2014. február 27., csütörtök

A Rózsafüzér kialakulásának vázlatos története

Írország, Kr. u. 800-900

Történészek állítják, hogy a rózsafüzér eredete a 9. századi Írországban van. Abban az időben, ahogy ma is, a 150 zsoltárt tartalmazó Zsoltárok könyve nagyon fontos imakönyv volt a szerzetesek körében. A szerzetesek és a papi klérus tagjai is, órákon keresztül recitálták vagy kántálták ezeket a zsoltárokat (ez fontos szerepet játszott a zsolozsma kialakulásában is). A kolostor környékén élő emberek csodálták és tisztelték ezt az állhatatos imádkozási szokást, de mivel sem olvasni nem tudtak, sem megjegyezni a hosszú zsoltárokat, így bánatukra, ők nem gyakorolhatták ezt az imaformát.


Az első állomás

Egy ír szerzetes indítványozta a kolostor környékén élő embereknek, hogy imádkozhatnának a 150 zsoltár helyett 150 Miatyánkot, s hogy számolni tudják az imákat, tegyenek egy erszénybe 150 kavicsot. Ezt az imamódszert már Remete Szent Pál is alkalmazta (Kr. u. 419). Később egy kötélre kötöttek vagy 150 vagy 50 (a 150 egyharmadát) csomót, és ezt használták a számolásra. Végül egy kis zsinór terjedt el, melyre 50 darab kisebb fadarabot kötöttek rá.


A második állomás

Damiáni Szt. Péter (+ 1072) említést tesz arról, hogy ehhez az imaformához elkezdték hozzáadni az Angyali üdvözletet (Lk 1,28). Nemsokára az Angyali üdvözlet átveszi az 50 Miatyánk helyét, illetve a két imádságot egyesítették.


A harmadik állomás

Néhány középkori teológus a 150 zsoltárt Jézus Krisztus életének, halálának és feltámadásának elfátyolozott titkainak tartotta. Összeállították ennek megfelelően "A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus zsoltároskönyvé"-t. Ez 150, Jézus tiszteletére szóló dicséretet tartalmazott. Nemsokára Máriának is állítottak össze egy ilyen zsoltárkönyvet, de 150 dicséret helyett 50 dicséretet számoltak, és ezt hívták "rosarium"-nak (rózsakertnek), avagy virágcsokornak.


A negyedik állomás

1208-ban megjelenik a Szűzanya Szent Domonkosnak, és mint új és hathatós fegyvert ajánlja neki a rózsafüzért. Domonkos "feléleszti és elterjeszti" rendjében, és a rendhez közelállók között a rózsafüzért.


Az ötödik állomás

Kr. u. 1365 körül az Üdvözlégyeket tizedekre csoportosították és egy Miatyánkot szúrtak minden tized elejére.


A hatodik állomás

Kr. u. 1409 táján alkalmi gondolatokat - meditációkat - csatolnak az egyes Üdvözlégyekhez, főként a rosariumból.


A hetedik állomás

Kr. u. 1470-től a Domonkos-, a ciszterci és a karthauzi rend elterjeszteni az egész Nyugati Egyházban az "új rózsafüzért".


A nyolcadik állomás

1400-1500 között a 150 Üdvözlégyhez tartozó gondolatokat fametszeteken is ábrázolták. Ez azonban a képek nagy száma miatt a gyakorlatban nem vált be. Így a képes rózsafüzér megrövidült, és egy kép - Jézus életének, halálának és feltámadásának valamelyik titka - egy Miatyánk alá tartozott, ahogy ma is tartozik.


A kilencedik állomás

Kr. u. 1700. Montfort Szent Lajos megírja azt a leggyakoribb titok-csoportot, amelyet ma is használunk.


Forrás: Depositum


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése