2014. május 31., szombat

Elmélkedés Urunk mennybemenetelének ünnepén

P. Szabó Ferenc elmélkedése Húsvét 7. vasárnapjára

A feltámadt Jézus mennybemenetele előtt küldetést ad az apostoloknak: „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

A feltámadt Jézus kapott meg minden hatalmat az Atyától, és ebben részesíti apostolait. Ez nem a gazdaság, az erő és az erőszak szülte fizikai-politikai, hanem lelki hatalom, nem uralkodás, hanem szolgálat. „Szegény és szolgáló Egyház” a zsinati eszmény, amelyet most Ferenc pápa igyekszik megvalósítani, példát adva püspököknek, papoknak, elöljáróknak, vezetőknek. „Servus servorum Dei”= Isten szolgáinak szolgája: ezt hajdan egy pápa fogalmazta meg saját szolgálatának megjelölésére.

„Menjetek…kereszteljetek, tanítsatok!...” Ezt a küldetést az apostolok és utódaik, az élő Egyházban, a feltámadt Jézus Lelke erejében igyekszenek teljesíteni kétezer év óta. Ma is, amikor az elkereszténytelenedett „nyugati világban” az új evangelizálást sürgetik a pápák, e küldetésben minden megkereszteltnek részt kell vennie sajátos hivatása szerint. Emlékeztetek Ferenc pápa Az Evangélium öröme k. buzdítására, aki a missziós megújulásról írva a személytől személyig menő apostolkodást ajánlja mindenkinek, mindennapos feladatként (Evanglii gaudium, 127-129): „Az evangéliumot azoknak vigyük el, akikkel dolgunk van: akár közel állnak hozzánk, akár ismeretlenek.” „Személyes párbeszéd, melyben a másik kifejezi és megosztja örömei, reményeit, aggodalmait szeretteiért, és egyéb dolgot, ami betölti szívét. Csak e beszélgetés után lehet bemutatni az igét, akár egy szentírási rész felolvasásával, vagy elmondva azt, de mindig emlékeztetve az alapvető üzenetre: Isten személyes szeretetére, aki emberré lett, önmagát adta értünk; s mert él, felkínálja üdvösségét és barátságát. Olyan üzenet ez, amelyet alázatos és tanúságtevő, mindig tanulékony magatartással osztanak meg, annak tudatában, hogy az oly gazdag és mély, hogy mindig felülmúl bennünket. Néha közvetlenebbül fejeződik ki, máskor személyes tanúságtétel, elbeszélés, gesztus által, vagy olyan formában, melyet maga a Szentlélek ébreszthet a konkrét helyzetben.”

Pünkösd közeledtével kérjük a vigasztaló és teremtő Lelket, aki mindig velünk van és kiárasztja lelkünkbe a szeretet-ajándékát, ha kitárunk Neki, hogy térítsen, újítson meg bennünket, hogy így hozzájáruljunk az Egyház és a világ átalakulásához.
(Mt 28, 16-20)

Forrás: Vatikáni Rádió 




Egerszalóki Ifjúsági Találkozó 2014.


Idén július 16-tól 20-ig tart az ifjúsági találkozó és lelkigyakorlat, melynek mottója: RÁD ÉPÍTEK!

1. Mi mindent kell felépítenünk? - önmagunkat, családunkat, hivatásunkat, hazánkat.

De nem akárhogyan. Jézus beszél építőkről, akik homokra építenek. Aztán ha jönnek az élet viharai, ezer nehézsége, a ház romhalmaz lesz. Mit jelképez a homok? A kincset, a pénzt, a karriert és a gyönyöröket. Jézus nem azt akarja, hogy az Atya vegyen el a világból, hanem őrizzen meg a gonosztól. Tehát a világban kell megszentelődnünk, abban a környezetben ahol élünk, abban az iskolában, ahol tanulunk, azon a munkahelyen, ahol dolgozunk. Jézus, az egyházon keresztül személyesen számít rád!

Ferenc pápa erről így nyilatkozik a fiatalokhoz írt egyik üzenetében:

„Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik.
Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. 
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el.
Legyünk hát ilyenek!"

2. A remek rövid mottóban rejtőzködik még egy további fontos kérdés: mit jelent e szó: Rád?

Kire, mire kell építkeznünk, hogy ne váljunk romhalmazzá?
Mi az a szikla, amire építenünk kell lelki házunkat?
Hogyan tudok megszentelődni? 

Jézust az építők elvetették és mégis szegletkővé lett. (vö. Zsolt 118) Ő Simon apostolt új néven, Péternek, azaz kősziklának nevezte, akire építi az Egyházát, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt, és aki a pápákban folytatódik. Egy „i” betű sem vész el a hitletéteményből, mert Ő, Ők vigyáznak arra az idők végéig. Ezt péteri vonalnak nevezzük. Ezért merünk bizalommal hagyatkozni a Szentatyák tanításaira, amely mögött jézusi garancia van.

Életünk sziklájáról és a megszentelődésről így írt Boldog II. János Pál pápa (a Találkozónk idején már Szent II. János Pál pápa!):

„Kedves fiatalok, tudjátok: a kereszténység nem egy a vélemények között, és nem üres szavakból áll. A kereszténység maga Krisztus! Egy Személy, Ő, az Élő! Találkozni Jézussal, szeretni és megszerettetni másokkal Őt: íme, ez a keresztény hivatás.

Az emberiségnek igen nagy szüksége van szabad és bátor fiatalok tanúságtételére, akik mernek az árral szemben haladni, s erővel és lelkesedéssel hirdetni Istenbe, az Úrba és Üdvözítőbe vetett hitüket…

Nem a képességek vagy a természetes adottságok jellemzik és különböztetik meg őket a többi embertől, hanem a szilárd elhatározás, hogy Jézust követve élnek”

(Üzenet a fiatalokhoz a XVIII. Ifjúsági Világnapra, 2003.)

3. Rendkívül érdekfeszítő lesz ez év nyarán Egerszalók. Szeretne eligazítani bennünket, és választ adni kérdéseinkre: ki és miben számít rám? Hogyan tudok biztos alapot teremteni életemben?

XVI. Benedek pápának a Porta fidei c. apostoli levelének néhány sorával zárul az Egerszalóki levél:

"Fokozni kell a hitre való reflexiót, hogy segítsük az összes Krisztus-hívőt abban, hogy tudatosíthassák és föleleveníthessék Evangéliumhoz tartozásukat ezekben az időkben, amikor az emberiség oly mély változásokat él át. Teremtsünk alkalmat a Föltámadott Úrban való hitünk megvallására székesegyházainkban és a világ minden templomában; otthonainkban, a családokban, hogy mindenkiben fölébredjen a vágy az Evangélium mélyebb megismerésére és továbbadására a következő nemzedékeknek."

Nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból, Nyugatról és itthonról is: 

Csaba érsek atya,
Lajos és Gábor atya
és a rendezők

Forrás: http://www.szalokitalalkozok.hu/


2014. május 26., hétfő

Néri Szent Fülöp életéről

Szent Pál Milétuszba hívatta az efezusi egyház elöljáróit.  Itt saját példájára hivatkozva összefoglalta a missziós hivatás néhány fontos jellemzőjét. Mindenben Isten akaratát kereste. Az úrnak szolgált teljes alázatosságban. Semmit sem tagadott meg, ami rábízottak javára szolgált. Tanította őket. Nem félt a rá váró szenvedésektől.


Mindez Néri szent Fülöp életéről és tevékenységéről is elmondható. Jómódú család gyermekeként 1515-ben született Firenzében. A lelki értékeket keresve, hátat fordított gazdag örökségének. Keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Isten akaratát keresve sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása. 18 évesen Rómába ment. Beállt nevelőnek, miközben ő maga is szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést. Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Pápák és szentek lelki atyja volt. Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.

Bármilyen élethivatásban vagyunk is az életpéldája üzenet.

Isten akaratát keresve a lelki élet dolgai, a vallásos élet első helyen kell, hogy szerepeljen. Ezt semmi nem előzheti meg, ennél semmi nem lehet fontosabb. Ugyanakkor a megismert lelki értékeket tovább kell adnunk azoknak, akik ránk vannak bízva. Az Úr Jézus is ezért imádkozik a főpapi imájában. Ezt mondja: „… hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél.”

Minden jó és hasznos eszközt fel kell használnunk annak érdekében, hogy mások is megismerjék a vallásos életet. Hogyha ezt másképp nem tudnánk megtenni, akkor legalább úgy, hogy imádkozunk értük. Ettől semmi nem téríthet el, sőt ha szenvednünk kell miatta, akkor ezt is ajánljuk fel.
Néri szent Fülöp életét és tevékenységét a lélek derűje kísérte.

Pünkösd közeledtével kérjük a Szentlelket, hogy bennünk is lobbanjon lángra a lelkesedés tüze, hogy ez másokat is buzgó keresztény életre, és Isten szeretetére ösztönözzön.

Forrás: Szeged-Alsóvárosi Ferences Rendház és Plébánia

Legyetek jók, ha tudtok


2014. május 25., vasárnap

A tisztítótűzben átélt szenvedés titka

Ha a haldokló ember a halála pillanatában megbánja bűneit, és legalább minimális hajlandóságot mutat Krisztus szeretetének elfogadására, akkor a megtisztulás fájdalmas folyamata vár rá – a szeretet megérése a tisztítótűzben: „Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által” (1 Kor 3, 15).


XVI. Benedek pápa ezt a bibliai idézetet (1 Kor 3, 12 – 15), amely a tisztítótűzben átélt szenvedésről szól, a következőképpen magyarázza: „Pál azt mondja, hogy a keresztény lét elsősorban egy közös alapra épül: Jézus Krisztusra. Ez az alap szilárd. Ha mi megmaradtunk ezen az alapon és ráépítettük az életünket, akkor tudjuk, hogy ettől az alaptól a halálban sem szakadunk el. Ezután Pál így folytatja: »Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által« (1 Kor 3, 12 – 15). Ebből a szövegből mindenesetre kitűnik, hogy az ember üdvözítése különböző formákban történhet; egyesek épülete teljesen leéghet; az üdvözüléshez személyesen kell átmenni a »tűzön«, hogy az ember véglegesen alkalmas legyen az Istennel való egyesülésre, helyet foglalhasson az örök menyegzős lakoma asztalánál” (Spe salvi, 46).

Honnan származik a tisztítótűzben átélt szenvedés?

A tisztítótűzben átélt szenvedés egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűn minden egyes fajtája magának a jónak és a szeretetnek a pusztulását okozza mind az elkövetőben, mind az Istennel és az emberekkel való kapcsolatában. A bűn okozta pusztítás miatt szenved a bűn elkövetője s a környezetében élők is. Mind egy testet alkotunk Krisztusban, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4, 25), ezért egyetlen ember bűne árt és fájdalmat okoz más embereknek is. Az élőkhöz fűződő kötelékek a halál után sem szakadnak meg. Megszűnik a mi értelmezésünk szerinti idő, de az elhunyt tovább él az ún. antropológiai időben, amely a földön élő emberekhez kapcsolódó szeretetben vagy bűntudatban telik. Ha az ő bűnei miatt szenved valaki a földön, akkor neki is el kell viselni a szenvedést mindaddig, amíg Krisztus szeretete le nem győzi a bűn összes következményét, amelyek a szenvedést kiváltották. A tisztítótűzben átélt szenvedés tehát azoknak a bűnöknek a következménye, amelyeket az ember a földi élete során elkövetett. A tisztítótüzet, vagyis a szeretetben való megérést, a szenvedés jellemzi, de vele jár a teljes megszabadulás és üdvözülés biztos tudata. Ehhez a szenvedéshez a tehetetlenség és a fájdalom érzése, bűneink következményeinek teljes átélése kapcsolódik. Tudatában leszünk annak, milyen „termést” hoztak bűneink, felelőtlenül kimondott szavaink, hanyagságunk, és milyen sokat ártott mindez nekünk és másoknak az üdvözülés felé vezető úton. II. János Pál pápa az 1999. augusztus 4-i katekézisében azt mondta, hogy „a rosszhoz való kötődés minden jelét el kell utasítani, a lélek minden elferdülését ki kell egyenesíteni. A megtisztulásnak teljesnek kell lennie, és éppen ez helyezi biztonságos alapokra az Egyház tisztítótűzről szóló tanítását. A tisztítótűz fogalma nem egy helyet, hanem az élet állapotát jelöli. Azok, akik a haláluk után a megtisztulás állapotában vannak, már Krisztus szeretetében élnek, aki kiemeli őket tökéletlenségük maradványaiból” (vö. Firenzei zsinat: Decretum pro Graecis, DS 1304; Trienti zsinat: Decretum de iustificatione, DS 1580, Decretum de Purgatorio, DS 1820).

A tisztítótűzben szenvedő lelkek megsegítése

A tisztítótűz a szeretetben való megérés egy állapota. A tisztítótűzben a lelkek a bűneik okozta szörnyű szenvedésben teljes mértékben megtapasztalják az igazságot, hogy Isten tiszta szeretettől vezérelve hívta őket életre, a mennyei tökéletes boldogságra. A bűnök okozta sebek, romlás és torzulás nagy szenvedést okoznak nekik. Mivel a bűnök következményei a földön élő embereket sújtják, Jézusnak szüksége van a beleegyezésükre és együttműködésükre, hogy rendbe tudja hozni a szörnyű következményeket. A beleegyezésüket úgy kell kifejezniük, hogy reménnyel telve imádkoznak a halottakért, részt vesznek az értük mondott szentmiséken, és felajánlják értük saját szenvedéseiket. Az ilyen ima és az evangélium irányelvei szerinti élet az egyetlen igazi segítség, amelyet a tisztítótűzben levő emberek tőlünk elvárnak. Ez az ima számunkra kötelesség, ha nem tesszük, a jót hanyagoljuk el. Csakhogy Krisztus szeretete az a megszabadító tűz, amely megváltoztatja az embert, és képessé teszi arra, hogy a szeretetben teljesen egyesülni tudjon Istennel és a szentek közösségével. Jézus a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők (Jn 15, 5). Mint szőlővesszők Jézus szeretetét közvetítjük az embereknek, de csak akkor lehetünk valódi közvetítők, ha napról napra hittel fogadjuk az élet nehézségeit, minden bűntől azonnal megszabadulunk a bűnbocsánat szentségben, leszámolunk minden bűnre csábító hajlammal, és egyesülünk Krisztussal az imában és az Oltáriszentségben. Ne feledjünk el naponta imádkozni a halottakért, szentmisét ajánlani fel értük, és minden lehetőséget kihasználni arra, hogy teljes bűnbocsánatot nyerjenek. A tisztítótűzben levő emberek pedig értünk, a földi életünket élőkért imádkoznak, és segítenek nekünk az üdvözülés útján maradni.
Szent Fausztina különleges kegyelemben részesült, mikor megtapasztalhatta a tisztítótűz valóságát. A Napló-jában a következőképpen írja le mindezt: „Megpillantottam Őrangyalomat, aki utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de Őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. Egy belső hangot hallottam, mely azt mondta: »Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.« Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel” (Napló, 20).

P. Mieczysław Piotrowski, SChr

Forrás: Szeressétek egymást 




2014. május 24., szombat

Emmánuel nővér interjúja Maria Simma-val

Néhány hónappal ezelőtt nagy érdeklődéssel olvastam egy könyvet a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Nagyon megrémített, mert egészen aktuális tanúságtételeket közölt, egyébként, pedig igen jól megmagyarázta az Egyház idevonatkozó tanítását. Maria Simma írta, címe: A tisztítótűzben szenvedő lelkek mondták nekem… Miután elolvastam a könyvet, írtam a kiadónak, s megtudtam, hogy Maria Simma él még él. Akkor gyorsan kapcsolatot keres­tem vele, s ő hajlandó volt találkozni velem, hogy válaszoljon számos kérdésemre. Nagyon boldog voltam, mert valahányszor alkalmam volt a szenvedő lelkekről beszélni vagy prédikálni, megállapítottam, hogy óriási, hallatlan érdeklődés mutatkozott hallgatóim körében. Gyakran könyörögtek, hogy beszéljek erről még többet: "Mesélj még többet ezekről a lelkekről!" - kérték, s világosan láttam, hogy ez a beszéd igen erős szomjúságot elégít ki. Szeret­nénk tudni, mi vár mindnyájunkra a halál után. Meg kell mondani azt is, hogy ezeket a dolgokat már nem nagyon tanítják a plébániákon, a hittanórákon, gyakorlatilag sehol sem. Úgy, hogy egy nagy űr van, nagy hiányosság. Ha úgy tetszik, nagy tudatlanság, sőt, bizonyos szorongás is a végső dolgoknak e realitásaival kapcsolatban. Ez a beszélgetés nemcsak abban segít majd nekünk, hogy megszűnjön ez az aggodalom, - amely egyáltalában nem helytálló ­- a tisztítóhellyel kapcsolatban, de világot derít majd arra is, hogy Isten terve velünk nagyszerű, pompás, valóban lelkesítő. És azt is megtudjuk, hogy ezen a Földön óriási hatalom van a kezünkben, hogy boldogságot nyújthatunk halottaink lelkének, és hogy megtaláljuk magunk is ezt a boldogságot a saját életünkben.
Ismertem egy fiatalembert, mintegy húsz éves lehetett. Egy Nílus-menti faluban élt. Ezt a falut egymás után áradá­sok sújtották és rengeteg lakosa meghalt. Egy este a fiatalember éppen szülei házában tartózkodott, amikor meg­hallotta, hogy rettenetes ár pusztít a házuk mellett. Aztán kiabálást hallott, szívet-tépő kiáltásokat: Segítség, segíts­ég! Elvisz minket az ár! A fiatalember kiugrott az ágyából és kirohant, hogy segítséget nyújtson az embereknek. Édesanyja meghallotta a kiáltásokat, és odaállt az ajtó elé, hogy a fiú ne tudjon kimenni, "Nem, nem, menjenek mások segíteni, ne mindig mi! Nagyon nagy a veszély odakint, nem akarom, hogy még eggyel több halott le­gyen!" De a fiatalember, akit megrendítettek a kiáltások, segíteni akart az embereknek, félrelökte az anyját, és azt mondta: "De igen, odamegyek. Nem hagyhatom, hogy meghaljanak!" Kiment, s útjában őt is elragadta az ár, és meghalt. És íme, két nappal a halála után meglátogatott engem egy éjszaka és azt mondta nekem: "Mondass ér­tem három misét. Akkor kiszabadulok a tisztítóhelyről." Elmentem elmondani a dolgot a családjának és a barátai­nak. Nagyon csodálkoztak, hogy csak három mise után szabadul a tisztítóhelyről. A barátai azt mondták: Igaz, nem szerettem volna a helyébe lenni, amikor meghal; ha tudnád mennyi bolondságot követett el életében!" És a fiatalember azt mondta nekem: "Tessék! Tiszta szeretetből cselekedtem, amikor odaadtam az életemet, kockáztat­tam az életemet ezekért az emberekért és ezért fogadott be engem az Úr a mennybe." Igen, a szeretet elfed egy se­reg vétket.

Maria Simma ma 73 éves, egyedül él kis házában Sonntagban. Sonntag nagyon szép kis falu a Vorarlbergben, Ausztriában, s ott találkoztam vele. Kicsoda Maria Simma? Egyszerű parasztasszony, gyermekkora óta sokat imádkozik a szenvedő lelkekért. 25 éves korában egy igen különös karizmában részesült, mely nagyon ritka az egyházban: a szenvedő lelkek látogatásának karizmájában. Buzgó katolikus és igen-igen alázatos, s nagyon egyszerű. Nagy segítséget kap plébánosától, és a püspökétől is, amint majd látni fogjuk. Bármily különleges karizmában részesüljön is, igen szegényesen él, nagyon szűkösen. Például szinte alig van hely ahhoz, hogy az ember megforduljon a széke körül a kis szobában, ahol fogad minket. Szóval, rendkívüli karizma, de gyökerei az Egyházban találhatók, az egyház történetében, mert számos szent volt - kanonizált vagy nem kanonizált -, aki gyakorolta ezt a karizmát. Idézem csupán Szent Gertrúdot, Genuai Szent Katalint, aki sokat írt erről. Jézusról nevezett Mariannát, Szent Mária Margitot Paray le Monial-ból, aki a Szent Szívet látta látomásában, az ars-i plébánost, Bosco Szent Jánost, Boldog Betlehemi Mariannát stb. Könyvet lehetne írni róluk, és ha behatóbban tanul­mányozzuk ezeknek a szenteknek a tanítását, azt látjuk, hogy mind-mind ugyanazt mondják. Maria Simma a maga részéről csak újra átéli az ő szép tanúságtételüket. Ezért nem haboztam kérdéseket feltenni neki, mivel megvan azaz előnye, hogy a mi korunkban él, tehát kapcsolatba lehet lépni vele. Megostromoltam kérdése­immel, kihasználtam a lehetőséget. A probléma csak az volt, hogy egy szót se tud franciául. Tehát tolmáccsal dol­goztam. Azért, hogy a kazetta ne legyen túl hosszú, a saját szavammal adom vissza, amit ő mond, vagy a választ közvetlenül a tolmács fordításában közlöm. Egyéni magyarázatokat fűzve hozzá.

Mária elmesélné nekünk, hogyan történt, amikor először látogatta meg magát egy szenvedő lélek?
1940-ben történt, egy éjszaka, hajnali 4 órakor. Hallottam, hogy valaki fel-alá járkál a szobában. Erre ébredtem fel, s néztem, ki jöhetett be a szobámba.
És megijedt? - Nem, egyáltalán nem vagyok félénk. Anyám még gyerekkoromban azt mondta, különös gyerek vagyok, mert sohasem félek.
És azon az éjszakán mi történt? Mesélje el! - Láttam, hogy az illető idegen. Lassan járkált fel-alá. Szigorú hangon rászóltam: Hogyan jöttél be ide? Mit vesz­tettél el? De ő csak tovább járkált a szobában, fel-alá, mintha semmit se hallott volna. Akkor megint megkérdez­tem: Mit csinálsz? De mivel még mindig nem válaszolt, hirtelen felálltam és meg akartam ragadni. És csak a leve­gőt fogtam meg, már nem volt ott semmi. Akkor visszafeküdtem, és megint hallottam, hogy fel-alá járkál. Azon töprengtem, miért látom én ezt az embert, akit nem tudok megfogni. Megint felkeltem, hogy megfogjam és meg­ állítsam a járkálását, megint a levegőbe kaptam. Zavarban voltam, visszafeküdtem. Az illető nem jött vissza, de én nem tudtam elaludni. Másnap mise után odamentem a lelki atyámhoz, és mindent elmeséltem neki. Azt mondta nekem: Ha ez újra előfordul, ne kérdezd tőle: ki vagy te, hanem azt, hogy mit akarsz tőlem? A következő éjjel az ember visszajött. Ugyan ő volt és én megkérdeztem tőle: Mit akarsz tőlem? Azt felelte: Mondass értem három misét, és én megszabadulok. Akkor megértettem, hogy ez egy szenvedő lélek. A lelki atyám megerősítette ezt. Azt is tanácsolta, hogy sohase utasítsam vissza a szenvedő lelkeket, hanem nagylelkűen fogadjam el a kéréseiket.

És aztán folytatódtak a látogatások?
Igen, néhány éven át csupán 3-4 lélek. Főleg november hónapban. Később többen jöttek.

És mit kérnek magától ezek a lelkek? 
Legtöbbször azt kérik, hogy mondassak misét, és legyek ott azokon a miséken. Kérik, mondjam el a rózsafüzért és végezzek keresztutat.

Igen, most felvetődik a kérdés a tisztítóhely tulajdonképpen micsoda? 
Hát, azt mondhatnám, hogy ez egy zseniális találmánya Istennek. Mondok erre egy képet, saját magam gondol­tam ki: Tegyük fel, hogy egy napon kinyílik egy ajtó és megjelenik egy gyönyörű szép Lény, olyan szép, amilyent még soha nem látott az ember a földön. Le vagyunk nyűgözve ettől a csodaszép Lénytől, felkavar bennünket annál is inkább, mert ez a lény azt mutatja, hogy őrülten szerelmes belénk, és azelőtt el sem bírtuk képzelni, hogy ennyi­re szeressen minket valaki. Azt is sejtjük, hogy ez a Lény nagyon vágyódik arra, hogy magához vonzzon, megölel­jen minket, és a szeretet tüze, amely már égeti a szívünket, arra késztet, hogy a karjai közé vessük magunkat. De ebben a pillanatban rájövünk, hogy hónapok óta nem mosakodtunk, hogy rettentő rossz szagunk van, csorog az orrunk, zsíros a hajunk, koszos a ruhánk stb., stb. És akkor azt mondjuk: nem, lehetetlen, hogy ebben az állapot­ban odamenjek, előbb meg kell mosdanom, jól letusolok, aztán gyorsan visszajövök hozzá. Csakhogy a szívünk­ben feltámadt szeretet olyan erős, olyan égető, olyan hatalmas, hogy ez a késedelem, amelyet a tusolás okoz, ki­bírhatatlan. És a távollét forró tüze, még ha csak pár percig tart is, kegyetlenül égeti a szívünket. És ez az égés természetesen arányban van a szeretet feltárulásának intenzitásával. Szeretetből adódó égés. Hát pontosan ez a tisztítóhely. Késlekedés, amelyet a tisztátalanságunk kényszerít ránk, késlekedés, hogy Istent átöleljük. Szeretet­égés, amely rettentő szenvedést okoz. A szeretetre való várakozás, ha úgy tetszik: nosztalgia. És éppen ez az égés, ez a nosztalgia mossa le rólunk azt, ami még tisztátalan mibennünk. A tisztítóhely, mondhatnám, a vágy helye. Örülten vágyódunk Istenre. Istenre, akit már ismerünk, mert láttuk, de még nem jutottunk el Hozzá. - A szenvedő lelkek gyakran beszélnek Máriának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre, és arról, milyen fájdal­mas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hiánybetegség: Isten hiányzik nekünk. De itt megkérem Máriát, tisztázzon nekünk egy alapvető pontot:
Mária, a szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette? - Igen. Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Ismernek valamit, ami végtelenül felülmúl minket. És nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség ahhoz a szenve­déshez képest, amelyben nekünk van részünk a Földön. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdal­ma, megvan az a bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni, megingathatatlan bizonyosság. És ez a bizo­nyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. És semmiért a világon nem szeretnénk újra élni a földön. A földön végül is az ember sohasem biztos semmiben.

Mária, most mondja meg, Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga határozza el, hogy odamegy? 
Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy tiszta legyen, mielőtt a mennybe megy. De azt is meg kell mon­dani, hogy a lélek, mikor a tisztítóhelyen van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is szeret. Ezek a lelkek teljesen egyek Isten szellemével és világosságával, hogy úgy mondjam.

Mária, a halál pillanatában teljes fényben látjuk-e Istent, vagy még csak homályosan?
Még csak homályosan, de azért ez mégis olyan világosság, hogy elég ahhoz, hogy nosztalgiát érezzünk iránta. Persze, vakító fényesség ez, a Föld sötétségéhez képest. De ez még semmi ahhoz a teljes világossághoz, amelyet a lélek megismer majd, amikor a mennybe megy. Egyébként erre vonatkozóan idézni lehetne az „Élet az élet után”-ban leírt tapasztalatokat. A lelket annyira lenyűgözi ez a világosság, hogy szenvedés, agónia számára visszatérni a Földre ez után a tapasztalat után.

Mária, meg tudná-e mondani, mi a Szent Szűz szerepe a szenvedő lelkekkel kapcsolatban?
Gyakran eljön megvigasztalni őket, mondván nekik: sok jót is tettek. Igen, bíztatja őket.

Vannak-e sajátos napok, amikor megszabadítja őket?
Igen, főleg karácsonykor, Mindenszentek napján, Nagypénteken, s megszabadítja őket a mennybemenetele napján­ és Jézus mennybemenetele napján.

Mária, miért kerül valaki a tisztítóhelyre, melyek azok a bűnök, amelyek a leginkább odajuttatnak minket? 
A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök, a szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, mindezek. - Igen. Tudom, hogy a rágalom és a megszólás a legcsúfabb piszok, hosszú tisztulást igényelnek. Itt Mária egy példát említ, amely nagyon meghökkentette. Elmesélem ezt a tanúságtételt:
Egy férfiről és egy nőről van szó, akik megkérdezték tőle, tudja meg, a tisztítóhelyen vannak-e? És a kérdezőskö­dők nagy meglepetésére az asszony már a mennyben volt, a férfi, pedig a tisztítóhelyen. Pedig az asszony akkor halt meg, amikor abortuszt hajtatott végre rajta, míg a férfi igen gyakran járt a templomba, s látszólag igen ren­des, jámbor életet élt. Akkor Mária újból érdeklődött azt gondolván, hogy tévedett. De nem, a dolog valóban úgy történt. Gyakorlatilag egyszerre haltak meg, de az asszony mélységesen megbánta tettét és nagyon alázatos volt, míg a férfi mindenkit kritizált, mindig panaszkodott, és megszólta az embereket. Kritizált, és ezért volt igen hosszú a tisztítóhelyen való tartózkodása. Tehát nem szabad a látszat alapján ítélkezni. Ami a szeretetet illeti, idetartozik az, amikor visszautasítunk embereket, akiket nem szeretünk, nem vagyunk haj­landók kibékülni, megbocsátani. És az a sok sértődöttség, amit ápolgatunk magunkban. Mária igen meglepő tanúságtételt mondott nekünk erre vonatkozóan, egy olyan személy történetét, akit ö nagyon jól ismert. Egy nőről van szó, aki már meghalt, a legborzalmasabb tűzben volt, rettenetes szenvedések közepette. És mikor meglátogatta Máriát, elmondta neki miért. Volt egy barátnője, akivel igen ellenséges viszonyt tartott fenn. És ennek ő volt az oka. Éveken át táplálta ezt az ellenségeskedést, holott a barátnője többször is jött, hogy kibéküljön, kiengesztelődjön vele. Ö pedig mindig visszautasította. Mikor az asszony súlyos beteg lett, továbbra is bezárta a szívét, és visszautasította a barátnője által felajánlott kibékülést, egészen a halálos ágyáig, ahová a barát­nője eljött, hogy kibéküljenek, még ott sem volt hajlandó kibékülni és kiengesztelődni. És ezért került egy rendkívül fájdalmas purgatóriumba, és jött Mária segítségét kérni. Azt hiszem, ez igen jellemző eset a szívben táplált bosszúvágyat illetően. Ami a beszédet illeti, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire gyilkos lehet egy kritizáló, rosszindulatú szó, s mennyire gyógyító is lehet egy szó.

Mária, meg tudná-e mondani, kik azok, akiknek a legtöbb esélye van arra, hogy egyenest a mennybe menjenek?
Akik jószívűek. Jószívűek mindenkivel. A szeretet elfed egy sereg bűnt. Igen, Szent Pál mondja ezt nekünk. És milyen eszközöket használhatunk fel a Földön, hogy elkerüljük a purga­tóriumot, és egyenest a mennybe menjünk?- Sokat kell tennünk a szenvedő lelkekért, mert ők is segítenek minket, a maguk részéről nagyon alázatosnak kell lenni, ez a legerősebb fegyver a rossz, a gonosz ellen. Az alázatosság elkergeti a rosszat. - Szeretném itt felolvasni önöknek Beriou atya szép tanúságtételét. Beriou atya szép könyvet írt a szenvedő lelkekről. Szó van benne arról, hogyan segítik a szenvedő lelkek azokat, akik imájukkal könnyítenek szenvedéseiken. Mesé­lik, hogy valaki, aki igen szerette a szenvedő lelkeket, egész életét arra szentelte, hogy enyhítse szenvedéseiket. Amikor elérkezett a halála órája, az ördög nagy dühvel támadt rá, mert látta, hogy kicsúszik a kezei közül. Úgy tűnt, hogy mindent megtesz ellene. A haldokló küzdött az ördög ellen, és egyszerre csak egy sereg ismeretlen ha­tolt be a szobájába, gyönyörű szép lények, akik elkergették az ördögöt, s ágyához lépve mennyei szavakkal erősítették és bíztatták az asszonyt, aki mélyet sóhajtott és felkiáltott: Kik vagytok, kik vagytok, kérlek, akik annyi jót tesztek velem? - Mi az ég lakói vagyunk, mondták a jótékony látogatók, akik a te segítségeddel jutottunk el a bol­dogságra. És most mi jöttünk hozzád hálából, hogy segítsünk neked átlépni az Örökkévalóság küszöbét, hogy ki­ hozzunk téged erről a szorongással teli helyről, hogy bevezessünk a Szent Város örömébe.- Erre a haldokló arcát mosoly öntötte el, szeme lecsukódott, és elaludt az Isten békéjében. Lelke, mely tiszta volt, mint a galamb, az Urak Ura elé lépve annyi pártfogót és Ügyvédet talált, amennyi lelket megszabadított, és miután elismerték, hogy méltó a dicsőségre, mintegy diadalmenetben lépett be a mennybe, mindazok tapsa és áldása közepette, akiket ő hozott ki a tisztítóhelyről. Bárcsak mi is hasonló boldogságban részesülnénk egy napon! Meg kell mondanunk, hogy azok a lelkek, akiket a mi imáink szabadítottak ki, nagyon hálásak és segítenek min­ket életünk folyamán ez nagyon érezhető. Tanácsolom, próbálják ki! Segítenek minket, ismerik szükségleteinket, és sok kegyelmet eszközölnek ki nekünk.

Akkor hát Mária, most a jobb latorra gondolok a jobb lator volt Jézus mellett a kereszten. Szeretném tudni, mit tett, miért ígérte meg neki Jézus hogy még aznap vele lesz?
Alázatosan elfogadta a szenvedését, mondván, hogy igazságos. Bíztatta a másik latort, hogy fogadja el ő is. Volt benne istenfélelem, vagyis alázatos volt. Az is fontos mikor az ember a halállal szembenéz, hogy teljesen alávessük­ magunkat, Isten akaratának. És Mária elmesélte nekünk egy négygyermekes anya szép történetét: Az anya haldokolt s ahelyett, hogy lázadozott vagy nyugtalankodott volna, azt mondta az Úrnak. Elfogadom a halált, mert Te akarod, és életemet a kezedbe helyezem. Rád bízom a gyerekeimet, tudom, hogy gondoskodni fogsz róluk. Mária azt mondta nekem, hogy amiért ilyen óriási bizalma volt Istenben, ez az asszony egyenesen a mennybe ment, anélkül, hogy áthaladt volna a purgatóriumon.
Szép példa azé a fiatalemberé is, akiről a kazetta elején beszéltünk, aki kockára tette az életét, hogy megmentse testvéreit az áradatban. Látható, hogy a szeretet, egyetlen ingyenes szeretet-gesztus rengeteg bűnt betakar, mivel ez a fiatalember elég léha életet élt, s az Úr kihasználta ezt az egyetlen tiszta szeretet­pillanatot, hogy magához vegye. A fiatalember megmagyarázta Máriának, hogy talán soha nem lett volna alkalma életében ilyen nagy szeretet aktust végbevinni, és talán rossz ember vált volna belőle, és az Úr a maga irgalmassá­gában akkor szólította magához, amikor a legszebb és a legtisztább volt emiatt a szeretet aktus miatt. Tehát a sze­retet, az alázatosság és az Istenbe vetett bizalom: ez az aranykulcs, amely lehetővé teszi, hogy egyenest a mennybe menjünk.

Mária, mondja meg, melyek a leghatékonyabb eszközök arra, hogy segítsük a szenvedő lelkeket?
A szentmise.

Miért a szentmise? 
Mert Krisztus ajánlja fel magát értünk szeretetből. Ez magának Krisztusnak a felajánlása Isten részére. A leg­szebb ajándék. A pap Isten képviselője. De maga Isten ajánlja fel és áldozza fel magát értünk. A mise hatékonysá­ga az elhunyt számára annál nagyobb, minél jobban becsülte az illető a misét életében. Ha valaki teljes szívéből imádkozott a misén, és amennyire ideje megengedte hét közben is eljárt oda, az nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az érte mondott mise hatékony legyen. Itt is azt aratja az ember, amit vetett. És hozzátennék valamit: egy szenvedő lélek a temetése napján jól látja, hogy valóban imádkoznak-e érte, vagy csak éppen elmennek a temetésére, hogy megmutassák: ott vagyunk. Csak az ima segít, a jelenlét nem, s a lelkek gyakran panaszkodnak, hogy az emberek elmennek a temetésre, de egy imát sem mondanak Istenhez, csak sokat sírnak, ez pedig felesleges. Egy nagyon szép példát fogok említeni, amelyet az ars-i plébános mondott el a híveinek, éppen a misével kapcso­latban: "Gyermekeim, egy jó pap elvesztette egy barátját, akit nagyon szeretett Ezért sokat imádkozott a lelke nyugalmáért. Egy napon Isten tudomására hozta, hogy az illető a tisztítóhelyen van és borzasztóan szenved. Ez a szent pap nem tudott jobbat kigondolni, mint hogy felajánlja a szentmise áldozatot kedves halottjáért. A konszekráció pillanatában kezébe vette az ostyát, és ezt mondta: Örök Szent Atya! Csináljunk egy cserét. Nálad van a barátom lelke, aki a purgatóriumban van, én meg kezemben tartom Fiad testét. Hát irgalmas jó Atyám, sza­badítsd meg a barátomat, és én felajánlom Neked a Fiadat halálának és szenvedésének teljes érdemével. Kérése teljesült. Valóban, az Úrfelmutatás pillanatában látta barátja lelkét dicsőségben ragyogva, amint a Mennybe ment. Isten elfogadta a cserét. Nohát, gyermekeim, tette hozzá az ars-i plébános, ha ki akarunk szabadítani a purgatóriumból egy lelket, aki kedves nekünk, tegyünk mi is így: ajánljuk fel Istennek a Szent Áldozat által szeretett Fiát halálának és szenvedésének minden érdemével. Isten semmit sem tagad hat meg tőlünk." - Van egy másik igen hatalmas eszköz a szenvedő lelkek megsegítésére, s ez természetesen a saját szenvedésünk, a penitenciáink felajánlása, és az önként vállalt szenvedés: mint a vezeklés, a böjt, az önmegtartóztatás, stb., és per­sze a nem önként vállalt szenvedés is, mint a betegség, a gyász, stb.

Mária, magát is több ízben felhívták, hogy szenvedjen a szenvedő lelkekért, hogy megszabaduljanak. Meg tudná-e mondani, mit érzett és élt át ilyenkor?
Első ízben egy lélek megkért, legyek szíves szenvedni 3órát a testemben érte. És utána folytathatom a munkámat. Azt mondtam magamban: ha 3óra múltán vége, elfogadhatom. Az a 3óra úgy éreztem, hogy 3napig tartott, annyira fájdalmas volt. És a végén megnéztem az órámat, és láttam, hogy csak 3 órán át tartott. A lélek azt mondta, hogy 20évi purgatóriumtól kíméltem meg azzal, hogy a 3órai szenvedést elfogadtam.

Igen, de miért szenvedett csupán 3 órát 20évi purgatóriumért? Miben volt több a maga szenvedése?
Mert a Földi szenvedésnek más az értéke. A Földön, amikor szenvedünk, akkor növekedhetünk a szeretetben, ér­demeket szerezhetünk Ez nem így van a purgatóriumi szenvedéssel, ott a szenvedés csak arra jó, hogy megtisztít­son minket a bűntől. A Földön megkapunk minden kegyelmet. Szabadon választhatunk. Mindez nagyon biztató, mert rendkívüli értelmet adhat szenvedéseinknek, mivel ez az önként vagy nem önként vállalt szenvedés, az áldozatok, amelyeket meghozhatunk, - a betegség, a gyász, a csalódások okozta szenvedés - ha türelmesen alázatosan fogadjuk és szenvedjük el őket, ezeknek a szenvedéseknek hallatlan erejük lehet, hogy segítsenek a lelkeken. És a legjobb, amit tehetünk - mondta Mária - ha egyesítjük szenvedésünket Jézuséval, leté­ve őket Szűz Mária kezébe. Mert Ő tudja a legjobban felhasználni őket, mivel mi magunk legtöbbször nem ismerjük a legsürgősebb szükségleteket magunk körül. És persze mindezt Mária visszaadja nekünk halálunk óráján. És ezek a szenvedések. - ezzel bíztathatjuk magunkat, amikor szenvedünk - ezek a felajánlott szenvedések lesznek a mi legértékesebb kincseink a túlvilágon. - Egy másik eszköz, amely hatékony – mondja nekünk Mária – a keresztút. Mivel az Úr szenvedéseit szemlélve lassan elkezdjük gyűlölni a bűnt és kívánni minden ember üdvösségét, a szívnek ez a hajlandósága megkönnyebbülést szerez a szenvedő lelkeknek, és felkelti a bűneink feletti bánatot. - Egy másik igen ajánlott eszköz, a szentolvasó az elhunytakért. A rózsafüzér által minden évben sok lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. Maga az Isten anyja jön a purgatóriumba, hogy kiszabadítsa onnan a lelkeket. S ez igen szép, hogy a szenvedő lelkek Szűz Máriát az Irgalmasság Anyjának nevezik.
A lelkek azt mondják Máriának, hogy a búcsúknak felbecsülhetetlen az értéke a szabadulásuk szempont­jából. S részünkről néha kegyetlenség nem kihasználni ezt a kincset, amelyet az egyház ajánl fel nekünk a lelkek érdekében. Ami a búcsúkat illeti, hosszan tartana, ha mindent elmagyaráznánk itt. Utalok VI. Pálnak 1968-ban irt csodálatos szövegére. Kérhetik akár a plébánosuktól, akár a vallásos könyvek boltjában. Természetesen egy nagy eszköz a szenvedő lelkek érdekében az ima, s általában az imának min­den formája.
Itt szeretném Hermann Cohent idézni, egy zsidó művészt, aki katolizált; nagyon tisztelte az Oltári­szentséget. 1964-ben történt ez. Elhagyta a világot, belépett egy nagyon szigorú szerzetesrendbe és igen sok szentségimádást végzett, nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. Szentségimádásai alatt kérte az Urat, könyörgött Hozzá, hogy térítse meg a nagyon szeretett édesanyját. Az asszony meghalt és nem tért meg. Hermann-nak ez őrületesen fájt és leborult az Oltáriszentség előtt, szabadjára engedve fájdalmát, és így imádkozott: "Uram, min­dent Neked köszönhetek, ez így igaz, de mit tagadtam meg Tőled? A fiatalságot, reményeimet a világban, a jólé­tet, a családi élet örömeit, a - talán megérdemelt - nyugodt életet, mindent feláldoztam, mihelyst hívtál. A véremet is odaadtam volna. És Te, Uram, Örök Jóság, aki megígérted, hogy százszorosát adod vissza, megtagadtad tőlem az édesanyám lelkét! Uram, belehalok ebbe a mártíriumba, a szó elhal ajkamon." A zokogás elfojtotta ezt a szegény szívet. Hirtelen egy titokzatos hang üti meg a fülét és ezt mondja: Kishitű em­ber, anyád üdvözült. Tudd meg, hogy az imának minden hatalma megvan nálam. Felvettem minden anyádért mondott imádat és gondviselésem számba vette azokat az ő utolsó órájában. Abban a pillanatban, amikor kilehelte lelkét, megjelentem előtte, ő meglátott és felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!" Szedd össze bátorságodat, anyád el­kerülte a kárhozatot és hő imádságaid hamarosan megszabadítják lelkét a purgatóriumból. S tudjuk, hogy Hermann Cohen atya hamarosan egy második jelenés által megtudta, hogy anyja az égbe szállt. Ez Hermann Cohen igen szép tanúságtétele.
-Nagyon ajánlom még Szent Brigitta imáit is, ezek igen javasoltak a szenvedő lelkek részére. Ezt is megkaphatják a plébánosuknál vagy könyvkereskedésekben. Hozzáfűznék még egy fontos dolgot. A szenvedő lelkek már semmit sem tehetnek saját magukért. Teljesen tehetetlenek, s ha az élők nem imádkoznak értük, tökéletesen elhagyatot­tak. Ezért fontos realizálni, milyen hatalmas erő van a kezünkben mindnyájunknak ahhoz, hogy könnyítsünk a szenvedő lelkeken. Az embernek eszébe se jutna, hogy ne segítsen egy gyermeken, aki a szeme előtt leesett egy fáról, és szörnyen megütötte magát. Természetesen mindent megtenne érte. Ugyanígy, szívünkön kell viselnünk ezeket a lelkeket, akik mindent mitőlünk várnak, s akik függnek legkisebb felajánlásunktól, legkisebb imánktól, hogy könnyítsünk a kínjaikon. S talán ez a legszebb módja a szeretet gyakorlásának. Gondolok például az irgal­mas szamaritánusra az Evangéliumból, aki az út szélén fekve félholt sebesült emberen segített. Ez a sebesült teljes mértékben egy arra járó ember jó szívétől függött.

És Mária, miért nem lehet érdemet szerezni a purgatóriumban, amikor a Földön lehet érdemet szerezni?
Mert a halál pillanatában az érdemszerzésnek vége van. Míg a földön élünk jóvátehetjük azt a rosszat, amit vég­hezvittünk. A szenvedő lelkek irigylik tőlünk ezt a lehetőséget. Még az angyalok is féltékenyek ránk, hogy lehe­tőségünk van a növekedésre mindaddig, amíg a földön vagyunk. De a szenvedés megjelenése életünkben gyakran lázadást kelt bennünk és nehezen fogadjuk el.

Hogyan éljük meg a szenvedést, hogy­ gyümölcsöt hozhasson?
A szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka. És ha jól felajánljuk, sok lelket nyerhet meg.

De hogyan fogadjuk el a szenvedést, mint ajándékot - azt mondja: ajándék - és nem, mint büntetést, aminek gyakran tűnik?
Mindent a Szent Szűznek kell odaadni. Ő tudja legjobban, kinek van szüksége erre vagy arra a felajánlásra, szenvedésre, hogy üdvözüljön.


A szenvedéssel kapcsolatban szeretnék idézni egy tanúságtételt, amelyet Mária mesélt. 1954-ben történt. Egy se­reg halálhozó lavina zúdult le egy falura, Mária faluja mellett. És később megtudták, hogy további lavinák zúdul­tak le, de valami megállította őket, egész csodálatos módon a falu előtt úgy, hogy semmi kár nem esett. Ebben a faluban volt egy asszony, aki előzőleg meghalt. 30 évig volt beteg igen, gyenge ápolásban részesült. Rengeteget szenvedett 30 éven át. Minden szenvedését a községe javára ajánlotta fel. A lelkek elmondták Máriának. Hogy ennek az asszonynak a felajánlása miatt nem érte a falut lavina, mert ő felajánlotta a szenvedéseit és türelemmel viselte őket, és Mária azt mondta, hogy ha egészséges lett volna, nem tudta volna így megvédeni a falut. A türelemmel elviselt szenvedés által több lelket lehet megmenteni, mint imádsággal.
Ne tekintsük a szenvedést mindig büntetésnek, el lehet fogadni engesztelésnek is, nemcsak sajátmagunkért, hanem másokért is. Krisztus maga volt az ártatlanság és Ő szenvedett a legtöbbet, a mi bűneink engesztelésére. Csak a mennyben fogjuk majd megtudni, mi mindent kaptunk meg a türelemmel elviselt szenvedés árán, amelyet egyesítettünk Krisztus szenvedésével.

Mária, a szenvedő lelkek lázadoznak-e a szenvedésük miatt?
Nem, - ők akarják a tisztulást! Megértik, hogy ez szükséges.

És mi a szerepe a megbánásnak, a bűnbánatnak a halál pillanatában?
A bűnbánat nagyon fontos. A bűnöket minden esetben megbocsátják, de megmaradnak a bűnök következmé­nyei. Ha teljes búcsút akarunk elérni a halál pillanatában - vagyis egyenest a mennybe menni - a léleknek szabad­nak kell lennie minden kötöttségtől.


Most egy nagyon jelentős tanúságtételről szeretnék beszámolni, amelyet Mária elmesélt nekünk. Megkérték, tudakozódjék egy asszonyról, akiről a rokonsága azt hitte, elveszett, mert rettenetes rossz életet élt és nagy bűnöket követett el. Baleset érte: kiesett a vonatból és meghalt. És egy lélek azt mondta Máriának, hogy ez a nő meg­menekült a pokoltól, mert halála pillanatában azt mondta Istennek: Igazad van, hogy elveszed tőlem az életet, mert így nem bírlak többé megsérteni Téged. És ez kitépte belőle minden bűnét.
Tehát ez nagyon jelentős, mert azt mutatja, hogy a megbánás egyetlen lendülete a halál pillanatában megmenthet minket. Azt nem mondhatjuk, hogy elkerülte a purgatóriumot, de nem jutott a pokolba, amelyet talán megérde­melt volna a bűnössége miatt.   

Mária, most a halálról szeretnék kérdezni. Van-e egy idő, amikor a léleknek még van lehetősége Isten felé for­dulni - még egy bűnös élet után is - mielőtt belépne az örökkévalóságba, vagyis a látszólagos halál és a valódi halál között?
Igen, igen. Az Úr mindenkinek ad pár percet, hogy megbánja a bűneit, és elhatározza: hajlandó vagyok, vagy nem vagyok hajlandó Isten látására. Az ember látja élete filmjét. Ismerek egy embert, aki hitt az Egyház előírásaiban, de nem hitt az örök életben. És egy napon súlyos beteg lett, kómába esett, és akkor egy szobában látta magát egy táblával, amelyre fel volt írva minden tette, a jók is és a rosszak is. Aztán a tábla eltűnt, a szoba falai is, és minden végtelenül szép volt. Aztán magához tért a kómából és elhatározta, hogy megváltoztatja életét.
Igen, ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az "Élet az élet után"-ban olvashatunk, ez a fényélmény és aztán a vissza­térés a Földre. De ezek az emberek nem tudnak többé újra úgy élni, mint ahogyan akkor éltek, amikor még nem látták ezt a világosságot. De Mária, a halál pillanatában Isten ugyanazzal az intenzitással tárja fel magát minden lélek előtt?
Mindenkinek megadatik az élete megismerése és az eljövendő szenvedés is. De ez nem egyforma mindenki számára. Az Úr megnyilatkozásának intenzitása az egyes ember életétől függ.

Mária, az ördögnek van-e engedélye arra, hogy megtámadjon minket halálunk pillanatában?
Igen, de az embernek birtokában van a kegyelem, hogy ellenálljon neki és visszautasítsa. Mert ha az ember nem akarja, az ördög semmit sem tehet.

És amikor valaki tudja, hogy hamarosan meghal, a maga véleménye szerint hogyan készülhet fel rá a legjobban?
Mindent adjon át Istennek. Ajánlja fel minden szenvedését. Örüljön Istennek.

És hogyan viselkedjünk egy haldoklóval? Mi a legjobb, amit az érdekében tehetünk?
Minden esetben sokat imádkozni. És felkészíteni az illetőt a halálra, meg kell mondani neki az igazat.

És mit tanácsolna Mária annak, aki már itt a Földön szentté szeretne válni? 
Legyen nagyon alázatos. Nem szabad az embernek Önmagával foglalkoznia, a gőg a gonosz leghatásosabb csap­dája.

És Mária, meg tudná-e mondani, kérheti-e az ember Istent, hogy a Földön járja meg a purgatóriumot, hogy ne kelljen megjárnia a halál után? 
Igen, tudok ilyenről.

Egy pap és egy leány, akik mindketten betegen feküdtek a kórházban, és a lány azt mondta a papnak, hogy azt kéri az Úrtól, hadd szenvedhessen a Földön annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy egyenest a mennybe menjen. És a pap azt mondta neki, hogy ő saját maga nem meri ezt kémi. És egy apáca volt mellettük, aki hallotta az egész beszélgetést. Aztán a lány meghalt, aztán a pap is, és ez a pap megjelent az apácának és azt mondta neki: "Ha olyan bizalmam lett volna, mint annak a lánynak, én is egyenest az égbe mentem volna".
Köszönjük ezt a szép tanúságtételt, Mária.

(Most Mária 5 perc szünetet kér, mert meg kellet etetnie a tyúkjait. Folytatjuk a kérdezést.)

Mária, vannak-e fokozatok a purgatóriumban? 
Nagy fokozati különbségek vannak a lelki szenvedésben. Minden léleknek egyetlen fajta szenvedése van, amely csak az övé. Ezer és ezer fokozat.

Tudják-e a szenvedő lelkek, hogy mi fog történni a világon? 
Igen. Nem mindent, de sok dolgot tudnak.

A lelkek megmondják magának néha, hogy mi fog történni? 
Egyszerűen azt mondják, hogy van valami az ajtó előtt, de nem mondják meg, hogy mi. Egyszerűen azt mond­ják el, ami szükséges az emberek megtéréséhez.

És a tisztítóhely szenvedései súlyosabbak-e, mint a legkínosabb Földi szenvedések?
Igen, de szimbolikus módon. Nagyobb fájdalmat okoznak a lélekben. Nehéz ezt leírni.

És maga Jézus eljön a purgatóriumba?
Ezt soha nem mondta nekem egy lélek sem. Isten anyja jön el. Egyszer megkérdeztem egy szenvedő lelket, hogy neki magának kell-e felkeresnie azt a lelket, akiről valamit meg akartam tudni, azt felelte: "Nem, az Irgalmasság Anyja mondja meg nekünk, mi van vele." De Ő se megy a purgatóriumba, viszont az angyalok ott vannak, Szent Mihály is, és minden emberrel ott van az őrangyala.

Nagyszerű! Az angyalok velünk vannak. De mit csinálnak az angyalok a tisztítóhelyen?
Könnyítik a szenvedéseket, vigasztalnak. A lelkek még láthatják is őket.

Fantasztikus. Ha ez így megy tovább, szinte kedvet csinál nekem, hogy a tisztítótűzbe kerüljek, ezek az angyal­ históriák, meg mindez. Más kérdés. Sok ember hisz reinkarnációban, mit mondanak magának a lelkek erről? 
A lelkek azt mondják, hogy Isten egyetlen életet ad nekünk.

De egyesek azt mondják, hogy egyetlen élet nem elég ahhoz, hogy megismerjük Istent, és elég időnk legyen arra, hogy valóban megtérjünk. És ez nem igazságos. Mit válaszol nekik?
Minden embernek van egy belső hite, még ha nem is gyakorol vallást, implicite elismeri Istent. Olyan ember, aki nem hisz, nem létezik. Minden embernek van lelkiismerete, hogy felismerje a jót és a rosszat, lelkiismeret, amelyet Isten adott. És egy belső ismeret, különböző fokú az igaz, de meg tudja különböztetni a jót és a rosszat. Ezzel a lelkiismerettel mindenki megkaphatja a boldogságot.

Mi történik az öngyilkosokkal? Meglátogatta-e már egy ilyen lélek?
Mostanáig sohasem találkoztam olyan öngyilkos lelkével, aki elveszett volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen nem létezik, de a lelkek gyakran mondják nekem, hogy legbűnösebbek azok, akik körülöttük éltek, mert nem törődtek velük, vagy rágalmakat szórtak.

És ezek az emberek sajnálják, hogy öngyilkosok voltak. Erről beszéltek a lelkek?
Mária azt mondta, igen, de gyakran beteg volt az öngyilkos. De sajnálják, mert ha Isten világosságában látják a dolgokat, ezek a lelkek egyszerre megértik, hogy mennyi kegyelem várt rájuk az alatt az idő alatt, amely még megmaradt volna nekik az életre. És látják ezt az időt, amely megmaradt volna nekik, hónapokat, néha éveket. És látják mindazokat a lelkeket is, akiket segíthettek volna, ha életben maradnak. A legnagyobb fájdalmat az okozza nekik, hogy látják a jót, amit megtehettek volna, amit nem tudtak megtenni, amit nem tettek meg, mert megrövidí­tették az életüket. De gyakran. Természetesen, ha az ok betegség, az Úr számításba veszi.

Találkozott-e olyan lelkekkel, akik droggal tették tönkre magukat, pl. túl nagy adag drogot vettek be?
Igen. Ezek nem vesztek el. Az attól függ, mi a drogszedés oka. De szenvedniük kell a tisztítóhelyen.

De ha például én azt mondom: rettenetesen szenvedek testemben, szívemben, ez túl nehéz nekem, szeretnék meghalni. Mit tehetek?
Az ilyesmi igen gyakori. Azt mondanám: Istenem felajánlom ezt a szenvedést a lelkek megmentésére. Ez vissza­adja a hitet és a bátorságot. De ma már senki sem mondja ez! Azt is mondhatjuk, hogy a lélek, ha így tesz, nagy boldogságot nyer, nagy örömöt az égben. És az égben sok ezer különböző boldogság van, de mindenki tökéletes boldogságban részesül. Minden vágy teljesül. Mindenki tudja, hogy nem érdemelt többet.

Igen, Mária, jönnek-e látogatóba másvallású emberek lelkei, például zsidók?
Igen, ők boldogok. Aki jól él, annak a hite boldog. De a katolikus hiten keresztül nyer az ember a legtöbbet a mennyország szempontjából.

Vannak-e olyan vallások, amelyek rosszak a lélek számára?
Nem. De annyi vallás van a Földön. Legközelebb a katolikushoz az ortodoxok és a protestánsok állnak. Sok protestáns mondja a rózsafüzért. De a szekták nagyon-nagyon rosszak. Mindent meg kell tenni, hogy kikerüljön belőlük az ember.

Vannak-e papok a purgatóriumban? 
Jaj, látom, hogy Mária égre emeli szemét mintegy azt mondva: sajnos.
Sok van. Nem segítették elő az Oltáriszentség tiszteletét. Ettől az egész hit szenved. Gyakran azért vannak a tisztítóhelyen, mert elhanyagolták az imádságot és a hitük megfogyatkozott. De vannak olyanok is, akik egyenest az égbe mentek.

Igen. Mit mondana az olyan papnak, aki valóban Isten szíve szerinti ember akar lenni?
Azt tanácsolnám neki, hogy sokat imádkozzék a Szentlélekhez. És minden nap mondja el a rózsafüzért.

Vannak-e gyerekek a tisztítóhelyen?
Igen. De számukra a tisztítótűz nem tart sokáig és nem nagyon kínos, mert nincs meg bennük a teljes megkülön­böztetés képessége.

Azt hiszem, egyesek meglátogatták magát… 
Mária elmondta nekem, a legfiatalabbnak, egy négyéves kislánynak a tör­ténetét.
Azért volt a purgatóriumban, mert karácsonyra kapott a szüleitől egy babát. Az ikertestvére is kapott egy babát. A négyéves kislány eltörte a babáját. És titokban tudta, hogy senki se látja, elcserélte a törött babáját a testvére babájával. Pedig kis szívében tudta, hogy nagy bánatot okoz ezzel a testvérének, és azt is tudta, hogy ez hazug­ság és igazságtalanság. És emiatt szegény kicsike a tisztítóhelyre került.
A gyereknek gyakran élénkebb a lelkiismerete, mint felnőtteknek. Főleg a hazugság ellen kell küzdeni és a gye­rekek igen érzékenyek. De, Mária, hogyan segíthetik a szülők gyermekeik lelkiismeretének fejlődését?
Mindenekelőtt jó példával, ez a legfontosabb, és aztán imádsággal. A szülőknek meg kell büntetniük a gyerme­keiket és jól felkészíteni a legnehezebb dolgokra. Ez nagyon fontos.

Meglátogatta-e magát olyan lélek, aki perverz cselekedeteket hajtott végre a Földön, például szexuális téren? 
Igen, ők nem vesztek el és sokat kell szenvedniük, hogy megtisztuljanak. A homoszexualitás valóban a gonosz­tól jön.

De akkor mit tanácsolna mindazoknak, akiket a homoszexualitás súlyt, akiknek hajlamuk van rá?
Imádkozzanak, sokat imádkozzanak, hogy legyen erejük elfordulni ettől. Főleg Szent Mihály arkangyalhoz kell imádkozni, mert elsősorban ő az, aki a gonosz ellen küzd.

Melyek a szívnek azok a magatartásai, amelyek lelkünk vesztéhez, végleges elvesztéséhez vezetnek, vagyis a po­kolhoz?
Amikor az ember nem akar Istenhez menni, vagyis azt mondja: nem akarok.

Ezzel kapcsolatban kérdést tettem fel Vickának, az egyik medjugorjei látnoknak, aki azt mondta nekem - ő látta a poklot -, s hogy csak azok mennek a pokolba, akik így döntenek, hogy odamennek, és nem Isten küld minket a pokolba, ellenkezőleg. Ő könyörög a lélekhez, fogadja el irgalmát. A Szentlélek elleni bűn, amelyről Jézus beszél és amelyre nincs bocsánat: az irgalom radikális visszautasítása, teljes fényben, teljes öntudattal. II. János Pál ezt nagyon jól megmagyarázza az irgalomról szóló enciklikájában. De imádsággal nagyon sokat tehetünk azokért a lelkekért, akik a kárhozat útjára léptek. Kérem Máriát egy kis tanúságtételre erre vonatkozóan.

Egy napon vonaton utaztam és a fülkémben volt egy férfi, aki állandóan szidta az Egyházat, a papokat, magát Istent, folyton szitkozódott és én azt mondtam neki: Idehallgasson, magának nincs joga ilyeneket beszélni, ez nem jó. Aztán megérkeztem az állomásra, ahová utaztam, leszálltam a vonatról. és a két lépcsőn lelépve azt mondtam Istennek: Ne kárhozzon el ez a lélek! És évekkel később ennek az embernek a lelke eljött hozzám. Elmesélte, hogy egészen közel volt a pokolhoz, és csak az az ima mentette meg, amelyet én akkor mondtam.
Nagyszerű dolog, hogy egyetlen gondolat a szívünkben, egy egyszerű ima megakadályozhat valakit abban, hogy pokolra jusson. Igen, a gőg visz a kárhozatba, az, ha megmakacsolja magát valaki az Istennek mondott NEM-ben.
És imánk alázatos tettet sugallhat annak, akiért szól, egyetlen alázatossági lendületet, bármilyen kicsi legyen is, és ezzel az illető elkerüli a poklot. De, Mária, hogyan juthat el valaki odáig. hogy teljes mértékben nemet mondjon Istennek a halál pillanatában, amikor látja Istent?
Például egy ember azt mondta nekem, hogy nem akar a mennybe menni. És miért? Azért mert Isten elfogadja az igazságtalan embereket, az igazságtalanságokat. És azt mondtam neki, hogy az emberek teszik ezt, nem Isten. És ö azt mondta: Remélem, nem találkozom Istennel a halálom után, mert megölném egy baltacsapással. Mélysé­gesen gyűlölte Istent. És Isten megakadályozhatta volna ezt az akaratot, de nem, Ő mindenkinek meg akarja hagyni a szabad választását. Isten Földi életében és halála óráján mindenkinek elegendő kegyelmet ad arra, hogy megtérjen, még egy sötétségben eltöltött élet után is. És ha az ember számítgatás nélkül bocsánatot kér, megme­nekülhet, üdvözülhet.

Igen, és Jézus azt mondta, nehéz a gazdagnak belépni a mennyek országába. Látott ilyen eseteket?
Ha jótékonyságot gyakorolnak, gyakorolják a szeretetet, bejuthatnak, akár a szegények.

És mostanában, Mária, mostanában is meglátogatják-e magát szenvedő lelkek?
Igen. Hetente kétszer-háromszor.

És mit gondol a spiritiszta gyakorlatokról? Például, amikor hívják az elhunytak szellemét, asztalt táncoltatnak, stb.
Az nem jó dolog. Az mindig a gonosz. Az ördög mozgatja az asztalt.

Fontos ezt megmondani, mert egyre többen teszik ezt. És magyarázza el, mi a különbség aközött, amit maga él meg az elhunytak lelkével és a spiritiszta gyakorlatok között?
Nem szabad hívni a lelkeket. Én nem igyekszem hívni őket. A spiritizmusban provokálják őket, hívják őket, a szellemeket.

Előfordult-e, hogy személyesen becsapták hamis megjelenések? Például az ördög, aki szenvedő léleknek álcázza magát, hogy beszéljen magával.
Igen, Egyszer jött hozzám egy lélek és azt mondta: Ne fogadd el azt a lelket, aki utánam jön, mert túl sok szen­vedést fog tőled kérni, azt nem fogod kibírni, te nem tudod majd megtenni, amit kérni fog tőled! Akkor zavarba jöttem, mert eszembe jutott, amit a plébánosom mondott nekem. Azt mondta, hogy nagylelkűen el kell fogadjak minden lelket, és valóban megpróbáltattam az engedelmességben. Egyszerre azt mondtam magamban, vajon nem az ördög van-e előttem? Az ördög álruhában? Azt mondtam ennek a léleknek: ha az ördög vagy, eridj innét! Eb­ben a pillanatban egy nagyot kiáltott és elment. És valóban a lélek, aki utána jött annak valóban szüksége volt a segítségemre, fontos volt, hogy eljöjjön hozzám és meghallgassam.

És mikor az ördög megjelenik, a szenteltvízzel mindig el lehet kergetni?
Igen.

Most igen ismert személy maga Mária főleg Németországban és Ausztriában, de egész Európában is, az előadá­sai és a könyve révén. De eleinte igen rejtetten élt. Hogyan történt, hogy az emberek egyik napról a másikra felis­merték, hogy a tapasztalata hiteles?
Amikor a lelkek kérték, hogy értesítsem a családjukat, hogy tegyenek jóvá egy helytelen tettet, látták, hogy amit mondok, az igaz.

Mária itt több tanúságtételt mesélt el, nem lehet mindet elmondani, de több ízben jöttek hozzá lelkek azzal: menj el a családomhoz ebbe vagy abba a faluba - ő nem ismerte azt a falut -, mondd meg apámnak, a fiamnak, a testvéremnek, adjon vissza egy adott birtokot, egy összeget, amelyet én helytelen úton szereztem meg, és kiszaba­dulok a purgatóriumból, ha azt a vagyontárgyat visszaadták. És Mária miden részletet megkapott: milyen földről, milyen összegről volt szó, s a családok megdöbbentek, hogy ismeri mindezeket a részleteket, mert sokszor még ők maguk sem tudtak arról, hogy azokat a javakat a rokonuk nem igaz úton szerezte.        
És ebből kifolyólag kezdett Mária igen ismertté válni.

Mária, az Egyház hivatalosan elismeri ezt a karizmát, amelyet maga gyakorol a szenvedő lelkek körében és azok körében, akiket apostolkodása érint?
A püspököm azt mondta, hogy amíg nincs teológiai hiba, folytatnom kell. Ő egyetért. A plébánosom, aki egy­ben a lelki atyám, szintén megerősíti ezeket.

Talán indiszkrét leszek, de maga annyit tett a szenvedő lelkekért, hogy amikor majd meghal, bizonyára lelkek ezrei fogják majd égbe kísérni, bizonyára nem kell átmennie a purgatóriumon úgy képzelem.
Ó, én nem hiszem, hogy purgatórium nélkül megyek a mennybe, mert én több világosságot, több ismeretet kap­tam, és a hibáim súlyosabbak. De mégis remélem. Hogy a lelkek segítenek majd felmenni a mennybe.

Bizonyára. És örül, hogy ez a karizmája van Mária? Vagy nyomasztó és nehéz a számára ez a sok kérés a lelkek­től? 
Nem, nem panaszkodom a nehézségre, mert tudom, hogy sokat segíthetek, sok léleknek segíthetek, és örömmel teszem.

Mária köszönöm mindazok nevében, akik hallgatnak minket, ezt a nagyon szép tanúságtételt és a válaszokat a kérdésekre, de hozzáfűznék egy utolsót: lenne olyan jó két szóban elmesélni az életét?
Jó. Egész kiskoromban zárdába akartam lépni, de mama azt mondta, várjam meg, míg 20 éves leszek. Nem akartam férjhez menni. Mama sokat beszélt nekem a szenvedő lelkekről és már az iskolában sokat segítettek ne­kem ezek a lelkek. Azt mondtam magamban, mindent meg kell tennem értük. Iskola után gondoltam, zárdába lé­pek. Visszamentem a Jézus Szíve nővérekhez, de ők azt mondták túl gyenge az egészségem ahhoz, hogy ott ma­radjak náluk. Gyerekkoromban volt egy tüdő- és mellhártyagyulladásom. A főnöknő megerősítette szerzetesi hiva­tásomat, de azt tanácsolták, lépjek egy könnyebb rendbe, és várjak pár évet. Én főleg egy zárt rendet szerettem volna és azonnal. De két újabb kísérlet után ugyanaz volt az eredmény: túl gyenge az egészségem. Akkor úgy gondoltam, hogy az Úrnak nem az a szándéka velem, hogy zárdába lépjek. Sokat szenvedtem lelkileg, azt gondol­tam: az Úr nem mutatta meg nekem, mit akar tőlem. Egészen addig, amíg 25 éves koromban rám bízta ezt a feladatot, a szenvedő lelkekért. Nyolc évig váratott. Odahaza nyolcan voltunk gyerekek, a gazdaságban dolgoztak 15 éves koruktól fogva, de én elmentem Németországba egy paraszthoz szolgálni. Aztán én is itt dolgoztam a gaz­daságban, Sonntagban. És 25 éves koromtól kezdve, mikor kezdtek jönni a lelkek és sokat kellett szenvednem értük, sokkal jobban vagyok fizikailag.

Valóban öröm látni egy ilyen életet, egy egészen odaadott életet, amelynek minden órája, perce, másodperce súllyal bír az örökkévalóság szempontjából nem csak saját maga számára, hanem oly sok lélek számára, ismert vagy ismeretlen lelkek számára, akiket így segített, hogy kiszabaduljanak a purgatóriumból.
Van egy javaslatom valamennyi hallgatómhoz: elhatározhatnánk, hogy senki közülünk ne kerüljön majd a purgatóriumba. És ez le­hetséges. Minden a kezünkben van, hogy ezt elérjük.
Eszembe jut Keresztes Szent János egy mondása: Isten Gondviselése mindig gondoskodik egy életben a szükséges tisztulásról ahhoz, hogy a halál pillanatában egyenest az égbe mehessünk. A Gondviselés elég nehézséget, megpróbáltatást mér ránk életünk során, elég szenvedést, betegséget ahhoz, hogy mindez a tisztulás elegendő legyen ahhoz, hogy egyenest az égbe jussunk halálunk óráján. És miért nem ez történik? Mert mi fellázadunk, nem fogadjuk szeretettel és hálával a megpróbáltatás ajándékát, és vétkezünk lázadással, azzal, hogy nem nyugszunk bele Isten akaratába. Tehát kérjük Istentől azt a kegyelmet, hogy mindent megragadjunk valóban azért, hogy halálunk napján tisztaságban és szépségben ragyogva lásson minket. Természetesen, ha ezt elhatározzuk, nem mondom, hogy az út könnyű lesz, az Úr sose ígérte azt, hogy az Út könnyű lesz, nem ígért könnyűséget, de az utat békében járhatjuk, és boldog út lesz. Az Úr velünk lesz. És főleg azt szeretném most hangsúlyozni, hogy használjuk ki azt az időt, ami még hátra van számunkra a Földön. Ezt az időt, amely olyan értékes, amelynek folyamán még módunk van növekedni a szeretetben. Növekedni a szeretetben annyit jelent, növekedni a jövendő dicsőségben és szépségben, amelyet nekünk, szántak. Minden percben növekedhetünk még a szeretetben, mert a szenvedő lelkeknek már nincs erre lehetőségük.
Maguk az agyalok is irigylik tőlünk ezt a lehetőséget, hogy növekedhetünk minden percben a szeretetben, amikor a Földön vagyunk. És minden szeretetből fakadó cselekedet. Amelyet felajánlunk az Úrnak, minden kis le­mondás, minden kis böjt, minden kis önmegtagadás, minden kis küzdelem a hajlamaink ellen, minden kis megbo­csátás az ellenségeinknek, minden apróság, amit így felajánlhatunk, később ékszer, dísz lesz a számunkra, valósá­gos kincs az Örökkévalóságra. Akkor hát ragadjunk meg minden alkalmat, hogy olyan szépek legyünk, amilyen­nek Isten már most kíván minket előre tudásában. Ha teljes fényben látnánk egy tisztuló lélek szépségét, sírnánk örömünkben, bámulatunkban, olyan szép. Egy emberi lélek pompázatos Isten szemében, ezért kívánja Isten, hogy teljesen tiszták legyünk, és nem azért leszünk tiszták, mert bűntelenek leszünk, hanem mert megbántuk a bűnein­ket és alázatosak leszünk.
Látják ez egészen más. A szentek nem bűntelen emberek. Ők azok, akik felkelnek, és mindig bocsánatot kérnek bűneikért. Ez egészen más. Tehát ragadjuk meg mi is mindazt a csodálatos lehetőséget, amelyet Isten ad nekünk, hogy segítsük a lelkeket, akik még várnak arra, hogy birtokolják Istent, és szenvednek e miatt a késedelem miatt, szenvednek ez előtt a cso­dálatos Isten előtt, akit már egy kicsit láttak és egész szívükből vágyódnak. És ne felejtsük, hogy a gyermekek imájának hatalma van Isten szíve felett. Tanítsuk meg hát őket imádkozni. Azt mondtam egyszer egy kislánynak, most beszélni fogok neked a szenvedő lelkekről. Imádkozz a lelkekért, a családtagjaidért, a barátaidért, akik már meghaltak. Akarsz-e elmenni Jézushoz imádkozni értük? Akkor a kislány Jézushoz ment és öt perc múlva visszajött. - Mit kértél az Úrtól?- Azt kértem az Úrtól, hogy szabadítsa meg az összes lelket a purgatóriumból. -És ettől összeomlottam, mert én kicsinyes voltam a kérésemmel, de a kislány rögtön megértette, mit kell kérni. És a gyerekeknek valóban megvan ehhez az érzékük. És igen nagy hatalmuk van Isten szíve felett. A nyugdíjasok, akiknek sokszor elég szabad idejük van, ha gyakran járnának misére, minden nap, micsoda kincset gyűjthetnének nemcsak, saját maguknak, hanem halottaik és lelkek ezrei számára. Ha tudnánk, mit ér egyetlen 'Szentmise' mennyi gazdagságot pazarolhatunk el tudatlanságból, közönyből vagy egyszerűen lustaságból! Holott kezünkben van a hatalom, hogy megmentsük testvéreinket magával az Üdvözítővel, Jézussal, Megváltónkkal.

(Sonntag. Vorarlberg. Kb. 1988)

Ima:

Igen, Jézus Isten Szíve, add meg nekem a kegyelmet, hogy mindig a Te akaratod szerint éljek, életemnek legszebb, legvidámabb, legfontosabb óráiban épp úgy, mint a nehéz pillanatokban. Add meg, hogy mindig kész legyek utolsó órámra! Add meg nekem a lelkierőt, hogy mindent odaadjak szeretetedért, még az életemet is, ha kell! Ó Jézus, szent és fájdalmas passiód által add, hogy eljöveteled halálom óráján ébren találjon engem, mint hű szolgát, valódi bűnbánattal, jó gyónással, ellátva a betegek szentségével. Ó Uram, ne hagyj el, amikor utolsó harcomat vívom ezen a Földön, amikor a - talán dühöngő – sátán ellen kell küzdenem. Szent Anyád, az Irgalom Anyja, Szent Mihály és az angyalok álljanak mellettem és védjenek meg minden kísértés ellen abban az órában, amikor el kell hagynom ezt a világot. Vigasztaljanak és erősítsenek meg fájdalmamban! Adj nekem, Uram abban az órában élő hitet, erős bizalmat, lángoló szeretetet és nagy türelmet! Add, hogy teljesen tudatosan a kezedbe adjam magamat, és kis gyermekként Rád hagyjam magamat a Te szent békédben, a Te végtelen jóságodban, a Te nagy irgalmasságodban! Ó Jézus emlékezz meg rólam! Ámen

Forrás: Betlehem


Engesztelő ima a tisztítótűzben szenvedő lelkekért


Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek,
akiket te magad gyermekeidként fogadtál,
akik téged nem szerettek, elutasítottak, és a neked járó tiszteletet sem adták meg.
Engesztelésül felajánljuk a Szeretetet és a Jóságot,
a te mindenek felett szeretett Fiadat, Jézus Krisztust.

szenteltessék meg a te neved
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a szenvedő lelkeknek,
amiért a te szent nevedet nem dicsőítették,
sokszor méltatlanul kiejtették, és nem kellő tisztelettel használták.
Engesztelésül felajánljuk neked mindazokat a szent beszédeket,
amelyeket a te drága, szeretett Fiad,
a mi Urunk, Jézus Krisztus itt a földön, a te szent neved megdicsőítésére mondott.

jöjjön el a te országod
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a szenvedő lelkeknek,
amiért a te szent országodat nem keresték forró szeretettel és áhítatos igyekezettel,
hanem sokszor csak földi javakkal gazdagodtak.
Engesztelésül ezekért a sokféle bűnökért felajánljuk neked a te szeretett Fiadnak,
a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak nagy vágyakozását,
hogy mindenkit a te szent országodba juttasson.

legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a szenvedő lelkeknek,
amiért a te szent akaratodnak önkéntesen nem rendelték alá magukat,
hanem sokszor önfejűen, saját akaratuk szerint cselekedtek,
és így a te szent akaratodat nem követték.
Engesztelésül felajánljuk neked Jézus isteni Szívét és az ő nagy alázatosságát.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a szenvedő lelkeknek,
amiért ellenségeiket nem szerették, és nem bocsátottak meg nekik.
Engesztelésül felajánljuk a te mindenekfelett szeretett Fiadnak,
Jézus Krisztusnak szavait, amelyeket a keresztről mondott:
"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"

és ne vígy minket kísértésbe
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a szenvedő lelkeknek,
amiért a nagy kísértéseknek nem álltak ellen,
hanem a gonosz kísértéseit követték, és így bűnbe estek.
Engesztelésül felajánljuk neked az engedelmességét és fáradságos munkáját,
minden keserű szenvedését, szent vérét, szent sebeit és halálát
a te mindenekfelett szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak.

de szabadíts meg a gonosztól
Alázatosan kérjük, örök, jóságos és könyörületes Atyánk,
bocsáss meg a szenvedő lelkeknek,
és vezesse őket velünk együtt a te mindenekfelett szeretett Fiad,
Jézus Krisztus a te országodba és dicsőségedbe. Ámen.


Az ima története:
Ezt az imát Megváltónk tanította meg Szent Mechtild nővérnek.
Amikor ezt az imát mondta, a szenvedő lelkek nagy tömegét látta bevonulni a mennyekbe.
Ez az engesztelő ima, kivonat egy egyházi jóváhagyással ellátott imakönyvből.

Forrás: Oratio - www.oratio.hu



Szűz Mária, a Keresztények Segítsége

Az Egyház gyakran tapasztalta az Istenszülő segítségét a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette. Ezért már az első keresztény századok óta elterjedt az a szokás, hogy az üldözések viharában a Boldogságos Szüzet hívják segítségül "a Keresztények Segítsége" megszólítással.

Amikor VII. Piusz pápát (+1823) fegyveres erővel elűzte Napóleon Szent Péter székéből és fogságban tartotta Franciaországban (Fontainebleau-ban), a pápai államot pedig birodalmához csatolta, az egész Egyház a Boldogságos Szűz oltalmát kérve buzgón imádkozott. A waterlooi csata után a pápa kiszabadult, és 1814. május 24-én visszatérhetett Rómába. Magyar huszárok kísérték és védelmezték az úton - külön büszkeségünk! 1815-ben a pápai állam is visszakerült fennhatósága alá. A Szűzanya iránt hálából VII. Piusz a Szűzanya tiszteletére május 24-ére ünnepet rendelt el "a Keresztények Segítsége" címmel.

Szűz Mária Don Bosco életében

Don Bosco életében, a szegény és veszélyeztetett fiatalok megmentése érdekében létrehozott művében kivételes szerepe volt Szűz Máriának. Itt most csak két megható mozzanatot idézzünk fel. Ez a két jelenet küldetése elején és végén csodálatos egységben mutatja a Szent Szűz természetfeletti jelenlétét.

A szent életrajzának egyik legismertebb jelenete az a kilenc éves korában látott álom, amelyben Jézus maga határozza meg küldetését, és adja mellé égi Pártfogóként, Tanítónőként Édesanyját, Máriát. Az álomban a kis Jancsi egy udvaron látta magát. Körülötte egy sereg fiú nevetgélt és játszadozott. De olyanok is akadtak közöttük, akik káromkodtak. Amikor ezt meghallotta, Jancsi először rábeszéléssel majd ütlegekkel akarta őket elhallgattatni. Ekkor azonban hirtelen megjelent előtte egy ragyogó fehér ruhába öltözött, méltóságot sugárzó Férfi, aki nevén szólította, és megbízta, álljon a fiúk élére:
„Nem veréssel, hanem szelídséggel teheted őket barátaiddá! Kezdd el azonnal a munkádat! Tanítsd meg őket a bűn utálatosságára és az erény szépségére!” – Ijedten jegyeztem meg, hogy szegény, tudatlan fiú vagyok, teljesen képtelen arra, hogy a gyermekeket vallásos oktatásban részesítsem. Ebben a pillanatban a fiúk abbahagyták a veszekedést, a zajongást meg a káromkodást, s mindnyájan a Férfi köré sereglettek. Szinte öntudatlanul kérdeztem:

-  Kicsoda Ön, hogy ilyen lehetetlenséget kíván tőlem?
-  Éppen azért, mert lehetetlennek tűnik, végre kell hajtanod engedelmesség és tudomány által.
-  Hol és milyen eszközökkel szerzem meg ezt a tudományt?
-  Egy tanítónőt adok melléd. Védelme alatt bölcs leszel. Az ő közbenjárása nélkül minden bölcsesség csak balgaság.
-  De kicsoda Ön, hogy így beszél velem?
-  Annak a fia vagyok, akit napjában háromszor üdvözölni tanított az édesanyád.
-  Édesanyám megtiltotta, hogy engedélye nélkül idegen emberrel szóba álljak. Mondja meg tehát a nevét!
-  Kérdezd meg Anyámtól!

Ebben a percben egy Hölgyet pillantottam meg a Férfi oldalán. Igazi felséges alakot, olyan ruhában, amelyből pazar fény sugárzott, mintha csupa ragyogó csillaggal lett volna telehintve. Mikor kérdéseimből és feleleteimből megbizonyosodott növekvő zavaromról, közelebb húzott magához, jóságosan kézen fogott, s így szólt: „Nézz oda!” Föltekintve észrevettem, hogy a fiúsereg eltűnt, s helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska, medve s egyéb állat került. A felséges Hölgy tovább beszélt:

- Ez a te munkaköröd. Itt működj! Légy alázatos, erős és férfias! Az átváltozást, amelyet ezeken az állatokon most látsz, hajtsd végre majd egyszer az én fiaimon!
Megint odatekintettem, s a vadállatok helyén ugyanannyi szelíd bárányt láttam. Örömmel, bégetve ugrándozták körül a Férfit és a Hölgyet, mintha hódolatukat mutatnák be nekik.
Ahogy ezt észrevettem, álmomban sírva fakadtam, s arra kértem a fenségesen szép Asszonyt, magyarázza meg, amit láttam, mert nem tudtam, mindez mit jelent. Ő ekkor kezét gyengéden a fejemre tette, s csak annyit mondott: „A kellő időben majd mindent megértesz”.

Több mint hatvan év múltán Don Bosco földi élete a beteljesedés felé közeledett. 1887. május 14-én Parocchi bíboros felszentelte Rómában az utolsó Don Bosco által építtetett templomot. Nem akármilyen templomról volt szó! A római Jézus Szíve templom építését maga a pápa, XIII. Leó szorgalmazta, aki maga is a Szent Szív nagy tisztelői közé tartozott. A terv megvalósítását egyik bíborosára bízta. Amikor a pénz elfogyott, a munkálatok megakadtak. Ekkor javasolta egyik bíborosa, hogy a templom befejezését bízza Don Boscóra. Don Bosco számos elfoglaltsága és hanyatló egészségi állapota ellenére elvállalta a nehéz feladatot. Felhívására az egész világból érkeztek felajánlások, a munkálatok így is elhúzódtak. Az anyagi nehézségek láttán többen próbálták meggyőzni, hogy változtasson eredeti tervein. Ő azonban mindig ezt felelte: „Kell, hogy ez a templom Jézus Szívéhez és Rómához méltó legyen!” És így is lett.
A templom ünnepélyes felszentelése utáni napon „Szentünk a Segítő Szűzanya oltáránál misézett. Alig tudta befejezni a szent áldozatot, mert sokszor sírva fakadt. A mise végén nagy néptömeg fonta körül. A hívek, látva a Szent mélységes áhítatát, és meggyötört arcát, elérzékenyülve csókolgatták kezét és miseruháját. Amikor a sekrestye ajtajához értek, megkérték, hogy áldja meg őket.
Don Bosco a nép felé fordult, kezét felemelte, s alig hallható, remegő hangon így szólt:
- Megáldalak… Megáldalak…

Nem bírta tovább folytatni, könnyekre fakadt, s két tenyerével eltakarta arcát. Úgy kellett elvezetni. Amikor később megkérdezték, mi okozta nagy meghatottságát, így válaszolt:

- Olyan világosan láttam szemem előtt azt a jelenetet, amikor kilenc-tíz éves koromban jámbor Társaságunkról álmodtam; olyan élénken láttam és hallottam édesanyámat és testvéreimet, amint az álom jelentésén vitatkoznak, hogy nem tudtam szentmisémet folytatni.

„Annak idején mindent megértesz majd”- mondotta akkor neki a szépséges Hölgy, a Szent Szűz”.

(Dr. Lukács István: A fiúk apostola c. életrajza alapján)

Szűz Mária köztünk van - szemelvények a Szalézi Alapszabályzatból

Maga a Szentlélek támasztotta Bosco Szent Jánost Szűz Mária anyai közbenjárására, hogy közreműködjék az ifjúságnak, „az emberi társadalom e legérzékenyebb és legértékesebb részének" megmentésében. (ASZ 1)
Szűz Mária jelölte ki Don Bosco munkakörét az ifjak között. Állandóan vezette és támogatta, különösen Társaságunk megalapításában.
Hisszük, hogy Mária jelen van közöttünk és folytatja „küldetését, mint az Egyház Anyja és a Keresztények Segítsége”.
Rábízzuk magunkat, mint olyan alázatos szolgálóleányra, akivel az Úr nagy dolgokat cselekedett, hogy Fia kimeríthetetlen szeretetének tanúivá legyünk az ifjak körében. (ASZ 8)
Don Bosco egészen különleges módon Társaságunkat Szűz Márián kívül, akit fő pártfogónkul rendelt. (ASZ 9)
Don Bosco, Szűz Mária vezetésével, aki tanítómestere volt, az első oratórium ifjai között olyan lelki és nevelési tapasztalatra tett szert, amelyet „Megelőző Módszernek” nevezett. (ASZ 20)
Együtt mozdulunk az ifjakkal, hogy elvezessük őket feltámadt Urunk személyéhez azért, hogy felfedezve benne és evangéliumában a saját létezésük legfőbb értelmét, új emberekké növekedjenek. Szűz Mária mint édesanya van velünk ezen az úton. Megismertetjük és megszerettetjük őt, mint akinek hite volt, segít és reményt önt belénk. (ASZ 34)
A tisztaság nem egyszer s mindenkorra megszerzett vívmány. Megvannak a maga békés és válságos alkalmai. Olyan adomány, amely az emberi gyarlóság miatt mindennap hűséges helytállást követel. Ezért a szalézi, híven az Alapszabályokhoz, munkában és mértékletességben él, gyakorolja az önmegtagadást, fegyelmezi érzékeit, tapintattal és okosan használja a tömegtájékoztatás eszközeit, és nem hanyagolja el azokat a természetes eszközöket, amelyek javára válnak testi és lelki egészségének. Legfőként kérve-kéri Isten segítségét, és Isten jelenlétében él; a Krisztus iránti szeretetet az Ige és az Oltáriszentség asztalánál táplálja, és alázatosan tisztogatja a kiengesztelődés szentségében; a szív egyszerűségével rábízza magát egy lelkivezetőre. Gyermeki bizalommal fordul a Szeplőtelen és Segítő Szűz Máriához, aki segíti őt úgy szeretni, ahogyan Don Bosco szeretett. (ASZ 84)
Azzal, hogy naponta kézbe vesszük a Szentírást, befogadjuk az Igét mint Szűz Mária, és szívünkben elgondolkozunk rajta, hogy gyümölcsözővé tegyük és buzgalommal hirdessük. (ASZ 87)
Mária, Isten Anyja, kiváltságos helyet foglal el az üdvtörténetben. Ő az imádság és a lelkipásztori szeretet mintaképe, a bölcsesség mesternője és Családunk vezetője. Fontolgatjuk és utánozzuk hitét, gondoskodó szeretetét a szűkölködőkért, hűségét a kereszt óráiban és örömét az Atya által művelt csodás alkotásokban. A Szeplőtelen és Segítő Szűz Mária az Úristennek való teljes odaadásra nevel bennünket, és bátorsággal tölt el a testvérek szolgálatában. Gyermeki és bensőséges áhitatot táplálunk iránta. Naponta elimádkozzuk a rózsafűzért, és megtartjuk ünnepeit, hogy még meggyőződésesebb és még személyesebb követésére serkentsük magunkat. (ASZ 92)
Krisztus személyétől és evangéliumától megvilágosítva, Don Bosco szellemében élve, a szalézi olyan formációs folyamatra kötelezi magát, amely az egész életen át tart és figyelembe veszi az érlelődés szakaszait. Tapasztalatot szerez a szalézi hivatás értékeiről létezésének különböző mozzanataiban, és elfogadja az önmegtagadó életmódot, amely az ilyen úttal vele jár. Szűz Mária, anyánk és mesternőnk segítségével igyekszik az ifjak nevelő-lelkipásztorává lenni mint laikustestvér, vagy pap, aszerint, hogy mi. (ASZ 98)
  
A szalézi szent mondta Szűz Máriáról

Kitartóan ajánljátok Szűz Mária tiszteletét és Jézus Krisztus tiszteletét az Oltáriszentségben (SPS 123).

• Prédikálj mindenkinek róla, kicsinyeknek és nagyoknak, ne feledkezzenek meg róla, hogy a Segítő Szűz gyermekei (SPS 289).
• Amikor egy fiatal belép egy szalézi házba, Mária azonnal oltalmába veszi (SPS 289).
• Segítő Szűzanyánk ünnepe legyen annak az örök ünnepségnek bevezetője, amelyet közösen fogunk ünnepelni a mennyországban (SPS 289).
• A mi nehéz időnkben hiányoznak az anyagiak, hogy az elhagyottakat hitre és erkölcsre neveljük. Szűzanyánk vállalta ezt a nemes feladatot (SPS 318).
• A Segítő Szűz mindig kijárta és ki is fogja járni azt a különös kegyelmet, ha kell rendkívüli és csodás módon, amikor valaki a veszélyeztetett ifjúság keresztény neveléséről tettekkel, jó tanáccsal, jó példával vagy csupán az imádsággal gondoskodik (SPS 327).
• Szűz Mária biztosan óvni fogja Kongregációnkat és a szalézi terveket, ha mi, továbbra is előmozdítói leszünk az ő tiszteletének (SPS 329).
• Minden alkalmat megragadva ajánljuk növendékeinknek, hogy tiszteljék Máriát és járuljanak gyakran a szentségekhez (SPS 329).
• Anyagiak hiánya ne akadályozzon meg soha sem, hogy egy fiatalt, aki a hivatás jelét adja, be ne fogadnátok. Fordítsatok rá mindent, ha kell még kéregessetek is; ha ezek után is gondban vagytok, ne essetek kétségbe, Szűzanyánk, ha kell, még csodás módon is segítségünkre jön (SPS 331).
• Segítő Szűzanyánk mindig jó anyának bizonyult (SPS 350).
• Szűzanyánk erősítsen és vezessen az ég felé (SPS 369).
• Az ördög cselvetései ellen, fiaim, mindig van egy hathatós fegyveretek Szűzanyánk pártfogásában (OP 30).
• A Szűzanya biztosít bennünket, ha tisztelői leszünk, palástja alá fogad, megáld mindennel ezen a földön és biztosítja a mennyországot (GP 31).
• Szeressétek égi Anyátokat. Forduljatok hozzá bizalommal. Legyetek meggyőződve, hogy a kért kegyelmet megkapjátok. Lényeges, hogy hasznotokra váló dolgot kérjetek (GP 31).
• Amikor Jézusnak, az igaz Istennek anyja lett, a miénk is lett. Jézus az ő nagy irgalmában gyermekeinek nevez, ezzel Mária fogadott fiai lettünk (MM 14).
• Mária, Isten anyja és a mi anyánk, irgalmas és hatalmas, az a vágya, hogy égi javakkal halmozzon el ( 16).
• Úgy élünk ebben a világban, mintha háborgó tengeren vagy a siralom völgyében lennénk. Mária a vezércsillagunk, a számkivetésben vigaszunk, a fény, amely az égbe vezet és letörli könnyeinket (MM 169).
• Mária minden ínségben megóvja övéit, de különösen a halál pillanatában védi őket (MM 175).
• A földi anyák nem hagyják el gyermekeiket. Így Mária, aki annyira szereti övéit ezen a földön, milyen nagy jósággal áll mellettük az utolsó pillanatban, amikor sokkal nagyobb a szükség! (MM 177).
• Lefekvés előtt mondjátok el háromszor: Szűz Mária, édesanyám, add, hogy megmentsem lelkemet (MM 182).
• Ma Mária segítségül hívása több mint általános és fontos igény. Nem csupán lelkeket kell megnyerni és megtéríteni... Az Egyházat éri támadás. Támadják látható fejét, tanítását és fegyelmi előírásait. Úgy támadják mint Katolikus Egyházat, mint az igazság központját, mint minden nép tanítóját (MD 6...).
• Isten rendelte Máriát a keresztények segítségére (MD?...).
• Mária segíti a jókat, hogy megőrizzék a kegyelmet, de segíti a bűnösöket is, és kiesdi számukra az Isten irgalmát (MD 17).
• Minden bizalmam benne van (MB I. 243).
• Szeressétek, tiszteljétek, szolgáljatok Máriának. Terjesszétek tiszteletét. Aki egy ilyen anyát tisztel, nem veszhet el, sőt, egy elismerő koronára is joga van (MB V 655).
• Mária nélkül szinte lehetetlen Jézushoz menni (MB VII. 677).
• Mária a valóságot akarja és nem a külsőséget (MB VIII. 130).
• Az alázatosság, az engedelmesség és a tisztaság miatt Mária mindig kedvelni fog (MB VIII. 131).
• Csak az örökkévalóságban, nagy ámulat között tudjuk meg, ki volt nekünk Mária és hányszor mentett ki a felé vezető útról. Hálával tartozunk neki örökkön-örökké (MB X. 1078).
• Több kétes vagy elhibázott hivatást láttam, amelyek Mária közbenjárására rendbe jöttek (MB XII. 578).
• (Don Ruával beszélgetve a francia szalézi házakban uralkodó papellenességről): Szűzanyánk amit akar, megtesz (MB XIV 609).
• Húzódjatok meg mindannyian köpenye alatt. Megszabadít a veszélyektől és biztos révbe vezet (MB VIII. 276...).
• Aki bizalommal van Máriához, soha nem csalatkozhat (MB VIII. 907).
• Mária nem végez fél munkát (MB XIII. 151).
• A Segítő Szűz mindig édesanyánk volt (MB XVIII. 191).
• A Szűzanya alapította és virágoztatja műveinket (Summariurn 412. 190).
• Mária a mi vezetőnk, tanítónőnk és a mi anyánk (MB VII. 676).

(A szalézi Szent mondta..., Don Bosco Kiadó 2000)


Forrás: Szaléziak