2015. december 4., péntek

A várakozás állandó, jelenlévő valóság

Az Advent a várakozás nem egy különleges idő az életünkben, hanem mindnyájunk sorsának legmeghatározóbb kísérője, állandóan jelenlevő valósága. Életminőségünk, boldogságunk meghatározója, hogy mire es hogyan várakozunk. Tehetetlenül, szenvedve, vagy reményekkel es a cél eléréséért minden megtéve éljük meg életünk szakaszait. Mint a bölcseknek, nekünk is újra es újra feltűnik az Isten hívásának Csillaga. Egy üzenet, egy gondolat, amely hív, vezet, hogy beteljesüljön életünk. De minden hívó fény között a legfontosabb es legfényesebb a karácsony csillaga.


„A csillag az Atyától származó jel, ami odavezeti a kereső napkeleti bölcseket a Megváltóhoz.

A karácsonyi csillag fénye ma is a Teremtő nagy erejű szavának megjelenítője: „Legyen világosság!" – legyen világosság bennem, a családomban, munkámban, Egyházamban, országomban, az egész Földön. Legyen a sütetből világos.

A betlehemi csillag jel is. Jeleket küld az Isten a teremtésben, a természetben, es küld Fiában.

Aki észreveszi a csillagot, azt teszi, amit a bölcsek: nekivág. Nem fel a távolságtól es az úttól, nem fel elhagyni biztonságos otthonát es eddigi életét, mert lendületet es reményt nyer. Amíg az ember nem tálalja meg a maga csillagát, addig egy helyben toporog, erői parlagon hevernek, életkedve igen langyos. Az ember akkor tud élni, haladni, tűrni, ha megtálalta Istentől kapott hivatását. Amit Isten előtti szeretetben teszek meg vagy szenvedek át, az hivatás.

A csillag előre vezet. életünk vezércsillaga megy az időben, míg el nem jut az örökkévalóságig. Figyelő tekintetünket így elsősorban a jövőre, sőt, az abszolút jövőre kell szegezni – s abból élni."

Felföldi László plébános

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye


1 megjegyzés:

  1. Hasznos dolgokat találtam itt, Isten áldását kívánom a Szerzőre!

    És áldott adventi várakozást kívánok,
    szeretettel!

    VálaszTörlés