2014. november 15., szombat

Nagy Szent Albert, a tudósok védőszentjének emléknapja

Nagy Szent Albert sváb származású domonkos szerzetes, püspök, tudós, író, filozófus, egyháztanító, polihisztor, a középkor legnagyobb tudós filozófusa volt.

1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából származott. Gyermekkorában sokat utazott, sok tapasztalatot gyűjtött. Tanulmányait Páduában végezte, majd a domonkos rend második általános főnökének, Szász Jordánnak, a domonkos rend generálisának biztatására 1223-ban, még mint Bollstadti Albert gróf, belépett a domonkos rendbe. A legenda szerint Albert, aki rossz tanuló volt, egy jelenés során Szűz Máriától kapta meg a tudás adományát. A Rend megbízásából több városban megszervezte a rendi főiskolát, Hildesheimben, Regensburgban és Strassburgban.
1228-tól Kölnben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban, ahol megismerkedett Aquinói Tamással, aki Albertnek haláláig hűséges tanítványa volt. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották és Albert mint tanító és prédikátor, "Bocskoros Testvérként" gyalog járta be egész Európát, elsősorban arra törekedett, hogy megújítsa a méltatlan és pénzéhes klérust. Közben II. Sándor pápa Rómába hívta, a kolduló rendeket ért vádak kivédésére, amit kiválóan teljesített. 1260-ban regensburgi püspökké nevezték ki, de 1262-ben lemondott tisztségéről, visszatért Kölnbe, és élete utolsó két évtizedét a rend ottani iskolájában tanítással töltötte.
Albertet kortársai egyetemes tudósnak tartották. Leginkább a természettudományok érdekelték, foglalkozott orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal. Jó megfigyelőképessége hihetetlen pontossággal társult, ezért tudott olyan nagy mélységekig behatolni a természet titkaiba. Az alsóbbrendű lényektől az emlősökig levezette az egyedfejlődést, a Hold változásait követő tengermozgásokból következtetett a Föld gömbölyűségére, és a gravitációra. Fölfedezte Arisztotelész filozófiai írásait és a görög filozófus valamennyi, általa ismert írását kommentálta. Gondolatainak rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését Aquinói Tamás végezte el. Hirdette a teológia és a filozófia önállóságát és egymást kiegészítő harmóniáját. Eljegyezte magát a skolasztika eszméjével, majd a filozófiai irányzat kibontakozásának egyik kéviselőjévé vált, s Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált igazán ismertté. Összegyűjtötte az antik, az arab, a zsidó kultúra, filozófia és civilizáció tapasztalatait. Hihetetlenül termékeny szerző volt, több mint 800 művet írt - jóval a könyvnyomtatás feltalálása előtt - kézírással. Ezekből mintegy negyvenet, nyomtatásban napjainkban is kiadnak. 1622-ben boldoggá, 1931-ben XI Piusz pápa szentté avatta. "A szemlélődő és tevékeny, a kontemplatív és aktív élet módját csodálatos fokban egyesítette" - írta róla XI. Piusz bullájában. Sokoldalú munkásságáért kapta a "doctor universalis" nevet.

Forrás: MTVA


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése