Szűz Mária, a Keresztények Segítsége

Az Egyház gyakran tapasztalta az Istenszülő segítségét a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette. Ezért már az első keresztény századok óta elterjedt az a szokás, hogy az üldözések viharában a Boldogságos Szüzet hívják segítségül "a Keresztények Segítsége" megszólítással.

Amikor VII. Piusz pápát (+1823) fegyveres erővel elűzte Napóleon Szent Péter székéből és fogságban tartotta Franciaországban (Fontainebleau-ban), a pápai államot pedig birodalmához csatolta, az egész Egyház a Boldogságos Szűz oltalmát kérve buzgón imádkozott. A waterlooi csata után a pápa kiszabadult, és 1814. május 24-én visszatérhetett Rómába. Magyar huszárok kísérték és védelmezték az úton - külön büszkeségünk! 1815-ben a pápai állam is visszakerült fennhatósága alá. A Szűzanya iránt hálából VII. Piusz a Szűzanya tiszteletére május 24-ére ünnepet rendelt el "a Keresztények Segítsége" címmel.

Szűz Mária Don Bosco életében

Don Bosco életében, a szegény és veszélyeztetett fiatalok megmentése érdekében létrehozott művében kivételes szerepe volt Szűz Máriának. Itt most csak két megható mozzanatot idézzünk fel. Ez a két jelenet küldetése elején és végén csodálatos egységben mutatja a Szent Szűz természetfeletti jelenlétét.

A szent életrajzának egyik legismertebb jelenete az a kilenc éves korában látott álom, amelyben Jézus maga határozza meg küldetését, és adja mellé égi Pártfogóként, Tanítónőként Édesanyját, Máriát. Az álomban a kis Jancsi egy udvaron látta magát. Körülötte egy sereg fiú nevetgélt és játszadozott. De olyanok is akadtak közöttük, akik káromkodtak. Amikor ezt meghallotta, Jancsi először rábeszéléssel majd ütlegekkel akarta őket elhallgattatni. Ekkor azonban hirtelen megjelent előtte egy ragyogó fehér ruhába öltözött, méltóságot sugárzó Férfi, aki nevén szólította, és megbízta, álljon a fiúk élére:

„Nem veréssel, hanem szelídséggel teheted őket barátaiddá! Kezdd el azonnal a munkádat! Tanítsd meg őket a bűn utálatosságára és az erény szépségére!” – Ijedten jegyeztem meg, hogy szegény, tudatlan fiú vagyok, teljesen képtelen arra, hogy a gyermekeket vallásos oktatásban részesítsem. Ebben a pillanatban a fiúk abbahagyták a veszekedést, a zajongást meg a káromkodást, s mindnyájan a Férfi köré sereglettek. Szinte öntudatlanul kérdeztem:

-  Kicsoda Ön, hogy ilyen lehetetlenséget kíván tőlem?

-  Éppen azért, mert lehetetlennek tűnik, végre kell hajtanod engedelmesség és tudomány által.

-  Hol és milyen eszközökkel szerzem meg ezt a tudományt?

-  Egy tanítónőt adok melléd. Védelme alatt bölcs leszel. Az ő közbenjárása nélkül minden bölcsesség csak balgaság.

-  De kicsoda Ön, hogy így beszél velem?

-  Annak a fia vagyok, akit napjában háromszor üdvözölni tanított az édesanyád.

-  Édesanyám megtiltotta, hogy engedélye nélkül idegen emberrel szóba álljak. Mondja meg tehát a nevét!

-  Kérdezd meg Anyámtól!

Ebben a percben egy Hölgyet pillantottam meg a Férfi oldalán. Igazi felséges alakot, olyan ruhában, amelyből pazar fény sugárzott, mintha csupa ragyogó csillaggal lett volna telehintve. Mikor kérdéseimből és feleleteimből megbizonyosodott növekvő zavaromról, közelebb húzott magához, jóságosan kézen fogott, s így szólt: „Nézz oda!” Föltekintve észrevettem, hogy a fiúsereg eltűnt, s helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska, medve s egyéb állat került. A felséges Hölgy tovább beszélt:

- Ez a te munkaköröd. Itt működj! Légy alázatos, erős és férfias! Az átváltozást, amelyet ezeken az állatokon most látsz, hajtsd végre majd egyszer az én fiaimon!

Megint odatekintettem, s a vadállatok helyén ugyanannyi szelíd bárányt láttam. Örömmel, bégetve ugrándozták körül a Férfit és a Hölgyet, mintha hódolatukat mutatnák be nekik.

Ahogy ezt észrevettem, álmomban sírva fakadtam, s arra kértem a fenségesen szép Asszonyt, magyarázza meg, amit láttam, mert nem tudtam, mindez mit jelent. Ő ekkor kezét gyengéden a fejemre tette, s csak annyit mondott: „A kellő időben majd mindent megértesz”.

Több mint hatvan év múltán Don Bosco földi élete a beteljesedés felé közeledett. 1887. május 14-én Parocchi bíboros felszentelte Rómában az utolsó Don Bosco által építtetett templomot. Nem akármilyen templomról volt szó! A római Jézus Szíve templom építését maga a pápa, XIII. Leó szorgalmazta, aki maga is a Szent Szív nagy tisztelői közé tartozott. A terv megvalósítását egyik bíborosára bízta. Amikor a pénz elfogyott, a munkálatok megakadtak. Ekkor javasolta egyik bíborosa, hogy a templom befejezését bízza Don Boscóra. Don Bosco számos elfoglaltsága és hanyatló egészségi állapota ellenére elvállalta a nehéz feladatot. Felhívására az egész világból érkeztek felajánlások, a munkálatok így is elhúzódtak. Az anyagi nehézségek láttán többen próbálták meggyőzni, hogy változtasson eredeti tervein. Ő azonban mindig ezt felelte: „Kell, hogy ez a templom Jézus Szívéhez és Rómához méltó legyen!” És így is lett.

A templom ünnepélyes felszentelése utáni napon „Szentünk a Segítő Szűzanya oltáránál misézett. Alig tudta befejezni a szent áldozatot, mert sokszor sírva fakadt. A mise végén nagy néptömeg fonta körül. A hívek, látva a Szent mélységes áhítatát, és meggyötört arcát, elérzékenyülve csókolgatták kezét és miseruháját. Amikor a sekrestye ajtajához értek, megkérték, hogy áldja meg őket.

Don Bosco a nép felé fordult, kezét felemelte, s alig hallható, remegő hangon így szólt:

- Megáldalak… Megáldalak…

Nem bírta tovább folytatni, könnyekre fakadt, s két tenyerével eltakarta arcát. Úgy kellett elvezetni. Amikor később megkérdezték, mi okozta nagy meghatottságát, így válaszolt:

- Olyan világosan láttam szemem előtt azt a jelenetet, amikor kilenc-tíz éves koromban jámbor Társaságunkról álmodtam; olyan élénken láttam és hallottam édesanyámat és testvéreimet, amint az álom jelentésén vitatkoznak, hogy nem tudtam szentmisémet folytatni.

„Annak idején mindent megértesz majd”- mondotta akkor neki a szépséges Hölgy, a Szent Szűz”.

(Dr. Lukács István: A fiúk apostola c. életrajza alapján)

Szűz Mária köztünk van - szemelvények a Szalézi Alapszabályzatból

Maga a Szentlélek támasztotta Bosco Szent Jánost Szűz Mária anyai közbenjárására, hogy közreműködjék az ifjúságnak, „az emberi társadalom e legérzékenyebb és legértékesebb részének" megmentésében. (ASZ 1)

Szűz Mária jelölte ki Don Bosco munkakörét az ifjak között. Állandóan vezette és támogatta, különösen Társaságunk megalapításában.

Hisszük, hogy Mária jelen van közöttünk és folytatja „küldetését, mint az Egyház Anyja és a Keresztények Segítsége”.

Rábízzuk magunkat, mint olyan alázatos szolgálóleányra, akivel az Úr nagy dolgokat cselekedett, hogy Fia kimeríthetetlen szeretetének tanúivá legyünk az ifjak körében. (ASZ 8)

Don Bosco egészen különleges módon Társaságunkat Szűz Márián kívül, akit fő pártfogónkul rendelt. (ASZ 9)

Don Bosco, Szűz Mária vezetésével, aki tanítómestere volt, az első oratórium ifjai között olyan lelki és nevelési tapasztalatra tett szert, amelyet „Megelőző Módszernek” nevezett. (ASZ 20)

Együtt mozdulunk az ifjakkal, hogy elvezessük őket feltámadt Urunk személyéhez azért, hogy felfedezve benne és evangéliumában a saját létezésük legfőbb értelmét, új emberekké növekedjenek. Szűz Mária mint édesanya van velünk ezen az úton. Megismertetjük és megszerettetjük őt, mint akinek hite volt, segít és reményt önt belénk. (ASZ 34)

A tisztaság nem egyszer s mindenkorra megszerzett vívmány. Megvannak a maga békés és válságos alkalmai. Olyan adomány, amely az emberi gyarlóság miatt mindennap hűséges helytállást követel. Ezért a szalézi, híven az Alapszabályokhoz, munkában és mértékletességben él, gyakorolja az önmegtagadást, fegyelmezi érzékeit, tapintattal és okosan használja a tömegtájékoztatás eszközeit, és nem hanyagolja el azokat a természetes eszközöket, amelyek javára válnak testi és lelki egészségének. Legfőként kérve-kéri Isten segítségét, és Isten jelenlétében él; a Krisztus iránti szeretetet az Ige és az Oltáriszentség asztalánál táplálja, és alázatosan tisztogatja a kiengesztelődés szentségében; a szív egyszerűségével rábízza magát egy lelkivezetőre. Gyermeki bizalommal fordul a Szeplőtelen és Segítő Szűz Máriához, aki segíti őt úgy szeretni, ahogyan Don Bosco szeretett. (ASZ 84)

Azzal, hogy naponta kézbe vesszük a Szentírást, befogadjuk az Igét mint Szűz Mária, és szívünkben elgondolkozunk rajta, hogy gyümölcsözővé tegyük és buzgalommal hirdessük. (ASZ 87)

Mária, Isten Anyja, kiváltságos helyet foglal el az üdvtörténetben. Ő az imádság és a lelkipásztori szeretet mintaképe, a bölcsesség mesternője és Családunk vezetője. Fontolgatjuk és utánozzuk hitét, gondoskodó szeretetét a szűkölködőkért, hűségét a kereszt óráiban és örömét az Atya által művelt csodás alkotásokban. A Szeplőtelen és Segítő Szűz Mária az Úristennek való teljes odaadásra nevel bennünket, és bátorsággal tölt el a testvérek szolgálatában. Gyermeki és bensőséges áhitatot táplálunk iránta. Naponta elimádkozzuk a rózsafűzért, és megtartjuk ünnepeit, hogy még meggyőződésesebb és még személyesebb követésére serkentsük magunkat. (ASZ 92)

Krisztus személyétől és evangéliumától megvilágosítva, Don Bosco szellemében élve, a szalézi olyan formációs folyamatra kötelezi magát, amely az egész életen át tart és figyelembe veszi az érlelődés szakaszait. Tapasztalatot szerez a szalézi hivatás értékeiről létezésének különböző mozzanataiban, és elfogadja az önmegtagadó életmódot, amely az ilyen úttal vele jár. Szűz Mária, anyánk és mesternőnk segítségével igyekszik az ifjak nevelő-lelkipásztorává lenni mint laikustestvér, vagy pap, aszerint, hogy mi. (ASZ 98)

  

A szalézi szent mondta Szűz Máriáról

Kitartóan ajánljátok Szűz Mária tiszteletét és Jézus Krisztus tiszteletét az Oltáriszentségben (SPS 123).

• Prédikálj mindenkinek róla, kicsinyeknek és nagyoknak, ne feledkezzenek meg róla, hogy a Segítő Szűz gyermekei (SPS 289).

• Amikor egy fiatal belép egy szalézi házba, Mária azonnal oltalmába veszi (SPS 289).

• Segítő Szűzanyánk ünnepe legyen annak az örök ünnepségnek bevezetője, amelyet közösen fogunk ünnepelni a mennyországban (SPS 289).

• A mi nehéz időnkben hiányoznak az anyagiak, hogy az elhagyottakat hitre és erkölcsre neveljük. Szűzanyánk vállalta ezt a nemes feladatot (SPS 318).

• A Segítő Szűz mindig kijárta és ki is fogja járni azt a különös kegyelmet, ha kell rendkívüli és csodás módon, amikor valaki a veszélyeztetett ifjúság keresztény neveléséről tettekkel, jó tanáccsal, jó példával vagy csupán az imádsággal gondoskodik (SPS 327).

• Szűz Mária biztosan óvni fogja Kongregációnkat és a szalézi terveket, ha mi, továbbra is előmozdítói leszünk az ő tiszteletének (SPS 329).

• Minden alkalmat megragadva ajánljuk növendékeinknek, hogy tiszteljék Máriát és járuljanak gyakran a szentségekhez (SPS 329).

• Anyagiak hiánya ne akadályozzon meg soha sem, hogy egy fiatalt, aki a hivatás jelét adja, be ne fogadnátok. Fordítsatok rá mindent, ha kell még kéregessetek is; ha ezek után is gondban vagytok, ne essetek kétségbe, Szűzanyánk, ha kell, még csodás módon is segítségünkre jön (SPS 331).

• Segítő Szűzanyánk mindig jó anyának bizonyult (SPS 350).

• Szűzanyánk erősítsen és vezessen az ég felé (SPS 369).

• Az ördög cselvetései ellen, fiaim, mindig van egy hathatós fegyveretek Szűzanyánk pártfogásában (OP 30).

• A Szűzanya biztosít bennünket, ha tisztelői leszünk, palástja alá fogad, megáld mindennel ezen a földön és biztosítja a mennyországot (GP 31).

• Szeressétek égi Anyátokat. Forduljatok hozzá bizalommal. Legyetek meggyőződve, hogy a kért kegyelmet megkapjátok. Lényeges, hogy hasznotokra váló dolgot kérjetek (GP 31).

• Amikor Jézusnak, az igaz Istennek anyja lett, a miénk is lett. Jézus az ő nagy irgalmában gyermekeinek nevez, ezzel Mária fogadott fiai lettünk (MM 14).

• Mária, Isten anyja és a mi anyánk, irgalmas és hatalmas, az a vágya, hogy égi javakkal halmozzon el ( 16).

• Úgy élünk ebben a világban, mintha háborgó tengeren vagy a siralom völgyében lennénk. Mária a vezércsillagunk, a számkivetésben vigaszunk, a fény, amely az égbe vezet és letörli könnyeinket (MM 169).

• Mária minden ínségben megóvja övéit, de különösen a halál pillanatában védi őket (MM 175).

• A földi anyák nem hagyják el gyermekeiket. Így Mária, aki annyira szereti övéit ezen a földön, milyen nagy jósággal áll mellettük az utolsó pillanatban, amikor sokkal nagyobb a szükség! (MM 177).

• Lefekvés előtt mondjátok el háromszor: Szűz Mária, édesanyám, add, hogy megmentsem lelkemet (MM 182).

• Ma Mária segítségül hívása több mint általános és fontos igény. Nem csupán lelkeket kell megnyerni és megtéríteni... Az Egyházat éri támadás. Támadják látható fejét, tanítását és fegyelmi előírásait. Úgy támadják mint Katolikus Egyházat, mint az igazság központját, mint minden nép tanítóját (MD 6...).

• Isten rendelte Máriát a keresztények segítségére (MD?...).

• Mária segíti a jókat, hogy megőrizzék a kegyelmet, de segíti a bűnösöket is, és kiesdi számukra az Isten irgalmát (MD 17).

• Minden bizalmam benne van (MB I. 243).

• Szeressétek, tiszteljétek, szolgáljatok Máriának. Terjesszétek tiszteletét. Aki egy ilyen anyát tisztel, nem veszhet el, sőt, egy elismerő koronára is joga van (MB V 655).

• Mária nélkül szinte lehetetlen Jézushoz menni (MB VII. 677).

• Mária a valóságot akarja és nem a külsőséget (MB VIII. 130).

• Az alázatosság, az engedelmesség és a tisztaság miatt Mária mindig kedvelni fog (MB VIII. 131).

• Csak az örökkévalóságban, nagy ámulat között tudjuk meg, ki volt nekünk Mária és hányszor mentett ki a felé vezető útról. Hálával tartozunk neki örökkön-örökké (MB X. 1078).

• Több kétes vagy elhibázott hivatást láttam, amelyek Mária közbenjárására rendbe jöttek (MB XII. 578).

• (Don Ruával beszélgetve a francia szalézi házakban uralkodó papellenességről): Szűzanyánk amit akar, megtesz (MB XIV 609).

• Húzódjatok meg mindannyian köpenye alatt. Megszabadít a veszélyektől és biztos révbe vezet (MB VIII. 276...).

• Aki bizalommal van Máriához, soha nem csalatkozhat (MB VIII. 907).

• Mária nem végez fél munkát (MB XIII. 151).

• A Segítő Szűz mindig édesanyánk volt (MB XVIII. 191).

• A Szűzanya alapította és virágoztatja műveinket (Summariurn 412. 190).

• Mária a mi vezetőnk, tanítónőnk és a mi anyánk (MB VII. 676).

(A szalézi Szent mondta..., Don Bosco Kiadó 2000)

Forrás: Szaléziak