2016. február 28., vasárnap

Nagyböjt van! Hogyan döntesz?

Böjte Csaba a bűnbánatról

A drágább energiahordozók pluszkiadása megjelenik a mindennapi számláddal kezdve mindenen, még a csapból kifolyó víz árában is ott van az emberi bűn következménye. Bűnbánat, megtérés Jézushoz! Igen, nagyon jó lenne, ha valaki nagy-nagy alázattal, értelmesen fel tudna szabadítani a gyűlölet, a makacs bűn fogságából.

Nagyböjt van! Szeretnénk szembenézni bűneinkkel, hibáinkkal. Nagyon fontos, mert a bűn zsoldja a halál, a pusztulás. Ez alkalommal szeretnék a bűn hatásáról beszélni. 


Aránylag kis ország Líbia, és ennek az országnak a vezetői a szeretet és a jóság helyett, az önzés, a kapzsiság útjára léptek. Egyesek a közvagyonból önző módon hihetetlen gazdagságot halmoztak fel, míg mások mérhetetlen nyomorban élnek. Az évek óta felgyülemlő feszültségeket sajnos nem szép szóval, őszinte párbeszéddel, hanem - ahogyan a TV-ben is láthatjátok, - fenyegetésekkel, durvasággal, fegyverekkel próbálják megoldani. A kialakult helyzet már eddig is számtalan életet követelt, és még több embert nyomorított meg testileg-lelkileg. Persze, ez a bizonytalan helyzet, a világkereskedelemben a kőolaj árát felverte, és így, én amikor az autómat megtankolom, szembesülök a bűn mindenkire hatással lévő következményeivel.

Természetesen mondhatnánk: nem érdekel mások dolga, messze vannak tőlünk, de mégis közgazdászok által pénzben kiszámolható, hogy te mint magánember, az üzemanyag árának emelkedése miatt mennyivel válsz szegényebbé. Hiába mondod, hogy nincs autód, akkor is,  hiszem, hogy egyetlen kézfogás, egy őszinte tárgyalás, pénzben is kifejezhető értéket hozna meg a csataterektől oly messze élők számára is.

Nem csak a bűn, hanem a szeretet és a jóság is megjelenik az életünkben a maga áldásaival, ajándékaival, mely nyugalmat, békét, alkotó, értelmes életet jelent. Az, hogy egy országban megtalálják az áldott békére vezető utat, és azon alkotó szeretettel elindulnak, boldogságot, felvirágzást, értékes életet szül. Ha egyetlen fiatal széttöri a lustaság, a kényelem jármát, és minden erejével fejleszti, bontakoztatja magát, kitartó munkájával, bölcs felfedezéseivel, új utat nyit népének, mindannyiunk életét szebbé, boldogabbá teszi.

Nagyböjt van: a bűn, és az Isten gyermekeinek szabad, teremtő élete, ez a két út áll mindannyiunk előtt. Két út, és neked döntened kell! Tetszik, nem tetszik, de te is döntesz! Ha reggel frissen felkelsz, és tagjaid megmozgatása után nekifogsz szépen a munkádnak, felismert feladatodnak, akkor már döntöttél is. A világot tovább teremtő Isten mellett, az élet mellett döntöttél. De ha nem kelsz fel, vagy ha csak leülsz a számítógéped elé, hogy az ezerszer eljátszott játekot tovább vidd, mit csinálsz? Vagy ha mások ügyes-bajos dolgait osztod, szorzod végnélküli kávézás közepette, akkor gondolom, hogy tudod, mi mellett döntöttél? Döntésed meghatározza életedet, úgy e földi, mind az örök életedet is, de a családod, jövendőbeli gyermekeid életét is.

Jó lenne, ha a nagyböjt csendjében hosszan gondolnánk életünket, teremtő és megváltó Istenünk csodálatos szép tervét velünk, családunkkal, de népünkkel kapcsolatosan is. Fontos lenne, ha éber szemünk előtt körvonalazódnának azok a veszélyek, kihívások, melyek leselkednek ránk. A sunyi kísértéseket, a bűnös vágyakat, szokásokat, őszinte magunkba nézéssel be kellene azonosítani, majd könyörtelen elszántsággal, mind a kertésznek a gyomot, ki kellene irtani életünkből, Istenben bízva.

Az eszmélődés, mely nem más, mint a lélek csendes mélyére való leereszkedés, önmagunkkal való őszinte szembenézés és a kegyelem felismerése mindennél fontosabb, mert itt ezen a szinten születnek életünk alapvető döntései, jó elhatározásai, melyek meghatároznak, erőt, lendületet adnak életünknek.Az egyház a negyvennapos nagyböjti szentidőt erre szánja, és kisebb testvéri alázattal én is erre kérlek benneteket kedves gyerekek, felnőttek, hogy ne sajnáljátok magatoktól az elcsendesedésre, a bűnbánatra szánt időt. Ez az idő ezerszeresen megtérül! Lelketek fejlődése szempontjából fontosabb dolgot nem csinálhattok!

Ezért kisebb testvéri szeretettel kívánok áldott nagyböjti szent időt:

Csaba testvér

Forrás:Mindennapi Közéleti Portál


2016. február 10., szerda

A pálos nővérek nagyböjti naptára


Nagyböjt – a cselekvés időszaka

Arról kérdeztük a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány szerzeteseit, mit jelent a nagyböjti időszak a 21. századi ferences életében, és mit gondolnak, hogyan élje meg, kellene megélnie a nagyböjtöt a ma emberének. Nagyböjt első vasárnapján fr. Páll Leó volt tartományfőnök, szászsebesi házfőnök és főegyházmegyei papi spirituális osztja meg gondolatait.


Nem tudom, sikerül-e nekem olyan közös jellemvonást találnom, ami a ferences szerzetesek nagyböjtje szempontjából érvényes minden 21. századi ferences számára. Nem tudom, hogy van-e valami sajátos, amit csak a ferencesek élnek meg a nagyböjt folyamán. Azt sem tudom, hogy a 21. század ferencesei mennyiben különböznek a 20. század vagy a még régebbi idők ferenceseitől. Az biztos, hogy a 21. században is vannak az egyházban ferencesek, és ők is ünneplik a nagyböjtöt.

A nagyböjt olyan időszak, amely ránk köszön akkor is, ha felkészültünk rá, és akkor is, ha még szívesen farsangolnánk egy ideig. A nagyböjt folyamán más hangulata van az imáinknak, a liturgiának, és ez hatással van a közösségi életünkre is. Van, aki régi szép szokás szerint valamilyen jó elhatározással indul neki a nagyböjtnek, szeretne egy lépéssel előbbre haladni a lelki életben, de olyan is van, aki úgy érzi, már így is sok teher nehezedik rá, vagy hogy számára elég, ha szívvel és összeszedetten próbálja átelmélkedni azokat a szentírási szakaszokat, amelyeket az egyház elénk tár a nagyböjt során, és igyekszik odaadással részt venni a nagyböjti liturgikus cselekményekben.

A nagyböjt olyan időszaknak tűnhet, amikor rajtunk a sor, hogy tegyünk valamit. A cselekvés időszakának tűnik, amikor elhatározzuk, hogy megtérünk, elhatározzuk, hogy bizonyos bűnöket kiküszöbölünk az életünkből, bizonyos erényeket jobban próbálunk gyakorolni, többet imádkozunk, több jót teszünk. Magában a kifejezésben, hogy nagyböjt, benne van az, hogy a nagy önmegtagadá­sok ideje, a lemondások, a kiüresedés időszaka.

Éppen ezért a szerzeteseknek – nem csak a papoknak – ilyenkor több dolga akad olyan emberekkel, akik buzgóbban veszik a lelki élet gyakorlatait, és ezért tanácsra, útbaigazításra, bátorításra van szükségük. Meg kell tanítani őket arra, hogy Istennek is hagyjanak valami szerepet, ne ők akarjanak mindent elintézni. Ezért a szerzetesnek a nagyböjtben nem csak a maga nagyböjtjével kell törődnie, hanem másoknak is segítségére kell lennie, hogy gyümölcsözően tudják eltölteni a nagyböjtöt. Különösen fontos ez a 21. században, amikor a kereszténynek már nem nyújt segítséget a lelki életben, a nagyböjti gyakorlatok végzésében sem a környezete, sem a társadalom. Ezért szükséges, hogy legyen, aki őt bátorítsa, lelkesítse, hogy találkozzon olyan szerzetesi közösséggel, amelyet látva, hogy hogyan éli meg a maga nagyböjtjét, ő is vágyat érezzen, és keresse a maga közösségét, azoknak az embereknek a társaságát, akikkel közös lelki utat tudnak megtenni a nagyböjt során.

A nagyböjt a ferences közösség számára az Istenhez való visszatérés időszaka, ami a ferences szerzetes számára egyet jelent a testvéreihez való visszatéréssel. Nem mindenikünknek sikerül nagy önmegtagadásokkal készülni húsvét szent ünnepére. Legtöbbször akkor is zajosak, vidámak vagyunk, amikor illene összeszedetteknek lennünk. A lelkigyakorlataink nem mindig hoznak életirányt meghatározó döntéseket, de újra és újra felfedezzük, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk szeret bennünket, és testvéreket adott nekünk. A testvéreink alkalmat nyújtanak arra, hogy gyakoroljuk a türelmet, az elfogadást, a megbocsátást, ugyanakkor megtapasztaltatják velünk azt is, hogy minket Isten szeret, elfogad feltételek nélkül.

***

Tanácsot nem tudok adni a ma emberének, hogyan élje meg a nagyböjtöt, de mondok egy-két szót arról, hogy Szent Ferenc hogyan élte a maga böjtjét, és próbálom átültetni azt a mai ember életébe. Szent Ferenc nagyböjtjét költőien meséli el nekünk a Fioretti (7), hogy a Trasimeno taván lévő lakatlan szigetre ment ki, és ott böjtölt negyven napig. Magával vitt két kenyeret, de nagycsütörtökön, amikor érte ment a barátja, aki oda vitte őt csónakkal, azt látta, hogy a két kenyérből az egyik épen maradt, és a másiknak is csak a fele hiányzott. A jámbor író megjegyzi, hogy azt a fél kenyeret is csak azért ette meg Ferenc, hogy nehogy azt higgye magáról, hogy ugyanolyan erős, mint az Úr Jézus, aki negyven napig nem evett semmit. Ebben a kis, mesébe illő történetben jelen vannak a ferences böjtölés elemei.

Az egyik ilyen elem az önmegtagadás. A ferences önmegtagadás lényege nem a test kínzása, hanem a bűn elleni küzdelem. Bennünk életre kelt az új ember, de csak fokozatosan újulunk meg, és bizony, küzdelembe kerül ez a megújulás. Nem utáljuk tehát a testünket, hanem szeretjük, és éppen ezért akarjuk megóvni attól, ami árt neki, épp ezért akarjuk kivágni belőle azt, ami belülről tönkreteszi, mint egy rosszindulatú daganat. A mai embernek is úgy kell önmegtagadást gyakorolnia a nagyböjt folyamán, hogy fölismeri életében a bűnt, a rosszindulatú daganatot, azokat a cselekedeteket, amelyeket rossz irányba viszik, és azok ellen határozottan fellép, azokról igyekszik lemondani. Ehhez erő kell, határozottság, kitartás. Itt mutatkozik meg, hogy mennyire szükséges minden ember számára a lelki vezetés, a lelki elkísérés. Legyen, aki segít felismerni, hogy milyen téren kell küzdenie, és legyen, akivel megbeszélnie, hogy konkrétan mi a teendő. Legyen, akinek beszámolhat arról, mit próbált meg, és mire jutott.

A másik eleme a ferences nagyböjtnek a visszavonulás. Ez a visszavonulás sem amiatt van, mert rossznak, veszedelmesnek tartanánk a világot, és el akarnánk tőle menekülni, hanem azért van, mert annak a társaságát keressük, aki számunkra a legfontosabb, akit a legjobban szeretünk. Véle kettesben elvonulunk egy csendes helyre, ahol nem zavar bennünket senki. A mai ember számára létfontosságú – különösen a feszültséggel teli, rohanó életritmusban – megtalálni a sivatagot, azt a szigetet, ahová vissza lehet vonulni, ahol fel lehet fedezni, Isten mennyire szereti őt, és véle időzni. Ezért ebben is szeretnénk segítséget nyújtani a ma emberének. Kolostoraink mellett vannak fogadó­szobák, ahova visszavonulhat, aki erre vágyik, csendben imádkozhat, részt vehet a közös imáinkon, és azokról a dolgokról, amelyek ima közben felszínre kerültek, elbeszélgethet valakivel.

Egy harmadik eleme a ferences böjtölésnek a szegénység keresése. Amikor az ember visszavonul csendben imádkozni, nem visz magával sok mindent. Amikor Szent Ferenc visszavonult, nem vitt magával sok mindent, hogy semmi ne vonja el a figyelmét az Úrral való együttléttől. Ez a mai ember számára olyan nehéz! Nehezen tud csendben visszavonulni anélkül, hogy magával vigye a telefonját vagy a laptopját, hogy naponta meg ne nézze a leveleit, pedig – ahogy mondani szokták – Isten nem mobiltelefonon hív, vagy e-mailen fog megkeresni, megszólítani.

Végül a negyedik elem a teremtés csodálata. Szent Ferenc sokszor vonult vissza magában imádkozni, de olyan helyeket keresett, amelyeket meglátva az emberben ma is vágy ébred arra, hogy ott maradjon. Ezeknek a helyeknek a szépsége nem elvon Istentől, mert ezt nem birtokolja az ember, hanem ellenkezőleg: Istenre emlékeztet, aki annyi mindennel megajándékoz bennünket, és gazdaggá tesz.

Jól teszi a ma embere is, ha imáinak legalább egy részét a természetben, olyan környezetben végzi, ahol a lelke ujjong, a látvány elbűvöli, ahol a teremtményekkel együtt dicsőítheti a Teremtőt. Persze valaki azt kérdezhetné, hogy ezt miért éppen nagyböjtben végezzük, hisz mindez érvényes az év minden napjára. Ez igaz. Ellenben az egyház nem hiába hirdeti meg a nagyböjti időszakot. Amellett, hogy ilyenkor Isten különleges kegyelmet ad azoknak, akik nagyböjt folyamán készülnek húsvét szent ünnepére, jó tudnunk, hogy együtt készülünk a nagy ünnepre, egymás példáján buzdulunk, és egymást támogatjuk a szent úton. Olyan a nagyböjt, mint egy szent zarándoklat, amelyen mindenkinek magának kell megtennie az utat, de a testvéreink, akikkel együtt zarándokolunk, segítségünkre vannak ebben.

Minden olvasónak sok kegyelmet kívánok a nagyböjt folyamán!

Borsodi L. László

Forrás: Vasárnap katolikus hetilap


A szentség egészséges – böjti beszélgetés Pál Feri atyával

Katolikus showman és mélyen lelki ember egy személyben, előadásait százak hallgatják hetente. Feri atya böjtre készítő gondolatait osztotta meg velünk.

–  Meg kell-e tagadnunk az emberi természetünket, a személyiségünket ahhoz, hogy szentekké váljunk?


–  Az emberi természetnek az ösztön, az erkölcsiség és a spiritualitás egyaránt része. Akkor tudunk egészséges szentek lenni, ha ezeket a dimenziókat egyaránt fontosnak tartjuk. Úgy tűnhet, hogy életünk döntési helyzeteiben az a kérdés, hogy az úgynevezett személyiségfejlődésünk irányába haladunk-e, és emiatt erkölcsi, spirituális veszteségeket élünk át, vagy az életszentség útján haladunk, és emiatt személyiségünk nem tud kibontakozni. Ehelyett kereshetjük az életszentségnek azt az útját, ami az emberi természetünkkel és annak mindenféle dimenziójával harmóniában lehet. Ne hozzunk az emberi természetünkkel szemben áldozatokat ott, ahol még nem kell, de hozzuk meg az áldozatokat ott, ahol már meg kell hozni!

– A pap és a mentálhigiénés tanácsadó nem kerül konfliktusba egymással, amikor ezt az egységet megpróbálja megtalálni?

− Bizonyos kértelemben ez a konfliktus nem elkerülhető, de ez sosem a mentálhigiénés tanácsadó és a papi hozzáállás közti dilemma, hanem az emberi lélekben eleve fönnálló feszültség vagy paradoxon; legfeljebb ebben a két szerepben ez a dilemma nyilvánvalóvá válik.

– Nem lehet elkerülni ezt a feszültséget?

− Nem is kell, hiszen akkor érik a személyiségünk, ha tudunk a dilemmákkal együtt élni, akár feszültségben maradni, és az önmagunkban levő ellentmondásokat elviselni. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor inkább átbillenünk az egyik irányba. Így a dilemmát látszólag megoldottuk, de valójában kikerültük. Ennek viszont később meglesznek a következményei. Mondok egy aktuális példát; nemsokára nagyböjt kezdődik, és sokan azt mondják, akkor most lássunk neki, végezzünk önmegtagadást, kezdjünk bele valamilyen erénygyakorlatba. Mi lesz ennek a következménye? Ha a lélektan felől nézzük, akkor az illető a lelki egyensúlyát felborítja, hiszen a kávézás, a teázás, az esti tévénézés, a séta, az úszás, a tánc vagy bármi más ennek része volt. Ha az egyensúlyomat felborítom, de nem jutok el a forrásig, ami mélyebb harmóniát tud bennem teremteni, nagyböjt végére egyensúlyvesztett állapotba kerülök, és magam sem értem, miért vagyok feszültebb, ingerlékenyebb, miért csattanok föl, és pont nagyböjtben úgy fest a helyzet, mintha a kísértő támadásai erősebbek lennének, mint máskor.

− Mondhatjuk, hogy hiábavaló áldozat az ilyen?

– Nem szívesen minősítem az áldozatainkat. Ha ez lehetőséget ad arra, hogy valamiképpen Isten Szentlelkével tudjunk találkozni, akkor lehetőségünk nyílik egy szilárdabb egyensúly megtalálására. De ha semmilyen más utat nem járunk be, pusztán elindultunk egy irányba, és ott az egyensúlyvesztésig jutunk, az hosszú távon nem tudja gazdagítani az életünket.

– Mit lehet tenni azért, hogy a böjt valóban tartalmas legyen?

− Nem hiszem, hogy a böjt egyetlen értelmezése az erénygyakorlat vagy aszketizmus, bár úgy is hordozhat értéket. Edzettebbé válhatunk, el is juthatunk valamiféle tapasztalatra, de így e folyamat eredményessége nagyon kétséges. Kutatásokból tudjuk, hogy ha az ember függőségben van valamitől (kávé, tea, internet vagy bármi egyéb), és megtartóztatja magát tőle, az a függőséget nemhogy gyógyítaná, hanem elmélyíti, mert utána még nagyobb éhséggel fog ráugrani mindarra, amiben böjtöt tartott. A böjt valódi spirituális üzenete nem önmagában az aszketikus gyakorlat, hanem az arra való nyitottság, hogy az életemben Isten jelenvaló legyen, akár úgy is, hogy alapvető szükségleteim maradnak kielégítetetlenül. Azért emelek ki az életemből bizonyos dolgokat, hogy ne legyenek akadályok Istennel való találkozásomban. A böjtnek óriási jelentősége van az Isten-kapcsolatunk személyessége szempontjából.

– Nagyon sokan mondják azt is, hogy milyen nagyszerű a böjt, mert tisztul a szervezet.
– Persze lehet ilyen haszna is, de nem ez a fő célja.

– Életében mikor és hogyan érkezett el az Isten-kapcsolat személyes megtapasztalása?

– Nagyon sokat jelentettek számomra a közvetítők: a papokkal, a hívőkkel való találkozás. A legszemélyesebb istenkapcsolathoz is közvetítőkön keresztül jutunk el, ezek vagy külső személyek, vagy az emberi lélek azon rétegei, amelyek áteresztik és közvetítik a találkozás élményét. Annyit vagyunk képesek felfogni, megsejteni Istenből, amennyit az emberi természetünk lehetővé tesz. De attól, hogy az emberi természet közvetítő, ez a találkozás nagyon személyessé tud válni, és azt gondolom, nekünk embereknek ez elég is. A lelkemen és embereken keresztül egyre mélyebbé vált a tapasztalat, amire aztán azt mondtam, hogy igen, itt valamiképpen Isten tárja fel magát nekem.

– Ha találkoztunk is Istennel, sokszor ítélkezőek vagyunk másokkal szemben. Miért?

–  Az ítélkezés általában segít egy pillanatnyi egyensúlyi állapot elérésében, indulataink kifejezésében, segít önmagunk előtt jobb színben feltűnni. Megerősít bizonyos erkölcsi szemlélet elfogadásában: igen, amit gondolunk, az helyes. Az ítélkezésnek tulajdonképpen rengeteg rövid távú előnye van. Ha valakivel szembeállítjuk magunkat, az alkalmassá tesz arra, hogy világosabban megfogalmazzuk, kik vagyunk, mik az értékeink másokhoz képest. Az ítélkezés megszilárdít bennünket önazonosságunkban, azonban sok a káros hatása, hiszen ez a megszilárdulás mások rovására történik. Ennek bennünk is meglesznek a következményei, hiszen ellenségességet, negatív érzéseket táplál másokkal szemben. Aki fölött ítélkezünk, arról azt is állítjuk, hogy mi egyáltalán nem hasonítunk egymáshoz, mert én jó vagyok, ő pedig rossz. Ez pedig abszurdum, mert ő is ember. Minél súlyosabb ítéletet mondok valaki fölött, és jelentem ki, hogy egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő, ez egyre inkább irreális világ- és emberlátáshoz vezet.

– A mások megítélése helyett inkább bűntudatunknak kéne lennie?

– A bűntudatnak van reális és irreális, egészséges és egészségtelen formája. Akkor reális, ha van mögötte bűn. Ha nincsen, azt a lélektani szakirodalom neurotikus vagy irreális bűntudatnak nevezi. Ezentúl a bűntudat lehet nagyon egészséges, ha segít egy bűnöm felismerése után bocsánatkérésre, bűnbánattartásra, jóvátételre, megtérésre és megváltozásra. De nagyon egészségtelen, ha nem tud feloldódni; amikor valaki bent reked a folyamatos önvádban, miközben Isten már föloldozná, csak az illető nem tudja ezt elfogadni.

– Gyakran tapasztalom, hogy nem tudok magamnak megbocsátani.

− Nagyon fontos, hogy tudjuk: Isten felajánlotta nekünk bűneink bocsánatát, de ez nem jelenti azt, hogy Isten meg tud bocsátani nekünk saját magunk helyett. A kettő között akár egy életen át tartó feszültség keletkezhet.

– Hogyan tudjuk az elmélyült önvádat feloldani magunkban?

– Amikor önmagunkat kárhoztatjuk, vádoljuk, és nem bocsátunk meg magunknak, akkor tulajdonképpen istenítjük magunkat, hiszen a nem múló önváddal felülbíráljuk az Ő irgalmát. Az önvád feloldásának spirituális útja az alázaton és az önátadáson keresztül vezet.

Fülöp Viktória

Forrás: Mindennapi közéleti portál


2016. február 9., kedd

Húshagyó kedd és a Szent Arc tiszteletének ünnepe


Szent Arc rózsafüzér

Jézus ígéreteiből, melyet a Szent Arca tisztelőinek adott: “akik Szent Arcomat az engesztelés szellemében tisztelik, oly kellemesek nekem, mint Veronika, ugyanazt a szolgálatot teszik nekem most, mint akkor ő.Hálából Szent Arcom isteni vonásait a lelkükbe vésem. A bűn által lelkükben eltorzított Istenképet halálukban ismét helyreállítom.

Aki Szent Arcomat felajánlja a Mennyei Atyának, sok lélek megmentését nyeri el…Ahányszor felajánljátok Szent Arcomat a Mennyei Atyának, annyiszor nyitom meg ajkamat és kiáltok irgalomért! Felajánlható egy-egy köztünk élő vagy a tisztítótűzben szenvedő lélekért, akit/akiket a befejező imában megemlítünk.

Sohasem hagyom el Szent Arcom tisztelőit. Szeretném, hogy Hamvazószerda előtti kedd (húshagyó kedd) Szent Arcom tiszteletének ünnepe legyen. Szeretném, ha különösen kedden tisztelnék Szent Arcomat.”

Bevezetés: Hiszekegy…Miatyánk…Üdvözlégy (3-szor)…Dicsőség…

Üdvözlégy titkok:

1. aki önuralomra tanítson

2. aki önátadó szeretetre neveljen

3. aki a kereszt vállalására vezessen

(Elmélkedés a titkokról)

Tized (5-ször): Miatyánk…Üdvözlégy (10-szer)…Dicsőség…Jézus Szent Arca…

Üdvözlégy titkok: (minden Üdvözlégy közepén mondjuk a titkot!)

1. akinek Szent Arca véres halálverejtékkel verejtékezett (elmélkedés: Az embernek nagyon nehéz, szörnyű dolgot kell átéreznie ahhoz, hogy beleizzadjon, verejtékezzen. Gondoljunk bele, hogy Jézus milyen elképzelhetetlen szenvedést élhetett át látomásban, hiszen véres verejtéket hullatott. Valószínűleg a mai világban uralkodó, vagy ahhoz hasonló hitehagyást, Isten káromlást látott. Krisztus szenvedésén engesztelésemmel segíthetek. Tudok-e, akarok-e szívvel engesztelni? Szeretném-e Jézus szenvedését enyhíteni? Hétköznapjaimból mennyi időt szánok Istennek?)

2. akinek Szent Arcát durván ütlegelték (elmélkedés:Jézusnak nemcsak a hátát, hanem még az arcát is ütlegek érték. Ezzel is a kegyetlenségüket akarták megmutatni azok, akik bántották Őt. Ő mindezt értünk, értem vállalta, szó nélkül tűrte. Az időnként engem érő megaláztatást tudom-e vállalni, szó nélkül tűrni, Jézus szenvedéséhez társulva?)

3. akinek Szent Arcán a tövisek sebhelyeiből vérpatakok folytak (elmélkedés:A tűhegyes, kemény tövisek Jézus koponyájáig behatoltak, ezzel kiserkentve szent vérét többek között a homlokán is. Jézusnak az értünk, értem, a megváltásomért ontott drága Vére elhomályosította a látását is. Amikor a szenvedésem elvakít engem, elhomályosítja gondolkodásomat, eszembe jut-e, hogy feltekintsek Jézusra a kereszten?)

4. akinek Szent Arca a kereszten meghalva lehanyatlott (elmélkedés:Jézus elfehéredett arcán vérfoltok jelezték az értünk, értem vállalt szenvedését, a megváltó halál okát. Amikor egy-egy komoly megpróbáltatásban úgy érzem, nem bírom tovább és lehanyatlik már a kezem, a fejem, tudok-e az értem meghalt Jézusra gondolni, hogy a rám szabott keresztet Vele együtt, mégis végigvigyem a nekem kijelölt úton?)

5. akinek Szent Arca a feltámadásban megdicsőült (elmélkedés:Jézus arca a feltámadásban dicsőségesen ragyogott, egy új, csodálatos világ tündökölt át rajta. Hogy mennyire más a mennyország dicsősége, azt abból is láthatjuk, hogy Mária Magdolna nem ismerte fel a feltámadott Jézust, kertésznek nézte. A mennyország dicsőségébe azonban a keresztút vezetett. Tudom-e vállalni és környezetemért felajánlani napi szenvedéseimet, a leírhatatlanul szép és dicsőséges mennyország elnyeréséért, és azért, hogy másokat is oda juttathassak?)

Jézus Szent Arca, az Atya Arcának tükre, tiszteletre és imádásra méltó Isten-arc, dicsőség neked, most és mindörökké! Amen

Befejezés: Örök Atya! Felajánlom Neked nagyon szeretett Fiad imádásra méltó Arcát Szent Neved dicsőségére és ……..Lelkének üdvére. Amen

Forrás: Rózsafüzér imakönyv / Rákoscsaba Főplébánia


2016. február 4., csütörtök

A Fehér Sólyom nyomdokán




Magyarországon lesz a következő eucharisztikus világkongresszus


Ferenc pápa videoüzenetben jelentette be a Fülöp-szigeteki Cebuban.

A katolikus egyház tanítása szerint az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztust hirdető és ünneplő egyhetes kongresszust négyévente rendezik meg. Magyarország második alkalommal ad majd otthont az eseménynek. Az 1938 májusában Budapesten megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró, a Hősök terén bemutatott szentmiséjén félmillió hívő vett részt.A Fülöp-szigeteki Cebu városában január 2-án kezdődött 51. kongresszuson tíz fős magyar küldöttség is részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezetésével. A küldöttség tagjai voltak Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök és Székely János esztergom-budapesti segédpüspök - tájékoztatott Tóth János Csaba, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtóreferense.

Az esemény záró szentmiséjét - amelyet a Bonum TV közvetített - Charles Maung Bo bíboros, rangooni érsek, a pápa legátusa mutatta be többszázezer hívő előtt. A szertartás végén Piero Marini érsek, a kongresszusok szervezéséért felelős pápai bizottság elnöke nyújtotta át a pápa videoüzenetét.

Az 1938-as budapesti kongresszust szintén a Fülöp-szigeteken, akkor Manilában jelentették be, ahol 33. kongresszust tartották - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának közleményében. A katolikus egyház 1881 óta szervezi meg az eucharisztikus világkongresszusokat.

Forrás: Magyar Nemzet Online