„Az értünk szegénnyé lett és a szegényekhez és kirekesztettekhez mindig közel lévő Krisztusba vetett hitünkből következik a társadalom legelhagyatottabb tagjainak a teljes értékű fejlődésére irányuló törekvés” – írja Ferenc pápa „Az evangélium öröme” című írásában (186.). A Gyermek születésének örömnapján megerősödhetünk a hitünkben, a hitben, amely Krisztus szeretetének továbbadására küld bennünket.
„Szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9) „Az értünk szegénnyé lett és a szegényekhez és kirekesztettekhez mindig közel lévő Krisztusba vetett hitünkből következik a társadalom legelhagyatottabb tagjainak a teljes értékű fejlődésére irányuló törekvés” – írja Ferenc pápa „Az evangélium öröme” című írásában (186.). A Gyermek születésének örömnapján megerősödhetünk a hitünkben, a hitben, amely Krisztus szeretetének továbbadására küld bennünket.
Szegénnyé lett értünk az Isten Fia. Ha akarta volna, születhetett volna aranyfallal körülvett gyémántpalotában, selyempaplannal kibélelt illatos ágyban, figyelmes orvosok és szolgák biztonságot adó közelségében. Megtehette volna, hogy mindent beragyogó fény, pompa és az egész földet betöltő ujjongás, harsonazengés várja őt a világra jöttekor. Ő viszont az isteni dicsőséget, végtelen gazdagságot maga mögött hagyva a szegényes barlangistállót választotta, itt látta meg a napvilágot. Kiszolgáltatott embergyerekként született a földre. Azért jött, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, szabadulást hirdessen a foglyoknak (vö. Lk 4,18), és nem azért, hogy a társadalmi, szociális problémákat mind egy szálig megoldja. Eljött, hogy „megmentse, ami elveszett” (Mt 18,11), vagyis visszafordítsa az emberi szíveket Istenhez. A belső, szívbéli átalakulás, a megtérés lehetőségét hozta, amely Isten szeretetén alapul, de elválaszthatatlan a felebaráti szeretettől. Mennyei orvosként a betegeket jött gyógyítani, és fájdalmasan tapasztalta meg, hogy az egészségeseknek (akik annak gondolják magukat) nincs szükségük rá (vö. Mt 9,12). Szeretettel fordult azokhoz, akiket mások lenéztek, elítéltek, akik a társadalom kitaszítottjai voltak. Őket is magához akarta ölelni a szegénnyé lett Emberfia. A jászolban fekvő Kisded kitárt karjai világos üzenetet hordoznak: senki sincs kizárva az ő öleléséből.
Emberré lett a Fiúisten, hogy minket is megtanítson a szeretetre, Isten és az embertárs szeretetére. A szeretet iskolájába járunk, mert mások iránti jóakarat, segítő szándék, felebaráti szeretet nélküli kereszténység nem létezhet, önellentmondás lenne. Aki „krisztusi”, az Jézust követi az önzetlenségben, törődik a másikkal, a beteggel, a szegénnyel, a rászorulóval. „Amikor szeretjük Istent és testvéreinket, akkor fényben járunk” – mondta Ferenc pápa a tavalyi éjféli misén. Valóban, a karácsonyi ünnep fénye csak akkor ragyog be bennünket, akkor jelenik meg családjainkban, közösségeinkben, ha szeretetben élünk és cselekszünk.
Forrás: Ferencesek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése