2017. december 12., kedd

"Elég neked az én kegyelmem..."

Történetem a gyermekkorom iskolakezdés előtti éveiben kezdődik. Budapesten nevelkedtem a nagyszüleimnél.Nagyapám a Vitukinál dolgozott, amelynek a karsztvíz megfigyelő állomása a Gellért-hegy oldalában volt elhelyezve egy nagy sziklabarlangban. Abban a sziklában, ami a második világháború előtt Pálos templom volt, majd a rendszerváltás után befalazták.


Ma ismét a Pálosoké a Szikla, és rendházukat is visszakapták, amely évtizedekig kollégiumként működött. Tehát az a sziklabarlang, ahol nagyapám dolgozott, most a Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplom és Pálos kolostor. Óvoda helyett nagyapámmal jártam a dolgozóba, ott telt kisgyermekkorom, ott futkároztam, játszottam, nevettem és sírtam. Mikor elfáradtam a mostani gyóntatószék helyén volt egy kis nyoszolyám, ahol aludtam, álmom nyugodt, békés volt, mintha angyalok vigyáztak volna rám, délutánonként, mikor haza kellett menni szomorú voltam, de mindig megvigasztaltak.”Nem baj, most haza megyünk, de holnap ismét jövünk a dolgozóba”, és én hazamentem, gyorsan lefeküdtem, mert tudtam, hogy másnap ismét vár az a csodálatos hely, így teltek napok, hetek, hónapok, évek, de mint minden, ez is egyszer véget ért, később nagypapa nyugdíjba ment, én iskolába kezdtem járni, és nem maradt több idő a sziklára, elszakadtam, de szívemben örökre megmaradt csodálatos gyermekkorom csodákkal teli helye, majd jött a felnőttkor, elszakadás hazámtól 25 év Törökországban iszlám kultúrában, éltem Isztambulban, majd egy szép tengerparti öbölben, fényben, csillogásban. 2005. október  6-án azonban megváltozott egész életem, családommal elmentünk yet skyzni a tengerre, nekünk jött egy motorcsónak, és leszakította a lábamat, súlyosan kivéreztem, vér nem volt, az orvosok már lemondtak rólam, de Isten úgy döntött  élnem kell, keserves napok kezdődtek, majd haza tértem mindenemet elveszítve, üresen, kiégve, Isten ellen felbőszülve.

2013. tavasza

Állok az út szélén, mellettem motorosok robognak el, utánuk nézek összerezzenek. ”Ki az az őrült aki motorra ül?”- gondoltam.

2013. nyár

Vonz a szikla felmegyek, megnézem! Hát nem néztem meg… Épp hogy csak beléptem, néztem nagyot…templom lett… Ráadásul pénzt is kérnek! Dühödt haraggal kirohantam. Isten, vallás, papok? Na nem! Én erről hallani sem akarok! És feldúlva haza mentem.

Otthon rossz hírek vártak, teljesen kiborultam, mindenért Istent okoltam, kiabáltam, sírtam, ellene fordultam.” Ha Te vagy a Mindenható, akkor mondd miért teszed ezt velem?”, és aznap éjjel  álmodtam: állok a szikla bejáratánál, hideg van reszketek, döngve nyílik az alacsony vaskapu, és én belépek, elindulok a megszokott úton, de most nem szaladok, csak tétován, félénken, lassan haladok, végighúzom kezemet a sziklafalakon, mint gyermekkoromban, ekkor egy szerető hívogató hangot hallok:”Gyere - gyere, te most már itthon vagy!” És bátrabban lépkedve bejárom a barlangot, előttem furcsa homályban, fehér csuhában elsuhanó alakok, érzem azt a megnyugvást, melyet gyermekkoromban, mikor itt a sziklában aludtam, érzem hogy egy szerető erős kéz vezet, és boldogan bejárom régi „játszóteremet”. Elérek a szikla mélyébe, egy beton fal zárja el utamat, tétován megállok, nem tudom mit tegyek, de ekkor leomlik a fal, és mögötte fényesen szikrázó napsütés csalogat, belépek, mert egy szelíd hang hívogat, felébredek, kábán kinyitom szemem, majd lassan megváltozik életem.

2013. ősz

Hűvös, esős volt az idő nagyon rossz letört hangulatban voltam, elindultam a barátnőmhöz leszálltam a vonatról…és a többit nem tudom, a  Sziklában tértem magamhoz, az oltárra meresztett szemekkel, a Miatyánkot mormoltam, csak ültem és imádkoztam, egy idő után felálltam, kifelé indultam, remegő térdekkel meg-megálltam, kezemet a sziklafalra tettem, homlokomat oda nyomtam, és visszarepültem gyermekkoromba. Valahogy hazabotorkáltam, valami furcsa nyugalom áradt szét a lelkemben, attól a naptól valami megváltozott, pár héttel később az Úr megismertetett egy olyan emberrel aki első lépteimet segítette a hozzá vezető úton, elmondta ,hogy egy keresztény motoros közösség tagja, és Pálos szerzetesek vezetésével zarándoklatokra  járnak, na gondoltam magamban, ismét egy őrültet sodort a sors az utamba. Megkérdezte, ismerem-e a pálosokat, csak néztem rá, hiszen nem ismertem őket, majd megkérdezte tudom e, hogy a Gellért-hegy oldalában van a Sziklatemplom, ott is élnek pálosok, hát ekkor nagyot néztem, hisz a  Sziklát ismertem már nagyon régen.

2014. január

Meghívást kaptam Hargitafürdőre, a Szent István Templom szentelésére, elmegyek gondoltam megnézem kik a Pálosok, mikor felértünk Hargitára, és kiszálltam a kisbuszból zuhogott a hó, ott álltam egy ismeretlen tájon, ismeretlen emberek között, egyszer csak megjelent barna kabátban hosszú fehér csuhában előttem egy szerzetes, elmondta, hogy hosszú a kerülő út és egyszerűbb, ha felmegyünk az előttünk lévő emelkedőn, és elindult, hogy mutassa az utat, néztem utána, és felmerült bennem a kérdés,vajon hogy fogom ezt az akadályt leküzdeni, de  egyszer csak éreztem, hogy egy erő elkezd húzni felfelé, és lépésről lépésre könnyebb lett az utam. Ahogy felértem és visszafordultam csodálatos látvány tárult elém, hatalmas pelyhekben hulló hó, égig érő fenyők, és egy apró fatemplom, ott álltam a Hargitán és még nem tudtam, hogy elindultam Isten útján. Majd döbbenetes fordulat következett be életemben ,megfordult velem az egész világ.

2014. áprilisa

Én! Ülök egy motoron! Czestochowába indulok. 1200 kilométer, életemben nem ültem motoron! Hogy kerülök én ide? Beérünk egy benzinkútra, gyülekezőhely, lekászálódok,körülnézek, és ekkor megszólal egy hang… Gyerekek indulás előtt egy ima!... És elő lép Botond atya, csak nézek, nyelni sem tudok körülöttem mindenhol motorok, atyák, motorosok, és én egy motoros zarándoklatra indulok, majd nyeregbe pattanunk, indulunk, én bukósisakom alól felnézek az égre, és megpróbálom kitalálni, hogy mi történik velem.

2014. nyár

Ismét motoros zarándoklatra megyünk, éppen indulás van, vidáman felugrok a motorra, körülnézek és felteszem a kérdést magamban, hogy ki az az őrült, aki nem ül motorra? Motorosok, zarándoklatok, misék, atyák, Czestochowa, Márianosztra, Pálosszentkút, és a Szikla, mind-mind életem részévé vált.

2014. november

Ülök a Sziklatemplom kolostorának ebédlőjében, rajtam fekete póló a Pálos rend címerével, körülötte nagy betűkkel ráírva Motorkerékpálosok, büszke vagyok arra, hogy ezt viselhetem, fejemet felemelem, körülöttem fehér habitusban atyák. Ők a Pálosok, a fehér barátok, és boldog vagyok, hogy köztük lehetek, azt mondják, Isten útjai kifürkészhetetlenek, most már úgy érzem itthon vagyok, köszönöm  Jó Istenem! 

Megköszöntem Istennek, hogy visszavezetett a gyermekkoromba, egyre többet voltam, a fehér barátokkal, motoros társaimmal, és szenvedélyemmé vált a motorozás.


És így folyt életem, míg csak egy probléma után lekerültem a motorról, amit annyira szerettem, nagyon szomorú voltam, úgy nézett ki hogy, eltávolodok mindentől, egy téli estén Pálosszentkúton beszélgettem Csaba, és Antal atyával, elmondtam nekik mennyire bánt a dolog, ők kedvesen rám mosolyogtak és csak ennyit mondtak: „Nem baj itt vagyunk neked mi.” És ekkor döbbentem rá, hogy már nem vagyok egyedül, hogy Isten mennyire körbe vett hálójával, mely szeretetből fonódott, és újult erővel folytattam utamat, pár héttel később Botond atyával beszélgettem a Sziklában, szóba került az áprilisi Czestochowai zarándoklat, elmondtam, hogy mennyire szeretnék elmenni, és megkérdeztem tud e segíteni abban, hogy én is ott lehessek, szelíden rám nézett és felajánlotta,hogyha gondolom felmászhatok mögé a motorra,úgy éreztem nekem adták az egész világot, és megköszöntem a Jó Istennek.

2015. áprilisa

Kilépek a Sziklatemplomból, ragyog a nap a bukósisakomon, Botond testvér kérdőleg rám tekint. ”Igen indulhatunk”. Ahogy gurulunk lefelé a lejtőn lepereg előttem gyermekkorom mely a Sziklában csodás volt egykoron, majd hazámtól elszakadt, rögökkel teli felnőtt korom, és egy kérdés foglalkoztatott, ”Mondd Uram hogy van ez? Én nem akartam se Istent, se vallást, se papot, sem motort és most itt ülök egy szerzetes mögött a motoron és ismét zarándokútra indulok? Mit kívánsz, mit vársz tőlem?” Pár másodpercen múlva megérkezett a válasz, ahogy távolodtunk egyre kisebb lett a szikla, és  ahogy felzúgott alattunk a gép és neki indultunk szívembe mart a rémület, ”Ismét elszakadok tőled Istenem?” Ekkor egy szelíd hang halkan a fülembe súgta: ”Dehogy - dehogy, soha többé te buta!” Bukóm alól az égre néztem, előttem megjelent a kereszt, melyen az Úr Jézus szenvedett ismét az égre néztem, egy szerető kezet éreztem vállamon, és átcikázott rajtam a gondolat, igen én a KERESZTSÉGET akarom. Megjártuk Jasna Gorát, és ahogy visszaértünk a Sziklába, odamentem az oltárhoz, megálltam a keresztre feszített Jézus Krisztus előtt, elpirultam, elszégyelltem magam, mert én Őt elutasítottam, az én terveimben nem volt benne Isten, de irgalmának hála az Övében én igen, ott álltam előtte szememet ráemeltem, és esedezve kértem hadd legyek a gyermeke.


2015. májusában Szentkúton Antal atyával beszélgettünk, mondtam, hogy mielőbb szeretnék megkeresztelkedni, rám nézett, megcsóválta a fejét, jó, jó, de ez nem úgy megy, mint ahogy én elgondolom, előtte hittanoktatásra kell járni és minimum 1 évet várni kell, kicsit kétségbe estem, sosem voltam jó tanuló nehezen fog az agyam. Csaba atyától kaptam ajándékba egy Újszövetséget, ahogy otthon a kezembe vettem, belelapoztam, olvasgattam, elkeseredve  tettem félre az Evangéliumot.” Hogy fogom én mindezt megtanulni? Kérlek segíts Uram! ”Leültem a számítógéphez, hogy keresek valami vidám filmet, és ekkor a monitoron megjelent Lukács Evangéliuma megfilmesítve, elkezdtem nézni, megragadott, vitt magával a történet és ahogy a film végén elmondták a megtérők imáját, és én utána mondtam, hirtelen egy erő telítette meg lelkemet, megnyitotta értelmemet és attól a perctől hihetetlen erőt kaptam a tanuláshoz, Isten megadta a segítő kegyelmet, sokszor még éjszaka is elküldte hozzám a Szentlelket, felébresztett, ösztönzött, ”Tanulj  Edina!” Nagyon rövid idő alatt magamba fogadtam Jézus Krisztus tanítását, így telt a tavasz és a nyár, Antal atya oktatott, Botond atyával és motoros társaimmal lelkigyakorlatokra, zarándoklatokra jártam, minden nagyon csodálatos volt.

Majd eljött az ősz és egy rossz hír várt, Botond atyát Hargitára helyezték, mikor ment kifelé a Szilából szomorúan néztem utána, és Istenhez fordultam: ”Ezt most miért tetted mondd Uram!” Három hónap múlva megérkezett a válasz, Botond atya meghívott Hargitára, egy szombat délután beszélgettük, hogy mikor legyen a keresztelőm. Nyárban maradtunk, másnap vasárnap révén Szentmisére mentünk, ott ültem ismét abban a kis fatemplomban ahol két évvel ezelőtt az Úr elindított a hozzá vezető úton.  A Szentmise kezdetén hatalmas pelyhekben hullani kezdett a hó és mikor a gyerekek a házi áldást énekelték hirtelen szemeim megteltek könnyel, éreztem, hogy most Isten hív, és hozzá kell lépnem, mert nélküle nincs többé életem, másnap reggel odaléptem Botond atyához és megkértem, kereszteljen meg, elcsodálkozott, majd elment engedélyt kérni, zöld utat kaptunk és másnap megkeresztelkedtem.

Ahogy ott álltam az Úr színe előtt hallottam, hogy lassan csendben bezárul mögöttem egy ajtó a múltam ajtaja, éreztem hogy egy pillanatra nem létezek, ahogy a halál országából átlépek az örökkévalóságba, hogy szívem megtelik békességgel és szeretettel, és éreztem, hogy a célnál vagyok a szeretetnél, amelyből  mindannyian teremtődtünk.

Lelkem tele volt nyugalommal, békességgel, azt hittem, hogy az elsőáldozás, és bérmálkozás után befejeződik az út, amit Isten kíván tőlem, de nem így történt.


2016. április

Ismét Czestochowa. Gyönyörű, verőfényes nap volt, Jasna Gorán álltam fent a nyitott oltár mellett a Szent misén, velem szemben huszonötezer motoros megnyomta a kürtöket, szállt a hang az éterben, ekkor megjelent a Boldogságos Szűz arca előttem és megvilágította utamat, abban a pillanatban értettem meg, hogy az én utam nem ért véget, csak most kezdődik, a Szűz Anyától kaptam egy küldetést, Pálosokkal Istenért,Istennel a Pálosokért!

Azt tudtam, hogy Isten már régóta gondjaiba vett, azt is hogy mutatja utamat, de hogy ennyi csodában részesülök általa remélni sem mertem volna, mikor Hargitafürdőn, a fehér barátokhoz vezetett, még nem tudtam, hogy milyen csodálatos tervei vannak velem, nem elég hogy visszaadta gyermekkoromat, azt is megadta, hogy ott abban a kis fatemplomban, ahol visszakaptam a hitet és a szeretetet, ott ahol elindított a hozzá vezető mesébe illő úton, ott abban a kis fatemplomban, az Úr ismét megérinti vállamat, elküldi hozzám a Szentlelket és a fülembe súgta…”Gyere légy a gyermekem!” És nem tudtam azt sem, hogy van ilyen csodálatos érzés ezen a földön, de most már tudom, hisz a Mindenható Úr megismertette velem hatalmas irgalmát, szeretetét, és kegyelmét, adott egy új életet, új reményt és új célt, megtanította, hogy nem az a boldog ember, aki mindent megkap, hanem az aki értékelni tudja amit kapott, visszatekintve  életemre, ha Isten nem engedte volna meg azt a sok rosszat ami velem történt, és nem üríti ki a markomat, most nem tudtam volna elvenni azt a hatalmas kegyelmet amit nekem szánt, ha nem lennének fájdalmaim nem tudnám átérezni, Jézus Krisztus mennyire szenvedett  érettünk a Golgotán, és nem hallottam volna meg, Isten hozzám szóló üzenetét sem…

„Elég neked az én kegyelmem…”

DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN AZ ÚRNAK!

KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM ISTENEM!

Ámen.

Szekeres Edina Andrea



2017. november 11., szombat

Család és béke


Boldoggá avatják Brenner Jánost

Ferenc pápa november 8-án kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, akit meghatalmazott nyolc dekrétum közzétételére, melyekben két vértanúság, valamint hat Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel.

A két vértanú közül az egyik a magyar Brenner János rábakethelyi káplán (született 1931. december 27-én), aki a hit védelmében, az Oltáriszentséget védelmezve hunyt el 1957. december 15-én. A boldoggá avatással kapcsolatban további információkkal a későbbiekben szolgálunk. 



Brenner János élete

Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, a háromgyermekes család második fiúgyermekeként. János a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte meg tanulmányait. 1941 őszén a család Pécsre költözött, ahol a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja. Gimnáziumi tanulmányait Zircen fejezte be oblátusként, majd 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. Beöltözésekor kapta az Anasztáz nevet. Csak néhány hétig tapasztalhatta meg a nyugodt, Istennek szentelt életet, mert a szerzetesrendek elleni támadás Zircet sem kímélte. Brenner János a budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszteren át, miközben titokban végezte novíciusi évét. Ezt követően 1951-ben tette le első fogadalmát. Miután a rendi vezetés már látta, hogy a kommunista diktatúrának egyhamar nem lesz vége, úgy próbálták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy felvételüket kérték egyházmegyei szemináriumokba. Így került Brenner János 1951-ben a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közé.

A következő évben a szemináriumok nagy részét feloszlatták. Brenner Jánost társaival együtt 1952-ben átvették a győri papneveldébe. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi Székesegyházban. A város Szent Norbert-templomában mutatta be újmiséjét.
Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Dr. Kozma Ferenc plébános jó példát adott és sokat segített az ifjú papnak. János atya minden áldozatra készen állt a hívekért. Különösen rajongott a gyermekekért és az ifjúságért. Tisztelte, szerette az embereket, nem volt személyválogató.

Mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen. Csak mozaikdarabok állnak rendelkezésünkre - a gyanúsítottak, elítéltek vallomása, valamint néhány szemtanú visszaemlékezése és a nyomok - , melyek alapján Dr. Kahler Frigyes jogtörténész rekonstruálta a történteket.
Szemtanúk elmondása szerint december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. A plébános pedig Farkasfára ment, karácsonyi gyóntatásra. Az éjszakát egy családnál töltötte, mert másnap reggel ő misézett ott.

Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték.

Forrás: Martinus


A Boldogságos Szűz első jelenése bilokáció volt




Még a Szűzanya mennybevétele előtt történt
 
Mindössze néhány évvel Jézus halála és feltámadása után, Kr. u. 40-ben történt a legelső Mária-jelenés. A Boldogságos Szűz megjelent az egyik apostolnak, Idősebb Szent Jakabnak, Szent János testvérének Spanyolországban. Ez a jelenés a Pilari Miasszonyunk néven ismert.

A kereszténység legkorábbi időszakában Jakab a római provincia, Hispania, a mai Spanyolország pogány vidékeit kereste fel. Evangelizáló erőfeszítései nagy nehézségekbe ütköztek és az a hír terjedt el, hogy az apostolt a reménytelenség kerítette hatalmába.

Egy éjszaka Jakab az Ebro folyó partján, egy város, a mai Zaragoza közelében imádkozott. Hirtelen nagy fényesség vette körül. Jakab letérdelt, tekintetével a fény felé fordult, és leírhatatlan látványban volt része. Szűz Mária állt a fényben, angyalok ezreitől körülvéve.

Azt mondta Jakabnak, hogy ki kell tartania. Biztosította afelől, hogy végül Jézusért végzett munkája nagy eredményeket hoz, és sokan megtérnek a Hitnek. Azt kérte, hogy építsenek egy templomot jelenése helyén és hátrahagyott egy jáspis oszlopot, amely megjelölte a helyet. Szűz Mária egy kis szobrot is ott hagyott, ami őt magát ábrázolta a jáspis oszlop tetején ülve, karjában a gyermek Jézussal.

Mivel a Boldogságos Szűz még életben volt és Jeruzsálemben élt – ez előbb történt, mint mennybevétele – jelenése bilokációnak számít.

Jakab azonnal összegyűjtötte néhány új követőjét és elkezdte a kápolna építését a megjelölt helyen. A kápolna a legelső templom, amit valaha is Máriának szenteltek és ma, számos felújítás után, a Pilari Miasszonyunk Bazilikája néven ismert. Pontosan azon a helyen található, ahol Miasszonyunk megjelent mintegy 2000 évvel ezelőtt.

Jakab részt vett a kis templom felszentelésén, és visszatért Jeruzsálembe.

Ironikus módon ő volt az első apostol, aki a hitért halt meg. 44-ben Heródes Agrippa lefejeztette Jakabot. Jakab tanítványai visszavitték holttestét Spanyolországba, hogy eltemessék. A Miasszonyunk által otthagyott szobrot és oszlopot a zaragozaiak vették védelmük alá.

Az ereklyét körülvevő sok csoda tanusíthatja égi eredetét. 1936-ban, a spanyol polgárháború idején a baloldal felé hajló republikánusok bombázták a szentélyt, de a bombák, amelyek eltalálták a templomot, soha nem robbantak fel. Senki nem érintheti meg a szobrot, kivéve azt a négy papot, akiket gondozásával megbíztak és újszülött gyermekek, akiket fel lehet emelni, hogy megérintsék égi Anyukájuk képmását.

A legkorábbi időktől kezdve pápák tanusították Miasszonyunk jelenésének hitelességét a kegyhelynél. III. Kallixtusz pápa 1456-ban arra buzdította az embereket, hogy zarándokoljanak el a Pilari Miasszonyunkhoz. Az ekkor kibocsátott bullájában a szentély alapításának csodáját is elismerte.

A legjelentősebb csoda a XVII. században történt. Egy Miguel Pellicer nevű koldus Calanda városból nem tudott dolgozni, mivel egyik lábát leamputálták. Szüntelenül imádkozott a kegyhelyen, kérve a Boldogságos Szűz segítségét és lábát visszakapta.

Századokon át számos ellentmondásos történet keletkezett a szentély hitelességét illetően. III. Ince pápa, válaszul egy Spanyolországból érkezett kérésre, megbízott 12 bíborost, hogy nyomozzanak ki minden elérhető adatot. 1723. augusztus 7-én a Rítuskongregáció megállapította az eredeti történet hitelességét. 1730-ban XII. Kelemen pápa engedélyezte, hogy a Pilari Miasszonyunk ünnepét az egész spanyol birodalomban megtartsák. Végül a Pilari Miasszonyunkat a hispán világ patrónájának nyilvánították ki. Liturgikus ünnepnapját október 12-én tartjuk.

Végül egy utolsó gondolat. Szent Josemaría Escrivá fiatal szeminarista korában naponta felkereste a Pilari Miasszonyunk kegyhelyét. Mindig imádkozott lelki vezetésért és végül megalapította az Opus Dei-t. Tagjai minden évben megtartják a Pilari Miasszonyunk ünnepét.

Pilari Miasszonyunk, imádkozz értünk.

Forrás: Katolikus Válasz


2017. október 31., kedd

A pálos rend építészeti emlékei



Blog indult A pálos rend építészeti emlékei címmel, mely hetente több cikkben tudósít a pálosok jelenéről és múltjáról, építészeti és művészeti alkotásairól.

 
Új, a pálos rend építészeti emlékeit bemutató, a legújabb kutatási eredményeket is ismertető blog indult, melyet szeretettel ajánlunk látogatóink figyelmébe.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok a 13. század közepe óta a mai napig része a magyar történelemnek. Hogy megérthessük ránk hagyott építészeti emlékeiket, ismernünk kell a pálos rend történetét, hitvallását, életét, történelemben való szerepét a megmaradt írott források és a szakemberek kutatásai által. A pálos rend építészeti emlékei című blog hetente több, érdekes és nem ritkán meglepő témájú cikkben tudósít a pálosok jelenéről és múltjáról, építészeti és művészeti alkotásairól.

A pálos építészeti blogról bővebben

A blog azért született meg, hogy hiteles információkat tárjon az érdeklődők elé a pálos rend építészetének sajátosságairól, különlegességeiről.

A pálos rend 13. századi megalapítása után sorra épültek a kisebb remetekolostorok Magyarországon és külföldön is. A 14 és a 15. század a pálosok életében a megerősödés és virágzás kora, ebben az időben, hazánkban már 64, míg Erdélyben 3, Szlavóniában, Dalmáciában és Isztriában 8 kolostoruk volt. Később Lengyelországban, Németországban, az USA-ban, Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Dél-Afrikában, Belgiumban, Fehéroroszországban, Csehországban és Kamerunban is létesültek pálos rendházak. Gyöngyösi Gergely, a rend történetírója a mohácsi vészig terjedő időszakban kb. 100 kolostort említ, a török kiűzése után ebből mindössze már csak 12 kolostora működött a pálos rendnek a középkori Magyarországon. Jelenleg csupán néhány templom áll még hazánkban középkori alapokon, a hajdani pálos rendházak romokban állnak, vagy épp a földdel váltak egyenlővé.
A pálos rend építészetének legnagyobb kutatója kétségkívül Guzsik Tamás volt, aki 1979-től tizenöt publikációt adott ki a pálosokkal kapcsolatban. Valószínű élete utolsó hónapjaiban állította össze a pálos rend építészetének értékelését és összefoglalását, A pálos rend építészete a középkori Magyarországon című könyvet, amely több évtizedes kutatómunka eredménye. Guzsik jelentős munkája, a fennmaradt középkori oklevelek, Gyöngyösi Gergely 1520 körül született rendtörténeti írása, valamint 19. századi kutatók, így Ádám Iván és Rómer Flóris munkássága lévén megannyi információval rendelkezünk manapság, hogy majdnem teljes képet kapjunk a rend történetére, történelemben való jelentőségére, építészetük sajátosságaira vonatkozóan. Ehhez járulnak hozzá a kor szakemberei, történészek, régészek, akik a legújabb kutatásokkal cáfolják vagy bizonyítják a középkorból fennmaradt források hiteles voltát.

A pálos rend építészeti emlékei blog azért született meg, hogy ezeket a hiteles információkat az olvasóközönség, az érdeklődők elé tárja. A pálos rend építészetének különlegességeit és sajátosságait, a pálosok életéből vett érdekes eseményekkel egyetemben megismertesse azokkal, akiket érdekel Magyarország történelme, a középkori építészet és élet, a gótika, a pálos rend története és múltja. Annak érdekében, hogy a jelen kor embere viszonylag teljes képet kapjon arról, mi is történt egykor egy-egy pálos rendház falai között, kik fordultak meg termeiben, és milyen jelentőséggel bírt egy-egy esemény az adott korban, a pálosok múltjának minden darabja fontos összetevő. Így a régészeti feltárások, kutatások eredményeinek közlése is fontos szerepet kapott a blogban, hiszen nélkülözhetetlen információkat tesznek hozzá a rendtörténet és a magyar történelem folyamatos pontosításához.

Galuska Tünde

Forrás: Magyar Pálos Rend