekben két vértanúság, valamint hat Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel.

A két vértanú közül az egyik a magyar Brenner János rábakethelyi káplán (született 1931. december 27-én), aki a hit védelmében, az Oltáriszentséget védelmezve hunyt el 1957. december 15-én. A boldoggá avatással kapcsolatban további információkkal a későbbiekben szolgálunk. 



Brenner János élete

Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, a háromgyermekes család második fiúgyermekeként. János a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte meg tanulmányait. 1941 őszén a család Pécsre költözött, ahol a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja. Gimnáziumi tanulmányait Zircen fejezte be oblátusként, majd 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. Beöltözésekor kapta az Anasztáz nevet. Csak néhány hétig tapasztalhatta meg a nyugodt, Istennek szentelt életet, mert a szerzetesrendek elleni támadás Zircet sem kímélte. Brenner János a budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszteren át, miközben titokban végezte novíciusi évét. Ezt követően 1951-ben tette le első fogadalmát. Miután a rendi vezetés már látta, hogy a kommunista diktatúrának egyhamar nem lesz vége, úgy próbálták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy felvételüket kérték egyházmegyei szemináriumokba. Így került Brenner János 1951-ben a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közé.

A következő évben a szemináriumok nagy részét feloszlatták. Brenner Jánost társaival együtt 1952-ben átvették a győri papneveldébe. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi Székesegyházban. A város Szent Norbert-templomában mutatta be újmiséjét.
Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Dr. Kozma Ferenc plébános jó példát adott és sokat segített az ifjú papnak. János atya minden áldozatra készen állt a hívekért. Különösen rajongott a gyermekekért és az ifjúságért. Tisztelte, szerette az embereket, nem volt személyválogató.

Mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen. Csak mozaikdarabok állnak rendelkezésünkre - a gyanúsítottak, elítéltek vallomása, valamint néhány szemtanú visszaemlékezése és a nyomok - , melyek alapján Dr. Kahler Frigyes jogtörténész rekonstruálta a történteket.
Szemtanúk elmondása szerint december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. A plébános pedig Farkasfára ment, karácsonyi gyóntatásra. Az éjszakát egy családnál töltötte, mert másnap reggel ő misézett ott.

Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték.

Forrás: Martinus


A Boldogságos Szűz első jelenése bilokáció volt




Még a Szűzanya mennybevétele előtt történt
 
Mindössze néhány évvel Jézus halála és feltámadása után, Kr. u. 40-ben történt a legelső Mária-jelenés. A Boldogságos Szűz megjelent az egyik apostolnak, Idősebb Szent Jakabnak, Szent János testvérének Spanyolországban. Ez a jelenés a Pilari Miasszonyunk néven ismert.

A kereszténység legkorábbi időszakában Jakab a római provincia, Hispania, a mai Spanyolország pogány vidékeit kereste fel. Evangelizáló erőfeszítései nagy nehézségekbe ütköztek és az a hír terjedt el, hogy az apostolt a reménytelenség kerítette hatalmába.

Egy éjszaka Jakab az Ebro folyó partján, egy város, a mai Zaragoza közelében imádkozott. Hirtelen nagy fényesség vette körül. Jakab letérdelt, tekintetével a fény felé fordult, és leírhatatlan látványban volt része. Szűz Mária állt a fényben, angyalok ezreitől körülvéve.

Azt mondta Jakabnak, hogy ki kell tartania. Biztosította afelől, hogy végül Jézusért végzett munkája nagy eredményeket hoz, és sokan megtérnek a Hitnek. Azt kérte, hogy építsenek egy templomot jelenése helyén és hátrahagyott egy jáspis oszlopot, amely megjelölte a helyet. Szűz Mária egy kis szobrot is ott hagyott, ami őt magát ábrázolta a jáspis oszlop tetején ülve, karjában a gyermek Jézussal.

Mivel a Boldogságos Szűz még életben volt és Jeruzsálemben élt – ez előbb történt, mint mennybevétele – jelenése bilokációnak számít.

Jakab azonnal összegyűjtötte néhány új követőjét és elkezdte a kápolna építését a megjelölt helyen. A kápolna a legelső templom, amit valaha is Máriának szenteltek és ma, számos felújítás után, a Pilari Miasszonyunk Bazilikája néven ismert. Pontosan azon a helyen található, ahol Miasszonyunk megjelent mintegy 2000 évvel ezelőtt.

Jakab részt vett a kis templom felszentelésén, és visszatért Jeruzsálembe.

Ironikus módon ő volt az első apostol, aki a hitért halt meg. 44-ben Heródes Agrippa lefejeztette Jakabot. Jakab tanítványai visszavitték holttestét Spanyolországba, hogy eltemessék. A Miasszonyunk által otthagyott szobrot és oszlopot a zaragozaiak vették védelmük alá.

Az ereklyét körülvevő sok csoda tanusíthatja égi eredetét. 1936-ban, a spanyol polgárháború idején a baloldal felé hajló republikánusok bombázták a szentélyt, de a bombák, amelyek eltalálták a templomot, soha nem robbantak fel. Senki nem érintheti meg a szobrot, kivéve azt a négy papot, akiket gondozásával megbíztak és újszülött gyermekek, akiket fel lehet emelni, hogy megérintsék égi Anyukájuk képmását.

A legkorábbi időktől kezdve pápák tanusították Miasszonyunk jelenésének hitelességét a kegyhelynél. III. Kallixtusz pápa 1456-ban arra buzdította az embereket, hogy zarándokoljanak el a Pilari Miasszonyunkhoz. Az ekkor kibocsátott bullájában a szentély alapításának csodáját is elismerte.

A legjelentősebb csoda a XVII. században történt. Egy Miguel Pellicer nevű koldus Calanda városból nem tudott dolgozni, mivel egyik lábát leamputálták. Szüntelenül imádkozott a kegyhelyen, kérve a Boldogságos Szűz segítségét és lábát visszakapta.

Századokon át számos ellentmondásos történet keletkezett a szentély hitelességét illetően. III. Ince pápa, válaszul egy Spanyolországból érkezett kérésre, megbízott 12 bíborost, hogy nyomozzanak ki minden elérhető adatot. 1723. augusztus 7-én a Rítuskongregáció megállapította az eredeti történet hitelességét. 1730-ban XII. Kelemen pápa engedélyezte, hogy a Pilari Miasszonyunk ünnepét az egész spanyol birodalomban megtartsák. Végül a Pilari Miasszonyunkat a hispán világ patrónájának nyilvánították ki. Liturgikus ünnepnapját október 12-én tartjuk.

Végül egy utolsó gondolat. Szent Josemaría Escrivá fiatal szeminarista korában naponta felkereste a Pilari Miasszonyunk kegyhelyét. Mindig imádkozott lelki vezetésért és végül megalapította az Opus Dei-t. Tagjai minden évben megtartják a Pilari Miasszonyunk ünnepét.

Pilari Miasszonyunk, imádkozz értünk.

Forrás: Katolikus Válasz